Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)

1932-01-13 / 9. szám

XV. évfolyam 9. «rám.

Ára 12 fillér

1932 Január 13 Szerda.

7MJLU.EGYEI OJSAG

Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC.

szerKesztöség és KiadóliTatal: Zalaegerszeg, Szécöeiiyi-tér 4. Telelői: 128 szám. — FióMiaáólimtal: Xesztíiely, Petö-i, 9.

POLITIKAI NAPILAP

Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban.

Előfizetési árak : egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő.

Repül a nehéz kő...

Világesemény lett a német jóvá- tételi kötelezettség megtagadása. Akár a nyilvánosságnak, akár csak magánhasználatra szánta a német kancellár azt a kijelentését, hogy Németország nem fizet hadisarcot, az bizonyos, hogy óriási hatása lett annak. Bethlen István gróf, aki tagadhatatlanul kitünően ismeri a külföldet, azt mondotta, hogy „a világpolitika most érkezett el legválsákosabb fordulójához Hogy ez a forduló csak ugyan itt van, megerősíti a „ Temps“-nek, a francia kormány félhivatalosának az a megjegyzése, hogy, ha a német kormány kitart álláspontja mellett, valamennyi nemzet szabadkezet nyer Németországgal szemcen. Ez már amolyan kardcsörtető válasz, mintha csak azt akarná jelezni, hogy elérkezett a végső leszámolás a németekkel, most Németország lesz prédája mindenkinek, aki csak harapni akar testéből.

Idáig azonban nem igen jutnak a dolgok; ellenben várható most már, hogy tisztul a helyzet. A franciáknak régi hatalmas barátai másféleképen gondolkodnak, mint maguk a franciák. Belátják, hogy a németek többet már nem adhatnak s megértik a németeknek azt a kívánságát, hogy egyszer már maguknak dolgozhassanak, maguknak élhessenek. És Franciaország akármennyire csörteti is a kardot, aligha ijed meg attól annyira a világ, hogy egyszerre a németek ellen forduljon. Ameny- nyiben Franciaország olyan igen harciasnak mutatkoznék, hát megtörténhetnék az, hogy határozottan szemben találná magát régi szövetségeseivel, akik már kijózanodtak a nagy győzelmi mámorból és higgadtabban gondolkoznak, mert nem kell egy hatalmas szomszédtól rettegniük.

Egyszer már el kellett odáig érkeznünk, hogy tisztán lássunk mindent, hogy megszűnjék a nemzeteknek a háború kimenetele szerint való osztályozása s hogy ez az osztályozás fönnálljon még beláthatatlan időkig. No és megszűnjék az olyan hadisarc, melynek fizetése az egész világra gazdasági romlást jelent. Most várja tehát mindenki, hogy az eldobott kő hol áll meg s kit hogyan talál meg, mert az bizonyos, hogy ennek már eredményei lesznek, még pedig nagyon is súlyosak. Itt már nincs tréfa. Itt már nincs diplomáciai csalafintaság. Most dűlőre kell juttatni mindazokat a kérdéseket, amelyeknek megoldatlansága okozza a mai rettenetes zavart és nyomorúságot, nyugvópontra kell segíteni a nyugtalan állapotokat, mert különben még évtizedekig is eltarthat a válság s a bennünket követő generációnak sem adhatunk mást örökül, csak a nyomorgást, az

éhezést, a lerongyolódást, az erkölcsi züllést. Arra úgyis hiába számítanak a franciák, hogy örök időkre tehetetlenné teszik a németet, miért húzzák-halasztják hát mindegyre a békés megegyezést, miért halmoznak föl egyre több gyúlékony anyagot, miért növelik folytonosan az elkeseredést ? Elég volt tizenhárom esztendő. Ennek a hosszú időnek tapasztalatai megmutatták, hogy hibás vágányokon halad Európa politikájának kereke, hogy a régi jóbarátok sem hajlandók állandóan bizonytalanságban élni csak azért, hogy a francia dicsőség ragyogjon fennen s az előtt, mint valami Gessler-kalap előtt, térdet-fejet hajtson mindenki.

Repül a nehéz kő ... Úgy gondoljuk, hogy rövid idő múlva már nyilvánvaló lesz, hova ért, s milyen eredményeket létesített.

Franciaország a német hitelek megvonására törekszik.

Hugenberg nem járul hozzá Hindenburg elnökségének meghosszabbításához.

Páris, január 12. A Petit Párisién arról ad hirt, hogy Briand állapota lényegesen javult és Laval fel fogja kérni, hogy tartsa meg a külügyi tárcát, ami a legutóbbi események miatt nagyon fontos volna.

A lapok továbbra is élénken foglalkoznak Brüning nyilatkozatával és Németországnak szóló figyelmeztetést látnak abban, hogy a német hiteleket csak rövid időre hosszabbítják meg. Ha Németország kénytelen lenne a 100 millió dolláros hitelt visszafizetni, akkor aranyfedezete 10 százalékra esnék, ami az aranyalapról való

letérést jelentené.

Milano, január 12. A Popolo di Italia határozottan állást foglal a jóvátételek teljes törlése mellett mert csak igy várható a világ- gazdasági helyzet javulása.

Berlin, január 12. Hugenberg, a német nemzetiek vezére levelet intézett Brüning kancellárhoz és ebben bejelenti, hogy a nemzetiek nem járulnak hozzá Hindenburg elnökségének parlamenti utón... val ó meghosszabbításához, mert ez nem az elnök, hanem a kormány számára jelentene bizalmat. Követeli Hugenberg a kormány lemondását.

Hangok a „Göcseji Egyesület“ megalakítása mellett.

Levél a szerkesztőhöz.

A Göcsejvidék föllenditése érdekében folytatott propagandánk során kaptuk a következő levelet:

Tekintetes Szerkesztő Úr!

Nagyon jól esik látnom és tudnom, hogy a b. szerkesztésében megjelenő Zalamegyei Újság mind sűrűbben és sűrűbben felveti a göcseji kérdést, hogy igyekszik a természeti kincsekben bővelkedő bájos és kedves Göcsejnek, mely azonban kulturális tekintetben rendkívül el van hanyagolva, — fellendítése, látogatottá, kedveltté tétele iránt propagandát csinálni; igyekszik kincseit, szépségeit az ország népével megismertetni, annak figyelmét odaterelni, elérni kívánván ezáltal Göcsej kiemelését elhagyottságából, ismeretlen voltából egyrészt a kirándulók, nyaralók odacsalogatásával, másrészt, ugyané cél érdekében Göcsej kulturális és gazdasági fejlesztését, útjainak, forgalmának javítását, tökéletesítését az illetékes hatóságoknak mindenkori és nagyon meleg figyelmébe, jóindulatába ajánlani.

Mindezen buzgolkodásáérí mélyen tisztelt Szerkesztő Úrat és munkatársait elismerés és dicséret illeti.

B. lapja karácsonyi, de még ■

inkább az arra válaszképen érkezett és (körülbelül) január 3-i számában közölt legújabb cikk csak növelte örömömet és reményemet, melyet a folyamatban levő propagandába helyeztem.

Ugyanis, amint méltóztatik tudni, jómagam is Göcsej fia lévén, tán senkisem figyeli oly élénken Göcsej életét, senki jobban nem vágyik és hévül annak jobb sorsra érdemes népét a kulturális, emberibb élet előnyeiben részesíthetni, illetve részesülve látni, mint én.

Azért nagyon helyesnek találom azon felvetett gondolatot, hogy meg kellene alakítani a Göcsejt pártoló egyesületet. Látszik, hogy máris visszhangra talált, nemcsak az én, hanem más göcsejiek lelkében is.

Szíveskedjék megengedni, kedves Szerkesztő Úr, hogy a magam részéről is néhány szóval hozzájáruljak e gondolat kialakításához nemcsak, de a kivitel módozatát illetően is.

Az egyesület megalakulását és működését én a következőkép gondolom el:

A „Göcseji Kulturális Egyesület“ — ugyanis — igy nevezvém el, -- olyan részvénytársaság féle egyesület lenne, amelybe a belépés bizonyos meghatározott minimális összeg, mint tagsági dij befizetése által történnék (mondjuk legkevesebb 10 P, de szabadna többet is fizetni), amely tagdijak együtt, mint tőke illetve alap, kamatoztatása takarékpénztárba, azaz gyümölcsözésre elhelyeztetnék. E tőke és kamatjainak ösz- szegéből fejtene ki az egyesület propagandát, pld. propaganda fényképfelvételek, rajzok, reklámok, hirdetések eszközlése stb. másrészt ugyanazon tökéből egyszer itt, másszor ott segítene megvalósítani Göcsejben egy népjóléti vagy kulturális intézményt; pld. népkönyvtár, háziipar-tanfolyam stb. meglétesitése, segítése, a legokszerübben gazdálkodó, törekvő kisgazda jutalmazása, göcseji mezőgazdasági és háziipari kiállítás rendezése.

A tisztviselőket, illetve tisztikart az össztagok választanák meg, akik (t. i. tisztviselők) azonban fizetést, díjazást nem kapnának, úgyszintén egyetlen tag sem élvezne részesülést a részvények, illetve tagdijak kamataiból, hanem csak a tényleges üzem költségek, pl. irodapapir, könyvek beszerzési ára, postaköltség, kiszállás és hasonlók volnának kiutalandók a pénztárból, illetve a tőkéből és kamataiból. Szóval önzetlen, díjtalan munkát kérnénk a tisztikartól, legalább is addig, mig a teendők sokasága szükségessé nem tenné állandó hivatalnok alkalmazását, ha ugyan ezt az egyesület anyagi helyzete valamikor kibírja. Ugyanis az a célunk, hogy nemes intézményeket és törekvéseket támogassunk, nem hogy fizetéses tisztviselői állásokat termeljünk.

Sőt maga a tőke, részvények, vagy helyesebben tagdijak vissza nem vonhatók lennének, sem a kamataik, hanem a belépő tagok egyszersmindenkorra az egyesületi célra áldoznák oda tagdijaikat. Az egyesület esetleges feloszlás- az alapszabályokban meghatározandó göcseji kulturális célra lenne fordítandó az akkori pénztári összeg, illetve egyesületi vagyon.

Hogy mikor, melyik göcseji intézményen segítsen az egyesület és mennyivel, azt esetről-esetre vagy a tisztikar, vagy a közgyűlés állapítaná meg alapszabályok értelmében.

Az egyesület vagyonának kezelőiévi közgyűlésen számolnának be, úgyszintén a többi tisztviselők is működésükről.

Elgondolásom szerint, amint a fentiekből is látható, gyönyörű, dicséretes és áldásos lenne az egyesület működése, célkitűzése.

Már most csak szeretettől izzuló lelkek, áldozatkész, önzetlen, alkotni vágyó emberek kellenek, no meg, ami nem utolsó: pénz. Előbbiek, meg vagyok győződve, szép számmal akadnak Göcsejt lakó és kedvelő magyarok sora-