Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)
1932-11-20 / 264. szám
1932 november 20. 3 Zalamegyei Újság Jegyzetek a hétről. Irta; Gál József. AWillmann: „Didaktika“ c.munkáját olvasgattam a napokban. A könyv elméleti és történeti alapon foglalkozik az emberiség nagy nevelőivel, s mint ilyen inkább paedagogusok számára Íródott, de mélyenjáró — s filozófiai mederben szőtt fonala, — egyben széles kulturhistóriai képet is ad arranézve, hogy az emberiség nagy paedagogusai milyen irányban igyekeztek felemelni a röghözkötött embert a szellemi élet szféráiba. Amikor letettem a könyvet, pusztán a mo'ális hatás képei maradtak meg emlékezéseimben, s ezek megdöbbenésszeriien nyomtak ülőhelyemre hosszan. . . . Felvonulva láttam a művelődési ügy összes történeti típusait: civilizáció, kultúra és erkölcsök kezdettől elindult és haladó fázisaiban, s a véghatás, ez a kétségbeejtő kérdés: hova tűnt annyi félisteni szellemi erő energiája, miért hangzott el hiába annyi évezreden át a pusztába kiáltó szó. . . ? Mert hiába hangzott el, ha a mai ember erkölcsi nívóját, a közélet, a világgazdaság szemszögéből bíráljuk ... Minden nagynevelő erkölcsi imperatívusza, filozófiai gondolata, mint centripetáüs fokusba, futott össze a Názáreti igéiben. Előtte, — kezdve az indusoktól egyptomiak, zsidók kínaiak, görögök, rómaiak és utána — a Keresztény kultúra nagy útjelzői, — mind egy gondolatban találkoztak; „Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak . . .“ Hányszor hangzottak el, s hány olyan felelős tényező előtt, akiknek önkényétől kevesebb, több, vagy népek nemzetek jóléte függött! S mit mond a história? * A kultúra alacsony fokán álló népek idejében a tyránni önkény volt a tömegsors intézője. Amikor Descartes Rousseau s követőik nyomán az egyén a saját kritikai nézete alapján kezdte megállapítani, hogy mi a „jó“ és mihez van joga, akkor az addig “béklyóbavert" gondolat és érzés felszabadulván minden individuum vezetőszerepet kivánt; s a szabadverseny, demokrácia bőszájú hive már sokkal, kevésbé fogadta be a Názáreti örök igéit, mint azelőtt. Fejlődvén pedig az ember: a kultúra emelkedő fokozalaival fordított arányban csökkent a krisztusi filantrópia iránti érzék. Pedig a kultúra haladásának végcélja a Krisztuslelkek elgondolásában egyesül a „mindenki testvér“ érzésben revelál. . . A tudomány odái^ fejlődött, hogy tán maholnap a földön járók sorsát a világűrben intézik el, de a tudomány e fejlődése a filantrópia fokozatos enyészetet szüli, akkor nehéz megérteni a Verulami Bacon lord aforizmává nőtt gondolatát, s még nehezebb eligazodni azon, vájjon nincs-e inkább igaza Schillernek, aki szerint viszont: az obseuritás ellen az istenek is hiába küzdenek . . . ?! A tyranni hatalom szerinte mindig az obseurus tömeg szervilitásán épült fel, melyből hiányzott a krisztusi filantrópia. * A múlt napokban Göcsej mélyén, annak is tán, legszegényebb táján jártam. Ott találkoztam a Szegényasszonnyal. Szegényasszony sok van, tán sohase volt annyi mint ma, de én még „ilyen“ Szegényasszonnyal nem találkoztam. Nincs is tán több a világon (azért irom nagy betűvel, mint tulajdonnevet). Négy gyermek veszi körül. Ordít róluk az égbesiró sanyaruság. Az anyjukról Ugyanúgy. Meghatározhatatlan színű rongyok szúnyoghálója födi elnyűtt testüket. Hivata'os közegek előtt áll a szegényasszony — (akik gyengéd figyelmességgel adják tudtára, hogy kötelezettségei vannak) — mint egy szoborba- öntött megrendítő nyomorúság. Biborszin fut át aszóit arcán a szégyentől, hogy kötelezettségeire figyel meztetik. De csak egy pillanatra, mert ime: a következőben már felderülve, fenhangon és bocsánatkérően jelenti ki, hogy mihelyt lánya megjön a munkáról, (ahol tavasz óta dolgozik, hogy a télre anyának és testvéreinek száraz kenyere legyen) azonnal fizet . . . Nézem az arcát, a tiszta, őszinte fo gadalomba csillogó szemét, — miközben megtudom, hogy a négy apróságból csak három az övé; a negyediket, mint szülőtlen árvát ő tartja el; — az az érzésem, ha ennek a Szegényasszonynak most egy milliót adnának; az egész Göcsej szülőtlen árváit gondozásba venné .. . Azután azt is gondoltam: ha e Sze- j gényasszonyban megerősödött krisztusi filantrópia öntötte volna el mindenkor azokat, akiket a már csúcspontfelé kö- ze'gő kultúra az emberiség vezetőivé müveit ki, akkor már régen ott volna az emberiség: az egy pásztor őrizete alatt álló egy akolban. Kiállítási vonatok a vidéki városokban. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez és az Iparkamarához, amellyekkel tudatta, hogy úgynevezett kiállítási vonatokat akar beállítani a jövőben, amelyek a magyar ipar termékeit elviszik állandó kiállítás gyanánt olyan helyekre, ahol egyébként nehezen és "drágán tudnának hozzájutni a legújabb ipari és egyéb produktumokhoz. Erre a célra külön vonatokat akar beállítani a miniszter, megrakva a legfrissebb és a legérdekesebb termékekkel. Ezek a vonatok ősszel száguldanának végig az országon, amidőn már megszűnt a gazdasági munka. Egyelőre 60 vidéki városban tennének látogatást ezek a kiállító vonatok, amelyek legelőbb Bel- giuban kerültek forgalomba, mégpedig igen nagy sikerrel. Ami a legfontosabb, a kiállító vonat senkinek az érdekeit sem rövidíti meg. A vidéki kereskedőét azért nem, mert a fogyasztó közvetlenül nem vásárolhat a kiállító vonaton, hanem csak a viszontelárusitó. Be akarja vonni a miniszter a munkába a kereskedelmi ügynököket is, viszont újabb terjeszkedéshez jut ezáltal a nagykereskedelem és a gyáripar, valamint a mezőgazdaság, amelynek vezetői természetesen felkarolták a miniszter ideáját. Népszövetségi értekezlet Keszthelyen. A Katolikus Népszövetség november 21 én a Katolikus Legény- egylet nagytermében Keszthelyen megyei értekezletet tart. Az értekezleten megjelennek : Rótt Nándor dr. megyéspüspök, Czeltler Jenő dr. és Ernszt Sándor prelá- tus a központ részéről, továbbá Pehm József zalaegerszegi apátplébános. Az értekezlet tárgya a zalamegyei népszövetségi szervezet megalapítása lesz. Az a nagy romlás és gazdasági depresszió, mely ma a nép legszélesebb rétegeit nyomja s a destrukció mozgolódása, mely ezt a sajnálatos helyzetet a maga céljaira kihasználni kívánja, valóban szükségessé teszik, hogy a nép hivatott vezetői munkába álljanak, a népben tartsák a lelket s a kétségbeesés veszedelmeitől megóvják. Ezt a népmentő munkát a Katolikus Népszövetség szervezeteinek kiépítésével érhetik el a legelőnyösebben. Ennek a népszövetségi szerve- ! zetnek kiépítésével nemcsak a demagógiával s a felforgató törekvésekkel küzdhet meg a papság legsikeresebben, hanem előkészítheti a talajt a lelkek koncentrációjának megalapozására is, amely célkitűzés egyezik a miniszterelnök intencióival is. A katolikus társadalom szervezettsége mindig kész és termékeny talaj a széthúzó társadalom összhangba hozására. A katolikus szervezetek azonban csak akkor hathatnak üdvösen a nagy nemzeti koncentráció megvalósítására, ha az egész katolikustársadalomnál megértésre, s támogatásra találnak. Ma a katolikus nép megszervezését nem a hatóságok, sem a társadalom sem katolikus elemei sem nézik gyanakvó szemmel, s nem látnak abban sem széthúzó, sem exkluzív törekvéseket, hanem csak azt, ami ennek a társadalmi szervezetnek a célja: a nép vallási, kulturális és anyagi javainak felkarolását, s előmozdítását is. Erre pedig, a szociáldemokrata és kommunista nyílt és földalatti szervezkedésnek idejében, pontosan a tizenkettedik óra ütött. Ez olyan általános nemzeti érdek, melyet lekicsinyelni józanul nem lehet, a nagy nemzeti érdekre pedig károsodást jelentene annak el- gáncsolása. Nincs tehát értelme, miért tartaná távol magát az intelligencia e nagyfontosságu nemzeti szervezkedéstől. Annál kevésbé, mert a Katolikus Népszövetség olyan társadalmi szervezet, melyben a társadalom minden osztálya megtalálja a maga helyét. A papság mellett a világi elem, a főur oldalán az egyszerű polgár, a hivatalnok mellett a kisgazda, a vagyonos polgár mellett a szegény munkás, az iparos mellett a segéd, mert ebben a szervezetben nincsenek elválasztó falak. Ebben minden tag egy nagy cél szolgálatában, egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel áll munkába. • e _• AZ EMBER ELETE. HA RENDES AZ EME Újítások a szentgotthárdi iskolaszanatóriumban. A szentgotthárdi iskolaszanatóriumnak jelenleg 72 tanulója van, még pedig 38 fiú és 34 leány, összesen 14 iskolai típusban : gimnáziumban, reálgimnáziumban, reáliskolában, leánygimnáziumban, leányliceumban és leánycollegium- ban, polgári fin- és leányiskolában, kereskedelmi fanfolyamban, tanító- és tanitónőképzőben és továbbképzőben. Újítás van a szanatóriumban a tanítás terén is, amennyiben ezután minden tanár számára külön tanterem áll rendelkezésre, ahol az illető tanár tanítványait zavartalanul oktathatja. A szanatórium udvarán készen van a leányok számára 80 fekvőhellyel az u. n. kuracsarnok, ahol csakis leányok tartózkodhatnak, a régi csarnok pedig a fiuk rendelkezésére áll, mint kuracsarnok 80—100 ággyal. Elkészült már a virágház is két hatalmas teremmel, amelyet mesterségesen fütenek. A virágházban szakképzett kertész működik. A virágháztól jobbra találjuk azt a csinos termet, amelyet kápolnának fognak átalakítani, amelyben díszes oltárt állítanak fel és padokat rendeznek be. A beteg és gyengélkedő gyermekek itt, a kis kápolnában fognak eleget tenni vallásos kötelmeiknek. Meghívó I A Zalacséb és Vidéke központi, szeszfőző Szövetkezet 1932 nov. 27-én d. u. 3 órakor Zalacsében a szövetkezet helyiségében tartja meg 1931/32 üzemi évről „Évi rendes közgyűlését“, melyre a tagokat ezennel meghívja. Tárgysorozat. 1. Elnöki megnyitó, jegyző és hitelesítők kijelölése. 2. Igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése, a zárszámadások bemutatása, mérleg megállapítása. 3 Igazgatóság és felügyelő bizottság felmentése. 4. Alapszabály módosítás. 5. Alap- szabályszerü időben benyújtott indítványok tárgyalása. 6. Igazgatóság és felügyelőbizottság választása. A zárszámadások, igazgató- sági és felügyelő bizottsági jelentések a szeszfőzdében közszemlére ki vannak téve. Zalacséb, 1932 november 17-én. 5643 Igazgatóság.
