Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)

1932-03-13 / 60. szám

6 Zalamegyei Újság • '>32 március 13. Gazdaság­Rovatvezető: Boda Béla, a zalaegerszegi gazdakör titkára. A tengeri talaja. Elolvassák e a Zalamegyei Új­ságban a kukoricáról irt cikkei­met ? Kételkedem benne, mert az olvasóközönség ritkán lát napi­lapban szakcikket. Az elmúlt va­sárnap ki is maradt, talán nem is folytatom ? . .. Amint igy töp­rengek Íróasztalomra könyökölve, belép hozzám Miska bátyám. — Fölmegyek a hegyre, emlí­tették odakünn, hogy ittben van, mondok benézek. — Foglaljon helyet — és meg­kínáltam székkel. — Az elmúlt vasárnapokon ol­vastam Írásait az újságban a ku­koricáról, de tegnap nem volt semmi sem, pedig szeretném ol­vasni a folytatásait. Ha nem akar uramöcsém többet Írni róla, sze­retném, ha egy-két homályos kér­dést nekem megvilágítana. — Mi lenne az Miska bátyám ? — A tél biz nem íréfálódik. Máskor el se képzeltük hó nél­kül, most meg végig száraz, mi lesz ilyen időjárásban a terméssel ? Az ősziek, amik kikeltek, talán még ha a fagytól megritkultak is, majd csak fejlődésnek indulnak, de a tavasziak hogyan kelnek és fejlődnek majd a száraz talajban ? — Nagy kérdés ez Bátyám! Helyesen csak a jó Isten tudna választ adni. A tavasziak közül én legjobban a legkedvesebb nö­vényemet, a kukoricát féltem. Hogy kielégitő termést adjon, en­nek kell legtöbb viz, amiben a mindig szomjas föld legjobban ép most szűkölködik. Mit gondol, mekkora az a vizmennyiség, amit a kukorica a vetéstől törésig el­használ ? — Hogyan tudnám én ezt ? — A kukoricának négyszög­ölenként ezer liter vizre van szük­sége. — Akkor hát hiába vetünk, mert ha ez igaz, úgy se aratunk ! — Nem kell mindjárt Miska bátyám, igy gondolkodni ! Mennyi az a kvadrátölenkénti tiz hektó viz? Hallotta, ha másutt nem, nálam a rádióból, hogy az esőt milliméterben mérik. Olvashatta a mi újságunkból is, hogy Egersze- gen egy évben körülbelül 700 milliméter csapadék esik. Mit gondol, mennyit tesz ez ki ? Négy­szögölenként 25 hektót. — Lehetetlen ! — Ennyi esik egy normális csapadékú esztendőben. — Hisz öcsém, akkor fele is elég volna a kukoricához ! Hogy van mégis, hogy a szárazság tönkre teszi az üde zöld tengerinket ? — Magunkat okozhatjuk bá­tyám, ha nem tudunk megbir­kózni a szárazsággal. Igaz, hogy kemény harc ez, de rajtunk múlik a győzelem ! — Miféle csata lenne ez ? — Egyszerűen megmagyarázom. A Teremtő megadja a vizet, de a nap és szél szeretné visszavenni. A jó gazda ezt nem engedi, ha­nem, ha az Isten odanyujtja neki a csapadékot, ezt a felbecsülhe­tetlen ajándékot, elfogadja, össze­gyűjti és azután megőrzi, hogy akkor is legyen belőle, amikor nincs eső. De amint látom, Miska bátyám szeretne már menni, mert megkésik máskép, elkísérem a mezőn keresztül. — Igen, igen, köszönöm. Kiballagtunk a faluból. Metsző élesen fújt az északi szél, alig vártuk, hogy az erdő mellé érjünk, legalább enyhelyet tart a hegyhát sürü fáival. — Ez itt a komám földje, öcsém ! — Mit akar bele tenni, hiszen még fel se szántotta ? — Azt mondta, kukoricának szánja és azt ráér a késő vetés miatt tavasszal is megszántani. — Ez, bátyám, az első hiba a csapadék összegyűjtése elien. Meg­figyelheti aratás után, hogy én­nálam az aratót, a kaszát, másnap már az eke követi. — Könnyű nálatok, mert trak­torral dolgoztok s ha kell, éjjel is megy az, csak a tarlók azonnal fel legyenek szántva. De én a magam kis ölvén holdjára nem vehetek gépet. — Nem is kell, hisz maga, meg a cselédje se arat, van két pár jó lova, meg láttam maguk­nál a pajta mellett kettős ekéket is. Vegye elő ezeket. A két éké- 1 vei naponta 4—5 hold földet alá tud szántani s ugy-e nincsen több, mint 25—30 hold tarlója. Ezzel arra, mire a gabona keresztben megszárad, végez is. Nem kell ám azt a tarlót mélyen alászán­tani. Fő, hogy az esőt bevegye, a vizet gyűjthessük már a kö­vetkező évre. — Ejnye, megállítom öcsémet, szavát ne felejtse. A tarlószán­tás fontos voltát ismerem, igy is teszek már régóta, ahogy aján­lotta, de mást akarok kérdezni. Az unokám három éve rávett, hogy járassam a Köztelek újsá­got. Akkor még jobb viíág volt, telett erre is. Ma már nehezen bírom ezt a mi kis újságunkat is. Hát ha jól emlékszem rá, öcsém abba a nagy gazda újságba azt irta, hogy nyáron a földet mélyen szántsuk meg és ne sekélyen, mint most mondta. Még arrra is emlékszem, hogy az öcsém által felvetett eszméhez sokan Írtak megjegyzés. Némelyek kifogásol­ták, de a legtöbb helyeselte. Ho­gyan is volt az ? — A kapások, különösen a kukorica gyökerei mélyen lemen­nek a talajba. Hogy könnyebben le tudjanak hatolni, a földet egy­szer, de soha se tavasszal, mé­lyen meg kell szántani. A mély szántás az esőt is jobban beve­szi. Ezt a legfontosabb munkát ősszel szokták végezni, ezért is nevezik őszi mély szántásnak. Mélyen lassan megy a szántás, pedig ősszel igen sok a munka. Ezért ajánlottam, hogy végezzük el ezt a munkát vetés előtt au­gusztus szeptemberben, mikor jobban ráérünk. De másért is jobb nyáron elvégezni. A mély szántással sok vad föld jön fel, ami terméketlen, az őszi szántást csak a fagy szokta választani, termékennyé tenni, de a nyárit a nap melege és a szél is segiti. Sokkal tökéletesebb a természet­nek e termékenyítő munkája. Ha aratás után szárazság van, akkor jó a tarlót mindjárt mélyen alá­szántani, mert később nem veszi be az ekét. Nyári szántást mindig elboronáljuk. — Ez itt öcsém, az én földem — mutatja Miska bácsi a szán­tott földet, — ide jön majd a kukorica, megszántottam tarlóra, keverőre augusztusban és októ­berben jó mélyen. — Igen helyesen csinálta. Hát a kukorica nem kap trágyát ? Kamatmentes kölcsön házépítésre, telek­vételére, jelzálog­kölcsön átváltására. Bővebbet: Zalaegerszeg, Apponyi-u. 59. 5029 — Dehogynem öcsém ! Még pedig jó vastagon megzsirozzuk a földet, trágya nélkül nincs ku­korica. Mihelyt a zabot elvetjük, kihordjuk és alászántjuk. — Jobb lett volna már ősszel kihozni rá, aztán mindjárt alá­szántani. Az őszi trágyázásnak nincs párja. Lássa, én a nyáron mélyen fölszántott földre, a vad részre terítettem a trágyát és azonnal alászánttatom, ez megsze­lídül még inkább tőle, aztán té­len a fagy, hóié jobban össze­dolgozza a trágyát a talajjal, tápanyagát a kukorica gyökere könnyebben megtalálja és nem is kell akkor tavasszal szántanom, ha ősszel már a trágyát beleszán­tottam a földbe. Pedig ez is nagy előny ám. De a hegy alá értünk. Miska bácsi meginvitálta pincébe egy pohár borra. Leültünk a fa- padra a deszkaasztal mellé. — Vasárnaphoz egyhétre meg jön a városból az unokám. Mióta a fiam meghalt a háborúban, fiamként szeretem. Elküldtem föl­sőbb iskolába. De épen tegnap mise előtt beszélgettem a plébá­nos úrral róla. Azt mondta, na­gyon sok a tanult ember, kár a gyereket taníttatni, ha nem aka­rom urnák. Isten ments, mondom, 50 holdból nem lehet ur. Hát mondok, akkor legjobb lesz, ha vizsga után itthon tartom. — Küldje föl hozzám Miska bácsi, jövő vasárnap, majd beszé­lek én is velel Pöi'neczi József. — Női tavaszi kabátok óriást választékban kaphatók Schutz Áruházban. Zalaegerszegi terményárak 8uza 12.00-13. P (boletta nélkül) rozs 12.00—13 P (boletta nélkül) szemes tengeri 16-18, zab (szeme- sitett) 9.20 P, árpa 17 P, csövei tengeri — P, széna 6—7 P; lóhere 6—7 P, lucerna 6—7 P, alom- szalma 3—4 P, zsuppszalma 1 P I» rész. Clark orvos nyomában, ; II. rés*. Asszony a dzsungelben. Edison moziban szombaton V27 és 729, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. III. rész. A vulkán titka. IV. rész. Versenyuszás a krokodilusofckal. 3 I . A pompa, — a szerelem, — az izgalmak káprázatosán szép filmjének a „Hindu Síremlékének testvérfilmje. Borneo! Maharadzsa A szezon legnagyobb eseménye 8 részben. V. rész. Lesben a ki­rály-%i«gris. I V8. rész. Ugrás a «5­tétbe. Nem expediciós film, izgalmas szerelmi párbaj egy angol orvos és Borneo hatalmas ura közt. Borneó megkapó szép­ségű felvételei a színhely és a világ legnagyobb vulkánja mindent elsöprő lávatömegeiveL — Csodálatos látnivalók. ™ 1 ™ i i—TiTunnnrnTiiwuriw m—innim im \m Vh, rész. A maharadzsa prédája. MHím rész. A borneói végítélet»

Next

/
Oldalképek
Tartalom