Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)

1933-02-28 / 48. szám

1933 február 28. Zalamegyei Újság 3 BOTORT és kárpit»sáriit min­den illésnek és igénynek megfelelőt óriási választékban, legolcsóbban és leg­kedvezőbb feltéte­lekkel szállít díjmen­tesen és felelős­séggel — Aiapilva 1887-ben. bútoráruházak A katolikus Legényegylet szép fejlődéséről számolhatunk be. Nagyszerű műkedvelő eSőadás a kuifurházban. Amikor a Zalaegerszegi Kato­likus Legényegylet vasárnapi nagy - sikerű farsangi estjéről írunk, meg keli emlékeznünk arról a szép fejlődésről, amelyet ez egye­sület életében örvendetesen ta pasztaihatunk. Rövid pár eszten­dővel ezelőtt még tartani lehetett attól, hogy a Legényegyesület tel­jesen elsorvad és ma azt állapít­hatjuk meg, hogy az egyesület életképes, aminek bizonysága az, hogy tagjainak száma egy év le­forgása alatt megháromszorozó­dott és igy jól meghaladja a más­félszázat. Ami elsősorban Pehm József apátplébános, egyesületi diszelnök lelkes buzgalmának kö­szönhető. De az egyesület nagyon agilis elnököt kapott a múlt év szeptemberében Zentz Péter hit­oktató személyében, aki az- új tisztikarral vállvetve, fáradtságot nem ismerő munkával olyan éle­tet teremtett az egyesületben, mely valóban például szolgálhat min­denki előtt. így állott be kedvező fordulat a Legányegyesület életé­ben és a fejlődés épen akkor in­dult még, és épen akkor nyert lendületet, amikor a gazdasági válság annyira fenyegeti az egye­sületek életét. És, hogy milyen teljesítményekre képes, annak fényes bizonyságát szolgáltatta vasárnap este, amikor műkedvelő gárdája Csiky Gergelynek régi, kedves vígjátékát, a „ Nagy­mamáit hozta színre. Az egye­sület vezetőségét teljes elismerés illeti azért az elhatározásért, hogy a farsangi estre nem hozott ka­barészámokat, hanem jó néhány évtizedes magyar darabot tűzött ki előadásra, amely pedig — saj­nos — már nem igen szerepel a magyar színházak műsorán. A farsangi szórakozásra egybegyülí közönségnek, mely a Kulturház hatalmas termét zsúfolásig megtöl­tötte, nem is kellett volna másféle szellemi élvezet. Teljesen kielégí­tette, mint ahogy ki is elégitheííe a „Nagymama“ előadása. A da­rabban nincsenek trükkök, nincs nóta, nincs tánc, de van annyi báj, annyi szellem, Hogy a közön­ség épenséggel nem érezte azok­nak hiányát s nem is kívánta azokat. Az előadás a szereplők szeren­csés megválogatása és a kitűnő megrendezés révén óriási sikert eredményezett és magasan fölötte állott a szokásos műkedvelő elő­adásoknak Nem volt benne semmi zökkenő, a darabnak szépségei te­hát kellőképen kiemelkedtek és érvényesültek. A szereptudás él sőraugu volt, az összjáték hibát­lan s a közönség ugysfófván jelenésről'jelenésre kifejezte el­ismerését a szereplőkkel szembert. A darab középpontjában Ferenczy Irrhuska állott, aki Mártha szere­pében kedvesen s elismerésre méltó rátermettséggel birkózott meg föladatával, ifj. Vizsy György nagy művészettel rajzolta meg Tódorka Szilárd tanár alakját. Soha túlzásba nem esett s igy mulatságossá, mondhatni erede­tivé tette a különben is hálás vígjátéki figurát. Partnere Hollósy Bözsike gondoskodott arról, hogy Szerafin kisasszony alakja el ne laposodjék, miit ez fontos a da­rabban, melynek sikere nagyban az ő játékától függött. A sok nyiltszini taps jelezte, milyen pompásan játszotta meg a ne­gyedszázados menyasszony sze­repét. A meiegszivü nagymama szerepét Farkas Manci olyan nagy gonddal dolgozta ki. hogy benne is kif@rrott színpadi tehetségei fedeztünk föl. Midvégig kedves játékával lebilincselte a közönsé­get. Jó kiszóiásaival sokszor han­golta kacajra a hallgatóságot Fe- rencz Mancika a grófné gazd­asszonya szerepében. Kajtár Ma­riska nagyon beillett a nevelőin tévét tulajdonosának, mint Der- varies József nyugalmazott ezre desnek, ki mindent csak katonai nézőpontból vizsgált. Igen jó ala­kítása volt. Braun Rózsika (Pi­roska), Tóth János (Ernő), Fritz Rezső (Kálmán), Oláh József (or­vos), nyújtottak még stílusos ke* retet kifogástalan alakításaikkal. A jól pergő előadás rendezéséért minden dicséret megilleti a veze­tőséget. Szerezzen gyakrabban ilyen kellemes szórakozást a kö­zönségnek. Az előadást hajnalig tartó tánc követte. — Mozivetiíésre alkalmas színes diapozitivek a keszthelyi kiadóban megrendelhetők. — Nagy Ferencnél a Hegyi utcában dorogi szén és brikett kapható. Ggyéii börtönre ítélték a gáborjánházai lövöldözőt. A zalaegerszegi törvényszék ma tárgyalta Magyar József 32 éves szijjártóházai lakos ügyét, akit az ügyészség szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolt, mivel a gáborjánházai Dancs-féle vendéglőben revolverrel rálőtt, Wapper István zalaegerszegi gé­pészre. Magyaron kívül a vádlot­tak padjára került az eset többi szereplője, Wapper Ignác, Főző Ferenc gáborjánházai földműves, Simon Oszkár gáborjánházai föld­műves, Kaszás Lajos gáborjánházai földműves és Fehér Vendel gábor­jánházai földműves, akiket az ügyészség súlyos testisértés bűn­tettével vádolt, mert Magyar Jó­zsefet összeverték A vádirat szerint a múlt év október 20-án a Danes vendég­lőben Magyar összeveszett Varga József utbiztossal, egy literes üveget vágott az utbiztos felé, majd elment. Később visszatért, bocsánatot kért a társaságtól és leült egy külön asztalhoz. Közben folyt a mulatozás, majd Varga utbiztos odaszólt a zenészeknek, hogy most már senkinek sem muzsikálnak, mert mennek haza. Ekkor Magyar felugrott asztalától, rákiáltott a zenészekre, hogy azért is húzzák és három lövést adott le revolveréből. A többiek elvették tőle a revolvert, s közben — a vád szerint — megverték Magyart. A mai tárgyaláson a vádlottak tagadták bűnösségüket. Wapper és társai azt adták elő, hogy a revolver elvételekor dulakodás támadt, felborultak ' az asztalek

Next

/
Oldalképek
Tartalom