Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)
1932-09-27 / 219. szám
2 Zaíamegyei Újság 1932 szeptember 27. 'És mikor szerzünk már annyi bátorságot, amikor — nem akarok általánosítani — a pénzintézetek túlkapásaival szemben frontot csinálunk és megköveteljük, hogy a magyar földet mentesítsék a nagy kamattehertől a társadalmi igazság és a haza jövője érdekében. Mikor lesz bátorságunk szembeszállni azokkal a túlkapásokkal szemben, melyekkel való- tan gyötrik a magyar földet. Ez a bátorság hiányzik, azért nem tudunk boldogulni és nem tudjuk a keresztény elveket keresztülvinni. Azért hiányzik e bátorság, mert sokszor be van tömve azok szája is a részesedésekkel, akiktől elvárnák ezt a bátorságot. — Helyes dolog, hogy a ter- Torisztikus elemeket letörjük, miikor megmozdulnak, de ép oly szükséges a nélkülözőknek hóna alá nyúlni. Meg kell teremteni a munkaszabadság törvényét, azt a törvényt, mely kötél ezővé teszi, hogy a munkás és a cseléd megkapja méltányos bérét. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy minden ember megélhessen, ezért a lelket és testet ölő munkanélküliséget meg kell oldani, félre dobva az önzést. Az emberi munkát ma már tönkre teszik a gépek, azért számukat kontingentálni kell, hogy mindenki megélhessen ■és a gép haszna ne csak egyesek Jiasznát gyarapítsa. Ha ezt megteszi a keresztény társadalom és azok, akik a keresztény társadalmat irányítják, akkor még ma is kezünkben van a munkások világa. Ez a katolicizmus második szava a mai társadalomhoz. — És mi a katolicizmus harmadik szava a mai társadalomhoz ? A termelés haszna a munkásé is legyen. — A teremtett dolgok nemcsak eszközszerü jellegűek az örök cél elérésére. Minden természeti erőben megnyilatkozik Isten bölcse- sége és hatalma és azért adta az embernek a világot, hogy az egyes dolgokban, az egész természetben megismerje az isteni eszméket, azokat megvalósitsa és az isteni cél felé irányítson minden teremtett dolog. — A katolicizmustól távol áll, hogy félreismerje a teremtett dolgok igazi jelentőségét. Ellenkezően, azt mondja a katolicizmus : minél jobban fejlődik a kultúra, a tudomány, minél nagyobbat alkot a művészet, annál inkább domborodnak ki Isten eszméi. — De ez érvényesül az emberben is. Fő dolog, hogy minden emberben fel kell ismernünk az Istent: ez a keresztény szociológia alapja és ez a szociális igazság alapja. A szociális igazság alapja, hogy minden embertársam velem lényeges dolgokban egyenrangú. És ebből következik, hogy az emberi társadalomban csak akkor uralkodhatnak egészséges állapotok, ha a különbségek csak olyanok, amelyeket a természet maga megkövetel. Különbségeknek kell lenni, ennek ellenkezője utópia volna, de csak természetes különbségeknek szabad lenni, nem olyan^kü- löribségeknek, melyeket csak az önzés létesített s amelyek meg- iosz'ják az embert azoktól a javaktól, melyekhez joga van. — Ezért a keresztény szociológia alapja azaz elv: minden embernek a lehető legjobb megélhetést biztosítani. Ellenkezője ez az individualista gazdasági rendszernek, amely azt mondja, hogy a termelés célja a tőkék gyarapítása. Pogány elv ez, amelyet ki kell küszöbölni a közfelfogásból és ki kell küszöbölni az életből. Ennek a pogány elvnek kiküszöbölése nélkül soha sem lehet társadalmi jólét. — A keresztény szociológia nem jelenti, hogy most teljesen szűnjék meg a kultúra, a technika. Nem. Minél jobban működjék a technika, de nem azért, hogy egyesek önzését szolgálja, hanem, hogy a köz hasznára legyen. Ha egy gép megkönnyíti az emberi munkát, sőt ha kevesebb munkást tesz is szükségessé, ez magában véve az emberi ész kiváló találmánya, Isten ajándéka, aki beleültette az emberbe a felfedezéseket, a fejlődést. De az áldás is megszűnik áldás lenni, ha az ember visszaél vele s megszűnik a gép is áldás lenni, ha visszaélnek vele. Ha egy gép kevesebb munkáskezet tesz szükségessé, akkor igazságos, hogy rövidüljön meg a munkaidő, szűnjék meg a gyermeki és női munka s adjanak több bért a családfőnek ; csak ekkor áldás a gép. De ° nem áldás a gép, ha annak haszna csak két-három ember vagyon át gyarapítja és a többi nem tudja a gép hasznából fentartani családját, hanem oda kell adniok a nőt, a gyermeket a munkára a testi és lelki egészség, a családi élet mérhetetlen kárára. — Nem mondja a keresztény szociológia, hogy a termelő eszközök közösek legyenek: ez rabszolgává tenné az embert. De azt mondja, hogy a termelő eszközökkel mindenkinek javát kell szolgálni, azt mondja, hogy oly társadalmi rend kelly amelyben a termelő eszközök mindazok javát szolgálják, akik a termelés hasznában közreműködnek. — Tedd meg ezt és élni fogsz : Ezt kiáltja oda a katolicizmus a mai társadalomnak. Tegyétek, de ne panaszoljátok fel, hogy a katolicizmus nem lúd eredményt elérni a társadalmi életben. Ne panaszoljátok, amíg nem engedtek szabadságot a katolicizmusnak, hogy ezeket az elveket megvalósitsa s amig nem álltok magatok is oda, hogy végrehajtsátok. Ha a mi világunk, a mi társadalmunk nem engedelmeskedik az orvosnak és rossz beteg akar lenni, akkor magának tudja be, ha hajótörést szenved élete hajója. Mi ezt nem akarjuk és ezért emelünk szót a társadalmat reformáló katolicizmus mellett. Pehm József apátplébár.os mondott zárószavakat a nagy tetszéssel fogadott előadás után. Köszönetét mondott az előadóknak, különösen Winkler József dr.-nak és P. Csávossy Elemérnek, akik jelentékenyen hozzájárultak a teológiai hét sikeréhez. Meleg köszönetét mondott a hallgatóknak is, akiknek megértése és jóra törekvése épületes volt. Meghatóan szép ünnepség keretében helyezték el a gáborjánházai revíziós templom alapkövét. A gáborjánházai revíziós templom alapkövét vasárnap helyezték el megkapóan szép egyházi és hazafias ünnepség keretében. Az ünnepségen a megyéspüspök képviseletében Pehm József apátplébános, a vármegye részéről vitéz Berta Jenő dr. másodfőjegyző, Esterházy Pál herceg képvisele tében Raffensberger József uradalmi jószágfelügyelő, a Járás képviseletében Vizkelethy Árpád dr. főszolgabíró jelentek meg. Ott vált Moldoványi Béla műszaki főtanácsos, Wölfer István városi mérnök, a környék jegyzői, tanítói, községbirái. Megjelent az ünnepségen az egész környék népe, sőt a megszállott területről is több, mint kétszáz magyar érkezett. Reggel az ünnepre érkező vendégeket ünnepélyesen fogadták, majd a közönség a templom helyére vonult, ahol a szentély helyén felállított tábori oltárnál Nemes István kurátor mondott szentmisét. Utána Pehm József apátplébános lépett a szószékre és megindító beszédet mondott, amely sok embernek csalt könnyeket a szemébe. Beszédében hangoztatta, hogy szivében bánat s egyszersmind öröm van. Bánata az, hogy ez a nép annyi éven át elhagyottan, árván maradt. Öröme az, hogy immár elérkezett a templom alapkőletételének napja és az 1919 óta árván maradt nép végre templomhoz jut. Majd lelkes szavakkal buzdította a híveket a hitéletre és a nemzeti érzés ápolására. A szentbeszéd után Pehm József apátplébános felolvasta az alapkőokmány szövegét, amelyet ezután aláírtak az egyház, a hatóságok és az intézmények képviselői, majd elhelyezték az alapkőben. Ezzel az aktussal a szép ünnepély befejeződött. Az ünnepségről távirati üdvözlést küldtek Bődy Zoltán alispánnak. A templom építése ezen a héten kezdődik meg. Ünnepélyes keretek között avatták föl vasárnap a „Stefánia OtthonC(-t. Küzdelmekkel teljes hosszú, tervszerű és kitartó munka után sikerült Zalaegerszegen olyan intézményt létesíteni, amely a nép- egészségügy terén megbecsülhetetlen szolgálatokat teljesít. De nemcsak létesült ez az intézmény, hanem olyan elhelyezést is nyert, mely biztosítja az intézménynek zavartalan működését és további fejlődését. Az Országos Stefánia Szövetség 41. sz. anya- és csecsemővédő intézete, a Stefánia Otthon ez, amely a Szövetség, a kormány és a város áldozatkészségéből állandó otthont nyert s ezt vasárnap, az intézmény fontosságához méltóan, ünnepélyes keretek között nyitották meg s adták át rendeltetésének. Az „Otthon“ a régi Városmajor helyén, a Tüttösy- és Petőfi utcák sarkán épült föl és két egymástól különálló épületszárnyból áll. A déli szárnyat a népjóléti helyiségek és a napközi otthon foglalják el, mig az északiban az anya- és csecsemővédő intézet helyezkedett el. Helyiségei s azoknak berendezése a célnak megfelelők, valóban mintaszerűek. A déli szárny homlokzatán pompás kivitelű dombormű ábrázolja Jézust a kisdedek között, az északi szárnyon elhelyezett pedig az anyát jelképezi legnemesebb hivatásának teljesítése, csecsemőjének táplálása közben. Mellette áll a védőnő, ki elűzi az anya mellől a kuruzs- lóasszonyt és rámutat a közeledő orvosra. Vörös János csabrendeki szobrásznak alkotásai ezek a találó képek. A felavatási ünnepélyt megelőzően a plébániatemplomban szentmise volt, melyen résztvettek a Stefánia Szövetség helyi fiókjának tagjai. Mise után megjelent az „Otthoniban Pehm József apátplébános a város vezetőségének, a képviselőtestület több tagjának, a hatóságok képviselőinek és a Szövetség tagjainak kíséretében és megszentelte az Otthon összes helyiségeit. A szentelés! szertartás „befejeztével az apátplébános a Üdvözítőnek eszme szavaiból : „Engedjétek hozzám a kisdedeket, meri ilyeneké a menyeknek országa“ — kiindulva szép beszédben szólott a gyermekről, a gyermeki lélekről, annak a munkának nemességéről és fontosságáról, amelyet az intézmény teljesít. Szent legyen a gyermek — mondotta, — szent legyen a hajlék, hol a gyermeket gondozzák s szent legyen a munka, mit a gyermekért végezünk. Isten áldását kérte az intézmény munkájára, mindazokra, kik az intézmény létesítésén fáradoztak, kik az anya- és csecsemővédelem terén fáradoznak, mert az itt folyó munka nemcsak az emberszeretet, de a magyar Haza javát és üdvét is szolgálja. Az egyházi szertartás ezzel befejeződött. Az Otthon átadási ünnepélye délelőtt 11 óra után kezdődött a feldiszitett udvaron, hol a nagyszámban egybegyült közönség soraiban helyet foglaltak az egyházak, hatóságok, hivatalok, iskolák, társadalmi egyesületek és körök kiküldöttei és számosán a társadalom minden rétegéből. Bevezetőül az Egyházi Ének- és Zeneegyesület vegyeskara elénekelte a „Hiszekegy“-et Németh József karnagy vezetése mellett, majd Czobor Mátyás polgár- mester lépett az emelvényre és ismertette az intézménynek történetét és azt a hatalmas munkát, amelyet annak létesítése érdekében folytattak. Hálás köszönetét fejezte ki Gyömörey György főispán, Thassy Gábor dr. egészségügyi főtanácsos és Németh János dr. városi tisztiorvos, szövetségi igazgató, a népjóléti minisztérium, a Szövetség és a várost képviselő- testület iiánt. Különösen kiemelte azt a fáradságot nem ismerő, lelkes, önzetlen munkát, amit Németh János dr. végzett s mely f í i
