Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-10-25 / 249. szám
XIV. évfolyam 249. ovim. Ara 12 fillér 1931 Október 25 Vasárnap. Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I POLITIKAI NAPILAP Zalaegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128.szám | Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Krisztus király száz százalékos szociális uralmának következetes és alkuvást nem ismerő — mondhatni — forradalmi kiépítése a belső és külső fórumon ma a legégetőbb katolikus érdek. A minap nálunk járt Budapesten P. Muckermann jezsuita atya, a kiváló szociológus. Az a pár gondolat, amit itt széthintett a sok szempontból rútul műveletlen magyar ugaron, nagy kiáltás az alvó, ábrándozó, csak tapsolni és ünnepelni tudó magyar katolikus tömegekhez. — „A feltörekvő népmillióknak jussuk van a léthez“. „Sokan vannak, akik üzleteiket is katolikus frázisokkal fedezik. Krisztust azonban nem lehet becsapni“. „Nincs veszélyes irány, melyet az egyház meg ne szentelhetne ..." „A munkások közt sajnos, már sokkal több a megértés a világ és az emberiség nagy szenvedései és iszonyatos problémái iránt, mint az összes akadémikusoknál..." „Eltusolni ma semmit sem szabad. A katolicizmusnak ma mindent az igazság szempontjából kell nézni.. ." „A Rerum Novarum-ból sajnos, az igazán radikális helyeket nem szeretik citálni.. .“ „Pedig tisztában kell lennünk azzal, hogy a legnagyobb forradalmár (t. i. a pápa) Rómában él. . .“ Ezek a kiáltások, illetve ezek valóraváltása a Krisztus tényleges szociális királyságának hozsannái. Muckermannt megtapsolta fényesen a közönség, mint sok százakat, akik „jól beszéltek"; félő azonban, hogy a taps elhal és a lelkesedés elvész és éljük tovább a kényelmesebb életet. Pedig a Krisztus-király tényleges uralmának biztosítása e kritikus tizenkettedik órában életmunkát jelent minden katolikusnak és magyarnak a külső és belső fórumon egyaránt. Igen — ennek a reneszánsznak a lelkek mélyén kell megszületnie. Sokan úgy vélekednek, hogy az egyház megtisztelve érezheti magát, ha katolikus közérdekű dolgok után érdeklődünk, pláne, ha bennük külső ténykedésünkkel résztveszünk. Elég, ha megvesz- szük könyvtárunk számára a Pro- hászka-sorozatot . . . elég kiülni diszmagyarban fényes ünnepségek pódiumára, no és társaságban, esetleg politikában a „papok pártját fogni". A többi magánügy. — Ez a kereszténység sohasem lesz az a világot megváltó mozgalom, mely az egyház első vérzivataros századain át diadalmasan bírta tartani a világ legnagyobb forradalmának fehér zászlaját. Valljuk be: a mi kereszténységünk legfeljebb a templom ajtajáig kisér ki bennünket a vasárnapi szentmise után, az utca, a hivatal, az otthon, a család, a szalon, a munkaterem, a műhely, a gyár, a szántóföld már lehet po[ gány. Egy kis rész tán megpróbálja a kereszténység „terhét" a I templom küszöbén túl is cipelni, j de ez meg — tisztelet a mindig növekvő számú kivételnek — any- nyíra gyakorlatiatlan, esetlen, bal- kezü, hogy több belőle a kár, mint a haszon. Ily szűk határok közé szorul nálunk a Krisztus-király impériuma. XIII. Leó és XI. Pius pápák élesen szembehelyezkednek ezzel az ámitó-sántitó külső-katolicizmussal. A pápa minden modern közt, a legmodernabb — mondotta Muckermann. — Elismeri ezt Pethö Sándor is, ki a Magyarság okt. 11.-i számában Katolikus prológus cim alatt sok igazsága mellett, néhány túlzásra is ragadtatta magát. A Quadragesimo anno kérlelhetetlenül végigsújt a farizeuskodókon. A szentatya az élet. irányitó elemét akarja, lelkeket keres, belső meggyőződést. Elolvastuk mi is, tetszett, de az élet csak úgy megy tovább, mintha ép az ellenkezőjét hirdette volna a pápa. Muckermannak tán az a kitétele kapta meg leginkább a közönséget, mellyel a pápát forradalmárnak nevezte. A pápa alkuvást nem ismerő, kérlelhetetlen erkölcsi erőt képvisel, mely tör, zúz a lelkekért. Furcsa forradalom a kereszténység, fegyvere nem gyilok és revolver, hanem egy fanatikus szeretet, terjesztői nem terrorfiuk, hanem vértanuk és hitvallók > vér és szellem. Akiben nincs fanatizmus, az nem tud népmilliókat mozgatni. Ez a vér és szellem erősebb mindennél. A mi vérünk megromlott és elkocsonyásodott a szellemünk, hogy gondolhatjuk a Krisztus királyságát elfogadtatni a vörös forradalmárokkal ?! A keresztény forradalomhoz fanatikusok és nem bábok, farizeusok, szellemes filozófok, pesszimista politikusok kellenek. Fanatikus önzetlenség és szeretet! A puska nem elég még arra sem, hogy magunkat védjük, arra, hogy idegen berkekből hódítsunk, fokozottabban nem. A gondolatokat, eszméket nem lehet megölni fegyverrel, azok kiélik magukat. A világtörténelem a tanú. A karhatalomban nem bizakodhatunk, csak a lélekben; a fanatikus forradalmi gyűlöletet a puska csak szítja, de a fanatikus szeretet, önzetlenség, vagyis fanatikus kereszténység - lefegyverzi. Ez a Krisztus király titokzatos belső missziója. De ma külső küldetése is van a Krisztus királynak; ma a meggyőződés és a passzív lelkiélet nem elég. Elmúlt az az idő, amikor pár imádságos, rózsafüzéres anyóka és egynéhány „bigott" katolikus limonádés vallásossága volt minden. Ma akció kell, élet, mozgó, dolgozó, érző, segítő, megértő kereszténység: actio catholica. Hogy mi van nálunk az actio catholicával ? — Itáliában hatalmas élő orgánuma a katolikus gondolatnak. Hogy is szól a régi igazság? in Hispánia interpretá- tur, in Gallia succurritur, in Austria dispensatur, in Hungária non valet. Szégyen, de maholnap Páris pogánysága nagyobb hatással lesz a katolikus magyar tömegekre, mint Róma erkölcse. És panaszkodunk, hogy meddő a katolicizmusunk. Ha a törzstől elválunk, nem tudunk életet adni, az természetes. Idegenből kellett . idejönni egy jezsuita páternek, kiről azt Írja az elterjedt, fővárosi napilap, hogy a magyar katolikusok „sajnos" még alig hallottak ilyen előadást, milyent ő tartott, „ki annak a nálunk majdnem ismeretlen, az elnyomott osztályokért harcoló frázis és sallangnélküli katolicizmusnak egyik legkiválóbb képviselője, amely már az egész müveit nyugaton átvette az egyház belső irányítását és amely egyedül képes felvenni a harcot a kommunizmus démonjával szemben“. Pedig mi is katolikusok lennénk, csak régi módra mindig ötven évvel hátrább botorkálunk. Amig mások dolgoznak, addig mi elábrándozunk a Krisztus királyról, meg a pápai encyklikákról, tartunk fényes ünnepeket és esetleg elzarándokolunk Rómába . . . Ez nem actio catholica, igy nem bővül Krisztus országa. Hej! — ha most Prohászka élne! Mi az actio catolica? Száz százalékos keresztény élet irodalomban, művészetben, tudományban, politikában. Zubeck múltkori éjszakai vendégeit amerikai kollégáikról szóló szépen kiszínezett rémregények érlelték meg az akasztófáig. A mi egerszegi betyárbandánk kölykei is rémregé- nyekböl nyertek ihletet, a Csány szobor mezítelenségét felöltöztették, de a „müértők" nagy botrán- kozására és a „művészet" „hallatlan" kárára egy 85%-ban katolikus városban!?... Hogy a keresztény politika elkocsonyásodott, igen késői megállapítás lenne. Hogy is ir a fpápa ?-“a legszo- morubb, hogy még olyanokkal is találkozunk, akik nem átalják ép a vallást ürügyül és védőpalástul felhasználni, hogy igazságtalan igényeiket elfödjék és a jogos követelések ellen védekezzenek. Sohasem szűnünk meg az ilyeneket nyíltan vádolni. Ok a felelősek érte, hogy az egyházra igazságtalanul rossz fény vetődött és az a gyanúsítás elhangzott, mintha az egyház a gazdagokat pártolná és a föld nincstelenéinek nyomorát részvét nélkül nézné“. Vájjon ez nem a pogány „kereszténypolitikára“ vonatkozik? Igen, de in Hungária non valet, stb. . . . Ez a magyar actió catolica, igy áll nálunk a Krisztus király külső uralma. Vigyázzunk, ne üssük vissza azt, aki minket bántalmaz addig, mig nem tudjuk miért ütött meg, nehogy igazságtalanok legyünk. A kommunista és szoci- álista tömegeknek sokban igazuk van — ezt írja a nagy forradalmár: a pápa. Ml is mondhatjuk bátran utána. Christus Vincit, Christus regnat, Christus imperat — ez örök igazság ; az egyházon a poklok kapui sem vesznak erőt, de rajtunk erőt vehetnek a mi tulajdon hibánkból és igy nagyban késleltetjük a Krisztus-király szociális uralmat Angol lap Magyarország és Ausztria pénzügyi nehézségeiről. London, október 24. Sir Walter Layton a Daily News Chronicle- ban a népszövetség pénzügyi bizottságának magyarországi munkájával foglalkozva, megállapítja, hogy Magyarország helyzete nehéz. Legutóbbi költségvetése komoly deficittel végződött, a gazdasági depresszió következtében pedig adójövedelme az idén tovább csökkent. A költségvetés egyensúlyát takarékossággal lehet és kell is biztosítani. Ezeknél nagyobb terhet jelent, hogy a közeljövőben nagyobb külföldi adósságok válnak esedékessé és visz- szafizetésükre nem áll rendelkezésre elég kiviteli többlet. Remélik azonban, hogy a külföldi hitelezők nagy része halasztást ad a hitelek visszafizetésére. Ezekről tárgyalt a Népszövetség pénzügyi bizottsága a magyar kormánnyal. Ausztria helyzete sokkal súlyosabb, mert rövidesen az osztrák jegybank adósságait is vissza kell fizetni. Világos, hogy Ausztriának és Magyarországnak külföldi segítségre van szüksége, hogy elkerülhessék az inflációt és biztosíthassák pénzük stabilizációját. A kölcsön még nem oldja meg az alap-problémát, amely abból áll, hogy az európai országok, beleértve az utódállamokat is, a háború után oly magas vámsorompókkal sáncolták körül magukat, hogy Közép- és Délkeleteurópa kereskedelmének természetes folyását megakasztották. Ausztria legkirívóbb példája Európa megoldatlan gazdasági problémáinak. Az ország pénzügyi nehézségei indították meg azt az összeomlást, amely az egész világot magával rántotta. Méltányos árat biztosit a gazdáknak a tejrendelet. Budapest, október 24. A készülő tejrendelet felhatalmazza a kormányt, hogy a tej termelése és értékesítése körül intézkedéseket tehessen. A tejvállalatokat érdekközösségbe tömörítik és a kormány kötelezheti őket, hogy a termelőknek fizetett árt felemeljék és Budapesten is méltányos árat állapítsanak meg.
