Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-11-14 / 265. szám
XIV. évfotysm 265. sxäm. Ái*a 12 fillér iiiMfi»!nimiBiim uniiTa 71ií *Mr « Főtiszt. Gosztonyi Lé*» 54 1931 November 14 Szombat. F vesztő: HERBOLY FERENC. Zal _.^MWiiivatal: .oz-eg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a l£ora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7*20 pengő. Hosszú a per, mely a fölött folyik, vétkes-e Bethlen István gróf volt kormányával és pártjával együtt a mai borzalmas állítpotok előidézésében,avagy minden rosszért, mely reánk zúdult, Trianont kell-e okolnunk? Vannak vádlók és vannak védők nagy számmal. A per folyik a parlamentben, a sajtóban és a szegény — közvélemény fórumán. A parlamentben és sajtóban több a védő, mint a vádló; a lenézett közvéleményben, melyhez számi tani kell az egymással találkozó két embert is, megfordítva áll a dolog. Tagadhatatlanul több ott a vádló. És ezért ne is haragudjék Bethlennek egyetlen hive sem. Hiszen már ezelőtt egy évvel mondogatták az egységespárti képviselők, — nem is csináltak belőle titkot, — hogy, ha azt akarják, hogy választóik meghallgassák Őket, ellenzéki szellemben kell előttük beszélniök. A közvéleménynek Bethlen-ellenességét tehát nem az aránylag gyenge ellenzék teremtette meg, hanem az a párt, amely a mü ellenzékjeskedést nem vette komolyan, de amit a nép készpénz gyanánt fogadott el. Persze, választások idején azután mindent vissza kellett csinálniok... A nagy pernek egyhamar nem lesz vége. És, amint a jelek mutatják, csak most kezd az ügy nagyobb hullámokat verni. Zichy János gróf nyíltan leszögezte a képviselőházban a keresztény gazdasági és szociális párt álláspontját és ezért Bethlen legelszántabb hívei közül egymásután lövöldözték feléje egy kicsit mérgezett nyilaikat. Azonban ezek a nyi- lacskák csak kopogtak, de átütni nem voltak képesek azt a pajzsot, melyet Zichy János és pártja tartanak. Amiket Zichy János elmondott a parlamentben s amiért most támadják, azt elmondotta már új évkor és akkor senkinek eszeágá- ban sem volt őt támadni. Valami tehát megváltozott, de nem a kereszténypártnak az álláspontja, véleménye, hanem más. Akkor nem tekintették veszedelemnek azt, amit Zichy János gróf mondott ; most azonban nagy jelen - tőséget tulajdonítanak annak épen a megváltozott viszonyok miatt. Elvégre azt mégsem tételezhetjük föl a kereszténypárt felől, hogy örökösen, tűzön-vizén keresztül támogasson egy politikát, egy rendszert, csak azért, mert azt a rendszert valaha támogatta abban a reményben, hogy egyszer csak változtatást tud rajta eszközölni. Mivel azonban a kereszténypárt erre hiába várt, felemelte tehát újra szavát, mint újévkor. Reméli, hogy Károlyi Gyulánál foganatja lesz annak, nem úgy mint Bethlen Istvánnál. Nagyot hibázott Bethlen akkor, amikor azt határozta, hogy előbb megcsinálja a választásokat s azután mond le. Mindenki előtt úgy tűnik föl ez az eljárása, hogy előbb biztosítani akarta azt a többséget, mely még új vezér alatt is hű marad hozzá és, ha elkövetkeznek a rossz idők, akkor védelmére kel. Tudta, hogy mennie kell, de, hogy legalább a par lamentben legyen biztosítva minden ellen, összekalapálta táborát. És a szegény, lenézett, egyesek szerint már nem is létező közvélemény bizony megállapítja, hogy azért volt sürgős a választás, hogy Bethlen minél előbb menekülhessen a mind erősebben tornyosúló veszedelmek elől, de maga után hagyjon olyan többséget, mely néhány évig hatalmon marad s őt mentesiti minden Vád alól. Arra nem számított, hogy utóda esetleg hamarosan választathat, persze más metódussal, mint ő. Ha a választások nem történnek olyan gyorstalpalás módjára, ha a Házat nem pihentetik rögtön s Bethlen nem távozik a választások után olyan hamar; no meg ha az új kormány nem kénytelen rögtön a tisztviselők fizetéséhez nyúlni, talán nem keletkezik ez a nagy per. így azonban nem csudálkozhatik senki sem, ha a per megindult és az erős hullámokat verve folyik tovább. A képviselfiházban megemlékeztek a trianoni szerződés aláírásának évfordulójáról. Budapest, november 13. A képviselőház ma nagy érdeklődés mellett tartotta ülését, mert Apponyi Albert gróf felszólalását várták. A felszólalás azonban elmaradt és arra csak kedden kerül sor. Napirend előtt Jánossy Gábor emlékezett meg a trianoni béke- szerződés aláírásának tizenegyedik évfordulójáról, majd a Ház tagjainak ovációja mellett mondott köszönetét Mussolininak, Rother* mere lordnak, Macdonaldnak és Borah szenátornak, akik síkra i szállottak a revízióért. Ugyancsak a napirend előtt szólalt fel Kéthly Anna és a kilakoltatásokat tette szóvá. Ernszt miniszter válaszában hangoztatta, hogy tudatában van a helyzet súlyosságának. A lakásügyi miniszteri biztos méltányosan kezeli a kérdést és csak kivételes esetben kerül sor a tél folyamán a kilakoltatásra. A pénzügyi jelentés vitájában Fellner Pál volt az első felszólaló, aki hangoztatta, hogy a válságért nem lehet egyes férfiakat felelőssé tenni. De ez nem jelenti, mintha nem kellene mindent elkövetni az orvoslásért, Foglalkozott a deviza- forgalom nehézségeivel, majd a népszövetségi bizottság jelentését bírálta és rámutatott az abban levő ellentmondásokra. A munkanélküliek foglalkoztatása ne sértse az iparosok érdekeit. H jogosulatlan iparűzésre nem mentség a munkanélküliség. Általánosan ismeretes az a harc, amelyet országszerte és itt, Zala megyében is az iparosok hosszú idő óta folytatnak a közüzemek konkurrenciája, illetőleg az egyes munkáknak házilag való elvégzése ellen. Csak legutóbb történt, hogy a zalaegerszegi ipartestület az iparkamaránál panaszképen szóvá- tetie, hogy egyes zalai közhivatalok és intézmények kisebb kőműves, ács, festő, stb. munkákat házilag végeztetnek. Ez a probléma most ismét időszerű a téli inségakcióval kapcsolatban. Az inségakció vezetői s maguk a kormány tagjai ugyanis többször hangsúlyozták, hogy munkaképes egyének csak munka ellenében részesülhetnek segélyezésben, ami teljes mértékben helyes és igazságos, egyrészt a köz szempontjából, másrészt a munkanélküliek szempontjából, mert igy a segélyezés elveszti alamizsna jellegét. Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is. Habár a segélyben részesülő munkanélküliek nagy része Zala megyében a mezőgazdasági munkások és napszámosok sorából kerül ki, mégis jelentős lesz a fokozódó ipari válság következtében azoknak a száma is, akik szakképzett ipari munkások. Különösen érvényesül ez a feltevés a két megyei városban : Zalaegerszegen és Nagykanizsán, továbbá olyan járási székhelyeken, mint Keszthely és Tapolca. A megfelelő megoldás talán az volna, ha ezeket a munkásokat az inségakció keretében lehetőleg saját szakmájukban foglalkoztatnák s ilyen gondolat bizonyára már merült is fel egyes helyeken az inségakciók vezetőinél. Csakhogy ez a megoldás erősen sértené az önálló iparosok érdekeit, épen ezért előre felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy a nehéz kérdést az iparosok érdekeinek sérelme nélkül oldják meg. A zalai iparosságot súlyos terhek nyomják, különösen a szükségadók bevezetése óta és ugyanakkor forgalmuk a legkisebbre csökkent. Nem volna méltányos, ha az iparosokat akár a közületek, akár a magánosok az inségakcióval kapcsolatban a megmaradt kevés munkaalkalomtól is megfosztanák Ez nemcsak az iparosok szempontjából volna veszedelmes, de abban a tekintetben is, hogy az iparosok esetleg kénytelenek volnának üzemeiket tovább csökkenteni, ami által újabb munkások, segédek kerülnének a munka- nélküliek sorába. Ügyelniük kell a hatóságoknak arra is, hogy magánosok se használják szakmunkákra a munkanélkülieket. Ez a szokás ma igen elharapózott, pedig a munkanélküli minden ilyen esettel veszélyezteti alkalmazásban levő munkástársa kenyerét s ugyanakkor neki — kényszer- helyzete miatt — a végzett munkáért sokszor csak alamizsna jut, amelynél az inségakció keretében juttatott segély többet ér. Különben a munkanélküli az ilyen munkavállalással a törvénybe is beleütközik. Elvi döntés szól arról, hogy, ha valaki iparigazolvány nélkül azért üz önállóan ipart, mert mint segéd elhelyezkedni nem tudott, ipari kihágást követ el, tekintet nélkül arra, hogy tettének oka az általános munka- nélküliség. Ismételten hangoztatjuk tehát, hogy a hatóságoknak oly módon kell megoldaniok a munkanélküliek foglalkoztatásának kérpését, hogy se az iparos, se a még alkalmazásban álló szakmunkások tábora ne szenvedjen sérelmet. Államcsínyt terveznek a Japánok Mandzsúriában. London, november 13. A Daily Express jelenti Pekingből: A japánok még hétfőn, tehát a Mandzsúria kiürítésére a Népszövetség által kitűzött határidő lejárta előtt uralkodónak akarják kikiál- tatni az ifjú kínai excsászárt, akit egy torpedórombolón Tiencsiből kicsempésztek. A tiencsini zavargásokat is azért rendezték, hogy eltereljék a kínaiak figyelmét az excsászárról. Az excsászár ellenkezését, aki kezdetben hallani sem akart az államcsínyről, a kíséretében levő japán őrnagy győzte le. Az excsászár apja a zavargások kitörése előtt a japán negyedbe költözött. A japánok egészen uj uralkodási rendszert követelnek, amely szerint a császár a Ming Kaung (Vakító fényesség) dinasztia feje lesz.
