Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)
1932-08-28 / 194. szám
2 Zdiamegyei üjsag 1932 augusztus 28. A teherautós fuvarozás korlátozása sérti a zalai közönség érdekeit. Sok a panasz a Máv. feljelentései miatt. Krónika. A tótoknak főcsahosa. Hlinka András, észreíér. Most látja csak, hogy a csehek Barátsága mennyit ér. Tönkretették a Felföldét, Hogy jobban már nem lehet És a szegény, éhező fór Még drótozni sem mehet. Hej, ott túl a nagy Krivánon, A zólyomi szép határon Búsan sóhajt föl a tót, Jobb vót, mikor — magyar vót. A mi régi Pozsonyiunkban Nagy dolog lesz vasárnap : Az utcákon zöldpaprikát És ugorkát dobálnak. Azért kerül a sok termény így porba az utcára, Haragusznak a termelők, Mivel annak nincs ára. Mért keli hát a többtermelés, jó mély szántás és jobb vetés, Hogyha mindent eldobnak, Mit eladni nem tudnak? Iparosok, kereskedők ígéretet kaptak mái És az a sok Ígéret most Végre beváltásra vár. Egyesül is a két tábor, Mert mást nincs mit íenniök, Együttesen sikerül tán Valamit elérniük. Helyes, hogyha demonstrálnak, De pártot nem fabrikálnak. Fábián csak maradjon, Uj pártot ne faragjon, Ezelőtt egy esztendővel Indula szép mozgalom, Egy belföldi nagy kölcsönre, Aki mit tud,, azt adjon. Felajánltak terményt, készpénzt, Gyűrű?, láncot és órát, De egyszerre az egészet Szépen abban is hagyták. Minálunk ez csak is vagyon Ismerjük már egymást nagyon. És itt" is azt mondhatnánk, Tudjuk, mi a — szaimaláng. Ipszilon. Egy 1930. évi törvény alapján a MÁV érdekeinek védelmében mintegy másfél évvel ezelőtt rendelet jelent, meg, amely jelentékenyen korlátozta a kocsin és teherautón való árufuvarozást, s korlátokat állított a személyfuvarozásnak is. Az utóbbi időben ugyanis a kereskedők és iparosok, valamint a gazdák mind nagyobb mértékben elpártoltak a vasúttól a magas szállítási tarifák miatt, s mindinkább visszatértek a kocsin való fuvarozáshoz, illetően átpártoltak a teherautókhoz, amelyek sok esetben olcsóbb, célszerűbb és gyorsabb szállítást tesznek lehetővé. A kormányhatóságok a MÁV kezdeménye zésére ezen a helyzeten nem a MÁV tarifájának leszállításával igyekeztek segíteni, hanem azzal, hogy a konkurrens szállítási eszközök forgalmát megkötötték. A teherautó-fuvarozást szigorú engedélyhez kötötték és az engedélyt leginkább csak 25 kilométeres körzetre adják ki. A megyei hatóságok, igy Zala vármegye közigazgatási bizottsága is, már a múlt évben log alkoz- tak az új renddel ' és rámutattak annak sérelmes intézkedéseire. A feliratok azonban nem használtak, s a korlátozások mind inkább súlyosan érintik a fuvarozási vállalatok, a magán fuvarozók és a nagyközönség érdekeit. Zalában is egyre több a panasz, mert a MÁV igen szigo ruan veszi a neki biztosított jogokat és széleskörű eilenőr^est gyakorol. Ennek folytán sorozatosan érkeznek a hatóságokhoz a MÁV feljelentései vállalkozók és magánosok eiien a fuvarozási tilalom megszegése miatt. A múlt napokban például egyik kesztheiy- környékí gazdát jelentették fel, akinek az Országos Tejszövetkezeti Központtal volt megállapodása, hogy községéből a tejet a balatonszentgyörgyi gyűjtőhelyre száililja. A MÁV ezt a fuvarozást sérelmesnek találta, mert ezen a vidéken vasút is közlekedik. Közismert, hogy a zalaegerszegi futballistáknak és kísérőiknek teherautón való szállítása is a MÁV közbelépésére szakadt félbe. A múlt hónapokban többször előfordult, hogy a drukkerek, akik nem tudták megfizetni a magas vasúti díjszabást, teherautó kísérték el kedvenc csapatukat Szombathelyre és Körmendre, mivel ez sokkal olcsóbb volt. A MÁV j megtudta a dolgot és figyelmeztette a zalaegerszegi teherautósokat, hogy szüntessék be a futball- drukkerek szállítását, különben kénytelen lesz a vállalkozókat feljelenteni. A szállítás ezentúl el is maradt. De nemcsak a feljelentések sérelmesek a nagyközönségre és a szállítókra, hanem az a mód is, ahogy némely eseiben a fuvarozási engedélyeket kiadják. Például Keszthelyen egyik másik száiiitási vállalkozó megkapta a fuvarozási engedélyt 25 kilométeres körzetben, de a körzetből kivették Tapolcát és Balaton- szenigyörgyöi, vagyis azokat a helyeket, ahcva az áruforgalom leginkább irányul. Mindezt azért, mert ezekre a helyekre a MÁV igyekszik magának biztosítani az áruszállítást. Nagyobb távolságokra pedig csak akkor lehet engedélyt kapni, ha arra felé egyDIADAL a TELEPÜNKET legújabb 2-fl csöves rádiókészüléke modern bakelitházban, hangszóróval egybeépítve, alacsony- és magashullám hosszra. Ára 135 pengő. KAPHATÓ : Polgár Endre villamossági [ vállalatánál ZALAEGERSZEG (Megyeházzal szemben.) j Telefonszám i 252. Kedvező fizetési i feltételek. általán nincs vasút. így a zalaegerszegi árufuvarozók kaphatnának engedélyt Zaiabaksa felé. A MÁV-hoz hasonló védelemben részesülnek más állami üzemek közlekedési eszközei is, köztük a postaautóbuszok a személyszállítás térén. A szállítási vállalkozók és az árut fuvaroztató közönség azt kívánja, hogy a kormány hatóságok enyhítsenek a szigorú korlátozó rendekezéseken, vagy pedig a MÁV szállítsa le tarifáját, olyan mértékben, hogy Re jelentsen az súlyos terhet a közönség számára. A mai nehéz időkben nem lehet kizáróan egy közüzem érdeken szolgálni, hanem lekintetiei kell lenni a megcsökkem jőve delmü adó/ó polgárságra ia. — Hölgyek és urak öröme a G. F. B. harisába. Elegáns, tartós és olcsó, mert a gyár által megszabott áron árusítja a Fenyvesi Áruház. Szállodában. — Földszint, 13. ajtó — hajtja meg magát a helység szállodájának portása. — méltóztatik talán a kulcsot? ... — Hát talán a 12. számú szoba? — kérdeztem kurtán, a babona futó borzadályával a hátamon. — Sajnos, busz perccel előbb adtam ki — szolgálatára. — No és a tizennégyes? — Bocsánat, épen tizenhárom szobánk van ... Földszintes szálloda . . . Kicsiny szálloda . . . De kényelmes, tiszta szobák, figyelmes kiszolgálás . . . — A kulcsot. — Udvari ? utcai ? Milyen szoba? — Udvari — szolgálatára. Kivonszoltam magamat a folyosóra, ahonnan holtfáradtan léptem a szobába. Köpenyemet húztam csak le magamról s a fogasra akasztottam, mert a kinn ömlő esőié erősen csörgött róla, aztán leültem. Ránéztem az ágyra. Nem is egy ágy volt: kettő. Közöttük kis éjjeliszekrény, rajta egész szál gyertya. Nem vártam semmit; csakhamar beledőltem az ágyak egyikébe, eloltottam a világosságot s öt perc alatt már aludtam. Valamivel később erős döröm- bölés vert fel álmomból. Világosságot csináltam, s még mielőtt kiáltottam volna, a portás hangját hallottam,- amint könyörgésszerüen beszólt. Méltatlankodva nyitottam ki az ajtót. A portáson kívül még két ember állt az ajtó előtt. — Bocsánat — szólalt meg az egyik ismeretlen — a szállótulajdonos vagyok. Egy úriember lenne hálás uraságodnak, ha kegyes volna az éjszakára átengedni az egyik ágyat, ilyen cudar időben jót tenni mással nem is annyira jó üzlet,mint emberszeretet. — Szives elnézését kérem . . . — Átengedem — mormogtam dideregve. — Hol az az ur? A velük jött idegen előbbrelépett s bemutatkozott, mormogva valamit. A tulajdonos és a portás elbúcsúzott. Az idegen bejött. Termetes, feketehaju, erős szemöldökű férfi volt. Szúrósnak látszó szeme egy-két pillanat alatt körüljárt a szoba falain, az ágyakon, legvégül rajtam, aki eközben vissza feküdtem s hanyatt fordulva nézegettem a mennyezetet. Az idegen egy perc alatt lehányta magáról a ruházatát s ugyanolyan gyors-hanyag mozdulattal lebontotta az ágyát. — Szörnyen elfáradtam, s ráadásul tönkreáztam, hogy még beszélni sincs kedvem — nyögte alig érthetően, kelletlenül, aztán többet nem szólt. — Magam sem szóltam semmit, mert láttam, nem néz rám beszéd közben, mintha épen otthon mondaná ezt. Az érzéketlen ember közönyössége olvadt az arcán egybe a szenvtelen üzletember kiismerhetetlensé- gével. Ki lehet ugyan? Egy lapos bőrtáska volt egész ingósága, mint nekem, amit a dunyha tetejére helyezett, mikor lefeküdt. El nyújtózott. Borzas, sürü haja külön szabadsággal feküdt el arca fölött a vánkoson. Úgy láttam, mogorva arca simább lett, amint az alom bágyadsága ezeket a vonásokat rajta gyorsan felváltotta. Vastag ajkai kikerekedtek, a légzése ütemes orrhang-szuszogást préselt ki belőle, a hangtól gyen gén éneklő szájpadlása felől. Oldalt feléje fordultam s irigyeltem gyors aivókészségét. Mert úgy láttam, rögtön aludt, ahogy letette a fejét a vánkosra. Mielőtt a gyertyát eloltottam, akaratlanul mégegyszer ráesett a tekintetem az idegenre. Megdöbbentem. Láttam, hogy hálótársam szeme nincs lezárulva, hanem félig összecsukott szemhéjai közül engem figyel. Megborzongtam. Hiszen ez az ember n.m alszik! Teszi a horkolást és néz. Várja, hogy elszederüljek s aztán. . . Kővé meredten bámultam a félig nyitott sunyi szemek felé, amiket e percben olyan félelmetesnek láttam, mintha ugrásra kész tigrisnek szándéka egyesült volna orv, pokoli gonoszsággal. Pillanatra lehúztam tekintetemet róla, mert tudtam, hogy lát, hogy a szememből kiolvashatja rémületemet s annál gyorsabban elveszek. Közel voltam a tébolyodáshoz. 1 Mégis nyugalmat erőltettem s'most már csak a menekülésre gondoltam. Úgy van, a menekülés gondolata száguldott lüktető agyam minden porcikáján keresztül. A félelem óráknak tetsző perceiben csodálatosan regeneráló képzelettel éltem át ennek az embernek ismeretét. A félig nyitott szem alattomos tekintete mintha holtra bénított volna. Az ajtó felé san- ditottaiH. Emlékeztem, valamelyikünk, talán ő, bezárta azt. De kulcsot nem látni rajta. Arra nem lehet tehát menekülni. Az ablakon rács van. Errefelé sincs mód . . . A revolveremet otthon hagytam. Egy gyenge, gyöngyháznyelü bicska volt csak velem. Az is a ruhám zsebében. A ruhám három lépésnyire egy széken. De nem is tudom, melyik zsebben van. Amire azt kiragadom, ez a tagbaszakadt férfi engem egyetlen markával megfojt. Önkéntelenül megint ránéztem. Veritékezve, a rémület tehetetlenségével láttam, hogy még egyre figyel. Ajkainak vastag pereme egészen kidüledt, a haja félig már ráomlott szemére. Még rosszabb volt. így most én még csak figyelni sem tudom, mert a hajszálak közein nem látok jól át. Talán szólnom kellene . . . Meg kellene mondanom, hogy pár pengőmön kívül nincs nálam egyéb érték ... Mi történnék? ... Mert kétségtelen, ez az ember az álomra les, hogy kiraboljon $
