Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)

1932-04-19 / 87. szám

Zalamegyei Újság 1932 április 19. 2 niszter, hogy ezt az összeget még 30 ezer pengővel megtoldja, azért tehát a beígért összeg folyósítá­sát kérik. Bejeleniette a titkár, hogy az OMGE ezidei vándor­gyűlését julius 18-20 között vár­megyénkben rendezi. Határozatot hoztak a tagsági dijak ügyében is s letárgyalták a számadásokat és költségvetést. A gyűlés Szekeres Vince dr. keszthelyi állatorvos tanulságos előadásával fejeződött be. Reflexiók a Mécs-esthez. Olyan esemény volt, amiről kell egy kicsit tovább is beszélni. És beszélnek is! Aki ott volt, lelke­sedéssel, aki véletlenül nem volt ott, sajnálkozással. De beszélnek. * Egy kis tanuló lánykát kérdez­tem meg, hogy tetszett. Nem is mondott sokat róla, de arca át­szellemült, aztán mélyet sóhajtott, boldogan, lelkesen :- Jaj! A sóhajnak és ennek a „jaj“- nak dallamát, sajnos, nem tudom lekottázni. Kár! Legszebb kritikája lenne a Mécs-estnek ! Átjárót a temetői útra ! Bokán felül gázol a sárban az, aki esős időben a temetőbe megy« Múlt számunkban a zárdaisko­lák növendékeinek kérését tolmá­csoltuk a Polgármester „bácsi“ előtt, most pedig a város közön ségének kérelmét terjesztjük a Polgármester „úr“ elé. A zárda- iskolák növendékei azt kérik, hogy, ha már egyszer iskolát ad tak nekik, adjanak hozzá járható utat is ; a nagyközönség szintén járható utat kér, de — szerettei­nek sírjához : az új temetőbe. A kocsiutat ugyanis a Temető utcán át megépítették úgy, hogy, nem rekednek meg ott a járómüvek s a mellette húzódó gyalogút is most már csak „ollik“ helyen sá­ros (persze a mostanihoz hasonló időkben), azonban a temetőhöz vezető átjáróról elfelejtettek gon doskodni. Pedig, arra is szükség volna, mert, — mint már jóné hányszor megírtuk, — az eger- szegi ember szereti a temetőt gondozni, tehát várhatja, hogy átjáró is legyen a kocsiuton ; de még inkább várhatják ezt a teme téseken megjelenő gyászolók és résztvevők, akiknek százai a va sárnap délutáni két temetés alka mával bizony arra kényszerültek, hogy bokán felül gázoljanak a sárban — átjáró hiányában. Ame­lyik temetőben 50, 80 pengős sír­helyek vannak, az odavezető utón bizony lehetne néhány méternyi rendes átjárót építeni, hogy a kö­zönség az annyira-amennyire mégis csak rendezett és járható gyalogút után ne lépjen a sárten­gerbe. Erre nézve is várunK elő­terjesztést a polgármestertől. Hetekkel ezelőtt szóvátettük a Hegyi utcának, mint szintén te­metői útnak kocsijáróját, amelyen a sár miatt lehetetlen volt a köz­lekedés. Akkor hordtak is oda néhány szekér kavicsot, de annak szétteregetésére már nem került sor. A kavics tehát ott van, az ut azonban továbbra is csak régi állapotában sínylődik. Vájjon mi­ért hordták oda a kavicsot ? Hogy egyik rakásról a másikra ugrán­dozzunk kec.'kemódra? Erre talán még a véglegesen leszanált polgár sem képes . . . Hölgyek, urak ajkáról is árad a a lelkesedés szava. Nem tudták, hogy a költő olyan kitűnő elő­adó is. Sok ilyen nagy, kellemes csaló­dást mindenkinek! * Szinte csodálják, hogy miért kellett várni eddig Mécs László meghívásával. Igaz, hogy voltak olyanok is páran, kik meg — az­előtt a kishitűségnek szolgáltak, no de abban a boldog hangulat­ban, amely a Mécs-estről maradt, annak is örülünk, hogy ők is hí­vők lettek. Szép ez az eredmény is. * Mikor szó volt a költő szerep­léséről, bizony az is elhangzott: — Egerszegen vagyunk ám! Egerszeg nem ám Szombathely! No hát levizsgázott Egerszeg: egyesre ! Szép volt az összefogás: Kü­lönbségek nélkül — magyarok vol­tak ott. Egy érzésben egyesülő és ezért is nagyon boldog magya­rok. És ennek érzése a Mécs-est­nek egyik diadala. Adna az Isten sok ilyen egyest Egerszegnek! * Ezenkívül aztán hát mi is az, ami olyan nagy hatással volt ott ránk? A költő nagysága? Lehet. A nagy embernek szép lelke ? Az is. A kitűnő előadás ? A vers szép - sége ? A gondolatoknak gazdag­sága? Mind, mind! De az érzést magyar sorsunk, árvaságunk tu­data, dicső múltúnk, szomorú je­lenünk — ezek, ezek adták kivált a szivünkbe ! Mécs Lászlóban az árva magyar sorsot láttuk és a jobb jövőért küzdő magyart. Ki­nek nem lett volna fájó, bús ér­zése, de kinek nem lenne egy re­ménysugara, amit utravalóul ad ennek a küzdő magyarnak! Göröngyös utadon kisérjen el a mi reménysugarunk is, az legyen a te mécsed! Jó utat Mécs László! _ ______________ (~) — Kosztüm- és ruhaszöve­tekben a legújabb divatmintá­kat választhatja Schtttznél. Harmincezer pengő eltűnt a keszthelyi akadémia pénztárából. Keszthelyen pár héttel ezelőtt ar­ról kezdtek suttogni, hogy a gaz­dasági akadémia pénztárából 30 ezer pengő, hiányzik. Azóta kide­rült, ez az összeg valóban hiányzik. Sztankovics János, az akadémia igazgatója szigorú vizsgálatot in­dított, egyidejűén értesítette a földmivelésügyi minisztériumot a pénz eltűnéséről. Az ügyben az elővizsgálat már be is fejeződött és az akadémia igazgatója ennek eredményeképen fegyelmi ítéletet hozott, amelyet felterjesztett a földművelésügyi miniszterhez. A hatóságok nem nyilatkoznak a pénztári hiányról, igy nem lehet biztosan tudni, hogy kit terhel a felelősség a pénz eltűnéséért. Keszthelyen több személyről be­szélnek és sikkasztást emleget­nek, amit megerősíteni látszik az a tény, hogy detektívek is nyo­moznak a 30 ezer pengő eltűnése ügyében. [Mindenesetre kívánatos lenne, ha az illetékesek részlete­sen nyilatkoznának erről a dolog­ról, s igy elejét vennék, hogy a pletyka olyanokat is belekeverjen ebbe a botrányba, akiknek sze­mélyét nem érheti vád. Itt említjük meg, hogy az aka­démia titkári teendőit március eleje óta Zimai Győző helyett Hübner Kálmán dr. látja el, akit a földművelésügyi miniszter ren­delt ki Keszthelyre Nyíregyhá­záról. Lenti közelében a vonat elgázolt egy zalabaksai leányt. Mindkét kezét és lábát levágta. Szombaton késő délután halá- loskimenetelü vonatgázolás történt Lenti közelében a rédics-zalaeger- szegi vasútvonalon. A Rédicsről Zalaegerszegre haladó vegyesvo­nat 16 óra 47 perckor hagyta el Lenti állomást. Kevéssel utóbb az erdő alatt egy leány került a vonat elé. A vonat ezen a ponton ka­nyarodéban haladt, igy a moz­donyvezető már csak az utolsó pillanatban vette észre a leányt és a vonatot nem tudta idejében megállítani. A mozdony kerekei keresztülmentek a leányon, aki­nek mindkét karját és lábát le­vágták. Ezenkívül a leány súlyos sérülést szenvedett a fején is. A szerencsétlenség után a vo­nat megállt, felvette a leányt és visszatolatott Lentibe. Itt megál­lapították, hogy a leányt Herczeg Irénnek hívják 22 éves és zala­baksai lakos. Lentiben Hodoro- vics Ferenc dr. pályaorvos része­sítette első segélyben, majd vo­naton a zalaegerszegi állomásra, muci peuig a Kórházba szállj ták. A vonat a szerencsétlen miatt közel két órás késés este 20 óra 48 perckor érke meg Zalaegerszegre. Herczeg Irén] állapota ann sJJJy°s hogy vasárnap , előtt a kórházban meghalt. A vizsgálat megindult an megállapítása céljából, hogy * rencsétlenség történt-e vagy' gyilkosság? A vasút féltéi sz^r*jí.,a leány öngyilkos: szándékkal ugrott a vonat elé Kiadó Erzsébet királyné utcában egy 5 szobás lakás május hó 1-re. Értekezni lehet HORVÁTH cementáru-gyár. 5144 Schütz férfi és gyermek­ruhaszövetei a legjobbak. — KFNFS , ---------­ó£ *C FORRÓ V RADIOAKTÍV KémtiAioiMAL muRBAmtfáa DUiimES.RÉSZ- ISCHIAS harkany LETESPROSPEKm! ELLEN 9. SZÁM. elő-és ufóidényben naponta.______7.-pengő Fö idényben (4-szeri étkezés) 10.-pengi A MANSz műsoros estje. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének zalaegerszegi szer­vezete szombaton rendezte műso­ros estjét a vármegyeház nagy­termében. Az est iránt nagy ér­deklődés nyilvánult meg várme- gyeszerte és szombaton este nemcsak a helybeliek, de a vidé­kiek is nagy számban vonultak fel. A MANSz műkedvelői ügyesen összeállított műsorral szórakoz­tatták a közönséget, mely hálás tapsokkal jutalmazta a kivétel nélkül nívós számokat. Első szám­ként a Sylvester Péter János ál­tal irt szép r prológot szavalta el Gyömörey Éva, akiben pompás előadót ismertünk meg. Korhű ruhában idézte fel a régi magyar asszonyok emlékét. Kellemes or­gánuma, erőteljes, kifejező előadó művészete őszinte sikert aratott. Zágon Istvántól, aki az utóbbi időben megérdemelten sokat sze­repel a zalaegerszegi színpado­kon, két egyfelvonásost mutattak be a műkedvelők. Az elsőben, a „Kék és pirosában Fülöp Hugi játéka keltett legnagyobb tetszést. Rokonszenves megjelenését ter­mészetes, temperamentumos játék egészítette ki. Hartmann Ferenc dr. erőteljes alakításával tűnt ki, Zarubay Lóránt dr. pedig sok derűvel, pompásan játszotta meg a német katonatisztet. Sikerült figurát vitt a színpadra Fülöp Lajos dr. az öreg Bredow alak­jában, s elismerést érdemel Szi- gethi Sándor is. A mulató jelenet­ben csak Horváth Jóska és ze­nekara nyújtottak kifogástalant. Még sikerültebb volt a másik Zágon darab, a „Szenzáció“ elő­adása, ami a főszereplő, Gyömörey Éva érdeme. Nem könnyű sze­repének légkörébe igen tehetsé­gesen, rátermetten illeszkedett bele. Hozzáértéssel játszott az érzések skáláján és a mosoly mel­lett a meghatottságot is kicsalta a közönség arcára. Szigethy Sán­dor amerikai újságírója jó elgon­dolás volt, imponáló Zrínyi Mik­lós dr. vasutkirálya. Elősegítették a sikert Helmeczy Gizi és Fangler Béla dr. is. A műsor legszebb száma a „Muzsikáló óra“ cimü táncjelenet volt. Gyömörey Burci és Gőbel Kató gavotte-ja telve volt bájjal, könnyedséggel. A közönség alig tudott betelni táncuk szépségével ós a számot meg is kellett ismé­telni. A táncjelenetnek vitéz dr. Mandits Lászlóné és a kis Bődy Mária adtak igen hangulatos ke­retet. A zongorakiséretet Péterffy István dr. látta el kifogástalanul, a tánc betanításáért pedig Far- kasovszky Tériké tánctanárnö ér­demel meg minden dicséretet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom