Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-11-08 / 260. szám
2 Zalamegyei Újság 1931 november 8. Anglia megépíti a világ legnagyobb repülőgépét. Krónika. Téliesen, nagy mogorván Köszönte ránk november. Ezzel is csak szaporodnak A gondjaid, jó ember, Mert hát a tél szép időszak, Csakhogy drága, az a baj. Hangzik is ám már előtte Mindenünnen sok-sok jaj. De legalább a válságban, A rettentő nagy pangásban Jó keresethez jutnak, Kik fát s szenet árulnak. Csak alighogy megkezdődött A mi színi szezonunk, A derék színtársulattól Máris el kell búcsúznunk. Hát hiába itt a Múzsák Nem találnak jó tanyát, S három heti játék után Fölszedik a sátorfát, így van ez ott, ahol pénz nincs És — sajnos, — még jó szándék /sincs. De, ha vón’ is jószándék, Deficit az ajándék. Rossz idő jár a bankokra, Ott sem tejföl fenékig. Mindenki csak sajnálattal Nézi ma őket végig. S ki tagadná azt, — kérem — hogy Sajnálatra méltók ők, Mikor olyan lenézéssel Kerülik a betörők. Jobb nekik ma az iskola, Vékonypénzü kis iroda, Bojkottálnak bankokat S ellopják a — rabokat. Tanítani akarnak tán A betörők most minket. Hogyan is kell mérsékelni Magas igényeinket. Azt mutatják, hogy őnekik Nem kellenek milliók, Hanem, hogy az ezrek, százak Ez időkben ó, mily jók! A betörők igy oktatnak, A bankok meg jól mulatnak, Mert az ilyféle bojkott Igen-igen hasznos ott. Ipszilon. Huszonnégyóra a malomőrségen. Elbeszélés a világháborúból. Irta: Z. Czigány László. I. Az 1917. év télinap egyik alkonyatán, a szél ordítva nyargalt át a hegyeken, kopott katona ruhánkban csontjainkat is hasogatta, mikor a B . . . partján bandukoltunk az X. malomőrség felváltására. A hold már magasan delelt, s mint valami égi tényszóró kisérte lépteinket: megvilágította az elébünk táruló völgykatlanban fekvő vízimalmot: azt környező festői hegyláncolatot. Pillanatig megállottám, hogy annál jobban gyönyörködhessem a természet fenséges panorámájában. Egy kétezer négyszögöl területű völgybe értünk, közepén keletről- nyugatra a B . . . vize rohant a malmot védő famolonak. A szeny- nyes viz tajtékozva csapdosta-ha- rapta azt, mintha malmostól együtt magával akarta volna ragadni. .. elnyelni. E nagyszerű festői hegyláncoLondon, november 7. Az angol légügyi minisztérium elhatározta, hogy megépítteti a világ legnagyobb utasszálitó repülőgépét az Anglia és Kanada közti légiszol- gáíat céljaira. A gép súlya teljes megterheléssel meghaladja a 60 tonnát. Repülési rádiusza 2.500 angol mérföld, átlag sebessége 12 motora segítségével percenként 2 Kaptuk az alábbi levelet : Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Alulírottak kérjük Szerkesztő Urat, sziveskedjék helyt adni alábbi sorainknak, melyekben válaszolni kívánunk Németh János úrnak „Gyalogosok lettek a falusiak“ című cikkére. Mi a ferencjózsefi boldog idők katonái voltunk s ez után való kötelezettségeinknek is szívesen eleget tettünk. Megváltoztak az idők s az egykori Ferenc József bakákból gazdálkodók lettek. Ismét változtak a viszonyok. Azokból a gazdákból a trianoni béke, a rossz gazdasági helyzet, mely világkrizisnek van feltüntetve s amelynek köszönhető, hogy terményeink ára egyharmadára csökkent, az iparcikkeké pedig duplájára emelkedett, majd legutóbb a vasúti menetdijak megdrágulása — szegény, nagyon szegény embereket csinált s a nagy szegénység, nem pedig a takarékosság tette őket „gyalogosokká.“ Hogy a falusiaknak, kik reggeli 4 órától esti 10 óráig szakadatlanul, verejtékes munkát végezünk, van még kenyerük, krumplijok, kukoricájok, — ez még szerencse. De aki ezt olyan jó és irigylésre méltó sorsnak találja, az jöjjön hozzánk és tartson velünk. Ha ezt megcselekszi, aligha ír ismételten olyan cikket. Németh János úr elismeri, hogy lat, mint valami óriási bástya övezte e kicsinyke síkságot. Mintha az egész világ elől elakarná rejteni, hogy pda senki be ne hatolhasson. És mintha e roppant hegytömeg kövekből lenne alkotva, vagy mintha valami démoni kéz őrült haragjában a sziklákat, melyekből e hegy a teremtés első napjaiban alkottatott, össze-vissza törte, hasogatta, aztán egymásra hányta volna: mind merő szírt, a merre csak tekintesz, hellyel-kö- zel egy-egy irtóztató nagy darab, mint valamely pásztor kunyhó, ott áll a kisebbek között, vagy ott függ a hegy lejtőjén, mintha az, ki a többieket össze hasogatta, ezzel már nem birt volna meg, vagy mintha szándékosan hagyta volna meg, hogy lássa az ember, hogy milyenek voltak a többiek s milyen az ő ereje és hatalma. A szél ormaikról lehordta a havat, néhol egy-egy nagyobb szikláról 20—30 darab óriási vastag jégcsap függ alá 8—10 méter hosz- szuságban, úgy néznek ki, mint megannyi harangkötelek a természet nagy templomában. A hegység oldalához simulva, félve búvik meg a molnárék laka, mintha a felette függő óriási sziklák lemérföld lesz. Utaskabinjaiban legalább 120 személy részére ülő és 50 személy részére fekvő helyet készítenek. A csónak teste duralu- miniumból vagy más könnyű fémből készül. A pilóta és a kormányos számára a gőzösök parancsnoki hidiához hasonlóan külön hidat építenek. bajok vannak a falun, de — mint mondja — ezeken részben segített az adóbehajtása körüli kímélet. Ezt azonban mi nem vettük észre, mert a zálogolás már az összes gazdáknál megtörtént s állatállományunknak egyharmada adóba van lefoglalva. Pedig állatjainkat végrehajtó nélkül is tudnánk értékesíteni, ha vevő akadna. Kérdezzük ezek után, milyen embereket gondol Németh János úr a gátra ? Szívesen követnénk példáját. A falusi nép ruházkodása ellen is kifogásokat emel Németh János úr. Emlékezünk arra, hogy apáink, nagyapáink másként öltözködtek, mint mi. Csizmájokat nem csiszolták fényesre box-szal, hanem hájjal kenték be, amiből jutott bőven a hajukra is. Adjon nekünk Németh János úr tanácsot arra nézve is, hogyan öltözködjünk ma és általában hogyan viselkedjünk. De ez a tanács azután olyan legyen ám, hogy követni is lehessen. Ha Szerkesztő Ur kérésünket teljesíti és ezt a néhány sor Írást szíveskedik leközölni, szívességéért hálás köszönetét mondunk. Felsőbagod, 1931. nov. 5. Tisztelettel: vitéz Kardos András, Farsang Kálmán, vitéz Farkas József. zuhanásától rettegne, mint a juh- nyáj a körülötte ólálkodó farkastól. A malom ajtaja hirtelen kitárult, s ebben a pillanatban egy szomorú szláv dal foszlányai jutottak el hozzánk. E néma ünne- pies pillanatban az őrszem, mint valami prédára leső orvvadász magasodott föl és még a hold fénye elöntötte arcát, ránk kiáltott: — Állj! . . . Kivagy? , . . A jelszó megadása után, a malomba mentünk. Az őrség szobájából kellemes meleg áradt felénk, mintegy csábítva bennünket a belépésre, hogy fázós tagjajnkat föl- melegitsük. Az őrséget a malomtulajdonos molnárék élelmezték. A parancsnok a molnár családdal szokott étkezni; engem is vacsorához hívtak. Az ebédlőbe lépve, kedves és elragadó kép tárult szemeim elé. A dúsan terített asztalfőn egy 60 év körüli ősz hajú, jóságos, kedves arcú kövér matróna ült. Jobbján Esztemina, egy 28 év körüli fiatal asszonyka ült. A haja világos volt, majdnem nevetségesen szőke, mint a játékbabáké, milyent a kereskedők a kirakatokba tesznek. És a szeme — nagy, viláZSEBLÁMPAELEM -ANÓDTELEP ? A japán-kinai helyzet. London, november 7. Newyorki jelentés szerint a washingtoni japán nagykövet biztosította Stim- son államtitkárt, hogy a Nonni hídfőjénél folyt csata sajnálatos félreértés következménye és tiz nap múlva, ha kijavítják a vasútvonalat, a japán csapatok a folyó északi partjára vonulnak vissza. Kifejezte a követ azt a reményét is, hogy a súrlódások Oroszországgal elkerülhetők lesznek. Tokio, november 7. Mandzsúriából érkező hírek szerint az ellenségeskedést beszüntették. A hadügyminisztérium közli, hogy a japán csapatok Nasing megszállása után nem üldözték tovább az Agancsi irányában visszavonuló kínai csapatokat. A Csang- Csunból elindított segélycsapato- kat az ellenségeskedés beszünte- ésének hírére visszarendelték. Vasúti merénylet. Budapest, november 7. A sajó- szentpéter—miskolci vasútvonalon ismeretlen tettesek tölgyfaéket helyeztek a vasúti sínekre, amelyre hordóabroncs volt rászegezve. Az arra haladó személyvonat az éket a sínekről leszakította és pár méterre ellökte. A vonat, a nélkül, hogy kisiklott volna, tovább haladt. A csendőrség a tetteseknek nyomában van. gos szinü és tágra meredt szeme volt — mint a halaké, — de szép és vágyaktól szikrázó félvilági hölgy kacérságával tapadt arcomba. Balján, Anka ült, egy 21 év körüli, pikáns arcú, fitosoru, arany- hajú, telt keblű leány. Búzavirág szinü szép szemeit epedő, ártatlan, sugárzó — már asszonyos megértéssel függesztő rám. — Csak ösztönszerü kacérság volt tőle, láttam, éreztem. Alig foglaltam Esztemina jobbján helyet, nesztelen lépett be Má- ricu. Máricu alig lehetett több, mint legfeljebb 19 éves, bár ennél is jóval ifjabbnak látszott. Sötét fekete fürtök borulnak a lányka liliom fehér arcára, szemeinek fénye vetélkedik az esthajnal csillag ragyogásával: kisded ajkai, mint piros koráll, mely alól piciny fehér gyöngyfogsor iündöklik: termete karcsú, mint a pálmáé, lépése gyors (és könnyű, mint az őzikéé, szava zengzetes, mint tiszta fuvolyá hangja, csendes holdvilágos éjjelen. A kis Maricu — mint őt atyja nevezte. — a család kegyence: ő reá árasztják szeretetök egész gazdagságát: velem szemben foglalt helyet az asztalnál. Tündöklő Miért lettek gyalogosok a falusiak? Válass a faluból.
