Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)

1932-11-22 / 265. szám

1932 november 22.

Zalamegyei Újság

Felemelő ünnepség volt a zalaegerszegi hatos huszárok ezrednapja.

Megemlékezés az ezred hősi hslottairól.

{ régi Nagymagyarország egyik sőséges ezredének, a zalaeger- gi 6.honvédhuszárezrednek élet i levő tagjai gyülekeztek össze árnap Zalaegerszegen ezred- lepre. A város és a megye sok-'

; fiát adta oda ennek a dicsőles ezrednek, amely bátran a meg helyét a világháború zivataraiban. Sokan maradtak tülök idegenben, sokaknak nem ott részük, hogy honi hantok tt pihenhessenek, de él ezeknek léke azoknak szivében, akik sokszor megrokkant testtel — iszajöhettek a harcmezőről. Az :tben maradottak jötek ösz- e Zalaegerszegen, s gyönyörű ndolat, hogy a viszontlátás fe- t érzett öröm mellett elsősor n az ezred hősi halott tagjairól líékeztek, az ő emléküket idéz- t fel a találkozón.

Gyülekezés a megyeházán. Az egykori bajiársak délelőtt fél ) után gyülekeztek a vármegye iza nagytermében. Néhányan ka nai egyenruhában, nagyobbrészt ónban polgári ruhában, jeléül inak, hogy a harcot, amelyet )—18 évvel ezelő t harctereken izdöttek meg, most a polgári etben folytatják a családért, s :en keresztül ismét csak a hazá t. Sorban bukkanlak fel az is terős és már már elfeledett ar- )k. Meghaló vo t az öröm, amint bajtársak a barázdás arcokban, tost már őszbe vegyült fejeken régi kedves Umetősök, barátok rcvonásait ismerték fel. De meg aló volt az a szeretet is, aho- yan tisztek és legénységiek egy lást üdvözölték. Sokan, mintegy zázan vettek részt a találkozón. )lt voltak az egykori ezredpa ancsnokok; Batthyány Béla gróf, :orster László és Moys Elemér zredparancsno' ok, Görgey Viktor y. ezredes, Tőkéssy János alez edes, a népfelkelő osztály egy őri parancsnoka, o't volt Műnk enő főhadnagy, aki most Ham- lurgban gyár igazgató és onnét ött el a bajtársi szellem ápolásra. És olt vo'tik hosszú sorban i régi tisztek, altisztek és közlegények. 0:t volt az öreg Szaba ios bácsi is. Betegen, botra tá- naszkodva, de amúgy huszárosán, /Őrös nadrágban, megfakult ménében.

A szentmise.

Tiz óra előtt megjelent az egy- Oegyüítek közölt Gyömörey György főispán, s akkor a régi huszárok megindultak a plébániatemplomba, ahonnét sok évvel ezelőtt a harcba is indultak. Velük együtt vett részt a szentmisén a helyőrség egész tisztikara. A szentmisét Pehm József apátplébános mondotta. Evangélium után Galambos Miklós dr. káplán mondott szentbeszédet, amelyben megemléke zeit a hatos honvédhuszárokról is, kiemelve azoknak hűségét, amely lyel Istenhez, valláshoz és a hazához ragaszkodnak. A szentmisét a Himnusz eléneklése fejezte be.

A hősi emlékműnél. Szentmise után az ezred tagjai elvonultak a Horthy térre a hősök emlékművéhez* Elhelyezkedés után Moys Elemér ezredes mondotta el a következő emlékbeszédet:

— Amikor a 6. huszárezred hősi halált halt bajtársainak emlékére emelt emlékműre a megemlékezés koszorúját elhelyezni összejöttünk, nem ünnepelni akarunk, hanem a kegyelet, a hála s az emlékezés kötelességszerü adóját kell lerónunk.

— Tizennyolc évvel ezelőtt indultak el bizakodóan, a köteles ségteljesités bátorságával az északi harcmezőkre s azóta a világ minden táján hideg hantok alatt nyu- gosznak.-- Hozzátok kell visszatérni megdicsőült bajtársaink, hogy valósággá váljon bennünk, miként lehet élő hittel hazánk jövőjében hinni, s mi módon lehet egyéni érdekeink félretevésével a köznek használni, s min! kellett az ősz király hivó szavára hűen, férfiasán a zászló alá állni, s meghozni a legnagyobb áldozatot: az élet kilobbanó halálos áldozatát.

Az eszme, amely bennünket hevített, a cél, amely felé szemetek csillogott, a haza volt. A nagy, erős magyar haza, az ezeréves bo’dog Magyarország. Nem rajtatok muloit, hogy az eszme nem öltött testet, a ti dicsőségtek nem kisebb, amiért a poklok kapui erőt veitek rajtunk. A lesujtás kábulatából kezdünk magunkhoz térni, s most érezzük a ti virágos, halálszüretes őszötök után, minő tél jött: fásult, fagyos, közönyhozó dermedés.

— Véretek minden sejtjében,

testetek minden atomjában erjesztő, az égig robbanó csirák vannak: özvegyeitek, árváitok

emléketeket öntöző könnyei a tavasz pázsitját fakasztják lelkűnkben, ahol hozzátok méltó, hazát szerető és érte áldozni tudó ifjúság, a haza virága nő.

— Mikor hősiességteknek hódolva, emléketeket megtisztelve a nagy tettek szerény jele gyanánt e felállított emlékműre most a megemlékezés koszorúját elhelyezzük, elsősorban a veletek szemben lerovandó nagy adónk mellett a jövő nemzedék számára kívántunk lobogó fáklyát tűzni, amely visszavilágitson a múltba és utánzásra buzdítson a jövőben.

— Felétek fordulnak ma szemeink s mikor kezeinket összekulcsolva az Egek Urához folyamodunk, hogy békés legyen nyu- govástok, folyamodunk egyben azért is, hogy edzze meg a mi sziveinket, adjon hozzátok méltó nemzedéket, amely a nagy elődök példáján lelkesedve a haza hívására úgy feleljen, mint ti feleltetek 18 évvel ezelőtt.

Országom ifjúsága s ti, ismeretlen eljövendők ! Ezért a földért apáitok vére folyt s itt nemcsak élnetek, hanem meghalnotok is kell.

A mélyhatásu beszéd után Forster László ezredes helyezte el az egybegyült bajtársak koszorúját a hősi emlékmű talapzatán, majd az ezredünnepen megjelentekről a hősi emlékmű előtt Serényi Árpád több fényképfelvételt készített.

Délben 1 órakor az Arany Bárány éttermében bajtársi ebéd volt. Ebéd közben Forster László ezredes, egykori ezredparancsnok

állott fel szólásra, s ezeket mondotta :

— Kedves régi huszárpajtások! Őszinte szívből, örömmel üdvözöllek benneteket és megköszönöm, hogy a mostoha viszonyok ellenére a régi ezred bajtársi, hivó szavára ilyen szép számban gyülekeztetek. Összejövetelünket két cél vezérelte: a megemlékezés és a visszaemlékezés. Össze jöttünk, hogy elsősorban megemlékezzünk derék, kedves hősi halált halt bajtársainkról és azokról, akik elhalálozás, betegség s más egyéb gátló körülmények folytán nem lehetnek körünkben. Össze jöttünk továbbá, hogy visszaemlékezzünk azokra a kedves, vig és kellemes órákra, melyeket derűs és borús napokban, néha bizony nagyon kellemetlen körülmények között együtt átéltünk.

Beszédét a kormányzó éltetésével fejezle be. Utána még a főispán, polgármester, több tiszt és altiszt mondottak beszédet. Az egybegyűltek sokáig maradtak együtt a régi napokra emlékezve.

Tűzoltás közben a sógora életveszélyssen megsebestette a szentkoziadombjai bírót,

Szentkozmadombja községben súlyos kimenetelű verekedés játszódott le Varga János 59 éves községi biró és sógora között, akik egy osztozkodási ügy miatt már régóta haragban voltak egymással.

Szombaton estefelé kigyuladt a biró sógorának pajtája és egy szalmakazla. A tűzhöz odasietett Varga János községi biró is, hogy az oltás irányításában részt- vegyen. Sógora haragosának megpillantásakor nagy indulatba jött és sértő szavakkal támadt a binVa, akit hir szerint a tűz előidézésével is meggyanúsított. Majd felkapott egy szalmavonó kapcsot és azzal fejbe verte a községi bírót. Vargát életveszélyes állapotban szállították be a zalaegerszegi kórhá/ba, ahol megoperálták. Életben maradáshoz nem sok a remény.

A súlyos kimenetelű tűzoltás ügyében a csendőrség megindította a nyomozást.

[

A város tulajdonát képező Rákóczi u. 6. sz. alatt üzlethelyiség 1932. évi szeptember 15-től; a Kazinczy tér 1 sz. alatt öarai Lipót által bérelt üzlethelyiség 1933 évi május hó 1-ére kiadó.

}

K. Péczely Ignác

SZENT ANTAL“ drogériája és fotó szaküzlete a szakmába vágó cikkek legjobb és legolcsóbb beszerzési forrása. Zalaegerszeg, Kossuth L.-u. 4.

3

/o,

CT

Róm. kát.: Cecilia vt; Prot.: Cecilia. Görög : Filémon, A. hr.: 20 S. Vajere. Napkelte 7 óra 14 perckor. Nyugszik lö óra 18 perckor.

IDŐ: Némi enyhülés, különösen délnyugat felől esőkkel, a hegyekben esetleg havazással, délkeletkeleti légáramlással.

— Ottó király születésnapja.

Ottó örökös király 20. születésnapját Zalaegerszegen is megünnepelték. A városban sok házra tűzték ki a nemzeti zászlót. Délelőtt 9 órakor Pehm József apátplébános mondotta a hivatalos szentmisét, amelyen megjelentek a Magyar Nők Szent Korona Szövetségének tagjai, a hivatalok tisztikara, a különböző intézmények tagjai és a kö önség igen nagy számban. — Budapesten szombaton este a Vigadóban a Mag ar Fetf ák és Nők Szentkorona Sző vétségé ünnepséget rendezel , ame lyert Z>chy J mos gróf nang- ztaoa, hogy a nemzetnek vegm kezébe kJl vennie a király kérd s meg oidasat. Mji feov.-á a v». levő tfpp -nyi A Orr < e . a ünnepséget nehatn érd n un» C meg akaria zavarni, de ■ no- -' ség ham rosan e i A feiháOt.rudo t kÖzcnM-g e oi a rendőrök csak nene en ud K rru.gvedtni őket. Vaso.-ap deiuő . Bieyer István ngé pü-pök mon doti s/en mi-ét a Ba i ikaha este 8 órakor pedig a s ok So-, Ottó vacsoiai t r o ok meg, atttc lyen Grieget M k ós mondufa az ünnepi beszedet.

— A felsőházi tagvalasztó megyegyülés az eredeti tervtől eltérően nem december 6-án, hanem 7-én lesz.

— A városházáról. Czobor Mátyás polgármester szabadsága lelelt, Fülöp László dr. v. tanácsos felgyógyul, ma elfoglalták újra hivatalukat.

— Nagyatádi ünnepély. A

Zalaegerszegi Gazdakör Nagyatádi emlékünnepélyét vasárnap délelőtt tartották meg a Gazdakör székházában. Az ünnepélyen a város képviseletében Mikula Szigfrid dr. főjegyző és Udvardyjenö dr. kormányfőtanácsos, tiszti főügyész jelentek meg. Az Iparosdalárda bevezetőül a Hiszekegyet énekelte el, majd Kovács Ferenc elnök megnyitotta az ünnepélyt és átadta a szót Bencze Imre dr. köri ügyésznek, aki méltatta Nagyatádi Szabó István érdemeit. Beszéde folyamán azt fejtegette, hogy Nagyatádi Szabó Istvánt sem ismerte föl életében kora, csak halála után ismerték meg őt. Németh János nemesapáti-i kisgazda, törv. hat. biz. tag beszédében Nagyatádival történt találkozását mondotta el s buzdította a gazdákat, vegyenek példát Nagyatádiról, aki minden idejét tanulásra használta föl. Ábrahám József szepetkij kisgazda azt fejtegette, hogy a nép minden nehéz időben megtalálta vezérét a saját véréből. Nagyatádi az összes tár-