Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)

1932-07-17 / 160. szám

Zasarnegyei Újság 1932 julius 17. Zalaegerszeg fő útvonalának megjavítása nagyot lendített a városon. Tetizet5s kép fogadja most az ideérkező idegeneket. Krónika. Agglegények örüljetek, Egetek be nem borul, A pénzügyek minisztere Adótokra nem szorul. Pedig akart adóztatni Benneteket Kecskemét, De a kegyes, jó miniszter Elvété a szép eszmét. Csodálkozunk, hogy Korányi, Kinek gondja nem parányi, Elutasít oly tervet, Mely bevételt emelhet. Hűségében az osztráknak Mi sohasem bízhattunk, S azon, amit tőle nyertünk, Ugyan meg nem hízhattunk. Ó azonban rajtunk hízott, Sőt manap is még hízik, Mig ádázul bitorolja Szép honunknak egy részit. Mutat most is hitvány önzést, Nem köt velünk új szerződést, Azt hiszi a koldus had, Bennünket is zsarolhat. A sportnak é! ma mindenki, Kiváltkép a futballnak. Égy-egy meccsen, amint tudjuk, Százak-ezrek ott vannak. És dolgozik a sok csatár, Ki mennyire tud, oly jól, Mozog a láb, labda repül S jön egymásra a sok gól. De, fájdalom, hogy sűrűén, Most már szinte sportszerűen Grasszál ott a durvaság, Ami több, mint furcsaság. Maradjon meg a sport tisztán, Szenny ahoz ne tapadjon, Testnek ép úgy, mint léleknek E elfrissülést az adjon. •e, ha rúgást labda helyett Láb kap s csattan nyakleves, Megkérdezzük, hogy e stilus A szép sportban mit keres? Ha e stilus ott megmarad, A közönség majd elmarad. S ki lesz ennek az oka? Aki „stílust“ vitt oda. Ipszilon. Zalaegerszegnek utcái néhány évvel ezelőtt — kivétel nélkül, — a legelhanyagoltabb állapotban voltak. Ha száraz idő volt, majd belefuladtunk a nagy porba, ha eső volt, képtelenek voltunk a sártengeren gyalogszerrel átgá­zolni. Szekerek, kocsik, autók is nem egyszer sülyedtek meg az utcákon a nagy sárban. Érthető tehát, ha a sáros Göcsejnek sáros fővárosáról mindenki csak rosszat mondott. De egyszer csak megindultak az utcajavitási munkálatok. Az il­lául, a megye, a város — áldo­zatokat hoztak és most már — hála Istennek — ott tartunk, hogy legalább a főútvonalakon kifogás­talan a közlekedés. Megépítették a kocsijárót az állomástól a ka­szaházai hídig, az Ola-, a Ber­zsenyi- és Wlassics utcákon, majd előzőén az új temető felé vezető utón, melyet Temető utcának ne­veztek el. A többi utcákon is tör­ténnek kisebb-nagyobb útjavítá­sok s most legújabban a Biró Márton utcán tették lehetővé a kocsiközlekedést. 0:t is, mint tudjuk, esős időben mozdulni sem lehetett. Nem volt külön kocsi- és gyalogjáró, de volt házsortól házsorig egybefolyó sártenger, mely megakadályozta úgy a gya­log-, mint a kocsiközlekedést. Ezen az állapoton maga a város segített azzal, hogy a volt villany- telep gépházának hatalmas beton- alzatát felszedték s az így nyert anyagbó' burkolatot adtak a kocsi- utnak. Persze kellett hozzá még más anyag is, ami azonban szin­tén nem került pénzébe a város­nak. Munkásokat sem kellett fi­zetni, mert állottak rendelkezésre inségmunkások. Elsőrendű kocsiutat kapott most a Batthyány-utca, mely ezzel vég­leges rendezés alá kerül. Igaz, nyugati során még nincs aszfalt, de ez egyideig nélkülözhető. Azon­ban az új kocsiút két oldalán el­készítik a gyepszegélyeket és igy rendes képet nyer ez az utca is. Az úttestet a templomi fordu­lónál fel kellett ugyan emelni, ami egy kissé nehézkessé teszi onnan a lejárást a Kölcsey-utca irányában, de a feladatot máskép megoldani nem lehetett. így most már nemcsak a város belső területén történt meg a ren­dezés, hanem a városba vezető utcákon is. Eddig ugyanis a leg­szélső utcák rettenetes elhanya­goltsága ijesztette el a hozzánk érkező idegent. Akár vasúton, akár kocsin közelítette meg valaki Zala­egerszeget, mindjárt az első pil­lanatra elment a kedve ettől a várostól. Minélelőbb menekülni akart innen. Ma azonban jó utak, csinos házsorok, több heiyen gondozott, virágos gyepszegélyek fogadják az idegen, aki nem „rongyos sárfészek“-nek, hanem csinos vidéki varoskának látja Zala fővárosát. Sok pénzbe került, amig ezt elérhettük, de legalább elértük és kiemelkedtünk a por­ból, sárból, amely nemrégiben is annyira eltorzította ennek a jobb­sorsra érdemes városnak külső képét. — Színtartó női bourette P 1*50 Schütznél. Alkatrészek Citroen és amerikai autókhoz Pnenmatikok garanciával Antofelszerelési cikkek legolcsóbban i NAGY JÓZSEF Budapest, VI,, Andrássy-ut 34. Telefon Aut. 221—97. 54#4 Sok az arany az országban. A spekuláció megint jelentékeny veszteséget szenvedett. Előrelátóbb, óvatosabb akart lenni és hiány­zott belőle a viszonyok megítélé­sénél az opűmizmus. Messze a dollárparitás felett vásáron aranyat, halomra gyűjtötte a sárga bálványt, remélve, hogy minden más, a búza, a föld, a ház, a vállalat, az emberi munka devalvalódhatik, csak az arany marad stabil, csak az lesz az igazi érték. Szerencse, hogy a spekuláció csalódott, hogy az veszített ezen a nagy játszmán és nem a magyar gazdasági élet és nem a magyar tömeg, amely­nek nem is állott módjában ily- természetű „vagyonátmentésre“ gondolni. Egyéb haszon is van azonban az aranyspekulánsok kárából. Ré­gen volt annyi arany az országban, mint most és ha a Nemzeti Bank­nak eszébe jutna bankjegyfedezeti célokra aranyat vásárolni, igen sokat és igen olcsón kaphatna. Már pedig nemcsak a Jegybank páncélpincéjében lévő arany a fedezete a magyar pénznek, ha­nem az az aranyfedezet megvan akkor is, ha egyesek őrzik pénz­szekrényeikben. Hévízről, mint Európa unikumáról. Júliusi, tündöklő vasárnap dél­után a héviz-fürdői sétatéren jár­kálok. — A kioszkból vidám zene szól. Sétáló szép asszonyok, lá­nyok gondtalanul kacagnak. Má- moritó illat felhőzik utánuk. A bárányfelhős ég alatt gólyák kerengnek, kelepelnek . . . (Ezek Hévíz külön érdekességei. A tó melletti fákon 6—7 gólyacsalád tanyázik.) A szökőkút vizcseppjei mint ragyogó gyöngyszemek hul­lanak a medencébe . . Virágok nyílnak, itt minden az élet dalát dalolja . . . És pár lépéssel odébb hajlik, süpped lábam alatt a talaj. Kén- szagu bűz csapja meg orromat és békák százai ugrálnak ijedten a sötétszinü vizbe, melynek moz­dulatlan tükrén Egyiptom szent virága, a lótusz pompázik. (Euró­pában csak itt tudták meghono­sítani.) Csodálatos ellentét ez a tintaszinü víz és ez a hóditó, bájos jelenség, a virágok kitárt kelyhü szépe. Különösen szép a kék színű lótusz. Egy-egy lótuszlevél megmozdul, útnak indul s egyszercsak ember­fej bukkanik ki alóla. Vannak rajongói, szerelmesei ennek a sö­tét víznek, — olyanok, kik deré­kig belesüppednek az iszapba és órákig állanak mozdulatlanul. — Nem ok nélkül, mert sok-sok ember áldja Európának ezt a legnagyobb vizbőségü, melegfor- rásu tavát. Kilenc holdnyi területen fekszik, a talaja tőzeg, melyet a kb. 40 méteres mélységből nagy erővel feltörő forrásvíz szétmállaszt és ebből keletkezik az a nagy gyógy- erejü korpás iszap, mely a leg­különfélébb bajok gyógyulását segíti elő. Ivóvíz kúrára is hatá­sosan használják. A tó vulkanikus eredetű. Nagy gáztartalma van. Közismert a rádióaktivitása. Sokan vannak, kik Hévizet ózon­dús levegője miatt csupán üdülés céljából keresik fel és azért, mert szeretik ezt a vizet. Ezek különö­sen a mély vizet favorizálják. A források felett tükörsima a víz­felület, itt egy ponton 37 méter mélységű a tó. Ezt a helyet sze­retik az úszók. Nagyszerűen le­het úszni a tóban, mert vegyi összetételénél fogva a belekerült testeket labdaként emeli. Azok, kik először fürödnek benne, foly­ton sikonganak, hogy felkapja őket a viz, erőt kell kifejteniük, hogy állva maradhassanak. Épen ezért a tó keresztül-kasul van há­lózva, cölöpökhöz vert korlátokkal, hogy a fürdőzők kapaszkodhas­sanak. A fürdőigazgatóság okos és célszerű berendezkedése folytán a legkényesebb Ízlésű ember is ki­elégítheti igényeit, mert nagyon szép strandfürdő van. A szegény embernek is kedvében járnak, mert fillérért fürödhetik bárki a népfürdőben, sőt a gátnál még ingyen is. Kár, hogy a fürdőigaz­gatóság nem alkalmazkodott az általános gazdasági leromláshoz és a fürdőárakat ennek megfele­lően nem mérsékelte. Még min­dig a 3 év előtti magaslaton ál­lanak és csodálkoznak, hogy ke­vés a fürdővendég. A lakások is drágák, bár, ha élelmes valaki, az elég olcsón és jól nyaralhat mindezek dacára. Pl. A centrumban egy szoba napi ára 4—5 pengő, — mig 10 percnyi sétával feljebb ugyanazt a szobát megkaphatjuk napi 2—3 pengőért. Az étkezés annyiba kerül, mint akármelyik vidéki ét­teremben, az italok szintén, a pincéreknek is annyi borravaló jár, mint otthon. (Kóser ét­kezde is van.) Egyéb élelmisze­rek olyan áron kerülnek forga­lomba, mint az otthoni piacun- 1 kon. Aki szeret tudományos dolgok­kal foglalkozni, részt vehet a tár­sas kirándulásokban, melyet egy régész és egy etnográfus vezeté­sével minden héten rendez a fürdőigazgatóság. Elmennek Fe­nék-pusztára, itt valamikor a ró­maiak hatalmas vára emelkedett, a „Mogentiana“. Sok ezer régi sirt tártak fel itt tudósaink, ép- ugy, mint a közeli Alsópáhokon. A szomszédos Egregyen 1875-ben sziklába vájt sírokat, kőkori em­lékeket találtak. Ennek a község­nek r még egy nevezetessége van, az Árpád-kori románstilü temp­loma. Ugyancsak egregyi kertben bukkantak rá egy római katona teljesen ép sírjára. Hévizszent- andráson római felirásu követ találtak nemrégiben az alapot ásó munkások. Negyedórányira van Hévíztől a „Dobogó“, ami tulaj­donképen népvándorláskorabeli temető. Lépten-nyomon regél a múlt, de csak annak, aki meg­érti. Nincs még egy hely Euró­pában, mely ennyire gazdag, ennyire színes lenne. A vallásos lelkek is kielégül- hetnek Hévizén, mert van kato­likus kápolna, ahol hétköznap legalább egy szent-misét, de va­sárnap négyet-ötöt mondanak a papi otthon lakói. Most épül a zsidó imaház. Van protestáns imaház is, ahol ugyancsak gyak­ran tartanak istentiszteletet. Magánvillák, társasházak, szá­zai emelkednek a fürdő környé­kén. Hévizszentandrás pedig nagy léptekkel halad előre. A hévízi társasházak közül kiemelkedik a postások gyönyörű, uj épülete, amely a nizzai tengerpartnak is díszére válnék. Keszthelyre olajjal portalanitott utón 15 perc alatt beérünk autó­val és fürödhetünk, gyönyörköd­hetünk a Balatonban. Mit mondjak ? — Vannak üz­letek, ahol a cipőfűzőtől kezdve minden szükséges és luxus cik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom