Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-11-22 / 272. szám
Zalamegyei Újság mégis kényszerült tudomást szerezni Magyarország létezéséről s a külföld érdeklődését sikerült felkelteni. A „Zaiamegyei Újság“ hasábjai között cikk látott napvilágot, amelynek írója a Los-Angelesben sorra kerülő olimpiai játékokról való elmaradás mellett tör lándzsát, okúi a nehéz gazdasági helyzetet és Svájc példáját hozva fel. Azt hangsúlyozza, hogy sportkirándulásokhoz pénz, pénz és harmadszor is csak pénz kell. A cikk igen tisztelt íróját kötelességemnek tartom kissé tájékoztatni Svájc elmaradásának, illetve lemondásának okát illetőleg. Svájc, miként a világháború megmutatta, igen jó üzleti szellemmel rendelkezik s mint ilyen, most az olimpiai játékok előtt számbavette, vájjon a részvétel hoz-e valamit a konyhára. Minthogy az olimpiász olyan üzlet, ahol anyagi nyereségről beszélni sem lehet, erkölcsi sikerre pedig a leghalványabb reményük sem lehetett, természetesen az elmaradás mellett döntöttek, mert hiszen az olimpiai játékokon való részvételhez nemcsak pénz, hanem tehetséges atléták, tehetséges résztvevők is kellenek. S hogy ha Svájc elmaradását a gazdasági válsággal indokolja, érthető, mert hiszen nem kürtölheti világgá őszintén és nyíltan az elmaradás Tisztázódott s földműves ha Megirtuk, hogy Kósa József 50 éves kemendollári földműves ittas állapotában elesett és meghalt. A halál okát most teljesen sikerült tisztázni. Kósa József testvérének özvegyénél lakott. Az agglegény és a család között nem volt a legjobb viszony, mert Kósa József sokat ivott és ilyenkor állandóan tulajdonképeni okát : a kellő képviselők hiányát. Az olimpiászt nemzetközi cécó- nak, vagy a kiutazást kéjutazásnak nevezni csak tévedésből, jóindulatú tévedésből lehet, mert azt, hogy a sport a nemzetek egészséges vérkeringésének nélkülözhetetlen kelléke, még csak hangsúlyozni sem kell, a sportolók életmódja, munkabeosztása pedig a sporttal nem foglalkozó ember számáracsak terhet jelentene. Pénz valóban kell a olimpiá- szon való részvételhez s azt a kevés összeget, amit a gyűjtés (amerikai magyarok gyűjtése) az egyes sportszövetségek által összeadott összegek után a szükséges 100 000 pengő kiegészítéséhez inég hiányozni fog, Ernszt Sándor miniszter a pauperitás dacára is szívesen fogja adni, mert maga ! a propaganda megéri az áldoza tot, nem beszélve arról, hogy kiküldötteink a bennök rejlő képességek érvényrejuttatásával a Georg L uraknak nem mint gulasch- fresserek, trinkbrüderek, duhaj balkáni magyarok fognak bemutatkozni, hanem tanúságot tesznek a megcsonkított, feldarabolt kis Magyarország életrevalóságáról s ott a tengeren túl is tiszteletet és becsülést szereznek az olimpiai játékokon elért eredményeikkel a magyar nemzetnek. Lakatos László. i kemendoliári látónak Ugye. veszekedett. A kérdéses napon is ittasan tért haza és belekötött a családba, majd unokaöccsét, Kósa Istvánt orrba vágba. A fiatal legény visszalökte az öregembert, aki megtántorodott és elesett, mi közben az ajtó küszöbébe ütötte fejét. Az esés következtében rövidesen meghalt. Tegnap délután kiszállott a ZSEBLÁMPAELEM-ANÓDTELEP? PALABA helyszínére a vizsgálóbíró a törvényszéki orvosokkal, akik felboncolták a holttestet. Megállapították, hogy a halál közvetlen oka agyszélhüdés. Kósa Istvánt előállították a csendőrségre, később azonban elbocsátották, mert kiderült, hogy nagyon kevés része van nagybátyja halálában, s az inkább véletlennek tulajdonítható. Az eljárás tovább folyik. Szarv nőtt egy görög férfi fején. Athén, november 21. Az egyik kórházban érdekes műtétet hajtottak végre Szaradanopuiosz munkáson, akinek homlokaköze- péa kecskeszarv alakú és 3 hüvelyk hosszú szaruszerü képződmény nőtt. A beteg elmondotta, hogy ő maga többször lefaragta a szarvat, de az utána nőtt. Amióta megházasodott, a szokatlan fejdisz miatt állandó gúny tárgya volt. A kioperált szarvat a kórház egyik múzeumának adományozta. — Erős, vérbő, kövér emberek számára a természetes „Ferenc József“ keserűviz naponként való ivása a legkisebb erőlködés nélkül könnyű és rendes bélműködést biztosit. 3259 1931 november 22. hogy, ha nincs tisztában a földrajzzal, ne csináljon, ne kövessen el földrajzi meghatározásokat, mert ha igy ha ad, legközelebbi magyar vonatkozású cikkében Budapestet Oceania fővárosává fogja zülleszteni. Megcsappant érdeklődéssel olvastam a cikket tovább, s éme- lyedő gyomorral vettem tudomásul Georg L. ur megállapítását, hogy az 1931. évben négy évi fegyverbarátság és 11 évvel a trianoni béke után azzal a mondattat fejezi be nagy emberismeretre, különösen a magyar faj tulajdonságainak ismeretére való cikkét: „Aber nicht weniger stark bleiben uns die Dinge in Erinnerung die der echte Ungar für die besten hält: Paprika, ein Glas Tokaier und Zigeunermusik“. Georg L. úr szellemessége, emberismerete, földrajztudása oly nagyarányú, hogy őt talán csak a trianoni békét diktáló lélek- kúíárok tudása pipálhatja le. Önkéntelenül felvetődik gondolatban a kérdés, vájjon hány Georg L. úr élhet szanaszét a nagy világban, aki hiányos emberismeretét a nyomatott szó, az újságok útján viszi át, plántálja át az olvasóközönség ezreibe s vájjon hogyan lehetne ennek a kannibalizmusnak útját állani. Ezelőtt pár évvel Somfay Elemér, a MAC kiváló atlétája két társával Londonba utazott az angol bajnokságokra s miután kemény, harmadosztályú fapadon Londonig törték magukat, hárman két angol bajnokságot és egy második helyezést hoztak haza, az angol nép egyszerre érdeklődni kezdett a magyarok iránt. Azután Bologna, Amsterdam, Páris . . . vitéz Terstyánszky. Pe- tschauer, Gombos, Pillér, Bárány, vitéz Halassy Olivér... stb. stb., mind, mind állomásai, oszlopai a magyar sikereknek s ha egyikmásik nemzet irigykedve gán csolja is elért sikereinket, az láttam ? Na hallja! — és egy csomó füstöt fújt a lány arcába. — Hisz folyton utánuk mentem. Azt is tudom, hogy a Hűvösvölgyben laknak. Bemondták a taxi soffőr- nek : — Hűvösvölgy, Mária utca 9. Edit villa ! Na! Nekem igen jó fülem van. — Én csak jóakaratbót figyelmeztetem Márta kisasszony. — Hanem most megyek ebédelni ! . . . A Korláth urat meg csak dobja ki! Márta egyedül marad. Leül. Karcsú alakja megroskad. A torkát fojtja a sirás . . . Rettenetes ! Imre, az a lobogó szemű, halk, kedves fiú mással ment... másnak vett virágot . .. annak mondja az ő halk kedves hangján azt, amit tegnap, tegnapelőtt neki ... Ha már virágot is vesz! Márta hangtalanul sir . . Tépe- lődik. . . Ebéd után lejött a méltóságos asszony, akié a trafik. Márta szabadságot kér tőle holnap délutánra halaszthatatlan ügyek cimén. A méltóságos asszony méltatlankodik! Mi jut az eszébe Márta! Kit ültessek az üzletbe ! Azt tudja hogy én rögtön migraint kapok a dohányszagtól. De Márta ragaszkodik kéréséhez s a méltóságos asszony mérgesen engedékeny lesz. — Hát menjen az egyszer! Talán Jolán tant hajlandó egy mozijegyért pár zserbóért beülni! Márta tehát szabad holnap délutánra. Még ma este megbeszéli a barátnőjével s kimennek jó előre a hűvösvölgyi végállomásra, ott száll majd le Korláth Imre s meggyőződik, igazat mon- dott-e a Szabóék Pistája. Másnap délután szalad-fut a villamos halk morajló bugással, a két lánnyal, mig kiérnek és leszállnak. Alig várnak tiz percet nagyot dobban Márta szive. Korláth Imre ép most száll le. Piros szegfű a gomblyukában. Fülyülve megy el mellettük frissen beretválva, szmokingben a felöltő alatt. Márta megragadta a barátnője karját és huzza maga után. Mennek óvatosan és csakugyan Mária utca 7 .. . Edit villa ... előtt áll > meg Korláth. A balkonon a szőke lány már várja. Lekiált a fiúnak, hogy tolja vissza a tolózárt. — Korláth gyakorlott kézzel nyitja a kaput — bemegy s piros szegfűjét feldobja a lánynak. Az nevetve kapja el. Maga egy drága kölyök, Imre ! ... Mártának ez épen elég! — Gyerünk — nyögi sírásba fuló hangon. Hosszú az út a Hüvösvölgytől Budáig — rettenetes hosszú ... mintha a temetőből jönne ... a boldogságát temette el. Barátnője nem is vigasztalja. Alig szól hozzá az utón. Átélt már ő is ilyen szerelem-boldog- ságtemetést. Majd elmúlik . . . jön egy másik . . . Minden csak hangulat. Egyik érzelemhullámot elmossa a másik ... Márta alig várja, hogy haza érjen. Otthon az édes anyja, egy megtört szomorú asszony, rögtön észreveszi levertségét, babusgatja, lefekteti, teát főz. Másnap Márta mint egy automata indul az üzletbe . . . Pedig beteg A délelőtt alig akar elmúlni. Olyan lassúk a percek, mikor az embernek bánata van. Tizenkettő felé nyílik az ajtó, jön Korláth Imre, mosolyogva i ragyogó pillantással, utána a nyitott ajtón csak úgy özönlik be a napsugár aranykévéje! De visszahőköl a lány sápadt arcától. — Mártika, édes kicsi Mártikám mi baja? — Semmi! — De a semmitől nem lehet valaki sápadt . . levert. Márta vállat von — s üres tekintettel bámul ki az utcára — azt sem mondja a fiúnak, hogy üljön le. — Taián csak nem azért haragszik, mert tegnap egész nap nem jöhettem el. Mikroszkopi metszeteket csináltam egész nap. Hogy hazudik — gondolja Márta . . . — Várt Mártika ? . . . — Nem, — a méltóságos asszony színházjegyet küldött velem tegnap délután a nővérének — a Hüvösvölgybe . . . — A Hüvösvölgybe ? — Oda láttam magát bemenni egy villába és hogy feldobta a szegfűjét a balkonra annak a lánynak. Korláth Imre arca idegesen rándul össze. — Higyje el, Mártika, semmi. — Amint láttam, várta magát. — Ó dehogy . . . nem úgy van, ahogy maga gondolja . . . annak a lánynak a bátyja colle- gám, annak a műszereit, könyveit használom. — És csupa hálából udvarol a nővérének ! — Nagyon téved . . . nem zsánerem az a lány és . . . de a szó torkán akad, mert két nő lép be a trafikba. „Az a“ lány és az anyja. A mama alig biccent Korláthnak, ki rákvörös arccal hajol a cipője fölé s a fűzőjével babrál. A lány gőgösen bélyeget kér — fizet — s magasra tartott fejjel gúnyos pillantást vet a fiúra s kivonulnak . . . — És most menjen utánuk — mondja izgalomtól rekedten Márta .. . menjen és hazudjék nekik is valamit, mint nekem és kinyújtott karral az ajtóra mutat. Korláth Imre megszégyenülten indul — nyitja az ajtót s eltűnik alakja az ajtó keretéből. Bennt a boltban sötét, hűvös lett, mintha kiszökött volna a napsugár, a tavasz minden igézete . . . És Márta zokogva borult a pultra.
