Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)

1932-05-29 / 119. szám

1932 május 29. Zalamegyei Újság Gazdag adomány a vármegye könyvtárának. Mikes püspök befejezte zalai bératjil Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök Űrnapján Becse- helyen osztotta ki a bérmálás szentségét nagyszámú hívőnek. A lakosság nagy szeretettel és ün­nepélyességgel fogadta, ami a fő­pásztort mélyen megindította. Pénteken érkezett a főpásztor zalai bérmautjának utolsó állomá­sára, Söjtörre. A megyéspüspök fél 10 órakor érkezett Pusztaszent- lászlóra, a járás határára, ahol Balás István tb. főszo'gabiró kö­szöntötte szép szavaktól. A fő­pásztor ezután a főszolgabíró kí­séretében az iskolába ment. Itt már várta a söjtöriek lovas és ke­rékpáros bandériuma s ettől ki­sérve vonult be Söjtörre. A köz­ség határában felállított díszkapu­nál Söjtör népe nagy melegség­gel fogadta a főpásztort, akit a község nevében Nényei Pál fő­jegyző üdvözölt. A díszkaputól a menet gyalog vonult a templomba, ahol a főpásztort a papság fo­gadta, élén Strausz Flórián ka­nonokkal. A szentmise és V^rga László plébános szentbeszéde után a templom előtt a főpásztor mon­dott beszédet, amelyben nemcsak a söjtöri, de a becsehelyi szép ünnepségről is megemlékezett. Ez­után mintegy 450 lelket bémált meg. A bérmálás után a főpásztor az iskolát tekintette meg, ahol annyira megnyerte tetszését a jó oktatás, hogy Bagyary János ve­zető tanítót a helyszínen igazga­tóvá nevezte ki. Ebéden a főpász- tort Varga László plébános látta vendégül. Az ebéden résztvett Strausz Flórián kanonok és a ke­rületi papság, továbbá Balás Ist­ván tb. főszolgabíró, Thassy Kris­tóf dr. földbirtokos, valamint Né- nyey Pál jegyző. Délután a megyéspüspök Bakon keresztül Novára utazott gróf Batt­hyány Zsigmondhoz. Értékes adománnyal gazdago­dott a vármegye könyvtára özv. Erdős Gézáné szül Óhidi Szigethy Gizella mintegy négyszáz kötetből álló könyvtárt adományozott a vármegyének. Az idős uriasszony nemrég veszítette el utolsó fiát s ez a körülmény arra indította, hogy boldogult atyja, néhai Óhidi Szigethy Antal és a fia, a hősi halált halt Szigethy-Erdős írnák és a napokban elhunyt Szigethy- Erdős Levente által gyűjtött könyv­tárt, mint örök letétet, a várme­gyének adományozza. A könyvtár kétségtelen gazda­godást jelent a vármegyei könyv­tárra, mert sok értékes müvei gyarapította azt. Különösen érté­kesek tudományos müvei: az Akadémiának mintegy 70 kötetre menő kiadmánya, Petőfi, Arany, Vörösmarthy müveinek diszkiadá- sai, a sok értékes s a művészettel foglalkozó szakmunka, amelyek kiegészítik és teljessebbé teszik a vármegyének már eddig is szépen gyarapodó könyvtárát. Ezzel az adományával egyide­jűén ugyancsak örök letétbe he­lyezte a nagylelkű nriasszony azt az adomány levelet is, amelyben néhai Szigethy Antalnak I. Ferenc József apostoli király az „Óhidi“ nemesi előnevet adományozta s megengedte,hogy leányának. Erdős Gézáné Szigethy Gizellának két fiát, Erdős Irnákot és Leventét, nemességének átruházása mellett, őrökbe fogadhassa. A vármegye örömmel fogadja a nemes és értékes adományt, azt el is helyezte a vármegye le­véltárában s a legközelebbi kis- gyülésnek Bődy Zoltán alispán jelentést is tesz a nagylelkű ado­mányról, hogy a vármegye illő módon fejezhesse ki köszönetét az értékes adományért. Bődy Zoltán alispán ma délelőtt tartott szemlét a drága adomány fölött, melynek megfelelő elrende­zésén fárdozik most vármegyénk kiváló főlevéltárosa : Fára József dr. Igazán kár, hogy alkalmas helyiség híján a már ötödfél ezer művet számláló vármegyei könyv­tár nemállhat a közönség rendel­kezésére. Tizenhatévi kutatás után egy zalaegerszegi napszámos Erdélyben rátalált családjára. Az apa csak most fogja megismerni kisebbik leányát, aki kSzben hajadonná serdült. A mai napon Zalaegerszegről Erdélybe utazott egy szegény nap­számos ember s ez az utazás egy szétdult családi élet örömteljes visszaállitását jelenti. Mint annyi család életét, ezt is a világháború dúlta fel. A férjet a világháború már a mozgósítás után a frontra vetette, a család az ország dél­keleti csücskébe került, nemsokára a család és családfő hosszú évekre elveszítették egymást szem elől, mig végre ismét egymásra talál­tak. A családfő Szampli József bá- nokszentgyörgyi születésű nap­számos. 1914-ben kikerült a frontra s akkor a feleségét és kis­leányát hazaküldte a szülőkhöz Háromszék vármegyébe, a Zágon melletti Bárkány községbe. Ott hamarosan megszületett a máso­dik gyermek, akit az apa eddig nem is látott. A harctérről egy­ember a felhalmozott drágaságok­kal együtt szerencsétlen foglyát is felhurcoltatta Perce Rock or­mára és otthagyta az összekötö­zött, boldogtalan teremtést, aki még a halál árnyékában is visz- szautasitotta gyűlöletes ajánlatát. Azt, hogy milyen tragikus kö­rülmények között ért véget a hős- lelkü asszony élete, nem tudja senki. A szenvedés, amelyet el kellett viselnie a borzalmas szirt- csucs tetején, leírhatatlan lehetett, de a végzet csakhamar Duvalt is utolérte. A kalózkapitány nem ör­vendezhetett rablott kincseinek, mert nem sokkal percerockli rém­tette után, ő maga is elpusztult egy francia fregattal folytatott vé­res ütközetben. Kevéssel utóbb irtózatos vihar korbácsolta végig a Szent Lőrinc- öblöt. A hullámhegyek hatalmas tömböket szakítottak le Perce Rock szikláiról és egyszersmin- denkorra járhatatlanná tették a kalózok által vájt ösvényt. Soha senki nem szerezhetett tudomást arról, hogy mi történt Duval ál­dozatával, de senki nem is sze­rezhette meg a kalózkapitány el­temetett kincseit. A halálszikla. Hetven év múlva amerikai ha­jósok érdeklődését keltette föl a titokzatos sziklacsucs. Elhatároz­ták, hogy megmásszák Perce Rock szikláját és végére járnak a tör­téneteknek, amelyek a kísérteties csúcsról szólnak. Tiz hajóval in­dultak Perce Rock elfoglalására az amerikaiak. Az árbócosok a szó szoros értelmében körülbás­tyázták a sziklát és három oldal- rólt indult meg az ostrom a jár­hatatlan bérc ellen. Már-már úgy látszott, hogy a legvakmerőbbek föl is kúsznak a hegyfokra, amikor egyszerre mennydörgésszerű ro­bajjal kettéhasadt a mészkőszikla, amelynek egyik darabja földrengés­hez hasonló detonációval a tenger­be zuhant, magával rántva a vak­merő embereket a hullámsirba. A borzalmas végű kísérlet után hosszú évtizedig senki sem me­részkedett Perce Rock felé, de az emberek képzeletét állandóan fog­lalkoztatta a szörnyűséges szirt. Végül is uj vállalkozó akadt F. W. Cross személyében és a me­rész alpinista a szokásos fölsze­relésekkel egyedül vágott neki a meredek hegyoldalnak. Feleuton azonban jobb belátásra tért Cross 1 Visszafordult és miután kijelen­tette, hogy Perce Rock csúcsára följutni nem lehet, föladta a to­vábbi kísérleteket. Most a franciák igyekeztek meg­hódítani a csúcsot. Jean Fernand Falliéres — a későbbi köztársa­sági elnök egyik őse — pontos helyrajzi adatokkal rendelkezett, amelyekből minden kétséget ki­záróan megállapíthatta, hogy hol vannak elásva Duval kincsei. Fal­liéres, akinek valamelyik hozzá­tartozója történetesen azon a fre­gatton teljesített szolgálatot, amely- lyel a kalózkapitány vívta életé­nek utolsó csatáját, a banditave­zér följegyzéseiből értesült a kincs hollétéről. így hát ő is megkísé­relte följutni az elérhetetlen csúcs­ra, de annak ellenére, hogy ma­gasabb pontig ért el, mint Cross, legnagyobb csalódására mégis kénytelen volt fölhagyni nyaktörő vállalkozásával, mert a sziklafal letört részén túljutni képtelen volt. A tengerészeti feljegyzések sze­rint összesen huszonhatan veszí­tették életüket a Perce Rock meg­hódításáért folytatott meddő küz­delemben, mig végre a kanadai hatóságok már a 19. század de­rekán rendeleti utón tiltották el ezt az életveszélyes turistáskodást. A legújabb időben az a gondo­lat vetődött föl, hogy repülőgép­ről fényképfölvételeket készítse­nek a rejtelmes sziklacsucsról, ezt a tervet azonban mind a mai na­pig még nem valósították meg s igy Duval kalózkapitány kincsei a vérszomjas gonosztevő áldoza­tának poraival együtt közel há­romszáz esztendő óta pihennek háborítatlanul a Szent Lőrinc- öböl sziklacsucsának tetején. Nem kell hálószoba... Mert: 2 ágy -|-1 szekrény = i sezlóa ; P 56.­Szekrény, fejpárna, lábtámaszok és kárpitozás nélkQ Szekrényt, fejpárnát, lábtáma­szokat és a kárpitozást olcsó árban szállítjuk, DEICHSEL Budapest, VI. Vilmos császár ut 15 d. félemelet. 529$ ideig sűrűn mentek a levelek és érkeztek rá a válaszok Bárkány- ból. A szorgalmas levelezés 1916 augusztus elején megszakadt. A férfi leveleire nem kapott választ s mig a fronton nagy szenvedések közepette védte a hazát, másrészt telve volt gond* dal a hozzátartozói miatt. Akko­riban játszódott le Erdélyben a román betörés, ez csak fokozta aggodalmát, mert ki tudja, milyen sors jutott az asszonynak és a két gyermeknek. Szampli teljes bizonytalanság­ban volt akkor is, mikor a há­ború befejeződött. Zalaegerszegre jött és itt dolgozottt évek hosszú során szorgalmasan, de hiányzott életéből az igazi tartalom : a csa­lád. Az utóbbi években Szampli — reményét vesztve — már má­sodik házasságra gondolt, de még egy kísérletet tett. A múlt év őszén újabb levelet menesztett Erdélybe, még pedig ezúttal a zágoni plébániához s igy érdeklő­dött családjáról. Ez a levél — közel 16 esztendei céltalan pró­bálkozás után — eljutott Pár­kányba a hozzátartozókhoz. Ha­marosan megérkezett az örömtől sugárzó válasz s bizony kicsor­dultak a szegény napszámom könnyei, mikor a sorokból meg­tudta, hogy a családja él és hogy leányai már felnőtt, férjhezme- nendő hajadonokká serdültek. Azt is elmondta a levél, hogy a csa­lád sem kapta meg Szampli le­veleit és már régóta halottnak hitték. A hivatalos nyilvántartás­ban is halottként szerepelt és fe­lesége 1916 óta, mint hadiözvegy, hadi segélyt kapott előbb a ma­gyar, majd a román államtól. Az első életjel után megindul­tak a tárgyalások a családnak kétfelé szakadt tagjai között: a család jöjjön-e ki a csonka or­szágba, vagy Szampli menjen-e át ? Végül döntött a gazdasági helyzet. Egynek könnyebb ilyen hosszú utat megtenni, mint há­rom embernek, határozatba ment tehát, hogy Szamplinak kell ed­digi életéből kiszakadnia. Szamplinak most még erőseb­ben kellett munkához látni, hogy a napi megélhetéshez szüksége­sek mellett az útiköltségre valót is megkeresse. Hónapok óta csak azért vágta a fát, hogy eljuthas­son Erdélybe. A fillérek össze­gyűltek, az útlevelet is megkapta (azelőtt erre nem kellett a pénz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom