Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)

1932-09-25 / 218. szám

2 Zalamegyei Újság 1932 szeptember 25. elszakították az ősi Lendvavásár- hely templomát, plébánosát és a nép evangéliumi kenyér híján élt kilenc esztendőkön által; azután is templom híján az iskolaterem­ben vette a lelkieket. Gyűjtöttek szorgalmatossággal számos pol­gárok ; a Vendvidéki és Muraközi Szövetség, hogy revíziós templom jelleggel emelkedjék itt az Isten­háza. Adományokat juttatott ne­mes Zala vármegye és a fent nevezett községek; mind vala­mennyijük felett Esterházy Pál föméltóságu herceg ur, Lendva- vásárhely ősi plébánia patronusa, ki is megindult szívvel és a na­gyokat jellemző jósággal ajándé­kozott téglát és tetőzetet az Isten hajlékához. Az ő ősi javainak tiszttartó gondviselője Raffensper- ger József, ki is nagy jóakarónk­nak mutatkozott tervünk keresz­tülvitelében. Ajándékoztak szegé­nyek s nemegészben szegények kezük és igás fogatuk erejével, gabonaszem ajánlásával. Terve­zik a templomot Plete Ferenc és Bodnár József budapesti műépí­tészek, a mérnöki munkálatokat Moldoványi Béla királyi műszaki főtanácsos teljesiti. Vállalkozók Tóth Ferenc és Tóth Flórián Söj- törről, felelősük Wölfer István, Zalaegerszegen a város mérnöke. Megkezdődik az építés a meg­említett esztendő Szentmihály ha­vában. A templom alapköve, mint elmúló idők megmaradó tanúja, az alább is irt napon elhelyez­tetett. Nagyobb hitelesség okából sa­játkezű aláírásunkkal és pecsé­tünkkel megerősítjük. Datum Gáborjánháza, 25. szep­tember 1932. Balatoni Épitötakarék Szövetkezet siófoki kirendeltsége hosszúlejáratú j kamatmentes kölcsönt folyósít: ba­latoni házépítésre, házvételre, telek vásárlásra, terhes kölcsönök vissza­fizetésére és más hasznos tőkebe­fektetés céljaira. Ii — Kérjen ismertetőt! — I Balatonparti helyi képviselőket keresünk! Göcsej. A jó Isten a megmondhatója, miért lett Göcsej a legelhagya- tottabb, a legelhanyagoltabb és leglenézettebb vidéke hazánknak. Névről ismertebb Nagymagyaror- szágnak minden tájékán, de min­dig csak gúnyosan emlékeztek meg róla, mert azt tartották fe­lőle, hogy : oda talán még a nap sem süt, ott hogy csak szörnyszü­löttekkel, torzalakokkal találkoz­hatunk, ezért nem törődik vele még saját megyéje sem, pedig a székváros is a Göcsejvidéken fekszik. Göcsejre soha senki nem is volt kiváncsi. Nem beszéltek, nem Írtak Göcsejről, csak legfö- lebb néhány nyelvtani könyv emlékezett meg róla annyiban, hogy ott valami kü'önös nyelv­járás van, mely a legszegényebb minden nyelvjárás között. És a zalai embert az ország más vi­dékein olyan szívesen csúfolták „göcsejiének! Ha le akarták szólni, nem mondtak neki mást, mint: göcseji. A köztudatban élt az a szo­morú valóság, hogy Zala megye teljesen elhanyagolja Göcsejt. És vájjon mit gondolhatlak, mi az Bethlen több politikust ajánlott a kormányzónak a miniszterelnöki állásra. Budapest, szeptember 24. A kormányzó tegnap délután ki­hallgatáson fogadta Bethlen Ist­ván grófot, Wlassits Gyula báró felsőházi elnököt és Almássy László képviselőházi elnököt. Bethlen az ötnegyedórás kihall­gatás után kijelentette, hogy de- zignálás nem történt, csak álta lános tájékozódásról volt szó. Almássy házelnök elmondotta, hogy a kormányzó tájékozódott a a parlamenti erőviszonyokról és a gazdasági helyzetről. Személyi kérdésekről nem volt szó. A kor­mányzó még sok politi-kust hall­gat meg. Este 7 órakor az egységes­pártban bizalmas megbeszélés volt és ez alkalommal Bethlen István tájékoztatta a pártot a kormányzói kihallgatásról. Kije­lentette, hogy hétfőtől kezdve a kormányzó több politikust fo­gad, majd csütörtökön vagy pén­teken ismét ő jelenik meg a kor­mányzónál és ezután történik döntés az új miniszterelnök sze­mélyéről. Kifejezte azt a vélemé­nyét, hogy a válság megoldásá­nál az esy6égespárt kívánságai érvényesülnek. A kihallgatásnál személyi kérdések nem kerültek szóba. Az egységespárti értekezlet után Bethlen az újságíróknak el­mondotta, hogy a kormányzó szombaton diplomáciai munkával van elfoglalva, vasárnap Erzsébet Az Ipartestületek Országos Szövetségétől levél érkezett a za­laegerszegi ipartestület elnöksé­géhez A levél a következőket mondja : — A kőszegi országos kong­resszus által kiküldött 21-es bi­zottság foglalkozván az adó- és társadalombiztosítási tartozások királyné szobrának leleplezésén vesz részt, igy csak hétfőn foly­tatja a kihallgatásokat. Arra a kérdésre, hogy vállal-e megbí­zást, ezt fe’elte: — Erre sem igent, sem nemet nem mondok. A kormányzó hétfőtől kezdve többek hozott fogadja Pesthy Pált, Mayer Jánost, Ráday Gedeont, Perényi Zsigmondot, Marschall Ferencet, Puky Endrét, Czettler Jenőt, Zichy János grófot és Apponyi Albert grófot. Hír sze­rint más pártok vezetői is meg­jelennek a kormányzónál. A tegnapi kihallgatások után politikai körökben az a vélemény, hogy Bethlen István gróf vissza akar térni a kormányra. Ez a 1 feltevés nagy izgalmat keltett az ellenzék körében. Az ellenzéki pártok vezetői tegnap este érte­kezletre jöttek össze és elhatá­rozták, hogy Bethlen visszatéré­sének esetére szövetségbe tömö­rülnek, hogy eredményesen ve­hessék fel a harcot a Bethlen kormány megbuktatására. Budapest, szeptember 24. Hir szerint Bethlen nem vállalja a kormányalakítást, hanem több politikust ajánlott a kormányzó­nak. Ezek: Gömbös Gyula, Rá­day Gedeon gróf, Keresztes-Fi- scher Ferenc, Klebelsberg Kunó gróf, Puky Endre és Kállay Miklós. rendezésére adható kedvezmények tárgyában megjelent kormány­rendeletekkel, megállapította, hogy ezek a rendeletek nem elégítik ki azokat a kívánságokat, me­lyeket a magyar kézmüvesiparos- ság hozzájuk fűzött. — Mind a két rendeletnek nagy hátránya, hogy olyan szi­gorú előfeltételekhez kötik a ren­deletadta előnyök igénybevételét, amelyeket a kézmüvesiparosok mai súlyos helyzetükben nem tel­jesíthetnek. Nemcsak az a baj, hogy rövidek a terminusok, de a kézmüvesiparosoknak se megfe­lelő tőke nem áll rendelkezésükre, se hitelt nem képesek szerezni avégből, hogy adó- és társada­lombiztosítási hátralékaikat az előirt módon és időben rendez­hessék és ezáltal a rendeletek nyújtotta előnyökhöz juthassanak. — Elhatározta ezért a 21-es bizottság, hogy a rendeleteknek olyértelmü megváltoztatása érde­kében, mely a kézmüvesiparosok részére valóban megkönnyítené az adó és társadalombiztosítási hátralékok fizetését, október hó 10 én. Budapesten országos nagy­gyűlést tart. Ötven százalékos kvótával magánegyezségeí kötöttek Glaserék hitelezői. A Glaser bérlőcég kényszer­egyezsége ügyében az Országos Hitelvédő Egyesületben most tar­tották meg a második tárgyalást a kvótális hitelezők, a hercegség és Glaserék. A tárgyaláson a hercegség képviselője bejelentette, hogy az uradalom hajlandó azo­kat az engedményeket megadni, amelyekről már beszámo tünk, viszont Glaserék jogi képviselője bejelentette, hogy a rokoni hite­lezők hajlandók a hitelezők -sor­rend ében hátrább állni, illetőleg követelésükről lemondani. Az erre vonatkozó nyilatkozatot öt napon belül terjesztik be. Ezen az alapon a kvótális hite­lezők és a bérlő cég között létre­jött a magánegyezség, amely sze­rint a hitelezők ötven százalékban kielégülnek, s a hercegség is meg­kapja követeléseinek egy részét. A magánegyezség következté­ben most már gyorsan lebonyo­lítják a bérlet likvidálását és a birtokon a hercegség folytatja a gazdálkodást. Iparos nagygyűlés lesz október IO-én Budapesten. oka ennek? Nem lehet más, mint az, hogy az a Göcsej nem méltó még arra sem, hogy ott tisztessé­ges, járható utak legyenek, nem méltó arra, hogy azzal gondolja­nak. így azután érthető, ha a vármegyéjéből messze vidékre el­származott zalainak sokszor sértő szándékkal vágták fejéhez, hogy — göcseji. Amolyan másodosz­tályú emberszámba vették a gö­csejit. A Göcsejvidék nem dicse­kedhetik havasokkal, kiterjedt rónasággal, nagy folyókkal, ta­vakkal, tehát, — gondolta magá­ban mindenki — nem is lehet szép, lakói olyan nyelven beszél­hetnek, amelyről valamikor azt mondták, hogy csak parasztnak való : kaphatott-e hát kedvet va­laki Göcsejjel közelebbrő4 meg­ismerkedni, Göcsej iránt bőveb­ben érdeklődni ? Idönkint akadt egy-egy jámbor lélek, aki szembeszállt a Göcsej iránt táplált ellenszenvvel, mely csak a nem ismerésből szárma zott és szóban is, Írásban is vé­delmére kelt Göcsejnek, sőt Gö­csej „szépségeit“ is említeni me­részelte. De a rokonszenv csak nem fordult Göcsej felé, sőt még csak gyenge érdeklődés sem 1 nyilvánult meg iránta. Hiába irta meg szép müvét Gönczi Ferenc, nem volt képes a Göcsejt burkoló sötét ködöt eloszlatni, s a felőle igaztalanul táplált rossz véleményt csak kis mértékben is megváltoztatni. Pe­dig de szép ez a Göcsej, de sok természeti szépsége, rejtett kincse van anyagiakban is, szellemiek­ben is, amelyek fölfedezésre vár­nak, sőt ország-világ nyilvá­nossága elé kínálkoznak, hogy kellően értékelhessük s lenézett­ségből kiemelhessük Göcsejt. Az utolsó évtized örvendetes fordulatot hozott Göcsej életébe. A vármegye és az állam hatalmas összegeket áldoztak út és híd­építési, út- és hidjavitási célokra, a kultuszkormány pedig új isko • Iák létesítésével, iskolai építkezé­sekhez nagyarányú segély- és kölcsönösszegek utalványozásával sietett Göcsej támogatására. Szinte úgy tűnt föl a dolog, mintha rö­vid néhány év alatt akarnák hely­rehozni hosszú évtizedek vétkes mulasztásait. A tempót azonban mérsékelte a ránkszakadt gazda­sági válság. De foglalkozott és foglalkozik bőven Göcsejjel a székhely sajtója. A Zalamegyei Újságban hónapokon át hétről - hétre jelentek meg közlemények Göcsej érdekében. Ennek tulaj­donítható, hogy egyes fővárosi sajtóorgánumok szintén ráirányí­tották figyelmüket Göcsejre s ér­demesítették arra, hogy megbí­zottakat küldjenek Göcsejbe a „helyzet tanulmányozására“. Ed­dig csak annyit tudtak, hogy Gö­csejnek van valami sajátságos nyelvjárása, de, hogy természeti szépségekben bővelkedik, azt még csak nem is sejtették. A helyi sajtó azonban rámutatott arra, hogy itt vannak gyönyörű vad­regényes, termékeny vidékek, melyek úgy nyaralási, mint turisztikai szempont­ból is eisőranguak. Rámutattunk arra is, hogy Göcsejnek érdekes népe, nagyszerű szokásai, sajátos­ságai vannak, amelyek nem szol­gáltak rá a lenézésre, de méltóak a megszemlélésre, megfigyelésre, megbecsülésre és megörökítésre. És — szerénytelenség nélkül meg­jegyezhetjük, — ez a reklámozás (nevezzük igy!) késztetett bizo­nyos fővárosi köröket arra, hogy érdeklődjenek Göcsej iránt. Most már azután természetesen a fő­városi sajtó is foglalkozik Gö­csejjel. Persze első sorban a nyelvjárással, mert hát erről hal­lott mindenki valamit. És hama-

Next

/
Oldalképek
Tartalom