Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-05-10 / 106. szám
XIV. évfolyam 106. szám 1931 május 10 Vasárnap Ára 16 fiilép 7XT mnmw é Gosztonyi László plébános urnák Zalacsány irkesztő: HERBOLY FERENC ___»»v/OCg tS Kiadóhivatal: Za laegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2’40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Divat volt egy időben Magyarországon azzal dicsekedni, hogy valaki liberális. Elmondotta ezt magáról boldog-boldogtalan, anélkül azonban, hogy tudta volna, mi is tulajdonképen az a liberalizmus. Talán, ha többen megértették volna, kevesebben bálványozzák azt és kevesebb rombolást visz véghez ez a divatba lépett „izmus“, mely gyors egymásutánban termelte ki magából a többi „izmusokat.“ Az úgynevezett „liberálisok“ azzal különböztették meg magukat a nem liberálisoktól, hogy az erkölcs, a vallás és a hazafiság terén olyan engedményeket tettek maguknak, amelyekre egyéni céljaik elérhetése érdekében szükségük volt. Ezek az engedmények nyitottak azután utat a szabadkőművességnek, nemzetköziségnek és kitermelték a liberalizmus törzséből a radikalizmust, majd a szociáldemokráciát és a kommunizmust. Ezt a menetet jónéhányszor megrajzolták már előttünk nagynevű politikusok és szociológusok, de vagyunk még — hála Istennek — szép számmal, akik emlékezünk is erre, mert átéltük ennek a folyamatnak minden fázisát. Az az irányzat, amely az erkölcs, vallás és hazafiság terén engedményeket tesz, feltétlenül ott tör ki, ahol a vörös zászló lobog s ahol az általános egyenlőség strandján fickándozik az ember, élvezvén a vörös eszméknek ama jótéteményeit, amelyektől halomra pusztulnak az emberek, mint ez- időszerint Oroszországban. Ott most már nincs erkölcs, nincs vallás, nincs Isten, nincs haza; de nincs is ám sem szabadság, sem egyenlőség, sem testvériség; nincs is ám ember, hanem csak két lábú állat, akinek még a saját fajtáját sem szabad szeretnie, mert hiszen nincs családja, nincs otthona, azt sem tudja, ki a szülője, ki a gyermeke. Manapság más „izmus“ kapott lábra és hódit az emberek között: a „modernizmus.“ Lényegében ugyanaz, mint a kommunizmussá sarjazott'liberalizmus volt. Erkölcs? — mosolyog rajta ; vallás ? — nekem nem kell; hazafiság ? no jó, jó, nem kell mindent olyan mereven venni. Ma divat fitogtatni a modernséget, de sajnos, máskép nem lehet, mint azzal, hogy rúgnak egyet az erkölcsön, oldalvágást adnak a vallásnak és haza- fiságnak. Szóval egyengetik szépen az útját a felforgató eszméknek, amelyek megint lejtőre viszik az európai keresztény civilizációt. És vakmerőségükben ezek a „modernek“ azt hazudják, hogy ők az emberi haladásnak zászlóvivői, mert hát bátorságot vesznek maguknak az ősi igazságok meg- pökdösésére. Veszedelmes eszméikkel megkörnyékezik az ifjúságot; a még ki nem forrott, meg nem állapodott fiatal elmét megfertőzik, mely pokoli machinációjukat fölvilágo- sitásnak nevezik. A fölvilágositást sikerült már Oroszországban elérni. Ha a mai műmodernek ebből kérnek, lessék kisétálni Moszkva vidékére. Ott már nem tehetnek kárt, de nálunk igen. A fiatalságnak nem az a föladata, hogy a feltűnési viszketegségben szenvedő „moderneket,“ akik a modernséget csakis az erkölcs, vallás és hazafiság kifigurázásában látják — bámulják, kövessék, hanem, hogy az ősök által kijelölt és ránkhagyományozott utaBudapestről jelentik: Az olasz kormány félhivatalos lapja, a Tribuna, a múlt napokban a német—osztrák vámunió kapcsán Magyarország helyzetével foglalkozott, A francia külügyminisztériumhoz közelálló Temps szintén kommentálta a Tribuna cikkét. A cikkben felvetődött az az eszme, hogy legjobb lenne, ha Ausztria és Magyarország perszonál-unióra lépne. Ugyanis a német—osztrák vámuniót csak úgy lehet megakadályozni, ha Ausztria és Magyarország perszonál-unióra lép. Egyik estilap munkatársa beszélt Apponyi Albert gróffal, aki a Tribuna és a Temps állásfoglalását, illetően azonban a következőket mondotta: — Engem egyáltalában nem lepett meg ez a cikk, mert nekem is mindig az volt az impresszióm, hogy hasonló gondolkozás uralkodik Olaszország döntő tényezőinél. Az sem lepett meg, hogy a Temps a cikket átvette, mert Franciaország kezd arra eszmélni, hogy saját érdekei szempontjából milyen nagy hibát követett el Közép-Európa feldarabolásával, melyet a béke- szerződések hoztak lctre. — Eszemágában sincs, hogy túlozzam az aktuális jelentőségét azoknak a benyomásoknak, melyek ezekből a cikkekből folynak, de annyi mindenesetre kiviláglik belőlük, hogy Magyarországot jobban értékelik, mint azelőtt. — Legitimista szempontból pedig csak annyit akarok kijelenteni, hogy barátaink, azok, akik Magyarország konszolidációját őszintén akarják, a legitim királyság helyreállításában látták annak zálogát. — Francia szemüvegen át nézve persze az Ausztriával való kapcsolat lehetősége lép előtérbe. kon haladjon. Ne dobja el a ke resztet, de fogja erősen a kardot is és ne restelje, ha egyes száj - hősök, szárnytörés előtt álló fiatal darvak meg is vádolják „maradi- ság“-gal. A maradiság már sokszor megmentette a nemzetet, Trianon után is csak az állította lábra az ezer sebből vérző, megcsonkított országot, mig a liberális és modern bölcseség elpusztította az erős, a hatalmas, a virágzó Nagymagyarországot. A Keresztény Gazdasági Párt fölveszi a harcot a veszedelmeket magukban rejtő eszmék ellen, azért kell Zala jó magyar népének ezt a pártot támogatnia. De a Tribuna már élesebben különböztet meg, mint a Temps. Ő csupán gazdasági kapcsolatot sürget Ausztriával és nyitvahagyja a kérdést, hogy vájjon ott a monarchikus restauráció egyáltalán lehetséges-e. Csupán MagyarorZalaegerszegnek nincs se kirándulóhelye, se valamire való sétatere. És a közönségnek bizony még hosszú ideig kell várnia, amig akár rendes sétateret, akár kirándulóhelyet kap. Mert úgy az egyiknek, mint a másiknak létesítéséhez első sorban is pénz kell, ami pedig — tudjuk — olyan kevés, hogy még másra sem jut. Mellesleg megjegyezzük azonban, hogy a kiránduló- és sétahely korántsem lukszus dolog, hanem fontos közegészségügyi kérdés. A lakosságnak nagy szüksége van arra, hogy a nyári melegben kellemes, árnyas helyen élvezhesse a szabad levegőt. A jövő generáció a mostani Wlassics-utcai temető helyén kap sétateret. Erre azonban még legalább is negyedszázadig kell várnia. Addig tehát meg kell elégednie a Baross-ligettel, no meg a Deáktérrel, ahol mégis leülhet és megpihenhet az ember. Tömegek, vagy csak nagyobb csoportok befogadására azonban egyik sem alkalmas. Igen kellemes sétaúttá volna kiépíthető az ujtemetőtől a a Csiszár-kutig vezető gyalogút, amit eredetileg úgyis erre szántak, de amelyet azért mégis teljesen elhanyagoltak. A Baross-liget elég kellemes ugyan, de nagyon kicsiny és nem is eléggé árnyas. Gondozása pedig már túlgondozás, ami kárára válik. Az utak sarabolásával ugyanis évröl-évre kisebb lesz a a pázsitos terület s egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy elszágra vonatkoztatva állítja oda Szent István trónjának betöltését a végleges megerősödés egyik kívánalmának, amely nagyon közel áll a mi álláspontunkhoz. A lap munkatársa ezután kérdést intézett Apponyi Albert grófhoz arra nézve, hogy miképen képzelné el ő a franciák és olaszok által felvetett perszonál-unió ügyét Ausztriával kapcsolatban ? Apponyi igy válaszolt: — Ézen a téren is kizárólag a magyar érdek mérvadó ránknézve. A mi Iegitizmusunk kizáróan magyar legitizmus, hiszen a régi monarchia helyreállításáról álmodni sem lehet és az egyéb, ezzel kapcsolatos kérdések is tisztán a magyar érdek szempontjából és a magyar öncéluság feltétlen megóvása mellett gondolhatok el. — Ez mind a jövő fejlemények kérdése lehet. Fix pont nekünk a magyar alkotmányosság teljes helyreállítása, mert ebben a nemzeti megerősödés egyik feltételét látjuk. tűnt onnan a pázsit s helyét kopár terület foglalja el. A fülemülék által lakott bokrokat pedig legutóbb akkor nyesegetik, amikor a madárkák tanyát akarnak ott ütni és el is kergetik onnan szegénykéket. Odaértünk tehát, hogy most már fülemüle-csattogás sem hallatszik a Barossban és ezzel a liget a legnagyobb vonzóerejét vesztette el. Kérjük tehát a városi hatóságot : az utak sarabolásánál ne engedje, hogy a pázsit folyton szükebb térre szoruljon, a fülemüléket és más énekesmadarakat pedig ne űzzék el onnan a későn eszközölt nyesegetésekkel. Amig nincs más sétaterünk, addig hagyjuk meg szépségeit a Baross- ligetnek. Kray István báró és Hajos Kálmán dr. országgyűlési képviselők ma városunkban időztek. Városi közgyűlés. Zalaegerszeg megyei város képviselőtestülete kedden, folyó hó 12-én délután 4 órakor közgyűlést tart, melynek tárgyai a múlt évi zárszámadások, szabályrendelet-alkotás a nemzeti zászlónak bizonyos alkalmakkor való kötelező használatáról és még 2—3 kisebb jelentőségű ügy. A tárgyak előkészítése céljából a pénzügyi bizottság ma délután 6 órakor ülésezik. Apponyi nyilatkozata a Tribuna cikkéről. A kiránduló- és sétahelyek ügye városunkban. Túlgondozzák a Baross ligetet.
