Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-10-01 / 228. szám
XIV. évfolyam 228. uám. Apa 12 fillér ■ti* 1931 Október I Csütörtök. 7 urnák • i &<;z\ó plébános Főtiszt. Gosztonv* U- Zalacsány 54 ___..ciiyi-tér4. Telefon: 128. szám sztő: HERBOLY FERENC. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a koi<á délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2‘40 pengő negyedévre 7*20 pengő. A sajtóról is megemlékezett minapi nagy beszédében Károlyi Gyula gróf miniszterelnök. Meg is kellett emlékeznie, mert a sajtó olyan tényező, amelyet manapság figyelmen kívül hagyni nem lehet. Hangsúlyozta a miniszterelnök a sajtónak szerepét a közélet irányításában és bírálati jogát. Nemcsak azt tartja szükségesnek, hogy a sajtó bíráljon, hanem azt is, hogy élesen bíráljon a sajtó. Az éles birálat alatt a kíméletlen tárgyilagosságot értheti a miniszterelnök. Mert igen sok birálat hangzott már el a tárgyilagosság, tehát az igazság mellőzésével és az ilyen bírálatok vittek már sokakat a veszedelembe. Amikor ugyanis bizonyos cselekedetek helytelenségére kellett volna a bírálatban rámutatni és hasonló cselekedetek elkövetésétől valakit visszatartani, akkor történtek magasztalások, dicséretek, a tárgyilagos bírálatoknak leszólásai és a sok-sok dicséret után bekövetkezett a viszonyoknak a javithatat- lanságig való megromlása. Ha Bethlen István gróf kevesebb dicséretet kapott volna, talán már előbb észreveszi, hogy politikája nem halad azon az utón, amelyen az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyok közepette haladnia kell és előbb hagyta volna ott helyét, hogy azt átadja másnak. Az utóbbi évek folyamán láthatta mindenki, hogy valami nincs jól, de azért mégis csak a megszokott irányban ment tovább minden. És, ha a sajtó ma erre emlékezteti a közönséget, Károlyi Gyula gróf szerint jogát gyakorolja, kötelességét teljesiti. Azonban akadnak még olyanok, — szerencse, hogy ezeknek száma napról-napra csökken, — akik majdnem hogy megfenyegetik a sajtót, ha úgy nyilatkozik, hogy a Bethlen rendszer fönn nem tartható, tehát mindazok, akik azt a rendszert védelmezik és annak visszatértét óhajtják, tűnjenek el a nyilvánosság színteréről. Hát hiszen, ha valaki jogot formál arra, hogy egy rendszer mellett kitartson, engedjen másnak annyi jogot, hogy az annak a rendszernek teljes likvidálását követelhesse. A Bethlen rendszer likvidálását természetesen Károlyi Gyula gróftól várjuk. Csakhogy itt meg az a baj, hogy Károlyi a kormány átvételekor egy rettenetes szakadék elé került, amit talán ő maga sem sejtett és hirtelenében nem tehetett mást, mint gyors, de szerencsésnek épenséggel nem mondható intézkedésekkel próbálkozott ezt a szakadékot valamiképen áthidalni. Hosszas gondolkodásra nem volt ideje, annyira sürgősnek jelentkezett a foltozás munkája. És eddigi működése bizony csak a foltozásokban merül ki. Fizetés- leszállítás, illeték- és adóemelés nem lehet végleges megoldás. Nem is tartja annak Károlyi miniszter- elnök sem. Mi is csak egyszerűen megállapíthatjuk azt, amit maga a miniszterelnök is hangoztat. így Károlyi a likvidálással még eddig nem igen foglalkozhatott. A hatóságok tekintélyének és tisztességének megóvása nem tételezi föJ a hajbókolást, a tömjé- nezést. És ha volnának, akik mégis ilyesmit követelnének a sajtótól, vagy, akik a bukott rendszer teljes likvidációjának követelése miatt egyik-másik sajtóorgánumot váddal illetnének, ezek szemben ta lálják magukat Károlyi miniszterBudapest, szeptember 30. A hatos bizottság befejezte a kereskedelmi tárca és a hozzá tartozó üzemek költségvetésének felül vizsgálatát. A már előirt személyi járandóságok csökkentésén kivül a bizottság 1.040.000 pengő törlést határozott el. A bizottság szerint az üzemeknél előálló hiány, ha csak előre nem látható kedvezőtlen körülmény be nem következik, nem lesz jelentékeny. A bizottságnak az a véleménye, hogy bizonyos szervezeti változtatásokkal, mint az üzletvezetőségek és műhelyek .összevonása, még lehetne megtakarításokat elérni, bár ennek pénzügyi hatása csak később jelentkezik. Az állami vas- és gépgyárakat a bizottság véleménye szerint vagy le kell építeni, vagy jövedelmezőségükről gondoskodni. Az állami kőbányák tekintetében szintén az üzemek csökkentését határozta el a bizottság. Az útépítési programot folytatják, de az új budapesti hidakat a kedvezőtlen pénzügyi helyik A megszervezés nehézségei. Vannak nemes gondolkozású nagybirtokosok, akik a kishaszon- bérletektől egyáltalán nem idegenkednek, sőt belátják korszerű bevezetését. Esterházy Pál herceg, Zala nagybirtokosa, már nem egy esetben megmutatta e tekintetben is szociális érzékét, nemeslelkű- ségét, a nép megsegítését. Mindamellett a megszervezésnek mégis vannak nehézségei, amelyek részint önmaguktól adódnak, részint — szokatlan talán — épen maguk a kisgazdák támasztják. Ismeretes dolog, hogy a mai gazdasági válság elsősorban a nagybirtokokat érinti, juttatja pusztulásba. Nagyobb jövedelemről szó sem lehet, örülnek, ha fenn tudják magukat tartani és cselédjeiket nem kell szélnek ereszteni. Önként felmerül tehát a kérdés : elnökkel* Most az valóban nem lehet izgatás, vagy tekintélyrom- bolás, ha valaki annak a nézetének ad kifejezést, hogy a likvidá- ció legyen likvidáció. Ha ez néhány egyénnek nem tetszik, még nem jelenti azt, hogy veszélyben forog az állam jóléte. A hazafias magyar sajtó ismeri jogait és kötelességeit. Csak a jogok gyakorlásába és a kötelességek teljesítésébe ne igyekezzék senki sem oda nem tartozó dolgokat belemagyarázni. zeí miatt nem építik meg- A bán- hidai centrálénál a bizottság nem talált nehézségeket és a bécsi vonal villamosítását 1935 ig befejezhetnek tartja, szükséges azonban, hogy a felesleges áramra vonatkozóan az állam szerződést kössön a fővárossal. A 33 as bizottság már csak két olyan javaslattal foglalkozik, amelyek az államháztartás javítására vonatkoznak. Az egyik javaslat a szikviz és ásványvíz adóját emeli, a másik a kisüzemekre is kiterjeszti az illetménycsökkentést. A továbbiakban a bizottság a magángazdaság helyzetének köny- nyitésével foglalkozik. A népszövetségi szakértői bizottság október 14-ig végez Magyarország pénzügyi helyzetének megvizsgálásával. Ennek megtörténte után a pénzügyi bizottság még a folyó évben összeül, a népszövetségi tanács pedig januárban dönt Magyarország megsegítéséről. vájjon a kishaszonbérlők meg tudják-e az igazságos bért fizetni ? Biztosítani tudják-e ezáltal az uradalmak fenmaradását ? E kérdésre röviden válaszolhatjuk: a kishaszonbérlők a bérbevett földön termelt hozadékból minden kétséget kizáróan meg tudják fizetni a nagybérlők által is fizetni szokott bérösszeget, vagy talán valamivel még ennél is többet, csak a bérbevett föld jövedelmét ne fordítsák teljesen más, esetleg régebbi kiadásaik fedezésére és biztosítsák annak gyümölcsét elemi csapások ellen is. Megtörténhetik ugyanis, hogy elemi csapások, rossz termések esetén nem tudják megfizetni a bármilyen csekély bérösszeget is, ha a rossz termési évben a bérbevett föld kisebb gyümölcseit is más, régebbi kiadások fedezésére fordítják. Azt azonban joggal állíthatjuk, ha a kishaszonbérlők elemi csapások ellen biztosítják magukat, nem lehet oly rossz termés, hogy a nagybérlőktől is fizetni szokott bérösszeget meg ne tudnák fizetni és hogy munkájok is meg ne lenne fizetve. Ha a biztosítás meg nem történik, akkor meges- hetik, hogy jégverés esetén az uradalmak nemcsak hogy nem kaphatják meg a bérösszeget, hanem még vetőmaggal is ki kell segíteniük bérlőiket, ha azt akarják, hogy legalább a következő évi termésből megkaphassák bérösszegüket. Az uradalmaknak tehát ki kell válogatniok azokat a kisgazdákat, akiknél a bérösszeg befizetését biztosítva látják. Ezt a kiválasztási munkát az uradalmaknak végezni nagyon körülményes volna, annyi sok kisgazdával külön tárgyalni, nem kis munka volna. Ezt a kiválasztási munkát a kisgazdáknak maguknak kellene elvégezniük és őket kishaszonbérleti szövetkezetbe tömörileni. A kisgazdák részéről azonban itt merül föl a legnagyobb nehézség : kit vegyenek be a szövetkezetbe, amelynek vezetősége garanciát vállalna a ragok bérösszegének befizetésére. A kisgazda felelősséget vállalni kisgazdatársáért — irtózik. Ha mégis megteszi, akkor a felelősségérzet alapján épen azokat kellene kizárni a szövetkezetből, akik a segítésre leginkább rászorulnának, a szegényebbeket, akiket ezáltal talán a szociáldemokrácia karjaiba kergetnének. Egyes kisgazdák azáltal is támasztanak nehézséget a kishaszon- bérleteknél, hogy az uradalmakkal szemben eddig' sem teljesítették fizetési kötelezettségöket az igényelt házhelyekre vonatkozólag. Sokszor csak kommunistaszerű lelkűiéiből. Nem szabad a kisgazdáknak nehézséget támasztaniok az esetben sem, ha esetleg az uradalmak valamivel nagyobb bérösszeget kívánnak tőlük, mint a nagybérlőktől. Be kell láíniok, hogy az uradalmaknak több lesz az utánjárásuk, felügyeletük, esetleg a kishaszonbérlet külön tisztet igényel s igy a több munka, az új tiszti erő beállítása több bérösszeget tesz szükségessé. Ha összevetjük a kishaszonbérlet nehézségeit az azt sürgető okokkal, akkor azt kell mondanunk, hogy a nehézségek eltörpülnek a sürgető okok mellett. Szerény véleményem szerint, szövetkezeti úton a kishaszonbérletek megszervezése keresztül vihető, csak meg kell kívánni tőlük az elemi csapások elleni biztosítást, a kizárt nincsetlenek pedig meg- nyugtathatók, ha a kisgazdabérlők megnagyobbodott munkájukban őket alkalmazzák. (Vége.) Szervezeti változásokat kíván a hatos bizottság az állami üzemeknél. A kishaszonbérletekrőlIrta: Kóbor István, kerkaszentmiklósi plébános.