Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-02-26 / 47. szám
1933 február 26. Zalamegyei Újság Bsxxssasi'zvjzxm Göcseji barangolások. VIII. 1932. szeptember 16. Lasztonya és Kányavár között az alsó Válicka völgyének két- három kanyarja van. Erdő, mező, rét váltja egymást. Kányavár előtt pár kilométerrel torkolik a Válicka völgyébe a Töröszneki völgy. A két kis patak, mint két ismerős itt fognak egymással kezet. A természet világában rokonságban vannak egymással. Hasonló viszonyok közt születtek. A Töröszneki patak az ede- ricsi hegy alatt, az alsó Válicka innen egy fél óra járásnyira a Válicka völgyének legmagasabb pontján Pusztaszentlászló határában ikertestvére mellett. Itt Kányavár mellett kézfogás után együtt csörgedeznek, mert a malmok hajtásához már közös erejükre van szükség. Kányavárnál már szélesedik a völgy. A rét melletti szántók már kiterültek, megnőttek és az erdőket hátra szorították. Idább- odább maradt egy-egy erdősziget a mezőségben. A göcseji tanulmányozók figyelmen kívül hagyják e girbe-görbe ország déli határvölgyét. Pedig érdemes lenne ide letekinteni. A vidék magán hordja Göcsej jellemző vonásait. A falukban még jócskán vannak faházak. A hozzá nem értők mennyire szeretik ezeket a régi hajlékokat leszólni. A müveit német büszke pár száz éves favázu házaira, nálunk mindig kevesebb lesz belőle, pedig egészségesebbek az alapnélküli vályogházaknál. És a maguk nemében az építészetnek milyen ügyesen összerótt alkotásai. Egymásrarakott sarkukon, a válaszfalakon összecsapott gerendákból állnak. Jellemző a lakóházak beosztása is. Középen a füstöskonyha, jobbra-balra egy- egy szoba. Az udvar felől a ház hosszában tornác, elején az első szoba mellett a ház mellé épített éléstár. Még jócskán lehet Göcsejben ilyen házakat találni. A melléképületeket rendesen külön épületben helyezik el. Olvastam valami Göcsejről irt könyvben, hogy a konyhaajtó előtt van a trágyadomb és temetéskor erre kell tenni a koporsót, mert ez van a bejáratnál. Én azt hiszem, hogy ez az iró nem látta Göcsejt, mert én, aki itt élek, még nem láttam konyha-szobaajtó előtt trágyatelepet. De azt láttam a vasmegyei németség falvaiban, hogy aki a német kisgazdát meg akarta látogatni, annak az utcáról az istállón keresztül kellett az udvarra menni, hogy valahol hátul a lakóházat megtalálja... Jó szántóföldek vannak Kányavár, Dömeföld határában. Nem is gazdálkodik rajtuk rosszul a göcseji kisgazda. Már elhagytam Kányavár községet. Az úttól nem messze egy kis akácosban g^zda ember foglalatoskodott. Ráköszöntem. — A fákat nyesegetem, tisztogatom, mert úgy tudom, hogy az akácot legjobb nyáron nyesni, ilyenkor nem hoz új ágakat. Ha ezt a munkát télre, vagy kora tavaszra hagyom, egy-egy ághelyből a hajtások özöne ered és ezek megakadályozzák azt a törekvésemet, hogy szép törzsű fát nevelhessek. — Helyesen gondolkodik gazd- úram, de azúrt már korábban kellett volna nyesegetni. A nyár az akácnyesés ideje, most meg már innen-onnan sárgulnak az akác levelek. — Körülnéztem, vagy fél hold rendezett akácos volt. — Még egy darab akác erdőm van. A kettő ellát engem éven át tűzifával. Jó fa az akác, a szegény ember fája. Ültetni csak egyszer kell és minden huszévben le lehet vágni. A fája még nyersen is elég. — Elköszöntem. Még egyszer belenéztem a kis erdőbe, 1—2 lépésre álltak egymásól a karvas- tagságu sudaras fák és hát nem láttam a kis erdőn keresztül. A mezei utón felültem a kerékpárra. Emelkedőhöz értem. Nyolc- tiz holdas bükkös erdő szélén, amikor a szeptemberi nap már megöntözte izzadtsággal testemet, egy ágrakásig felnyomkodtam a biciklimet. Ebéd után édes a pihenés, mert azt fáradtságos munka előzte meg, mig ide jutottam. Ritkán álltak a hatalmas lombu bükkfák. A talaj felszínét át és átjárta a sok gyökér, mintha azzal lenne befonva. Az erdő talaján hiába! kerestem televényt. Lehordta róla I a fák közét átjáró szól. Milyen különbség a hercegi erdő és e között. De mennyivel szebb volt a fiatal akácos is. Sokat mond ez a különbség. Kisgazdának nem való a lassan növő fákból álló erdő. Nincs tartaléktőkéje, hogy ki tudná az erdő vághatóságáig elhúzódó 80—100 évet bőjtölni. Nem bírja a párholdas erdő- birtokos türelemmel se a hosszú időt. Valamilyen módon igyekszik az erdőtől megszabadulni, mert az három emberöltőn holt tőke és csak a negyediken hozza meg a kamatát. Kisgazda erdeje az akácos. Szívesen foglalkozik akáctelepi- téssel, mert még a telepitő maga élvezheti munkája gyümölcsét. Rosszul gondolkodik az erdészeti hatóság, amikor ellenzi az akácerdősitést. Nem szabad a gazdát ráfizetéssel járó erdősítési módra kényszeríteni, ha nem bírja tőkével. Az akáctelepitést kell Göcsej kopár domboldalain hatóságilag is az erdőfelujitásnál támogatni. Ez a fanem hasznot hoz a kisgazdának és általa mindnyájunknak. Pörneczi József. Egy évvel ezelőtt beszámoltunk annak a zalai fiúnak kálváriajá rásáról, aki ezelőtt 12 évvel meg szökött a hadseregből és rengeteg viszontagság után Kokinkiná- ban, az anami császári udvarban kötött ki. A kalandos életű férfi Ferencz Jenő, zalamegyei Tófej községből való gazdalegény. Ferencz Jenő 1920 augusztusában önként katonának jelentkezett Nagykanizsán, Fel is vették a hadsereg kötelékébe, de kilenc nap múlva már meg is szökött, mert állítólag olyan dolgot követett el, amiért büntetés jár. Szökése alatt a karakói erdőben bujkált és ezalatt újabb bűncselekménnyel vádolták meg. Szeptember 14 én elfogta a jánosházai csendőrség és be akarta szállítani Szombathelyre. Ferencz Jenő útközben kiugrott a vonatból és megszökött. Még aznap elfogták és bevitték Szom bathelyre. Másnap vonaton Budapestre akarták szállítani, de ismét kiugrott a vonatból és eltűnt. Három hónap múlva ismét közlekedtették és beszállították a zalaegerszegi katonai fogházba, amely elé őrszemet állítottak. RegTizenkéiévi kalandos élet után hazajön a Kokinkinába száműzött tófeji legény. Ügyei elévültek, büntetlenül hazatérhet. gelre ismét hült helyét találák, s ettől kezdve hiába keresték. Külföldre szökött, kijutott Franciaországba, ahol belépett az idegen légióba. A légióval azután Marokkóba került, ahol hamarosan megkezdődött az Abd el Krim féle felkelés. A harcból a zalai fiúnak is kijutott a része. Súlyosan megsebesült és hét hónapig feküdt a kórházban. Mire felgyógyult,'a felkelés megszűnt, de Ferencz Jenő tovább szenvedte a légionisták fáradtságos szolgálatát. 1929-ben a légió egy részét tovább vitték az ázsiai francia gyarmatra, Indokinába. Mielőtt azonban az ezredet Marokkóból elvitték volna, a régebben szolgáló kipróbált emberek — Ferencz ekkor már káplári rangot nyert, — szabadságot kaptak. Ferencz is szabadságra ment Franciaországba. Ott elfogta a honvágy és álnév alatt hazament szüleihez Tófejre. Senki sem látta, senki sem tudott róla, hogy itthon volt. Szüleinek öröme azonban csak rövid ideig tartott. Ferencz Jenő ellen még folyt az eljárás, ezért vissza kellett mennie FranciaorAZ EMBER ELETE, HA RENDES AZ EMÉSZTÉSE / Í AZ ENVHE/Birrosés OLCSÓ HASHAJTÓ szágba. Ezredével Indokinába került, Anam tartományba. Itt is hamarosan kutyavilág kerekedett. Forradalom tört ki a császári ház ellen. Az idegen légió katonái elfojtották a lázadást. Ferencz Jenő is derekasan verekedhetett, mert mint irta öreg szüleinek: „Anam nagy császárától kétszeri kitüntetésem és szolgálati elismerésem van.“ Az öreg zalai gazda sehogy sem tudott belenyugodni abba,' hogy fia már sohse jöhessen haza, már csak azért sem, mert jó néhány hold zalai föld várta idehaza az egyetlen örököst. Az! öreg sorra járta az ügyvédeket^ de egyik sem tudott segíteni. 1931-ben végre lehetőség mutatkozott. Olvasta, hogy új katonai büntetőtörvénykönyv lépett életbe, amely tehetővé teszi fia hazatérését. Takács József dr. szombathelyi ügyvéd utján kérvénnyel fordult a szombathelyi honvédtörvényszékhez. Uíalt arra, hogy az elmúlt tiz év alatt seim miféle bírói intézkedés nem történt Ferencz Jenő ügyében, s mivel ilyen esetben az új katonai btk. élévülést állapit meg, kérte az eljárás beszüntetését. A katonai hatóságok helyt is adtak a kérelemnek és megszüntették Ferencz Jenő üldözését. Az öreg zalai gazda határtalanul boldog volt. Azonnal megr táviratozta az eredményt fiának Kokinkinába. A fiú útlevelei kért, s azt — jó sokba került — repülőposta vitte Anamba. Hosszú, kincs hónapok teltek el. Ferencz Jenő, aki eddig szorgalmasan Írogatott szüleinek, nem adott életjelt magáról. Végül most február végén megjött az aggódó szülőkhöz a levél. Ferencz Jenő közli, hogy február 20-án behajózzák az egész ezredet és jönnek vissza Franciaországba. Egy szomorú hír is volt a levélben : öt hónapig kórházban feküdt, ezért nem Írhatott. „Ha még sókáig itt kellett volna maradnom — irja —, elpusztultam volna. Nem birom az éghajlatot.“ Befejezésül közli, hogy április végén otthon lehet, s akkor tisztázni akarja magát a vádak alól is, mert felemelt fővel akar járni Tófejen. Eseménynaptár. Február 25: Az Egyházi Ének és Zeneegyesüíet farsangi estélye a Kulturházban. i A Zalaegerszegi Református Nőegyíet műsoros táncestélye az Arany Bárány termeiben. Február 26: A Kát. Legény- egylet műsoros estje a Kulturházban. . ■ 60 éve a fővárosi vidéki úri középosztály találkozó helye. 100 modern kényelmes szobaLeszállított árak! Erzsébet királyné-szálló Budapest, IV. Egyetem-utca 5. (A Belváros központjában.) 5651 Az Étterem és kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője. SZABÓ IMRE tulajdonos.
