Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)

1933-03-17 / 62. szám

SHkI. éwf digram 62, «iám Ipa 10 fillér •.fi S3 Március !7. Péntek. HP ébános urnák 54 258il£3sxtcsé2 fit üaáíMvat&l: .Maíjlrsieií, Sséülieayi-iér i rsftíoii: 128 ss. — FiúiszeiMöséo: Xesitlielj, Kossnffl L.-u. Zaiacsány svs- szerkesztő t Herbol y Ferenc, POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 peng<”, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések dijszabás szerint Hősi emléktábia«ieieplezés és márciusi ünnepély a felsőkereskedelmi iskolában. A zalaegerszegi áll. felsőkeres­kedelmi iskola március 15-iki ün­nepélyét összekapcsolta az intézet hősi halottai emléktáblájának le* leplezési ünnepélyével A kettős ünnepségre nagy számban sereg- lettek össze a város társadalmá­nak minden rétegéből. A vármegye képviseletében Brand Sándor dr. főjegyző és Szalay Gyula dr. tiszti főügyész, a város képviseletében pedig Czobor Mátyás polgármes­ter, Udvardy Jenő dr. kormányfő- tanácsos, tiszti főügyész, Mikula Szigfrid dr. főjegyző és Fülöp László dr. tanácsos jelentek meg. Ott voltak: Galambos Miklós dr. r. k. segédlelkész, Nagy Miklós ág. h. ev. lelkész, Junger Mózes dr. főrabbi, Istváníi József dr. ía- nitónőképzői, Péierffy Béla reál­gimnáziumi, Lulich Albin el. isk. igazgatók, a Kereskedelmi Kör és a Felsőkereskedelmi isk. végzettek Szövetségének kiküldöttei. A hely­őrségi és csendőrség tisztikar kül­döttségét vitéz Vida alezredes ve­zette. Megjelent az ünnepségen Borsody Gyula, a TESz kikül­döttje is. A márciusi ünnepélyt az intézeti énekkar a Hiszekegy­gyei nyitotta meg, mit Fürtös La­jos tanár vezényelt. Azután Si- piczky János IV. é. t. elszavalta a Talpra magyart, mit utána az ének­kar adott elő nagy hatással. Az ünnepi beszédet F e r e n c zy Zoltán igazgató mondotta. A pom­pás beszéd, nagyszerű foglalata volt ezeréves történelmünknek; a 48 as időket kitünően ismertette és vázolta a mai viszonyokat. Nincs még egy nép — mondotta a többek között — amelynek éle­tében annyi megrázó tragédia zaj­lott volna le, mint a miénkben, nincs még egy nép, amelyet a sors annyiszor kényszeritett volna új honfoglalásra s a romokban heverő állam új fölépítésére, mint ahányszor minket kényszeritett erre. Évezredes történelmünk folyamán nem egyszer kellett az alaptól kez­denünk a munkát. Ez utóbbi tör­tént 85 évvel ezelőtt, 1848-ban is. A betegen született 1.8. század nem halt meg eszme nélkül. Uj eszmék csirája fakadt az emberkebelben, a szabadság, egyenlőség, testvéri­ség eszméjének csirája. Előbb a világ képe egy Jöldfeletti villa és egy földalatti gyár. Amoit élik vi­lágukat a kiváltságosak, nem tö­rődve, mi történik a föld alatt a népek óceánjában. De ki is hallaná meg a népek jaját, sóvárgását va­lami új után?! S mi lett? A tör­vények tárházában neked hódolt a tudós sereg óh egyenlőség; a tár­sadalom lehányía lelki bilincseit s neked hódolt óh magasztos test­vériség ; téged szívott magába a ható kebel, istenségnek látszó tiszta lég: szabadság! Március 15-én ünnepeljük hosszú évek par­lamenti harcainak gyümölcsét: a modern és szabad Magyarország megteremtését. Március idusa szim­bolizálja az új történeti fejlődés kezdetét, a magyar nemzeti élet új szakaszát, a búcsút a rendi al­kotmánytól s mindattól, ami út­jában állt eddig a haladásnak. Há iával és büszkeséggel emlékezünk mindig a pesti ifjakrói, mert lel­kesedésük fölrázta a tömegeket, de büszkék vagyunk arra is, hogy vértelen forradalom nyomán vív­tuk ki az alkotmányt. Szólt ezután a szabadságharc­ról, honvédeink dicsőséges küz­delméről, a fegyverletételről s kö­vetkezményéről, a kiegyezésről, a világháborúról és — Trianonról... Végül lelkesítő szavakat intézett a hallgatósághoz s mesterien föl­épített beszédét ezekkel végezte: Ne legyen úrrá felettünk a turáni átok, ne huzzunk szét sokezer felé, maroknyi nemzetünk értékes ké­véjét ne oldjuk ki mi magunk, inkább szorítsuk még jobban át­kötő szalagját, mert csak igy re­mélhetjük sorsunk fordulását, a jövő nagy, integer Magyarországét. Szűnni nem akaró taps és él­jenzés követte az igazgató beszé­dét, amit újabb énekszám és Geisz- Ier István III. é. t. hatásos sza­valata követett. F e r e n c z y igazgató most föl­kérte a jelenlevőket, hogy vonul- janak az emléktábla elé, melyet a bejáratta! szemben a lépcsőház fa­lába illesztettek s amelyet fekete lepel borított. A szép márvány emléktáblán, mit Sipos Dezső kőfaragómester készített, a következő nevek ol­vashatók: Francsák Gábor tanár, Balogh Gyula, Balogh István, Borsos Jenő, Bursics Gyula, Cvetkovics Antal, Erős József, Feldl Sándor, Fodor István, Göncz Pál, Iffsits József, Kemenczey Ferenc, Kletthofer György, Las- kay János, Mészáros Dénes, Mil- hofer, Géza, Obál Rezső, Poli­tzer Márton, Rössler Gyula, Szi­getin Erdős Írnák, növendékek. Az emléktábla előtt Farkas János, állampénztári igazgató a Zalaegerszegi Felső­kereskedelmi Iskolát Végzett Ta­nulók Szövetségének elnöke mon­dott mélyen megindító beszé­det. . .. Elmentetek — mondá — s nem jöttetek vissza és nem ma­radt titőletek csak egy név, egy emlék, amire ha gondolunk, könny gördül szemeinkbe . .. Emléket állítunk néktek, melynél ezerszer szebbet, díszesebbet érdemelnétek, de, ami szegény, összetört ha­zánktól csak ilyen telik. Ez az emlék nem nektek keil, de kell az utáhatok következőknek, hogy hir­desse örökön-örökké, hogy édes és dicső a hazáért meghalni. Mi nem temetünk, hanem példának állítjuk a mi fiainkat a később jövőknek . . . — Nektek, a tanuló ifjúságnak a küzdés és harc ringatta bölcső­töket, ezért nem maradhattok vissza a magyar haza összeségét érintő önzetlen áldozat hozatalától és .a munkától. Kárpótoljon ben­neteket az a tudat, hogy Nagy- magyarországért dolgoztok és az a hit, hogy feltámadunk. Talpunk alatt ég a föld, mindenki készül a szomszéd országokban vala­mire. Mi sem lehetünk pacifistáb­bak azoknál, akik hirdetik a paci­fizmust. — Ha Trianon meg is fosztott egyelőre attól, hogy védekezhes­sünk, a ti köíelességíek ébren tar­tani azt a tüzet, melyet aggódva várnak fellobbanni a Beszkidek, a Tátrák és az erdélyi havasok la­kói, s amelyet ti fogtok éleszteni addig, míg újra nagy lesz s dicső a magyar. — Ezt kívánják tőletek ők, a Hadúr harcosai. — S mi öregek meghajtjuk előt­tetek lelkünk gyászának fekete lobogóját és könnyeinkkel, szivünk harmatjával öntözzük a messze s idegenben — jeltelen sírotokon nyiló virágokat. Most lehullott a lepel az em­léktábláról és a szónok átadta az emlékművet Ferenczy Zoltán igaz­gatónak s kérte, őrizze azt azzal a kegyelettel, mellyel a Szövetség átadja. Ferenczy igazgató hálás köszö­netét mondva vette át az emlék­táblát azzal az Ígérettel, hogy a hősök emlékét tiszteletben tartják és ápolják s nem szűnnek meg sohasem hangoztatnia tanítványok előtt, hogy ez a föld az, amelyen születtünk, s ez lesz az, amely sírhelyet ad majd; ezért a földért életünket is fel kell áldoznunk. Az énekkar most elénekelte a Himnuszt s a léiekemelő ünne­pély ezzel befejeződött. ** r**­Az egész megyében szép ünnepségeket tartottak március tizenötödikén. A zalaegerszegi és keszthelyi ünnepségek. Zalaegerszeg város közönsége kegyelettel ünnepelte a 48 as események évfordulóját. Ez alka­lommal a város házait fellobo­gózták. A reggeli órákban az összes templomokban istentiszteletek vol­tak. A plébániatemplomban Ga­lambos Miklós dr. káplán mon­dott ünnepi szentmisét, amelyen megjelent a tisztikar, az összes hivatalok és az intézmények, tes­tületek képviselői. Az ev. tem­plomban Nagy Miklós lelkész mondott beszédet nagyszámú kö­zönség jelenlétében. Nagy közön­ség gyűlt össze az izr. templom­ban is, ahol Junger Mózes dr. főrabbi mondott ünnepi beszédet. A hivatalos ünnepség. Zalaegerszeg város közönsége a Move rendezésében délután fél 6 órakor tartotta márciusi ünne­pét a mozi feldíszített helyiségé­ben, amelyet egészen megtöltöttek az érdeklődők. Bevezetésül az egyházi vegyeskar énekelte a Hiszekegyet a Move zenekarának kíséretével, majd Helmeczy Mar­git tanitóképzöintézeíi növendék szavalta Telekes Bélának „A magyar ifjúsághoz“ c. költemé­nyét mély átárzéssel és erővel, Az iparos dalárda énekelte ezután lendületesen a Talpra magyart ugyancsak zenekari kísérettel. Az ünnepi beszédet Borsody Gyula, az OKH igazgatója mon­dotta. Arról beszélt, hogy ünne­pelni a mai szomorú időkben nem lehet, de az ilyen évfordu­lókon vissza kell szállni a múltba, hogy a régi dicsőségből merít­sünk erőt és bizalmat a jövő iránt. A nemzeti életben vannak korok, amelyeknek- szimbóluma a tavasz. Ezekben a korokban a tétlenség helyett az élet szele, az alkotás jár. ilyen volt a 48-as korszak is, amely szabadságról és jogokról beszél nekünk. Hangsúlyozta, hogy azokat az eszméket, amelyeket 1848 már« ciusa adott, meg kell valósítani,, Jobb élet csak akkor lesz Magyar- országon, ha a nemzet nemcsak magyarabb, de keresztényibb is lesz, ha a magyar nép nemcsak nemzeti érzésű, de dolgos, mun­kás is. Az új Magyarországnak a régi erényekkel, de a régi bű­nök nélkül kell feltámadnia. Bi­zalmát fejezte ki, hogy a feltáma­dás megjön, mert nemcsak győz­tes hatalmak vannak, de Isten is, nemcsak erőszakosság van, ha­nem igazság is. Európát a gaz­ság fundamentumára felépíteni nem lehet. Felemelt fővel hor­dozzuk keresztünket, meri ha golgothát is járunk most, tudjuk, hogy élni fogunk. A feltámadás hitével s'zenvedjük a magyar sor­sot, mert lelkűnkben erősebb a husvét hite, mint a nagypéntek gyászba borulása. A lelkes tapsokkal fogadott ünnepi beszéd útán Szilveszíe Péter János szavalta el saját szerr

Next

/
Oldalképek
Tartalom