Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)

1933-01-08 / 6. szám

1933 Január 8. Vasárrap* XII évfolyam 6 aaáns Felelős szerkesztő: Mer boly Ferenc. sseriesstöség és íiaflóliivatal: zalaeasrszeg, szécöeiiyi-iér 4- Teliíoi: 128 sí. — FíóKszsikeszíöséa: SösitnelF, Kossstb L.-a. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora iéluíáni órákban. HtőHzetési árak : egy hónapra 2 peng?, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Negyedévenként i nézeteltérés, aztán oldjuk meg, | de kevés magyarok a sok ellen- ; ség között mindig tudjuk, hogy i a körülöttünk szita ó téli ködöt, j fasyot, jeget ellenséges kezek i szórják és lehelik. Ne engedjük, hogy akár a kö­zöny álmossága, akár a kétségbe­esés’fagya ólmositsa el tagjainkat, mert' ebben, a világnyomoruságban mi csak ellenségeink prédája len­nénk. Még nem nevezték ki kfllUgt miniszteri. A politika hipet. csőt tartott, amelyen Imrédy pénz­ügyminiszter jelentést tett azok­ról az ügyekről, amelyeket a Nép- szövetség pénzügyi bizottsága elé terjeszt. A miniszter holnap uta­zik el Genfbe. Gömbös miniszterelnök jövő szombaton Székesfehérvárra uta­müveiből. Szerepel a hangverse­nyen az egyházi vegyes kar, a Move zenekara és mivel Kodály igen kedveli a gyermekkarokat, közreműködik a zárda 80 tagú énekkara is. A zenekart maga Kodály Zoltán vezényli. Termé­szetesen a rendezőség nemcsak a a hangversenyre, hanem a jubi­láló Kodály Zoltán ünneplésére is készülődik. Az ünnepélyes hangverseny programmját annak idején közölni fogjuk. Kínában egyre feszültebbé válik a helyzet. Japán újabb harcot kezdett. — A szovjet fenyege­tőzik. Kina bojkottálja a japán árukat. folytatja az előnyomulást. Japán nem akarja Tien Csint, Jeholt és Pék in get elfoglalni. A nankingi kínai kormány hi­vatalosan elrendelte a japán áruk bojkottját és utasította hivatalno­kait, hogy a japán behozatalt meg kell akadályozni. Ebbői az intéz­kedésből újabb bonyodalmak szár­mazhatnak, tekiníeitei arra, hogy a helyzet amugyis a végsőkig feszült. Moszkvai jelentés szerint a szov­jetsajtó fenyegető hangon ir Japán ellen, amelyet azzal gyanúsít, hogy Pekingiig akar előnyomuíni. A Pravda megállapítja, hogy az elő­nyomulás nem lesz séta, mert Japán komoly ellenállással kerül szembe. Cherbourg kikötőjébe vontatták az Atlantique gőzöst. Páris, január 7. Az elégett At- lantique óceánjáró roncsait sike­rült bevontatni Cherbourg kikötő­jébe, ahol a matrózok azonnal ki­tűzték ra a francia zászlót. A la­pok még most is azt állítják, hogy a tűzvész bűnös kezek müve. A francia tengerészeti minisztérium szigorú vizsgálatot folytat. Angol lap az olasz-szerb viszonyról. London, január 7. A Manches­ter Guardian azt Írja, hogy Olasz­ország tevékenysége Szerbia teljes elszigetelésére irányul, ami Bel- grádra nagyon veszedelmes lehet. A revíziót meg kell csinálni, de háború nélkül. adogatja ki a népszövetségi biz­tos jelentéseit és megállapítja, hogy rosszul állunk anyagilag és hogy nagy lesz az állam deficitje, ha drasztikus eszközökkel nem csökkentik a kiadásokat, mert hát — ez mindennek az oka — az adók nem folynak be. A hideg- szemü és szivü idegen meglátja a bajt, orvoslást kíván, de (lega lább nyilvánosan) nem mondja meg, hogy mit javasol. Nem árulja el, vájjon tudja e, volta- képen miből ered a„ bajunk. Azt hisszük, nem tudja. 0 csak látja, hogy az üzemekre (vasgyárunkra, vasutunkra) ^ráfizetünk, hogy a „közigazgatási kiadá aink na­gyobbak a bevételeknél“, — hát csökkentsünk. Küldjük az utcára a munkások tízezreit, tegyünk kenyértelenné százezernyi szájat, csökkentsük újból a közalkalma­zottak lesarabolt fizetését, mert különben jön a deficit, az állam­csőd . . . Tyler úr nem látja, hogy ez a megnyomorított ország most mi­lyen óriási összegeket ad ki olyan cikkekért, amik azelőtt mind itthon voltak: a Kárpátok fája, szene, vasa, sója, határszéli városaink posztója, vászna, papirja, a gyó­gyító fürdők vize, levegője, ami­kért most számlálatlanul mennek ki a milliók, amelyekkel igy sze­gényebbek leszünk. Az előkelő idegen nem nézi s nem látja azt, hogy, ha meg nem raboltak volna bennünket, nem volna a világnak még egy országa, mely olyan szépen e! tudná látni fiait, mint a mi régi, egész Országunk. An­nak a széttördelt országnak fiai ma, a világrizis idején is, boldo­gok lennénk, ha magyarok, ha tótok, rutének, oláhok, szászok, szerbek, horvátok volnának is. Mert szerényebb igényeket a régi ország ipara is ki tudott elégíteni, mezőgazdasága meg ínség idején is el tudta tartani az ország népét. Végzetünk, hogy mi szenved­jük (s az elszakított részek lakói) a trianoni gazság következmé­nyeit s erről azok, akik elkövették, nem akarnak tudomást szerezni. De talán ennél is végzetesebb az, hogy mimagunk sem arra a leg­igazibb okra gondolunk : az össze nem tartásra. Pedig, hogy ezt a vészt kiáltjuk, hogy a megderme- déstől megmeneküljünk, le kell rázni magunkról ezt a mostani álomkórságot, s izmainknak zsib­badtságát eleven vérkeringéssel kell eloszlatni. Egyelőre melengessük lelkünket az igazság tüzénél. Gondoljunk mindig arra, hogy nem volna tisztviselőkérdés, ipari válság, mezőgazdasági válság, fogyasztási válság, ha Nagymagyarországban élnénk. Ha van belül politikai London, január 7. A Central News jelentése szerint 24 órai csend után újból megindultak a harcok San Hai Kvan körül. Elő­ször japán repülőgépek bombáz­ták a kínai állásokat, majd he­ves ágyutüz után a japán gyalog­ság előre nyomult és a kínai ál­lások közelében beásta magát. A kínaiak első vonala igen gyé­ren védett, de Pekingből már erősítések vannak útban. A kí­naiakat Csiang Kvan Tao kikö­tőjének elvesztése is fenyegeti. A kikötőben már japán hadiha­jók horgonyoznak, s a város kö­zelében páncélvonatok várakoz­nak. A kikötő egy angol bánya- társaságé, amellyel a kínaiak kö­zölték, hogy az esetleges táma­dásért nem vállalják a felelős­séget. A kínai kormány Nankingból tiltakozó jegyzéket juttatott el a japán kormányhoz. Követeli a további harcok beszüntetését, az eddigi harcokban bűnös tisztek hadbirósági megbüntetését és a csapatok visszavonását, valamint a kártalanítást. A kinai kormány azzal vádolja a japánokat, hogy saját maguk gyújtották fel épü­leteiket, mert igy akartak ürü­gyet keresni a hódításra. Charbini jelentés megerősiti Progranicsnájának, a keletkinai vasútvonal keleti végpontjának megszállását. A megszállást az tette lehetővé, hogy 3 ezer kinai megadta magát. Tokiói jelentés szerint a japán kormány Moszk­vával is közölte a megszállást azzal a megokolással, hogy a megszállás a kinai bandák miatt elkerülhetetlen volt. Egy másik tokiói jelentés ar­ról számol be, hogy Japán meg­kezdi San Mai Kvan kiürítését. London, január 7. Japán a ki­nai kérdésről nem is hajlandó tár­gyalni a népszövetségi körökkel. A tokiói hadügyi kormány részé­ről félhivatalosan ismét kimondot­ták a hires szálló igét: Japán itt van és itt marad. Mutó tábornok, a japán had­erők parancsnoka kijelentette, hogy ha Kina nyugodtan marad, nem Az influenza hódítása. London, január 7. Angliában az influenzajárvány tovább erő­södik. Január első hetében 303 ember halt meg a járvány követ­keztében az előző heti 183 em­berrel szemben. Papén és Hitler az egységfrontról tanácskoztak. Berlin, január 7. Papén és Hit­ler kölni találkozásához a lapok különböző kombinációkat fűztek, többek között azt, hogy a két po­litikus Schleicher kancellár meg­buktatására szövetkezett. A to­vábbi kombinációknak elejét vette Papén és Hitler közös nyilatko­zata. Ebben az ellenkező híresz­telésekkel szemben kijelentik, hogy a nagy nemzeti politikai egység­frontról tanácskoztak és mivel általános kérdésekről volt szó, a jelenlegi kormányról vallott felfo­gásukat nem is érintették. így nyilatkozott Schröder báró is, aki­nek házában a megbeszélés le­folyt és aki a találkozást kezde­ményezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom