Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-03-05 / 53. szám
2 1933 március 5. Zalamegyei Újság Zalaegerszeg Apponyi-ünnepélye. Krónika. Drukkolnak az agglegények, Félnek az új adótól, Amit rájok vetnek ki tán Már a jövö hónaptól. Sorsukat hát, amint látszik, Sehogy el nem kerülik, Duhajkodó jókedvüket Az adóval lehűtik. És a jámbor agglegények Mit tehetnek mást szegények, Mint azt, amit hallottam, Hogy adóznak nyugodtan. E hírre a miniszternek Komor arca felvidul, S a kivetés nagy munkája Egyszerre csak megindul. A miniszter igy spekulál : Ha szivesen fizettek, Nektek haszon, hogyha azon Minéleíőbb túlestek. Foly a munka est-reggelen A nagyszerű rendeletén. A miniszter izeni: Agglegények fizetni I De hallottam én még mást is, Minek minden nő örül: Agglegények nagy tábora Szervezetbe tömörül. A szervezőt megvárja, hogy A miniszter mit csinál S mihelyt kijön a rendelet, Rögtön rá is licitál, így adózni: az gyávaság, Jöjjön most már a házasság, Kiált a sok filiszíer. Nem kap pénzt a miniszter. Ha a dolog igy végződnék, Az sem lenne ám nagy baj, Legfőlebb több vőlegény lesz, Kinek fején nincs már haj. A miniszter sem. bánja azt, Hogyha a szép rendelet A sok poros akta között A fiókban nyer helyet. És ha a volt agglegények Ezen talán nevetnének, A miniszter igy felel : Én győztem a tervemmel. Ipszilon. A kegyeletes városházi megemlékezés után vasárnap, március 5-én este fél hat órakor a Kultur- J házban Zalaegerszeg újra koszorút helyez Apponyi Albert gróf géniusza elé. A városházai ünnepség a hely szűke miatt keveseké volt, a mai Apponyi ünnep mindenkié akar lenni. Hosszú, alapos előkészület után az ünnepély szereplői és rendezői a legjobbat, a legszebbet akarják nyújtani, hogy ez a megemlékezés méltó legyen Apponyi halhatatlan géniuszához. Tűnjék el a gyász, a lemondás, a ietörtség, legyen ez az ünnepély apotheozisa Apponyi diadalmas nagy szellemének. Apponyinak két halhatatlanság jutott osztályrészül: egy természetfölötti, égi, mit megadott néki az Úr, az igazságos biró; a másik földi halhatatlanság : nagy életművének és életmunkájának hbsz- szu időket kiható tanitó, irányitó és lelkesítő ereje. E kettős halhatatlanság alapja: 1. az ő vallásos lelke; 2. az ő államférfiul nagysága, kiválósága. Ez a két pont ünnepélyünk két fő-száma. A nagy halott szerette a Wag- ner-zenét. Ezért iktatták be műsorunk középpontjába a csodás Egész Dunántúl kereskedelmének jelentős eseménye lesz a Nagykanizsán március 25-én és 26-án tartandó országos kereskedő kongresszus. Kilenc magyar város versengett az idei kereskedő seregszemléért, ami maga elég a kongresszus jelentőségének megítéléséhez és ahoz is, hogy milyen sokra értékeli az OMKE központja a Dunántúl kereskedelmi fontosságát, bajainak, kívánságainak ismeretét és milyen sokra értékeli azt a tüneményes Tannhäuserböl a Zarándokok karát. A teljes zenekar, mely múltkori fellépésével oly kiváló tudásról tett tanúságot, minden bizonynyal nagyban fogja emelni az ünnepély sikerét. A műsor a következő: 1. Spohr: üyászdal. Énekli az Egyházi Ének- és Zeneegyesület vegyeskara. 2 Megnyitó. Mondja: Dr. Fatér Endréné. 3. Apponyi vallásossága. Előadja : Horváth Irén oki. tanítónő. 4. Wagner: Zarándokok kara Játsza : Az Egyházi Ének- és Zeneegyesület és a MOVE egyesített zenekara. 5. Apponyi az államférfiu. Előadja : Suszter Oszkár c. igazgató. 6. Palasovszki: „Sirasd magyar!“. Szavalja; Farkas Ferenc tanár. 7. Szózat. Játsza a teljes zenekar. Belépődíj nincs. Műsormegváltás (50 fillér’és 20 fillér) kötelező a Zalaegerszegen felállítandó Apponyi-szobor javára. A műsorok jelentős része már elkelt. I Még kapható a Zrínyi könyvkereskedésben és az ünnepély előtt a Kulturházban. munkát és bátorságot, amivel a kanizsai OMKE e végváros kereskedő világát feltámasztotta a nehéz időkben gyökerező letargiájából. A kongresszus előkészületei a megszervezett bizottságok mechanizmusán át teljes erővel és mindenre terjedő gonddal folynak. A kanizsai rendezőség és a város vezetősége karöltve biztosítanak mindent, hogy a Budapestről és az ország minden ré széből érkező kereskedők jól érezzék magukat e város falai között és eredményes érdekképviseleti munkát végezhessenek. Az ülésezések megosztva, egyidő- ben több előadó teremben lesznek és már szombaton kezdődnek. Szombaton este a város vendégei a kongresszusi kiküldöttek.. Szombaton kezdődik a nagyszabású kirakat-verseny is Vasárnap az ülésezések folytatódnak. A részletes program most van kidolgozás alatt az OMKE fiók különféle bizottságaiban. Már eddig is a magyar sajtó, fővarosban és vidéken, felfigyelt a kanizsai készülődésekre és számos város és község kereskedő- társadalma jelentette be a kongresszuson való megjelenését. Budapestről, élén Sándor Pállal, az OMKE nagyvezérkara fog külön súlyt adni az országos kereskedő- parlament határozatainak. 'dlfíar siReri elérni KONYHA és VIRÁGOS KERTJÉBEN úgy alkalmazzon A TÖKÉLETES MAGYAR NITROGÉN MŰTRÁGYÁT. Kapható : 2—5—10 és 100 kg-os csomagolásban minden műtrágya és magkereskedésben. — Gyártja és díjtalan felvilágosítással szolgái: Péti Nitrogén műtrágyagyár Részvénytársaság ^ Budapest, V. Nádor-utca 21. j A kanizsai OMKE-paHameni. A szónak mélysége és gyökere. Lelkileg halálosan fáradtnak érezte magát. Talán legjobban azért, mert már hetek óta nehéz köd feküdt a tájon. A nedves, végtelen szürkeség, az emberi élet változtathatatlan egyhangú, sivár robotját juttatta eszébe. A szürke őszi táj, mint maga a józan reálitás, úgy feküdt lelkére : ilyen az életed. Ilyen volt. Ilyen. Ilyen lesz. Nincs szin. És nem lesz változás. Soha. Soha. Soha. Délelőtt főzni fogsz. S az ebéd mindig rossz lesz. Hol sós lesz a leves, hol sótalan. Hol össze égeted a húst, hol péppé főzöd. Ha szólnak, sírsz. Ha elnézően mosolyognak, fáj ügyetlenséged saját magadnak. Délután kézimunkázni fogsz. Annyira unta az egészet, hogy nem is fűzte tovább gondolatait. Közömbösen nyúlt egy könyv után, mely az asztalán feküdt. „Művészet“ volt a cime. Gúnyosan elmosolyodott. Művészet. Pénz. Semmi több. Az lanyag elegánciája. Jól szabott ruha, a kiválasztottakon, amit görnyedő vén leányok varrnak. Kép, szo- bor-disz a lakásban, semmi több. Elővette a nagy rámát. Végtelen kézimunkáinak egyikét. Egy 60—130 centiméteres gobelinalap volt rajta. Rubens: „Gyümölcskoszoru“ cimü képét akarta rámásolni. Faliszőnyegnek szánta. Először milliméter papírra kopi- rozta a mintát, s úgy akarta átszámolni az üres kongréra. Őrü- letes rabszolgamunkának készült, de makacs csökönyösséggel akarta, hogy a kép ott legyen ágya felett, oldalt a falon, hogy reggel, este az a két erőtől duzzadó szőke gyerek legyen az utolsó emlék, a földi é!et és az álomvilág határán. Boszusan nézte a képet, nem tudott megfelelő szinü pamutot kapni. Fehérrel dolgozott abban a reményben, hogy rajztanár bátyja majd megfesti az alakokat. De abban a pillanatban nagyon bántotta az a három fehér folt, melyről csak ő tudta, hogy puha, kövér kis emberbimbóknak készülnek. Belemerült a könyvekből kiszakított, színes kép tanulmányozásába. Nézte a két mosolygó szőke kicsit, amint erejük megfeszítésével tartják a nehéz gyü- mölcskoszorut. Lelkét észrevétlenül hatalmába kerítette az a napsugaras életöröm és a meleg színek pompája, mely a képről feléje sugárzott. Amint ránézett a zöldessárga kongrén levő hideg, fehér alakokra, vágy fogta el, hogy ott lássa ugyanolyan színesen és életteljesen, mint a képen. De a józan megfontolás egy darabig visszatartotta, hátha elrontja. Nem szokott festeni, azonban nem birt ellenállni. Egy hatalmas erő azt muzsikálta lelkében : Színeket! Életet adj ! Érezte, hogy változás megy végbe lelkében. Vak, érzéketlen, közömbös siketséget érez a szoba, a környezete iránt. Ugyanakkor, testének minden idegszálával, agyának minden gondolatával, remegő izgalommal vár valamit s cselekszik minden gondolkodás nélkül, biztosan és teljesen ön- tudatlanul. Elővette festékes dobozát, keze teljesen öntudatlanul ránehezedett a rádió kapcsolójára. Angol állomást fogott. Egy-két elharapott torokhangu szóból megértette, hogy valaki, egy Edward Tush nevű ember, Bach fugákat fog orgonán játszani. Teljesen transzban volt már, nem vette tudomásul a mellette levőket. Teste szinte érzéketlen és halott volt. Minden életenergiája a fülében és a szemében összpontosult. Megszólalt az orgona. A Bach játékos kifinomodott fülével rögtön észrevette a melódiák kötésén és egymásbaolvadásán annak az idegen embernek tökéletes tudását és átélését. A regisztereken felbúgott az élet. A nagy nekifeszülő küzdelem, a csalódás, az elernyedés és végül az Isten változtathatatlan törvényeiben való megnyugvás. Fakadás 1 Akarás ! Vágyódás, valami nagyszerűbb után, mert maga a két dimenzióju földi élet, a maga lét- és fajfentartásával : üres. Rég porladó ember rögzítette kottába ezeket az igazságokat. Egy másik, a maga átélésén át, küldte az éter hullámain keresztül egy harmadiknak az örök keresők, az örök egyedüllevők örök szinfoniáját. A leány megfeszültén dolgozott. Szeme rámerevedett a képre. Szétbontotta a színeket. S küldte agyának parancsait: a kellő színeket megkeresni s a színfoltokat, ugyanolyan alakban és helyzetken felrakni, mint a képen. Keze gyorsan és határozottan mozgott. Nem volt megnyugvás. És az ecsetvonásokból megszületett az első gyerek. Puha, rózsaszínű kis teste lélegzeni látszott. S ahogy színesedett a fehér folt, a leány izgalma ugyanígy fokozódott. Végre, bekövetkezett az érzékeknek az a feszültsége, mely után már csak az elernyedés következhetik. Messze Londonban lehúzta kezét a regiszterekről, a Bach játékos. A leány kezéből kihullott az ecset. Olyan erőtlen volt, mintha összes életenergiáját kongrén mosolygó pamut gyereknek adta volna. Agyán vakító villámfény gyanánt villant át a kép mélységes, szimbolikus értelme: az élet eredményeinek gyümölcs- koszorúját az egészséges életerő-
