Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-11-19 / 269. szám

I!V. évfolyam 269. szám. Ara 12 fillér S93I November 19 Csütörtök. Esassaasana "711 y * •»»» pjiisil- Ooaiowi 54 plébános urnák Zalacsánj . vicius szerkesztő: HERBOLY FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 'alaegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2’40 pengő negyedévre 7*20 pengő. de teljesen más viszonyok között, hisz nagyrészét lecsatolt területei­nek addig is csak névleg birto­kolta. Bármily sajnálatos és érzékeny is volt szövetségeseinknek veszte­sége — amit mindenkor őszintén elismerünk, — mégsem oly le­sújtó és megsemmisítő, mint a miénk. Ha még befejezésül rámutatunk arra is, hogy Franciaország a versaiüesi békében területének csak 2.6, népességének pedig 4.1 százalékát vesztette el s mégis több mint 40 éven át mily elke­seredettséggel, mily elszántsággal küzdött területeinek visszaszerzé­séért, nem rettenve vissza Európa nyugalmának évtizedes megzava­rásától, megállapíthatjuk, hogy Magyarország olyan joggal és legkevesebb annyi okkal sürgeti a békeparancs igazságtalan felté­teleinek megváltoztatását, — mint amely indokkal még mindig el- lentállanak azok, akik Európa nyugalmát a területi rendelkezé- j sekhez való ragaszkodással koc­káztatják. Gaál Gaszton a Bethlen-korszak kormányzati és egyéni hibáiról beszélt a képviselőházban. A központi hatalmak vesztesége. Senki előtt, aki az igazságos­ság alapján áll, nem lehel vitás, hogy a páriskörnyéki békeparan­csok a világtörténelem legkegyet­lenebb Ítéletei. S hogy ezeket az ítéleteket azáltal, hogy meghall­gatásuk nélkül és erőszakkal kény- szeritették rá a legyőzőitekre, úgy jogilag, mint erkölcsileg a le­hető legingatagabb és alig véd­hető alapra helyezték. Sajnos, a világ közvéleménye nem eléggé tudja azt, hogy a vi­lágháború kegyetlenül leigázott népei között is azt az országot sújtotta legjobban, amely ország a legkevésbé felelős a világhá­borúért. Ez az ország pedig Ma­gyarország, amelyet — miután az adott szóban, a többször meg­ígért wilsoni pontokban bízva, megadta magát, — a trianoni palotában 1920. évi június hó 4-én aláiratott békeszerződéssel ezeréves területének 672 százalé­kától, népességének 58.3 száza­lékától, illetve Horvát-Szlavonor* szágok hozzászámitásával terüle­tének 71.5 százalékától, népessé­gének 63.6 százalékától fosztot­ták meg. Ez az aránytalanul nagy vesz­teség indokolja azt, hogy Magyar- ország ebben életlehetőségének megakadályozását látva és érezve, nem nyughatik bele a háborús gyűlölség hatása alatt hozott Íté­letbe s minden alkalmat megra­gad arra, hogy békés eszközökkel felrázza a népek szunnyadó lelki­ismeretét. Annak igazolására, hogy a győz­tesek Ítélete aránytalanul sújtott bennünket, tegyünk összehasonlí­tást volt szövetségeseink béke­feltételeivel. Ausztria területben 72.6 száza­lékot, népességben 77.6 százalé­kot vesztett, ami természetesen ugyancsak súlyos helyzetet terem­tett, de ezzel szemben Magyar- ország területéből kapott 4104 km2 területet és 300.000 főnyi lakosságot, másrészt nem lehet elvitatni, Ausztria most elvesztett területeinek nagyrészét csak az utóbbi másfélszáz évben, főleg a magyar korona jogán (Dalmácia, Galicia, Bukovina) szerezte meg s igy a békeparancs által tulaj­donképen eredeti területére kor­látozták. Ezzel szemben Magyar- ország ezer éven át birtokolt te­rületeit vesztette el. Németország vesztesége — gyarmatairól nem beszélve — még kisebb, mert területének csak 13.0 százalékát, népességének 9.5 szá­zalékát vesztette el. Bulgária területének 9.9, népes­ségének 8.9 százalékát vesztette el, tehát szintén nem oly súlyos veszteség érte, mint bennünket. Törökország pedig területének 61.6, lakosságának 39.6 százaié- káról volt kénytelen lemondani, Budapest, november 18. A képviselőház mai ülésén napirend előtt Niamesny Mihály szólalt fel az inségakció ügyében. Tiltakozott az ellen a beállítás ellen, mintha az egységespárt sajnálná a segít­séget az ínséget szenvedő mun­kásoktól. Hangoztatta, hogy az inségakciót maga az egységespárt kezdeményezte. A pénzügyi jelentések vitájának első szónoka G a á 1 Gaszton volt. Az országot mai súlyos helyzeté­ből — mondotta — nemcsak az egységespártnak, de minden ma­gyar embernek kötelessége kive­zetni. A módszerek tekintetében lehetnek eltérések, de a törekvé­sek tisztaságában nem lehet ké­telkedni. Három válság van : az általános gazdasági válság, mely­nek következménye az államház- tártási válság és egy nagy poli tikai válság. Az általános válság­nak külső és belső okai vannak. A belső okok egyik csoportjába tartoznak a kormányzati cselek­mények, a másikba az egyéni hibák. A kormányzati cselekmények Az utóbbi hetekben az adózás kérdése állott az érdeklődés hom­lokterében a hatóságoknál és a közönségnél egyaránt. A közönség ­nél először a szükségadó kivetése keltett nem épen kedvező hangu­latot, majd enyhülést hozott a közhangulatba az adókamat am­nesztia kedvezménye. A adókamat amnesztia és a szükségadó befizetésének határ­ideje is november 16-ikával járt le. Az eredményről még nincsenek pontos adatok, ellenben ismeretes az, hogy mennyi adó befizetését várták november 16-ig a közön­ségtől a pénzügyi hatóságok. csoportjából ki kell emelni a túladóztatást, az adótörvény hibás voltát, a kíméletlen behajtást, a hibás kereskedelmi és vámpoliti­kát, az elhibázott iparosítási poli­tikát, amelynek csődje már bekö­vetkezett, továbbá a vasút agrár- ellenes politikáját. Egyéni hibák: a túlköltekezés, a belföldi és kül­földi eladósodás. Az államháztar­tás válságának egyik föoka az államot fentartó rétegek teherbíró képességének csökkenése, a má­sik ok a bürökratizmus túlmére­tezése a kettős fizetések, az állás­halmozás, a túlságos centralizálás és főleg a költségvetés túlmére­tezése. A politikai válság ezekből a hibákból és részben ezektől függetlenül keletkezett. Szakítást követelt a múlt rend­szerével gazdasági, államháztar­tási és politikai tekintetben. Végül azt kivánta, hogy jelentsük be a 1 Népszövetségnek, hogy külföldi adósságainkat nem tudjuk fizetni, továbbá kivánta a belföldi fizetési eszközök szaporítását, mert ma mindenki fizetésképtelen. Zalában várták mindenekelőtt a 109 százalékos adóhátralék befi­zetését, továbbá a szükségadó lerovását. A szükségadót a ház- és a jö­vedelemadó után vetették ki rész­ben az idei, részben a jövő évre. Zala megyében az idei évben ese­dékes házszükségadó 178,479 P, a jövedelemadó után kivetett szük­ségadó pedig 224.673 pengő. Az utóbbi szükségadóból fedezi a kor­mány az inségakció szükségleteit, s mivei Zala megyében ez a szük­ségadó 224 ezer pengő, nálunk nem okozna semmi nehézséget az inségakció lebonyolítása, ha az adó egész összegét Zalának jut­tatná a kormány. A zalai váro­sokban a szükségadó kivetett ösz- szege a következő: Zalaegersze­gen a ház szükségadó 27.278 P, a jövedelem szükségadó 28.395 pengő. Nagykanizsán a ház szük­ségadó 71.954 pengő, a jövede­lem szükségadó 45.483 pengő. Mint már megírtuk, az adófize­tés eredményéi sem a szükség­adóra, sem a rendes adókra vo­natkozóan nem lehet még tudni. Csak következtetni lehet, hogy a sok felhívásnak és még inkább a kamatamnesztiának eredményekép novemberben megjavult az adó­fizetési készség. Például Zalaeger­szegen november elsejétől bezá­róan 16-ig elég kedvező az adó­fizetés. Ez idő alatt az összes köztartozásokból együttesen 150 ezer pengő folyt be. Különösen az amnesztia utolsó napjaiban fi­zették be tömegesen az adókat. November 14-én 30 ezer, novem­ber 16-án pedig 40 ezer pengő folyt be. Kimutathatólag 13 ezer pengő az az összeg, amit a zala­egerszegi nagyadózók kifejezetten a kamatamnesztia hatása alatt fi­zettek meg, de valószínűen lénye­gesen többet fizettek hasonló okból. Nincs pontos adat arról sem,, hogy mennyit fizettek be a szük­ségadókra, de feltehető, hogy je­lentékeny összegeket, már csak azért is, mert a pénzügyi hatósá­goknak utasításuk van, hogy a befizetett adókat elsősorban a szükségadókra számolják el. A kamatamnesztia hatásáról és a szükségadók befizetéséről előre­láthatóan a közigazgatási bizott­ság decemberi ülésén ismerjük meg a pontos adatokat. Politikai szilánkok. Nagy várakozás előzte meg Apponyi Albert gróf keddi parla­menti felszólalását Sokan azt várták, hogy elitéli, mások meg, hogy felmagasztalja Bethlen poli­tikáját. Ezeknek várakozását ter­mészetesen nem elégítette ki a nemzet pátriárkájának beszéde. Apponyi Albert gróf bölcs mér- sékletességgel, teljesen pártatlanul beszélt. Bírálatának három lénye­ges pontja volt: Az első az, hogy Károlyi miniszterelnöktől nem várható, hogy egészen új politikát kezdjen, mert ez csak új válasz­tás mellett volna lehetséges. Ám a jelenlegi választói törvény alap­ján új választások — az ország reputációja érdekében — nem kívánatosak. De, ha meg is ma­iad a parlament a mai összetéte­lében, a demokratikus haladás tekintetében eltérést kell mutatnia a kormánynak a múlt kormány irányától. A második: A nemzet hangulatának kifejezésre kell jut­nia a parlamentben Ezzel kimon­dotta tehát, hogy a mai parlament nem felel meg a nemzet hangu­latának. Rendszerváltozásra van Négysiázexer pengő Zala megyében az idén esedékes szükségadó. Zaiaegerssesien 150 ezer* pengő adót fizettek be november első felében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom