Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-01 / 228. szám

XIV. évfolyam 228. uám. Apa 12 fillér ■ti* 1931 Október I Csütörtök. 7 urnák • i &<;z\ó plébános Főtiszt. Gosztonv* U- Zalacsány 54 ___..ciiyi-tér4. Telefon: 128. szám sztő: HERBOLY FERENC. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a koi<á délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2‘40 pengő negyedévre 7*20 pengő. A sajtóról is megemlékezett minapi nagy be­szédében Károlyi Gyula gróf mi­niszterelnök. Meg is kellett emlé­keznie, mert a sajtó olyan tényező, amelyet manapság figyelmen kívül hagyni nem lehet. Hangsúlyozta a miniszterelnök a sajtónak sze­repét a közélet irányításában és bírálati jogát. Nemcsak azt tartja szükségesnek, hogy a sajtó bírál­jon, hanem azt is, hogy élesen bíráljon a sajtó. Az éles birálat alatt a kíméletlen tárgyilagosságot értheti a miniszterelnök. Mert igen sok birálat hangzott már el a tár­gyilagosság, tehát az igazság mel­lőzésével és az ilyen bírálatok vittek már sokakat a veszedelembe. Amikor ugyanis bizonyos cseleke­detek helytelenségére kellett volna a bírálatban rámutatni és hasonló cselekedetek elkövetésétől valakit visszatartani, akkor történtek ma­gasztalások, dicséretek, a tárgyi­lagos bírálatoknak leszólásai és a sok-sok dicséret után bekövetke­zett a viszonyoknak a javithatat- lanságig való megromlása. Ha Bethlen István gróf kevesebb di­cséretet kapott volna, talán már előbb észreveszi, hogy politikája nem halad azon az utón, amelyen az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok közepette haladnia kell és előbb hagyta volna ott helyét, hogy azt átadja másnak. Az utóbbi évek folyamán láthatta mindenki, hogy valami nincs jól, de azért mégis csak a megszokott irányban ment tovább minden. És, ha a sajtó ma erre emlékezteti a kö­zönséget, Károlyi Gyula gróf sze­rint jogát gyakorolja, kötelességét teljesiti. Azonban akadnak még olyanok, — szerencse, hogy ezek­nek száma napról-napra csökken, — akik majdnem hogy megfenye­getik a sajtót, ha úgy nyilatkozik, hogy a Bethlen rendszer fönn nem tartható, tehát mindazok, akik azt a rendszert védelmezik és annak visszatértét óhajtják, tűnjenek el a nyilvánosság színteréről. Hát hi­szen, ha valaki jogot formál arra, hogy egy rendszer mellett kitart­son, engedjen másnak annyi jo­got, hogy az annak a rendszer­nek teljes likvidálását követelhesse. A Bethlen rendszer likvidálását természetesen Károlyi Gyula gróf­tól várjuk. Csakhogy itt meg az a baj, hogy Károlyi a kormány átvételekor egy rettenetes szaka­dék elé került, amit talán ő maga sem sejtett és hirtelenében nem tehetett mást, mint gyors, de sze­rencsésnek épenséggel nem mond­ható intézkedésekkel próbálkozott ezt a szakadékot valamiképen át­hidalni. Hosszas gondolkodásra nem volt ideje, annyira sürgősnek jelentkezett a foltozás munkája. És eddigi működése bizony csak a foltozásokban merül ki. Fizetés- leszállítás, illeték- és adóemelés nem lehet végleges megoldás. Nem is tartja annak Károlyi miniszter- elnök sem. Mi is csak egyszerűen megállapíthatjuk azt, amit maga a miniszterelnök is hangoztat. így Károlyi a likvidálással még eddig nem igen foglalkozhatott. A hatóságok tekintélyének és tisztességének megóvása nem té­telezi föJ a hajbókolást, a tömjé- nezést. És ha volnának, akik mégis ilyesmit követelnének a sajtótól, vagy, akik a bukott rendszer tel­jes likvidációjának követelése miatt egyik-másik sajtóorgánumot vád­dal illetnének, ezek szemben ta lálják magukat Károlyi miniszter­Budapest, szeptember 30. A hatos bizottság befejezte a keres­kedelmi tárca és a hozzá tartozó üzemek költségvetésének felül vizsgálatát. A már előirt személyi járandóságok csökkentésén kivül a bizottság 1.040.000 pengő tör­lést határozott el. A bizottság szerint az üzemeknél előálló hiány, ha csak előre nem látható ked­vezőtlen körülmény be nem kö­vetkezik, nem lesz jelentékeny. A bizottságnak az a véleménye, hogy bizonyos szervezeti változtatások­kal, mint az üzletvezetőségek és műhelyek .összevonása, még le­hetne megtakarításokat elérni, bár ennek pénzügyi hatása csak ké­sőbb jelentkezik. Az állami vas- és gépgyárakat a bizottság vé­leménye szerint vagy le kell épí­teni, vagy jövedelmezőségükről gondoskodni. Az állami kőbányák tekintetében szintén az üzemek csökkentését határozta el a bizott­ság. Az útépítési programot foly­tatják, de az új budapesti hida­kat a kedvezőtlen pénzügyi hely­ik A megszervezés nehézségei. Vannak nemes gondolkozású nagybirtokosok, akik a kishaszon- bérletektől egyáltalán nem idegen­kednek, sőt belátják korszerű be­vezetését. Esterházy Pál herceg, Zala nagybirtokosa, már nem egy esetben megmutatta e tekintetben is szociális érzékét, nemeslelkű- ségét, a nép megsegítését. Mind­amellett a megszervezésnek mégis vannak nehézségei, amelyek részint önmaguktól adódnak, részint — szokatlan talán — épen maguk a kisgazdák támasztják. Ismeretes dolog, hogy a mai gazdasági válság elsősorban a nagybirtokokat érinti, juttatja pusz­tulásba. Nagyobb jövedelemről szó sem lehet, örülnek, ha fenn tudják magukat tartani és cseléd­jeiket nem kell szélnek ereszteni. Önként felmerül tehát a kérdés : elnökkel* Most az valóban nem lehet izgatás, vagy tekintélyrom- bolás, ha valaki annak a nézeté­nek ad kifejezést, hogy a likvidá- ció legyen likvidáció. Ha ez né­hány egyénnek nem tetszik, még nem jelenti azt, hogy veszélyben forog az állam jóléte. A hazafias magyar sajtó ismeri jogait és kötelességeit. Csak a jo­gok gyakorlásába és a kötelessé­gek teljesítésébe ne igyekezzék senki sem oda nem tartozó dol­gokat belemagyarázni. zeí miatt nem építik meg- A bán- hidai centrálénál a bizottság nem talált nehézségeket és a bécsi vonal villamosítását 1935 ig be­fejezhetnek tartja, szükséges azonban, hogy a felesleges áramra vonatkozóan az állam szerződést kössön a fővárossal. A 33 as bizottság már csak két olyan javaslattal foglalkozik, amelyek az államháztartás javítá­sára vonatkoznak. Az egyik javas­lat a szikviz és ásványvíz adóját emeli, a másik a kisüzemekre is kiterjeszti az illetménycsökkentést. A továbbiakban a bizottság a magángazdaság helyzetének köny- nyitésével foglalkozik. A népszövetségi szakértői bi­zottság október 14-ig végez Ma­gyarország pénzügyi helyzetének megvizsgálásával. Ennek megtör­ténte után a pénzügyi bizottság még a folyó évben összeül, a népszövetségi tanács pedig janu­árban dönt Magyarország meg­segítéséről. vájjon a kishaszonbérlők meg tud­ják-e az igazságos bért fizetni ? Biztosítani tudják-e ezáltal az uradalmak fenmaradását ? E kér­désre röviden válaszolhatjuk: a kishaszonbérlők a bérbevett föl­dön termelt hozadékból minden kétséget kizáróan meg tudják fi­zetni a nagybérlők által is fizetni szokott bérösszeget, vagy talán valamivel még ennél is többet, csak a bérbevett föld jövedelmét ne fordítsák teljesen más, esetleg régebbi kiadásaik fedezésére és biztosítsák annak gyümölcsét elemi csapások ellen is. Megtör­ténhetik ugyanis, hogy elemi csa­pások, rossz termések esetén nem tudják megfizetni a bármilyen csekély bérösszeget is, ha a rossz termési évben a bérbevett föld kisebb gyümölcseit is más, régebbi kiadások fedezésére fordítják. Azt azonban joggal állíthatjuk, ha a kishaszonbérlők elemi csapások ellen biztosítják magukat, nem lehet oly rossz termés, hogy a nagybérlőktől is fizetni szokott bérösszeget meg ne tudnák fi­zetni és hogy munkájok is meg ne lenne fizetve. Ha a biztosítás meg nem történik, akkor meges- hetik, hogy jégverés esetén az uradalmak nemcsak hogy nem kaphatják meg a bérösszeget, ha­nem még vetőmaggal is ki kell segíteniük bérlőiket, ha azt akar­ják, hogy legalább a következő évi termésből megkaphassák bér­összegüket. Az uradalmaknak tehát ki kell válogatniok azokat a kisgazdákat, akiknél a bérösszeg befizetését biztosítva látják. Ezt a kiválasz­tási munkát az uradalmaknak vé­gezni nagyon körülményes volna, annyi sok kisgazdával külön tár­gyalni, nem kis munka volna. Ezt a kiválasztási munkát a kisgaz­dáknak maguknak kellene elvé­gezniük és őket kishaszonbérleti szövetkezetbe tömörileni. A kis­gazdák részéről azonban itt merül föl a legnagyobb nehézség : kit vegyenek be a szövetkezetbe, amelynek vezetősége garanciát vállalna a ragok bérösszegének befizetésére. A kisgazda felelős­séget vállalni kisgazdatársáért — irtózik. Ha mégis megteszi, akkor a felelősségérzet alapján épen azo­kat kellene kizárni a szövetkezet­ből, akik a segítésre leginkább rászorulnának, a szegényebbeket, akiket ezáltal talán a szociálde­mokrácia karjaiba kergetnének. Egyes kisgazdák azáltal is tá­masztanak nehézséget a kishaszon- bérleteknél, hogy az uradalmakkal szemben eddig' sem teljesítették fizetési kötelezettségöket az igé­nyelt házhelyekre vonatkozólag. Sokszor csak kommunistaszerű lelkűiéiből. Nem szabad a kisgazdáknak nehézséget támasztaniok az eset­ben sem, ha esetleg az uradal­mak valamivel nagyobb bérössze­get kívánnak tőlük, mint a nagy­bérlőktől. Be kell láíniok, hogy az uradalmaknak több lesz az utánjárásuk, felügyeletük, esetleg a kishaszonbérlet külön tisztet igényel s igy a több munka, az új tiszti erő beállítása több bér­összeget tesz szükségessé. Ha összevetjük a kishaszonbér­let nehézségeit az azt sürgető okokkal, akkor azt kell monda­nunk, hogy a nehézségek eltör­pülnek a sürgető okok mellett. Szerény véleményem szerint, szö­vetkezeti úton a kishaszonbérletek megszervezése keresztül vihető, csak meg kell kívánni tőlük az elemi csapások elleni biztosítást, a kizárt nincsetlenek pedig meg- nyugtathatók, ha a kisgazdabérlők megnagyobbodott munkájukban őket alkalmazzák. (Vége.) Szervezeti változásokat kíván a hatos bizottság az állami üzemeknél. A kishaszonbérletekről­Irta: Kóbor István, kerkaszentmiklósi plébános.

Next

/
Oldalképek
Tartalom