Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)

1932-03-27 / 70. szám

2

Za iám egy ei Újság

1932 március 27.

A zalaegerszegi kereskedők, iparosak és gazdák vezető emberei a gazdasági helyzetről.

Felkértük a három termelőoszj tály helyi szervezeteinek vezető egyéniségeit, hogy lapunk húsvéti számában egy kis ismertetést adjanak foglalkozási ágaiknak viszonyairól. Felkérésünknek szives készséggel tettek eleget az ihető szervezetek elnökei s nyilatkozataikat az alábbiakban közöljük:

Fangler Gyula a Kereskedelmi Kör elnöke:

— Midőn újév körül az új naptárt lapozgattam, sajnálattal láttam, hogy az idei farsang mily rövid és, hogy a húsvéti ünnepek mily korán vannak, jó húsvéti vásárra tehát nem számíthattam. Régi tapasztalat szerint ugyanis, ha a húsvéti ünnepek márciusra esnek, nem sokat ér a húsvéti vásár. Sajnos, az idén még a szokottnál is gyengébb. A hosszú tél s a nagy munkanélküliség erős kihatással van az üzletre. A pénztelenség lépten-nyomon kirí. A közönség csak a legszükségesebbeket, a teljesen nélkülözhetetlen cikkeket vásárolja, de azokat is csak minimális mennyiségben.

— Máskor a húsvéti ünnepek előtt megindult a tavaszi munka, a közönség egy kis pénzhez jutott és így vásárlásokat eszközölhetett. A húsvéti vásárlásokkal kapcsolatosan föllendült a mag- üzlet is; most azonban a hideg időjárás miatt még ez is szünetel. A gazdaközönség egyébként is nagyon redukálta igényeit, nem tud vásárolni. Minden szakmában egyformán rossz a helyzet s azért ma nem is beszélhetünk húsvéti vásárról, csak épen emlékezhetünk arra.

— A Zalamegyei Újság egyik mulíheti számában foglalkozott a

kiskereskedők hitelellátásával és kereste, mi lehet az oka annak, hogy a kereskedelmi miniszter által folyósított kölcsönt nem vették igénybe. Ennek nem az az oka, mintha a kiskereskedőknek nem volna szükségök kölcsönre, hanem az, hogy nem tudták azt a fedezetet nyújtani, amit a hiíelállátás- sal megbízott bank kívánt így a kölcsönt azok, akiknek támogatására az szolgálna, nem tudják igénybe venni.

Horváth István ipartestületi elnök:

— Az ember, akinek munkája adná meg a mindennapi kenyeret, hiába akar alkotni, termelni, dolgozni, mert sajnos — nincs kinek. Nincs megrendelő.

— Csendes, mondhatnám teljesen hangtalan lett a még nem is oly régen hangos műhely. A csendes műhely a kisipar, a kézműipar tragédiája. Nem az iparosok tették csendessé a műhelyt, nem ők csökkentették a termelést, hanem az általános leszegénye- dés és a magyar közönségnek az a megbocsáthatatlan bűne, hogy minden kérés, rimánkodás, mozgalom ellenére is a külföldi iparcikkeknek adott előnyt a teljesen hasonló, sőt jobb minőségű hazai gyártmányok melleit. Sok millió pengő vándorolt ki így a külföldre, ami itt bent maradhatott volna s ami a ma már nyomorba jutott kisiparost átsegítette volna a válságos időkön. Bár sokféle iparcikket föl lehetne sorolni, amelyekért óriási összegeket fizetett a magyar közönség a külföldnek, de én ezúttal csak a cipőt említem, mert azt mindenki tudja, milyen nagy az import a cipőkereskedelem terén. A mi hires cipésziparosaink pedig koldusbotra jutnak. A magyar iparost jellemzi a munkaszeretet, a munkakészség, de hiába ez az .erénye, ha megrendelő nem akad. Csak egy esetben fordulhat jobbra a magyar kisiparos sorsa, t. i. ha a magyar közönség, amilyen szívesen hangoztatja : pártoljuk a hazai ipart, ugyanolyan komoly elhatározással és tettekkel be is bizonyítja, hogy tényleg pártolja a hazai ipart.

Kovács Ferenc gazdaköri elnök:

— Már évek óta csak a remény az, ami a magyar gazdában föld- szeretetével párosulva táplálja a hitet, hogy ei kell következnie a jobb időknek. Várunk egyik évtől a másikig, de javulás helyett csak rosszabbodás történik, amely ma már — szerintem — elérte mélypontját. De, hogy erről a mélypontról kínálkoznék az emelkedés lehetősége, azt senki sem mondhatja. Az utódállamok vámrendszerével lovainknak piacát teljesen elvesztettük, az amerikai és orosz dumping búza terményeinknek árát hihetetlenül alacsonyra szorította. A nemrég még magas marhaárakra tekintettel az olcsó gabonát föletettük, de a szarvasmarha árának szinte máról holnapra történt katasztrofális zuhanása következtében még a föleteíett takarmány értékét is alig kaptuk meg. Hol van az állat értéke? Ezekhez a bajokhoz hozzájárult még a múlt év gyenge termése, a nagy szárazság miatt beállott a takarmány-, hiány is. A csapadék nélküli hosz- szú, hideg tél, mely a vetésekben nagy károkat okozott, a tavasz késése, mely a növények termésidejét megrövidíti, a folyó évben sem igér kielégítő termést. Hogyan tudjon a gazda gyenge termésből, csekély ériékesitési lehetőséggel, aránytalanul magas és folyton fokozódó közterhek mellett ruházkodni, gyermekeket nevelni, a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket beszerezni és — megélni ? Olyan problémák ezek, amelyeknek megoldásához az egész közéleti rendszer átszervezésére, az aranyborjú-imádók darászfészké- nek szétrobbanfására volna szükség.

— A társadalom a fizikai munkát, különösen a gazdáét még mindig nem értékeli kellőképen és sokszor olyanok adogatnak a gazdának tanácsot a válság leküzdésére, akik nem ismerik a földet és annak gazdaságát.

— A gazdatársadalom érzi át leginkább a mai idők rettenetességét, mert tudja, hogy a mező- gazdasági helyzetnek leromlása rántotta maga után a többi foglalkozási ágai is. Ha a gazdának pénze nincs, azt minden társadalmi osztály megérzi. Milyen szívesen vinné adóját, milyen szívesen tenne eleget mindennemű kötelezettségének a gazda, ha tudna. Neki volna legnagyobb öröme, ha látná, hogy az ő jóléte emeli a többi osztályoknak jólétét.

— Bár a mai helyzet siralmas, a jövő vigasztalan, kilátástalan,

de a feltámadás nagy ünnepén csak azí mondhatom : bízzunk, reméljünk, a magyarok nagy Istene megsegít bennünket!

HasYéti gondolától

Három éves voltam csak és mégis élesen emlékszem a Szent Sírra. — Ott feküdt hideg kőágyán Ö és sok-sok színes csillag ragyogott Neki. Sokan odakúsztak hozzá és végigcsókolták. Apám azt mondta, holtan fekszik ott az édes Jézus, mert a rossz emberek szegekkel keresztre feszítették. — Én a szegek helyén pirosló vért néztem és kicsi szivemet nagy fájdalom szorongatta.

Miért bántották ? Hiszen Ő nagyon jó. Karácsonykor is mennyi szépet hozott. Egy asszony hangosan sirdogált és erre kétségbeesetten én is felsírtam . . .j

Csak husvét hajnalán vigasztalódtam meg, mikor a kert bokrai közül a sok piros tojást, csokoládé nyulacskát szedegettem elő boldog örömmel, — miket Ő rejtett oda, mikor a hideg kőágyról felszállott a Mennybe. —

Harmadik elemista voltam. — Ebben az évben készültem az első áldozásra. Fogékony lelkem itta magába a sok szépet, bölcset, jót, amit egy galamblelkü, fehér- hajú ferenc-rendi atya, P. Tsich- lér, a hitoktatónk előadott. — A bibliát tudta nagyszerűen magyarázni. Különösen jézus Krisztus bevonulását Jeruzsálembe. Ha én akkor ott lehettem volna . . .

élő testem leit volna a szőnyege .. .

De ha ott nem lehettem, ren dezünk majd itt jeruszálemi bevonulást. Egyik délután összeverbuváltam iskolatársaim egy részét, magamhoz vettem a Jézus szobrunkat és leosontunk a Zrínyiek várán keresztül a Trnava partjára. Jó messze volt tőlünk ez a hely, de azért választottam, mert az öreg vár romantikus bástyáival az én fantáziámban nagyszerűen helyettesítette Jeruzsálemet.

Füzfabarkát tördeltünk töméntelen sokat és a legkisebb lány kezébe adtuk a drága Szobrot és ünnepélyesen énekelve, hozsannát kiáltva, eljátszottuk a bevonulást.

Persze nem maradt titok, másnap már tudták szüléink, a hitoktató, de most az egyszer nem kaptunk ki a szökésért.

Azért jut az eszembe ez most, mert akkor egész délután térdig vizes lábbal futkostam. T. i. mindenütt a legszebb barkát kerestem és nem átalottam cipőstől belemenni a bokán felül érő, jéghideg vizbe. És az a jeruzsálemi Ünnepelt, — ki igy lángralob- bantotta gyermeki szivünket, — nem engedte, hogy beteg legyek.

Akkor már polgáriba jártam. Mindig jobban tágult az értelemvilágom. De a sok minden még titok volt előttem. Megértettem

Krisztus szenvedését, sajnáltam, fájt, de valahogy úgy voltam vele, hogy természetesnek vettem. Ö annyira szeretett bennünket, hogy meghalt értünk. Hiszen Ő Isten volt, Neki sokkal többet, Neki mindent meg lehetett tennie.

Ne értsenek félre, e2t azért éreztem igy, — mert én magam is sokat tudtam volna tenni a rajongás extázisában. Nem tudtam a mélységeibe pillantani a legszentebb áldozatnak.

És husvét táján kezembe került a „Ben Húr".

Krisztus Urunk szenvedése ebben a regényben olyan emberien van megszólaltatva és úgy pereg le előttünk, mintha mi magunk is ott mennénk a tömeggel lés ott állanánk a Golgotán, Krisztus lábainál. Soha ilyen hatással nem volt rám a világ legnagyobb drámájának a leírása, mint ebben a könyvben.

És jött nagypéntek.

Az egyházi szertartás és a „Ben Hur“-beli leírás összefolyt a lelkemben és mikor az ének a „Passió“ „Beteljesedett“-jét zúgta, mintha az élet szállott volna el belőlem, erőtlenül borultam térdre és órákig maradtam mozdulatlanul imába merülve.

Megértettem Krisztust, a Legszentebbet, a Legnagyobbat, a Mindenekfölött Valót, ki ériünk, a

mi gyarlóságunkért az életét adta.

Meghalt, hogy mi életet kapjunk ; meghalt, hogy nekünk adja a feltámadásba veteti hitet; meghalt, hogy feltámadhasson, mert csak igy valósulhatott meg az Ó nagy célja. A civilizáció alapköve, az Ö tanítása csak igy nyert értelmet és közel két ezer év óta az Ő Egyháza még mindig olyan szilárdan áll, mint állott akkor és szilárdan állni fog az idők végtelenségéig, mert Ő feltámadott.

Azóta sok husvétom volt. És azóta ezt minden husvétkor igy érzem. Nekem ez a legszebb ünnepem. Karácsony az az örömé,

— a gyermeké, — de a Husvét a mienk.

Azoké, — akik 'meghaltak, — de feltámadtak, azoké, akik végig tudták követni Krisztust a Gol- gothához vezető utón [és odaértek vele együtt a Koponyák hegyéhez, azoké, akikben volt erő a Kálvária megjárásához és küzdöttek, — ha parányi erővel is,

— Krisztus céljáért, az | Örök Életért. Husvét a szenvedések megkoronázásának, a beteljesülésnek, a világ megváltásának ünnepe. Ezen a napon] a nyelv nem mozdul másra, csak azt kiáltja őrjöngő örömmel :

„Feltámadt Krisztus, alleluja!“ Mciriánna.