Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)

1932-02-24 / 44. szám

ÄV. éwf»l!v®m 44 v «zára*. Ara 12 fillér (932 Február 24 Szerda. Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC. Szerkesztőség és kiadoJiivatal: Zalaegerszeg, Szécüenyl-tér 4. Telelőn: 128 szám. — FídkkiadőWyatal: EesztHely, Peto-n. 9, nmBBH&’aaoRsa s politikai napilap Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 240 pengő> negyedévre 7*20 pengő. ■mLiaMMwmfi MBamagaag masmxERasnBEnsimBMUBKBn A vidéki sajtó. Megszámlálhatatlan mennyiség­ben érkeznek naponta a főváros­ból a vidékre olyan lapok, ame­lyeknek hasábjai úgyszólván semmi mást nem tartalmaznak, mint „szenzációt“. És a nép bukik ezekre. A vidéki sajtó pedig sor­vad. írhatunk lélekkel, szívvel ; kapósabb a fővárosi szenzáció, a pikantéria, a botrány, stb. A vi­dék mindig lenézte a maga lap­ját. Ha ez nem dicsér, üres, nincs benne — semmi ; ha dicsér, ak­kor — talpnyaló. Pedig a vidéki sajtóra szükség van ! Sokkal inkább, mint sokan gondolják. Nézzük csak végig az összes fővárosi lapokat. Törőd­nek-e sokat a mi ügyeinkkel, a mi panaszainkkal ? Könnyen meg­számlálhatjuk, hány sort szentel­nek naponta egy-egy vármegyé­nek, vagy a legnagyobb vidéki városoknak is. Egy-egy családi dráma, öngyilkosság, sikkasztás, statáriumos eljárás, vagy akasztás révén esik néha-néha rólunk szó. A falu csak akkor váh'k neveze­tessé, sőt belekerülhet még a világlapokba is, ha irgalmatlan rossz utján kilyukad az autó­gumim s az árokba koponyaslapi- törésezik egv-két hazai, vagy kül­földi utas. Egyébként csoda, leg­alább is : ötlábú borjúnak világra­jövetele, mely méltó a nyomda- festékre. S szóljunk a fővárosról ? Ek­kora nagy fej, vagy inkább — gyomor talán túlságosan is nagy már a vidék egyre sorvadó testé­hez, pipaszár lábaihoz. Ez a nagy gyomor megkivánja az olcsó húst, baromfit, tojást, vajat, zsírt, a tejet és az szinte természetes, hogy mindezekre a gazda fizes­sen rá. De például tesz-e most is valamit értünk a főváros ? Van-e egy belátó, megértő, kez­deményező szava, amikor a sző­lősgazdák százezrei mennek tönkre a borkereskedelmet, a borfogyasz­tást megbénító boritaladó miatt? Vannak ezenkívül száz- meg száz­féle ügyek-bajok, amelyek csak úgy orvosolhatók, ha a vidéki s^ajtó foglalkozik azokkal. Ezért, az ilyenek hangoztatására kell a vidéki sajtó. Partikuláris érdek ez talán. De ma ez a leghazafiasabb érdek. Magyarország nem régen is nem a fővárosban, hanem az akkor még gazdaságilag erős vi­déken támadt föl. De esetleg föl­tárnád-e még egyszer anélkül ? Épen ezért kell megteremteni az erős vidéki városi életet és ennek biztosítására az erős vidéki sajtót. Nemcsak a maga, hanem az ország érdekeit hanyagolja el te­hát az, aki a vidéki sajtói sem­mibe sem veszi és azt nem tá­mogatja. Gazdák, kereskedők, iparosok, tisztviselők, ne sajnál­ják azt a havi néhány fillért, egy­két pengőt a vidéki sajtótól. Előt­tünk a példák, mennyit érhetünk el a vidéki sajtó révén; községi, városi, megyei ügyek, tehát a közvetlen közelünkben történő dol­gok alig mozdulhatnak vidéki sajtó nélkül. A sok fővárosi szen­záció és pikantéria nem segit a szegény vidéki ember baján, de a vidéki sajtó, melynek első és Budapest, február 23. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök jóvá­hagyta a fegyelmi bizottság Ítéle­tét, amely Dréhr Imre dr. volt népjóléti államtitkárt egyrendbeli szolgálati vétségben, egyrendbeli súlyos szolgálati vétségben, 14 rendbeli legsúlyosabb szolgálati vétségben, a köteles hűség meg­szegésében és a hivatalos hata­lommal való visszaélésben mondja ki bűnösnek. Bűnösnek mondja ki hivatalának olyan elhanyagolá­sában is, amely a kincstár meg­károsítását eredményezte. Ezért a volt államtitkárt hiva­tal- és nyugdijvesztésre, valamint 82.752 pengő kártéritésnek 60 nap alatt való megfizetésére Ítélte. Az Ítélet ellen nincs felebbezésnek helye s azon csak a kormányzó akarata változtathat. Az ügy ira­tait a bűnvádi eljárás céljából át­teszik az ügyészségre. Az Ítélet 36 oldalas indokolása részletesen ismerteti a Dréhr által elkövetett szabálytalanságokat. Rá­mutat az indokolás, hogy Dréhr egyes intézkedései a néhai mi­niszter hozzájárulásával történtek, Páris, február 23. Sanghaji je­lentés szerint a Vuszug körüli fronton a japánok jobb szárnya, amely Sapejt északnyugati irány­ban akarja bekeriteni, egy mér- földnyire nyomult előre. Középen a kínaiak ellenállása rendkívül erős. A Sanghaj és Vuszung kö­zött levő Kiangwan községet, amit a japánok bekerítettek, a kínaiak továbbra is elkeseredetten védik. A japán hivatalos jelentések is elismerik, hogy rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek. A „Sanghai-Ko“ napilap rész­letesen számol be azokról a ke gyetlen mészárlásokról, amit a japán csapatok követtek el Sang­hajban. A lap munkatársa sze­mélyesen járta be a sápéi rommá lőtt utcákat, ahol női és gyermek hullák tömegével találkozott. Meg­állapította, hogy a japánok a nő­ket hátulról lőtték le, a gyerme­keket pedig rostává lyukasztották. legfőbb feladata a vidékkel törődni, a vidéki ember bajára keresi, követeli az orvosságot. Ezt vésse mindenki a szivébe és leikébe, amikor előveszi tinta­ceruzáját és a frissen érkezett újság cimszalagjára nem kis köny- nyelmüségge! oda akarja firkan- tani: Nem fogadom el. több naplót azonban a miniszter halála után semmisítettek meg. A miniszter halála után Dréhr 18 ezer pengőt vett fel a házipénz­tárból azzal, hogy azt kifizeti özv. Vass Ferencnének. A pénzt nem a dia át. A fegyelmi során azzal védekezett, hogy a miniszter aszta­los-számláját egyenlítette ki, majd, amikor kiderült, hogy ez nem igaz, különféle váltótartozásokat emle­getett, melyeket a néhai miniszter nevében kellett rendeznie. Dréhr Imre az ítélet nyilvános­ságra kerülése után kijelentette, .hog/ változatlan álláspontja, hogy a vádak felett csak a parlament és a független bíróság dönthet. Ügyét minden körülmények között a ház elé viszi. Budapest, február 23. A Dréhr- ügy iratait ma áttették az ügyész­ségre, amely rövidesen dönt, hogy van-e alap a bűnvádi eljárásra. A fegyelmi ítélet ellen, hir szerint, Gál Jenő panaszt tesz a közigaz­gatási bíróságnál. Dréhr Imre ma a képviselőházban a napirend megállapítása után felszólal. London, február 23. A Daily Telegraph megállapítása szerint a japán hadműveletek súlyos ku­darcai végződtek. Kiangwannál a kínaiak 9 rohamot vertek vissza. London, február 23. A kínaiak egy páncélvonatra szerelt 8 hü­velykes ágyúval lövik a japán konzulátust, amely a nemzetközi terület legforgalmasabb helyén van. A lecsapódó gránátoka japán tengenagyi hajó és a „Libia“ nevű olasz cirkáló közelében rob­bantak fel. Az olasz konzul eré­lyes tiltakozására az ágyúzás irá­nyát megváltoztatták. Reggel 9 óra tájban a japán repülők 25 bombát dobiak a kí­nai repülőtérre, s azok felgyuj- ' tolták a hangárokat, amelyek a repülőgéppekkel együtt elégtek. London, február 23. A „Centrál- News“ közlése szerint a kínai csapatok valamennyi fronton elő­nyomultak és a japánokat vissza- j verték. Kiangwannál a kínaiak i korábbi visszavonulása csak ke­lepce volt, amibe a japánok be­leestek, s most a kínaiak három oldalról keritelték be a japán csa­patokat. A bekerített japánok kö­zött pánik tört ki s most fejvesz­tetten menekülnek. A kínaiak kijelentették, hogy addig nem nyugosznak, amíg a japánokat a nemzetközi területre vissza nem szoritják. A japán csapatok Kiangwan körüli hadművelete kudarcai vég­ződött, a kínaiak is súlyos vesz­tességeket szenvedtek. Páris február 23. A Sanghajból érkező jelentésekből rendkívül ne­héz megállapítani, hogy a had­viselő felek tényleges vesztesége mennyi. A japánok azt állítják, hogy a Sanghaj körüli harcoknál 300 ka­tonát vesztettek. A kínaiak semmi hivatalos jelentést nem adtak ki, a jelentések szerint veszteségüket 2500 halottra és sebesültre be­csülik. Az esti órákban több;, mint 300 kínai sebesültet szállí­tottak a nemzetközi telep kór há­zaiba, amelyekben most mintegy 2500 áldozatot ápolnak. Páris, február 23. Tesgyuszi- ang tábornagy lemondott a bei - ügyminiszterségről, s hivatalosan meg nem erősített hírek szerint a sanghai haderők főparancsnoksá­gát veszi át. A képviselőház ülése. Budapest, február 23. A kép­viselőház ülését 10 órakor nyi­totta meg Almássy László elnök. Napirend előtt Pakots József szólalt fel és üdvözölte Borah, szenátort, magyarbarát nyilatko­zataiért. Tizenkét esztendei nyo- morgatásunk után, amit nekünk nyugat okozott, — mondja Pakots; — először lord Rothermere emelte fel tiltakozó szavát Magyar- országot ért igazságtalanság ellen. Utána a tengeren túlról Bórah. szenátor volt az, aki Magyar- ország súlyos igazságtalanságát felismerve mellénk áliotí. Borah a francia újságírói: előtt kijelen­tette, hogy a trianoni béke az. európai béke állandó veszedelme és Trianon revíziója nélkül nem lehet állandó a béke és a pros­peritás. Több oldalról kérdést intéztek ezután a szenátorhoz, hogy ho­gyan értette nyilatkozatát, de Bo­rah ismételten kijelentette, hogy teljes értelmében fenntartja állítá­sait. Ezért nekünk hálásaknak kell lennünk és szeretettel kell fogad­nunk Borah nyilatkozatát. Harmadszori olvasásban elfo­gadták az OT1 bíráskodásról szóló törvényjavaslatot. Folytatták a birtokvásárlás állami ellenőrzésé­ről szóló törvényjavaslat vitáját, amihez először Gaál Gaszton szólt hozzá. Ellenezte a földbirtokfor­galom korlátozását, mert véle­ménye szerint az súlyos követ­kezményekkel járhat a gazdatár­sadalomra. Súlyos fegyelmi Ítéletet hoztak Dréhr* Imre ellen. Hitfatal» és nyugdijvesztésre és 82 ezen pengő káHériiésre .félték. A kínaiak visszaverték és bekerítették a japánokat. Változó szerencsével folyik a harc Kinában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom