Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)

1932-10-08 / 229. szám

Zalamegyei Újság 1932 október 8. Sorompóba állt a vidék katolikussága a Katolikus Nagygyűlés sikere érdekében. (Saját tudósitónktól.) A XXill Országos Katolikus Nagygyűlés előkészületei befejezést nyertek. Az idei nagygyűlés előkészítésé­ben, a szónokok kiválogatásában és a beszédtémák megválasztásá­ban résztvettek : Zichy János gróf a Szövetség elnöke, Hász István tábori püspök, Ernszt Sándor volt miniszter, Buttykay P. Antal, P. Bangha Béla jézustársasági ház­főnök, Bednárz' Róbert prelátus, Bitter Illés c. apát, főigazgató, Czapik Gyula apátkanonok, Hindy Zoltán vezérigazgatóhelyettes, Ma­darász István prelátus, miniszteri tanácsos, Túri Béla prelátus ka­nonok, Uher Károly gazdasági főtanácsos és Zsembery István a szövetség alelnöke. Örvendetes jelenség, hogy az Országos Ka­tolikus Szövetség felhívására so­rompóba állt a vidék katolikus­sága a XXIII-ik sikraszállás si­kere érdekében. A legtöbb vidéki plébánia, katolikus egyesület és intézmény, valamint az egyház- községek, egyháziak és világiak egyaránt, megindították a propa­gandát, hogy a vidék katolikus­sága minél nagyobb számban ve­gyen részt a Nagygyűlésen. Át- érezték a magyar vidék katolikus- | ságának milliói, hogy mily nagy fontossága van a mostani nehéz időkben a katolikus seregszemlé­nek, amikor a gazdasági világvál­ság mellett a lelkek válsága is barázdákat szánt a magyar élet földjén. A vidékiek felu'azását a Szövetség úgy biztosi tóttá, hogy 33 százalékos vasúti és hajó uta­zási kedvezményt járt ki a vidék katolikussága számára. A vasúti és hajóutazásra érvényes igazol­ványt, melynek ára 50 fillér, a 2 pengő tagsági jeggyel együtt az Országos Katolikus Szövetség központi irodája (Budapest, IV., Ferenciek tere 7.) bárki kívánsá­gára megküldi, de egyben kéri a Szövetség a vidéki plébániákat, egyházközségeket, egyesületeket és intézményeket, hogy centralizálják az egyes községekből és városok­ból a nagygyűlésre felutazókat olyképen, hogy a plébániák és egyesületek gyűjtsék össze a nagy­gyűlésen résztvenui óhajtókat, a plébánia vezetősége rendelje meg a tagsági és vasúti jegyeket és azoknak vezetésével jelenjenek meg az egyes községek és vidéki városok katolikusai az október 15-én kezdődő és 18-án végződő Katolikus Nagygyűlésre. Pettkö-Szandtner államtitkár Zalaegerszegen. A legteljesebb elismerését fejezte ki az itt tapasztaltak fölött. A zalaegerszegi Stefánia Ott­hon ünnepélyes felavatásának idő - * pontja épen a kormányválság ide­jére esett, azért nem jelenhetett meg azon Pettkó-Szandtner Ala­dár államtitkár, az Országos Ste­fánia Szövetség elnöke. Hogy azonban milyen nagyra értékeli az államtitkár a Szövetség mun­káját s milyen érdeklődést tanúsít a zalaegerszegi fiók működése iránt is, annak bizonyságaképp! ma Zalaegerszegre érkezett az Otthonnak és általában a jóté- konycéluintézményeknfk megtekin­tése céljából. Az államtitkár Né­meth János dr. városi tisztiorvos, a Stefánia Szövetség zalaegerszegi fiókja igazgatójának és Czobor László közgyámnak kíséretében látogatást tett először a most fel­avatott Otthonban és a napközi otthonban s az ott tapasztaltak fölött nemcsak teljes elismerését, de csudálkozását fejezte ki. Meg­lepte, hogy milyen praktikusan, a célnak mennyire megfelelően tör­tént az építkezés, a berendezés s milyen tervszerűen folyik az anya- és csecsemővédelem nagy mun­kája Zalaegerszegen. Megtekintette a Szeretetházat s a Népkonyhát is, ahol szintén mindent a legnagyobb rendben talált s ahol ép úgy, mint az „Otthon“-ban a legtelje­sebb elismerésének és megelége­désének adott kifejezést. Azután érdeklődött a városi inségakció után, amit részletesen ismertettek előtte. Majd körutat tett a város­ban és tudakozódott a város fej­lődési lehetőségei felől s helyes­nek találta azokat a terveket, amelyek szerint a városrendezés történik. Megtekintette még az új középületeket, a régi és új teme­tőt, szóval kiterjedt a figyelme mindenre. Látogatást tett Győ- mörey György főispánnál, Bődy Zoltán alispánnál, Pehm József apátplébánosnál s még a nap folyamán visszautazott Budapestre. A divat Zalában is tönkretette a kendertermelést. Ma már nem igen kell a vászon a népnek. A háborút megelőző időkben, sőt még a háborús esztendők alatt is nagy teiületeken termellek ken­dert vármegyénk lakósai is. Nem volt falu, melynek határában ken­derföldeket ne láttunk volna s alig volt ház, melynek pitvarából hiány­zott volna a kendervágó, kender- tiló. A háziasszonyok büszkén mutogatták a falon csomókba csa­vart finom csepüt, mely a télen került megfonásra, a zsákokba rej­tett gombolyagokat, no meg a lá­dában és almáriumokban elraktá­rozott fehér vásznat. Asszonyok­nak, leányoknak egész téli szóra­kozásuk a fonásjvolí. Az esztergá­lyosok alig győzték gyártani a sok­sok rokkát, a takácsok képtelenek voltai: időre vászonná szőni a rok­kán megfont sok fonalat. Az volt a legderekabb háziasszony, aki legtöbb vásznat fehérített az ud­varon, kertben és réten. Nem is adtak ám ki ezek a családok alsó ruháért, asztalteritőért, törlő ru­háért, törülköző kendőért, ágyle­pedőért egy fillért sem. A nép­nek keservesen megkeresett fii lérei nem vándoroltak külföldre textilárukért, mert a legszüksége­sebb ruhanemüeket itthon állitot ták elő — háziiag. Most elmehetünk falvak mellett anélkül, hogy határaikban csak egy szál kendert is találnánk. A tiló, a rokka, a szövőszék egyes vidékeken már teljesen ismeret­lenek. A „módii*“ viselet mú­zeumba helyezte ezeket. Nem is a mai világba valók! Vászonból nem lehet kombinét csinálni. A vászon nem illik a krepdesin ru hához, meg a selyemharisnyához, mely szép ruhanemüekért olyan sok millió pengő vándorolt a kül­földre még napszámbérekből is I Egy-két faluban elvétve termel­nek még kendert, de megszövését nem igen végzik már a falusi ta­kácsok. Elszállítják Pápára, mert olcsóbban és szebben szövik meg a — gyárban. Kihaltak már a régi takácsok, akik a szép zsávolyos kendőket szőtték. A divat tönkre­tette a kendertermelést, a falusi asszonyok, lányok már nem fon­nak, a takácsok nem szőnek. Nem pereg a rokka, nem szól a fonó­ban a nóta. Megszüntette mindezt a divat, a „módi“. Ki verte meg olyan kegyetlenül a gellénházai kis iskolásfiut, az anyja-e, vagy a tanító ? Küldöttség az alispánnál. Kis Dániel gellénházai iskolás­fiut hétfőn behozta az anyja Zala­egerszegre az alispánhoz s ott el­panaszolta, hogy Schillinger Ist­ván tanitó kegyetlenül elverte. Megmuíaita az üléseknek nyomát is, amiből nem csak kegyetlensé­get, de embertelenséget is lehetett megállapítani. Az alispán érthető felháborodással vette tudomásul a dolgot s megígérte, hogy a leg­szigorúbb eljárást indítja meg a tanitó ellen. Ma küldöttség kereste föl Gel- lénházáról az alispánt. Iskolaszéki tagok, községi biró, gazdák vol­tak a küldöttségben. Cseh József volt a szónok, aki arra kérte az alispánt, hogy ne függessze föl Schillinger "tanítót, mert a kis fiút tu­lajdon képen saját édesanyja verte meg alaposan, a tanitó pedig csak gyengébben. Azok a nyomok tehát, amelyek a gyermeken észrevehetők vol­tak, nem is annyira a taní­tónak, mint inkább az anyá­nak ütéseitől származnak. Maga az anya is igy nyilatkozott Svastics János dr. járásorvos előtt. Bődy Zoltán alispán iudomásul vette a küldöttség bejelentését is, melyre az..al válaszolt, hogy a tanítót nem függesztteti ugyan fő), de a fegyelmi eljárást le kell folytatni ellene, mert csak vizs­gálat utján állapítható meg, hogy bünös-e s hi igen, milyen mér­tékben, Szüreti kilátások a szőlészeti és borászati felügyelő jelentésében. A tapolcai m. kir. szőlészeti és borászati fe ügyelő ma küldte be az alispánhoz szeptemberi jelen­tését, melyből a következőket tud­hatjuk meg : A hólyagosodáshoz szükséges nedvesség hiánya miatt a késői érésű fajták szőlőbogyói (külö­nösen a szárazabb és hűvösebb hegyi fekvésű szőlőkben) aprók és fejletlenek. Ezeken a helyeken a lombozat is meglehetősen sárgul és igy a mennyiség erős csökke­nése mellett a minőség is veszé­lyeztetve van. A szőlőmolykár erő­sen Iáiható. Csemegeszőlő (külö­nösen Ciiasselas-Ljták) iránt kül­földi szállításra kg.-ként 17—18 filléres árakon igen élénk volt a kereslet. Ezek kisebb mennyiség­ben 20 filléres áron kerültek piacra. Eddigi termésbecslések alapján nagyátlagban a tavalyinál keve­sebb, gyenge közepes termésre van kilátás. A borpiacnak némi élénksége jelentéktelen. A kínálat élénk, a borárak változatlanok. Az erjedő must gázai megöltek egy somogyi gazdát. A vármegyénk határához közel eső Sand, somogymegyei község­ben halálos áldozatot követelt az erjedő must. Berkes József és fe­lesége egy 550 literes hordót akar­tak levinni a pincébe. Alig tettek azonban a pince felé pár lépést, az asszony figyelmeztette férjét, hogy nehéz a levegő, ne menje­nek tovább. Berkes azonban azt válaszolta, hamar végeznek, nem lesz tehát baj. Alig értek le a pin cébe, mindketten elvesztették esz­méletüket. A pince előtt tartóz­kodó emberek utánok mentek és nagynehezen felhozták Berkest és feleségét. Lefektették őket a pince előtt a földre és mesterséges lég­zést alkalmaztak. Az asszonyt még sikerült eszméletre téríteni, de fér­jét nem. Berkes már halott volt. A kihívott orvos megállapította, hogy az erjedő must gázai ölték meg. Vigyázzunk tehát, hogy olyan helyiségbe ne lépjünk, hol sok must erjed, mert ott halálos ve­szedelem fenyegeti az embert, Ezt különben mindenki tudja, legyünk tehát óvatosak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom