Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)

1932-05-04 / 100. szám

I9S2 Május 4 Szerda XV. évfolyam 100. szám« Ára 12 füléi* Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. szerkesztőség és KadóliYatal: Zalaegerszeg, szécüenyi-tér 4. 28 sí. — Fíókkiaflóliivatal: Keszthely, Kossntü l -a. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2'40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Ez is ünneplés ? Vasárnap, május 1-én, este az egyre féktelenebbé tomboló kom­munista agitáció veszedelmes módon robbant ki. Amikor a vasárnapi munkaszünet pihentette a munkáskezeket, dolgozott a — bomba. Azok, akik május elsejét a „munka“ ünnepének nevezik, felrobbantották egy nyil­vános telefonállomásnak fülkéjét. Hogy mit vétett ellenök az a szerény épüietecske és mit vétet­tek azok a szegény emberek, akikriek testi épségét és életét veszélyeztette ez a pokoli csele­kedet, azt igazán nem tudjuk. Ellenben tudjuk azt, hogy a kommunista agitáció egyre na­gyobb és egyre veszedelmesebb arányokat öít, azért tehát az államhatalomnak nem erős kézzel hanem a legnagyobb kíméletlen­séggel kell ezt a gonosz tettet megtorolnia, mert — amint lát­juk — az erős kéz gyenge arra, hogy a vörös banditákat megfé­kezze. Minél vakmerőbb az előre­törés, annál erélyesebbnek kell lennie a védekezésnek és hatáso­sabbnak a visszaütésnek. Az eddigi módszerek hatástalanoknak bizonyultak. Hatásosabb eszkö­zökről kell tehát gondoskodni az állam és társadalom megvédésé­nek érdekében. És, ha ezek az eszközök minden eddiginél szigo­rúbbak, sőt kíméletlenek lesznek, nem érheti azért vád az állam- hatalmat. A féktelen agitáció, mely nem egyszer tömeggyilkos­sággal akarja diadalra juttatni a vörös eszméket, egyszerűen rákényszeríti az államhatalmat arra, hogy az elképzelhető leg­szigorúbb rendszabályokat léptes­se életbe a merényletek megtor­lására. Egyszer már véget kell vetni annak a veszedelemnek, mely lépten-nyomon fenyegeti a nemzetet, az államot, a társadal­mat, az egyes embereket; vallást, kultúrát, tisztességet, becsületet, szóval mindent, ami szent, oda akarja dobnia bolsevizmus torkába, hogy az emberi társadalom helyét dögleletes mocsárrá változtassa, melyben csak a legalsóbbrendü lények tengethetik nyomorúságos életüket. Ez a mocsár már elborította Oroszországot, a muzsik már azt az életet éli, amely minden, csak nem — emberi. Mivel mi egyál­talában nem vagyunk hajlandók eltűrni, hogy a piszkos vörös áradatot ránk zúdítsák és nem akarunk sem testi, sem lelki pos­ványbán élni, azért magunk iránti kötelességünk védekezni, amint csak tudunk. Ha ilyen kíméletlen támadások fenyegetnek bennün­ket, akkor már meg kell szüntetni nálunk azt a politikát, amit ed­dig folytattunk, s ami nem hozta meg a kívánt eredményt. Mutassa meg az államhatalom, mutassa meg a polgári társadalom, hogy erősebb, mint a felforgatásra tö­rekvő, vérszomjas vörös tábor, mely, amint a civilizáción kívül eső félvad törzsek, vérontással ünnepel. Feláldozzuk életünket, vérünket a hazáért, a nemzet jó­Budapest, május 3. A képvise­lőház ma folytatta a költségvetés vitáját. Az első felszólaló Magyar Pál volt, aki elsősorban a fiatal­ság elhelyezkedésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy meg kell ta­lálni az általános segités eszkö­zeit. Sürgette a takarékosságot s javasolta a főispáni állások meg­szüntetését. A továbbiakban azt fejtegette, hogy a háború után a magyar föld megszabadult min­den adósságtól és ennek követ­keztében a földbirtoknak fel kel­lett volna virágoznia. Ez nem tör­tént meg, aminek oka a tulmagas adóteher. Majd azt hangoztatta, hogy Trianon következménye mai helyzetünk és ezt fel keli tárni a külföld előtt. Wolff Károly rámutatott, hogy ma nem szabad mereven ragasz­kodni a régi gazdasági tanokhoz, mert ez elzárkózás az élet kívá­nalmai elől. A pénzügyminiszter expozéja becsületes lélek meg­nyilatkozása volt. Elismeri, hogy a meggyőződés vezette a minisz­tert, mikor a kapitalizmust védte. Ezzel szemben azonban hangoz­tatni kell, hogy a gazdasági élet­ben sem lehet más az irányadó, mint a nemzet érdeke. A köz- gazdasági életben ma nem ural­kodhatnak fikciók, hanem a köz­gazdaságnak az élethez kell al­A vasúti menetrendről mosta­nában nagyon sok szó esik vár­megyénkben. A sok szó természe­tesen nem dicséreteket zeng, ha nem jogos kívánságokat, panaszo­kat, amint azt közönségünk olvas­hatja. A vármegyének arra legil­letékesebb fóruma, a közigazgatási bizottság, majdnem minden ülésé­ből intéz egy-egy föliratot a kor­mányhoz, vagy átiratot a vasutak igazgatóságához a menetrend meg­javításáért. Az, amit alább egy utas feípa- naszol, nem menetrendi ügy ugyan, de azért egy kalap alá vonható a menetrendi kérdésekkel. A panaszt itt adjuk: Celldömölkről este 8 (20) óra 31 perckor indul az utolsó vonat — motoros — Zalaegerszegre. Ennek pótkocsiját körülbelül egy hónap óta Türjén leakasztják, a pótkocsi utasainak tehát át kell létéért, de nem az emberi méltó­ságot megcsúfoló,fr meggyalázó vörös hóbortért. Ők, a felforga­tók dobták oda a keztyüt az ál­lamnak és társadalomnak; vesse­nek hát magukra, ha cselekede­teikre méltó választ kapnak. kalmazkodnia, A tőke nem lehet öncél. Ma nem lehet arra az állás­pontra helyezkedni, hogy a ma­gángazdaságba való beavatkozás jogtalanság. Hangoztatta, hogy a külföldi kamatokat nem tudjuk fizetni és gyors intézkedésekre van szükség a terhek rendezésére. Kölcsönöket felvenni abból a célból, hogy a kamatokat fizessük, a leghelytele­nebb gazdálkodás. Behatóan fog­lalkozott az ifjúság elhelyezésé­nek lehetőségeivel és a munká- sok helyzetével. Wolff Károly ezután a követ­kező határozati javaslatot nyuj- íor'íá be: Utasiísa a képviselőház a kormányt, hogy a közalkalma­zottak újabb fizetéscsökkentéséről szóló és julius elsején életbelépő rendeletet vonja vissza, az igy előálló költségvetési hiányt pedig külföldi tartozások rendezését célzó egyezség megkötéséig való visszatartásával fedezze. Utasítsa továbbá a Ház a kormányt, hogy az utódállamokból idemeneküit nyugdíjasoknak fizetendő össze­geknek a magyar állam külföldi tartozásaiba való betudása érde­kében indítsa meg az újabb tár­gyalásokat. Ezután Beck Lajos szólalt fel, aki gazdasági életünk átszervezé­séről beszélt ott szállniok a motorkocsiba és természetesen podgyászaikat is magukkal kell cipelniök. Az a furcsa tehát, hogy ugyanabban a vonatban kell az átszállás kelle­metlenségeit az utasoknak átél­niük. A motorkocsi nagyon meleg és a most beállott meleg időszak­ban majd eleget izzadhatnak az abba összezsúfolt utasok, akik a jó motalko-illattal aligha barát­koznak meg. Pótkocsi nélküli motorosba pod- gyászt berakni, — tudomás sze­rint — nem szabad, mert a kocsi perronján a közlekedést akadá­lyozza. A pótkocsi leakasztása után azonban a már Celldömölkön föl­adottakat átrakják a motorkocsi II. oszt. perronjára, hol igy mo­zogni, ki-, beszálianí lehetetlen. Mi történik akkor, ha valami baj adódik elő a vonaton? El van zárva a menekülés útja . . . ESETEK. Sok szőlősgazda nem tudja pénzzel fizetni munkásait. Ezért az a szokás alakult ki, hogy a munkások a napszámot termé­szetben, — borban — kapják, így túlad a gazda borán, a mun­kás pedig, — ahogy mondják, — ha már kenyeret nem ehetik ele­get, iszik bort. Ez addig, amig a bornak „forgalombahozataláról“ van szó, rendjén is lenne; az igazság azonban az, hogy a bor mellé kenyér is kell. Hiába kap az a szőlőmunkás naponta 10—12 liter bort, ha hiányzik otthon a betevő falat. Dolgozni, keresni azonban kell és igy a szegény munkás kénytelen ebbe a meg­oldásba belemenni, ami peaig erkölcsi téren is érezteti kelle­metlen hatását. * Az állatáraknak katasztrófáiig zuhanása előidézte azt a helyze­tet, hogy ma a legolcsóbb étel a — hús. Faluhelyen máris rend­szerré vált, hogy a legkitűnőbb marhahúst (nem kényszervágás!) 30—40, a borjúhúst 80—90 fil­lérjével árusítják. A közmondás itt nem állja meg a helyét, mert olcsó húsnak — jó a leve. Van­nak falvak, ahol heienként ki­mérnek egy-egy borjut. Minden héten más-más gazdáé kerül le­vágásra. Híg léről legföiebb any- nyiban beszélhetnénk, hogy még az a kevés pénz sem folyik be, amibe a hús kerül. De azért még igy is többet vesznek be, mintha eladnák az állatot. Egyik falusi levelezőnk arról értesít bennünket, hogy vidékün­kön már régebb idő óta ismeretes a kétszerérő köríefaj. Ne­vét onnan kapta, hogy az első termés érésekor másodszor is vi­rágzik s rövidesen érlelni kezdi második termését is, mely azon­ban apróbb az elsőnél és csak hosszú, meleg őszön érik be. * Nagy Ferenc, bazitai gazda, a múlt év tavaszán idősebb szilva- faalanyba kajszinbarackot olttatott. Az oltás kitünően sikerült. Ritka látványosság! Már az első évben hatalmas hajtást növelt az oltás, az idei tavasszal pedig gyönyörű virágkoszoru borítja az egyéves oltás szép koronáját. Öt-hatéves fának is becsületére válnék ez az eredmény. * Veszprémmegyének egyik ékes­sége, a síkságból kiemelkedő Somló, tu isztikai szempontból sokáig ér­tékeién volt. Most azonban, hogy megalakult a Magyar Turista Egyesület Bakonyi Osztálya, egy­szerre megérdemelt figyelemben részesül a szép hegy. Oldalán a vár alatt megnyílt már a mene- dékház is, hol háióhelyek, meleg és hideg ételek is kaphatók, olcsó Wolff Károly a fizetéscsökken­tés! rendelet visszavonását javasolta a képviselőház mai ülésén. Miért akasztják le TUr|én az esti motoros pótkocsiját ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom