Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)
1932-12-16 / 285. szám
ára 10 fillér IUSS December 18 Péntak XV. évfolyam 285, azóm (}osztony' Felelős szerkesztő: Herboíy Ferenc, Előfizetési áraki egy hőnapra 2*40 pangó negyedévre 7*2Ü pengő. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kara délutáni órákban, UarKHlTűalg « tiaflúMvalal: Zalaügursiög, SzéchBayl-Ifir 4. tűinkül: 128 ii. — HúaiadOlTatU: KfiSItMy, Kussuik L-ll, Adómorál. Gyűléseken, hivatalos és nem hivatalos összejöveteleken, magán- társaságokban beszédek hangzanak el s nyomukban a közterhek kérdése, a túladóztatás feltartóz- hatatlanul nyomul előtérbe és abban mindenki megegyezik, hogy az adómorál nem az adófizetésnél, hanem a kivetésnél kezdődik. Már pedig az adómorált mindenkinek és minden erővel meg kell védenie. Mert ez igazin életérdek .. . Ezért tehát már a kivetésnél tekintetbe kell venni az adóalany teherbíró képességét s nem kell olyat követelni tőle, amit teljesíteni nem tud A teherviselő képesség miből állapítható meg ? Abból, amire előterjesztett javaslat, minden magánbeszélgetés ráirányítja a figyelmei: a termény- és állatárakből, a tapasztatható forgalomból, üzletmenetből. Érvényesülnie kell az adókivetésnél az emberiességnek és méltányosságnak s mindjárt köny- nyebben forog az állam monstruó- zus gépezete s az adófizető polgár is sűrűbben keresi föl az adóhivatalokat. Az olyan ad-óleszállitásokkal nem orvosolhatók a hajok, mint amilyenekkel most igen gyakran találkozunk, amikor tudniillik azt mondják, hogy százalékokban nincs emelkedés, sőt inkább csökkenés állott be, de ugyanakkor ténylegesen többet kell fizetni, mint az előző magasabb százalék szerint. Ez a helyzet pedig úgy áll elő, hogy emelik az adóalapot. A száz pengős alapon kivetett 10 százalék 10 pengő, mig a százötvenre rótt 8 százalék 12 pengő. Az adópanaszoknál az ilyen „könnyítések“ ütik meg fülünket. Törvényhatóságok egyre- másra imák föl a kormányhoz és a parlamenthez, a polgárok kisebb- nagyobb csoportokban deputációz gatnak hol itt, hol meg amott, hogy az adómorál a kivetésnél kezdődjék, de eddig minden ilyen megmozdulás eredménytelennek bizonyult. Az adóztatás terén egyszer már rendet kell teremteni, de ez a rend csak akkor nyugodhdik biztos alapokon, ha az adókivetésnél a tényleges helyzetet veszik figyelembe, mert akkor kevesebb adóalany pusztul el és nem kell a lecsökkent számú adóalanyokat nagyobb terhekkel sújtani csak azért, hogy az előirányzott összeg befolyjék. Azok az egyszerű falusi emberek, akik ma nagy nyomorúságukban indítványokat terjesztenek elő gyűléseken, erősen át vannak hatva az adófizetési kötelezettség tudatától, azok nem konok nem fizetők, nem izgatnak az adófizetés ellen, sőt buzdítják osztályostársaikat adófizetésre, szavaiknak tehát hitelt adhatunk. Amint hitelt adott vármegyénk törvényhalósági és közigazgatási bizottsága ifj. Kálóczi Ferenc kisgazdának, amikor indítványának egy részét változatlanul, másik részét pedig átalakítással ugyan, de mégis elfogadják. A zalai felirat az adómorálnak már a kivetésnél leendő érvényesítése céljából a falu egyszerű, tisztalelkü, becsületes gondolkozást! fiának feljajdulása s igazmondása nyomán készült el és jut a legilleté kesebb helyre. Várjuk is a ren Washington, december 15. Az amerikai közvéleményben és po litikai körökben nagy a felháborodás Franciaország ellen a fizetés megtagadása miatt. A kongresszusban is az a vélemény, hogy Franciaország eljárása oktalan és hálátlan, s annak súlyos következményei lehetnek. A franciák magatartása meghiúsítja a világgazdasági élet rendezését és hosszú időre lehetetlenné teszi a Mikes János gróf, -szombathelyi megyéspüspök körlevelet adott ki, amelyben figyelemreméltó szavakkal szólítja fel az egyházmegye híveit az Ínségesek támogatására. Körlevelében többek között ezeket mondja: — Karácsony, a szeretet nagy ünnepe már előtűnik az adventi homályból s mind erősebben dereng felénk a bethlehemi csillag fénye. És bár úgy kellene ennek a nagy ünnepnek beköszöntenie, hogy az emberszivekben öröm fakadjon, nagyon jól tudom, hogy sok helyütt, sok családban elszorult szívvel néz az édesanya az ünnep elé, ha gyermekeire tekint; dacos keserűség fojtogatja sok munkás, szorgoskodni kívánó apa torkát, mikor a nélkülözés keserűségére ráeszmél. Nem vigasztalás az, hogy gazdag népek milliói hasonló sorsban vannak, nem vigasztalás az, hogy a nagy városokban a nyomor ir- tóztaló, én nagyon jól tudom, hogy a nyomor fagyos csontkeze kopog a falusi ajtókon is. A rendes néhány, mindenki által ismert faluszegényén kivíil ma mindinkább szaporodik azok száma is, akik titokban éheznek. S ez a jelen évre annál inkább áll, mert tudom, hogy az idei burgonyatermés, a szegények kenyere soványan fizetett s a nagy nyári szárazság miatt nincs tápláléka a gazda állatának sem. Igen sok vidéken a sommások nem találcsináiást egyszer már, hogy megszűnjék az a helyzet is, amikor az adózó azt tapasztalja, hogy beadott ölvén, vagy száz pengőjével az adóhátraléka nem csökkeni, az c upán kamatul szolgált. Mert ilyenkor nem csuda ám, ha —- ami az emberi természetből < olyik — egy kicsit nekikeseredünk. tárgyalásokat Franciaországgal. A^ kormány és a sajtó egy része igyekszik a közvéleményt megnyugtatni. Rámutatnak, hogy a fizetést csak Franciaország és Belgium tagadta meg, viszont Olaszország már fizetett, Anglia, Csehország és Lettország pedig ma fizet, úgy hogy Amerika meg- kapja esedékes követeléseinek négyötödét. tak nyári mezőgazdasági munkát s a tél elé ma dermedt kétségbeeséssel néznek. A nyomor tehát követelőzőén kiált felénk. — Ha valaha az Egyház tanítása szerint szükséges volt imádkozni és alamizsnát adni, akkor kétszeresen fontos ma. Anyaszent- egyházunk általános tanitása szerint a magát jól biró, az élete fentartásán kívül és társadalmi állása kívánalmain felül felesleggel rendelkező ember vagyonának feleslegéből köteles volt jótékonykodni, a szegényekkel törődni. Csak ha a nyomor igen nagy mértékűnek mutatkozott volna, akkor volt köteles adni egyéb javaiból is, hogy a szűkölködő* fentart hassa legnagyobb kincsét : az életét. .. — Arról talán nem is kell szót emelnem, hogy a helyesen és jól adott alamizsna lelki hatásokat is eredményez. Lehetetlen, hogy kétségbeessék a szűkölködő, ha látja, hogy a nála jobb helyzetben levők szivéből nem veszett ki a testvéri érzés és rongyaiban, szerencsétlenségében is meglátják benne az embertestvért, akit nem szabad az éhség, a nyomorúság prédájául otthagyniok. —1 A mai helyzet a régi egyházi felfogáson túlmenően többet is kíván. Ma mindenkinek kevesebb a jövedelme, mint volt egy év előtt is. Viszont a nyomor szemmel láthatóan nőtt, olyanok estek áldozataivá, akik tavaly talán még másoknak is tudtak jut tatni. így aztán abból kell akárhányszor a tehetősebbeknek adni, miből juttatni már áldozatot, lemondást jelent. Bekövetkezett az az eset, hogy csak a feleslegekből ma a nyomorgókat a társadalom kielégíteni nem hídja, de adni kell már onnan is, ami még a személyes szükségletre volna fordítható. Ez nagyon nehéz dolog, de viszont az áldozatos lemondás valamiről mások javára kétszeresen lesz értékes Isten színe előtt, s bizonyosan ezreket óv meg a teljes kétségbeeséstől. * A megyéspüspök a továbŐíák^ ban arról szól, hogy épen a nagy nyomor miatt meg kell szűnnie a segítés eddigi formájának. A koldusoknak való adakozás nem helyes módja a szegénysegélyezésnek, mert az ilyen adomány sokszor nem oda jut, ahol az adó- mányra nagy szükség van. Az ajtókon kopogó koldus sokszor a nyomor vámszedője, aki az adakozó jószívűségéből biztosit magának könnyű megélhetést, amint azt sokszor hivatalosan megállapították. Ma el lehet mondani általánosságban, hogy a városi kéregetőknek csaknem fele nem igazi szegény. Ma tehát nem elég az adakozáshoz a jó szív, szükséges az okosság és körültekintés is. A segélyezés egyik helyes formája a hatósági akció. A hatósági segélyezés azonban nem tud minden bajon segíteni. Szükségesnek tartja a főpásztor, hogy az egyházmegye területén az egyházközségek is belekapcsolódjanak a szegénysegélyezésbe. A megyéspüspök elrendeli, hogy körlevelét advent negyedik vasárnapján olvassák fel a szószékről és felhívja a lelkipásztorokat, hogy a hatósági szegénysegélyezés és a munkanélküliek megsegítése terén a legnagyobb készséggel működjenek közre, hogy a szegény- gondozás egységes legyen. A katolikus szegénysegélyezést az egyesületek autonómiájának sérelme nélkül leghelyesebbnek látja a hitközség égisze alatt összefoglalni. Csak igy lehet céltudatosan és egységesen végrehajtani a karitász munkáját. A körlevél igy végződik : — A rnai általános nyomorúság közepette nem tudok égetőbb feladatot a pásztó ráció terén, mint különösen a nagyszámú ipari vagy mezőgazdasági nincstelen megsegítését. Az egyházmegyei Karitasz püspöki biztosának a főpásztor Szendy László dr. püspöki tanácsost nevezte ki, aki minden kérdésben rendelkezésére áll az egyházmegye papságának, Nagy a felháborodás Amerikában Franciaország ellen. A megyéspüspök körlevélben szólította® fel az egyházmegye híveit az ínségesek támogatására. Püspöki biztost nevezett ki az egyházmegyei karitászmozgalom élére.
