Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-04-19 / 88. szám

2 Zalamegyei Újság 1931 április 19. Egy élet. Azt hiszem, őt mindenki is­meri. Ki ne ismerné? — Nincs neve, nem is fontos. Vagy talán igen sok neve van. — Minden reggel látni 8 óra előtt, amint fekete kabátjában, esernyővel, fel­túrt nadrággal megy hivatala felé s újságot olvas. Még aki sosem látta, az is tudja róla, hogy egy szegény, egyszerű kis „beamter“. — Pont nyolckor bent ül az Író­asztala mellett s mint egy gép, úgy végzi a munkáját. Hivatala után elmegy a kaszinóba, kicsit politizál, kiolvassa az újságokat s este korán lefekszik. Higgadt, nyugadt, a végleiekig óvatos, mindig megnézi a barométert és a hőmérőt. Napjai egyformán tel­nek. Felhúzott ernyővel ballag most a téli város zsibongásában s a hulló, hatalmas hópelyhek hang­talan neszében. Két különböző világ: az ő lelke és környezete. Visszagondol ifjuaágára, — Kí­vül tél — belül tavasz. — Nap­fényes pázsit, gyönyörű virágok, ifjú szív, tervek, célok. — A le­vegő tele van dallal, illattal. Vi­dám, harsogó dallal, gyermekka­cagással. Élet. Friss, pezsdülő, tudatlan, buta; nem tudja mi lesz, hogy lesz, de reméli, hiszi, hogy jó lesz. — Órákat töltött el künn, az erdők tisztásain, vagy esetleg ligeti padokon ceruzával, papír­ral a kezében. Verseket faragott, novellákat, elbeszéléseket, — irocs- kált, szerette az irodalmat s gon­dolta, hogy még majd sokra vi­szi. De a sors keze más irányba mutatott. A tavasz nyárba fordult; jöttek a nehéz órák. Kívül minden nap­sugár, tenniszezők, fürdőzők han­gos zaja töltötte be a tikkadt, .nyomasztó levegőt s bent, egy kis íróasztalnál verejtékezve ke­reste kenyerét egy fáradt . . . félbemaradt költő. — Tollának percegése szabályosan zengett, mint az óraketyegés. Dolgozott, — de szivében dobogott egy re­frén, egy gondolat. Ezt le kell írni! Ki kívánkozott belőle. Pa- pirszeletet ráncigáit elő s irt ku­sza betűkkel: „Sok szép terv, sok szép cél a homályba sülyedt. A nehéz munkában dolgos ke­zünk ernyedt. Éld hát a világod, hajszolj csak jót, szépet, Óra, perc elsuhan... oly rövid az élet.“ Majd összeszabta a papirost: nem jó ! Azt hitte, jobb lesz. — Munkásunk másolt tovább... to­vább. De az óra ketyegett mégis, az idő haladt mégis. Egy leirt oldalból kettő lett, kettőből tiz, száz, ezer. Egy ősz hajszálából kettő lett, kettőből tiz, száz, ezer. Felocsúdik gondolataiból s bal­lag tovább. Nagy, fekete parap- liját vastagon borítja a hó, alig bírja már el szegény. De még mindig él. Ezen mintha még maga is csodálkoznék. Él. De nem azért, mintha lenne még valami célja, valami öröme ebben az életben. A vándor is — 8—10 órai gyalogolás után — csak megy-megy kedvetlenül, gé­piesen s nem mer megállni, mert fél, hogy összeesik. Ő is csak él... megszokásból. Tavasz van ismét. Nincs már se fekete kabát, se ernyő, se új­ság... csak egy... fekete zászló a hivatal kapuja felett. A lágy ta­vaszi szellő ringatja. Két héttel ezelőtt ment nyugdíjba szegény... de reggel nyolckor már ült a parkban, vagy lézengett hivatala előtt s nézte szomorúan cellája ablakát. Annyira megszokta, hi­ányzott neki a munka. S most nincs többé. Meghalt... de senkinek sem hiányzik, az élet pezseg tovább. A fekete zászló alatt nyüzsögve bújnak be nyolc óra tájban a fekete kabátos tekin­tetesek... mindig újak és újak: A tinta és toll szerencsétlen mar- tyrjai. Ifj. Csiky György. Hétfőn lesz a Köztisztviselők Szövetkezetének hangversenye a Kulturházban. Budapesti tudósítónk jelenti: A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete folyó évi április hó 20-án (hétfőn) délután fél 7 órai kezdettel Zalaegerszegen a Kul- turház nagytermében vetített ké­pes és műsoros szövetkezeti pro­paganda előadást rendez. Az elő­adáson úgy a hazai, mint a kül­földi szövetkezeti intézmények ke­rülnek bemutatásra. Az előadás keretében hangverseny is lesz. A hangversenyre szereplőül si­került megnyerni Lányi Margit operaénekesnőt, akit a fővárosi közönség jól ismer s aki a Bu­dapest Székesfővárosi Tehetségvé­delmi hangversenyen szereplésével már feltűnt és a budapesti Rá­dióban is szerepelt. Közreműköd­nek még: Baranyai Irén, Bencze Imre dr, Fürtös Lajos és Tivolt Ernő. Értesülésünk szerint az előadásra a meghívók szétküldése már meg­történt s a meghívó belépőjegyül is szolgál. Külön belépődíj nincs. Talán mondanunk is fölösleges, hogy az előadás iránt különösen a tisztviselő-társadalom körében nagy érdeklődés mutatkozik, ami érthető is. A Budapesten rende­zett szövetkezeti előadásokon is mindig zsúfolásig megtöltötte a .termet az érdeklődők nagy tö­mege. Tarthatatlan állapotokat teremtett Zalában a telek­könyvek rendezetlensége. A zalai járásbíróságoknál most is a 80 év előtti telekkönyvek szerepelnek. Akik a lapokat figyelemmel ki­sérik, tudják, hogy a telekkönyvi állapotok miatt évtizedek, de kü­lönösen a háború óta rengeteg a panasz az ország egyes vidékein. A telekkönyvi intézmény Magyar- országon 80 évvel ezelőtt léte­sült, s azóta ezer és ezer eltoló­dás történt az ingatlanok tulajdo­nában. Azok az ingatlanok, ame­lyek 80 évvel ezelőtt egy telek­könyvben szerepeltek évtizedek során sokfelé aprózódtak. A vál­tozásokat oly módon vezették ke­resztül, hogy egy-egy ingatlant hányadokra osztottak és igy egy- egy telekjegyzőkönyvben sokszor 10—20 tulajdonos is szerepel. Természetesen a helyzet nem mindenütt ilyen bonyolult. Az első telekkönyvezés óta az or­szág nagy részében végrehajtot­ták a betétszerkesztést, vagyis a telekkönyvi tulajdonok egyesíté­sét. Mivel az élet állandó válto­zást követel, ezek a betétek is ritkán tüntetik fel a tényleges ál­lapotot, mégis sokkal jobb a helyzet azokon a vidékeken, ahol a betétszerkesztést végrehajtották, mint Zala megyében. Zalában a telekkönyvek terén 80 év óta nem tör­tént reform, igy a jogi állapot messze elmaradt a tényleges helyzettől. A sok tulajdonváltozás miatt egy-egy ingatlan néha 10—15, sőt 20 telekjegyzőkönyvben sze­repel. Bizonyítja ezt, hogy pél­dául a zalaegerszegi járásbirósági telekkönyvi hivatalnál mintegy 120 ezer telekjegyzőkőnyv van, holott rendezés esetén ez a szám legalább 30 ezerre csökkenne. Fő­leg a népesebb helyeken jelentős az eltolódás. A Zalaegerszeg város te­rületén fekvő ingatlanok több mint 5 ezer telek­könyvben szerepelnek, vagyis a számszerüséget tekintve a város 13 ezer lakósából min­den 2-3 emberre esnék ingatlan- tulajdon. Ezzel szemben legfel­jebb 1500—2000 ingatlantulaj­donosról lehetne beszélni. A me­gye többi városaiban és járásai­ban nagyjában ugyanez a hely- zat. Ennek az állapotnak igen sok hátránya van. A telekkönyvek tö­mege megnehezíti a felek tájéko­zódását, úgy hogy csak jogász­ember igazodhatik el ebben a dzsungelben és rengeteg munka 1 háramlik a telekkönyvi hivatalok biráira és egyéb alkalmazottaira. Csak be kell egyszer nézni vala­melyik telekkönyvi irodába, s lát­hatjuk, milyen keserves munka a sokszor 20—25 tulajdonost is tartalmazó B. lapon eligazodni, vagy azon a változásokat keresz­tülvezetni. De még súlyosabb az eligazodás és a bejegyzések vég­rehajtása a C. lapon (teherlap), különösen az utóbbi időkben, amikor a jelzálogos kölcsönök annyira megszaporodtak és igen gyakran már a 25 pengős kölcsönt is bekebeleztetik. Káros ez az állapot a köz szem­pontjából. Hátrányosan befolyá­solja az adóztatást, mert megne­hezíti a pénzügyi hatóságok mun­káját, másrészt a helytelen meg­adóztatásra is okot adhat. Még nagyobb hátránya a köz szem­pontjából, hogy jogbizonytalansá­got teremt. A telekkönyvek bonyolult­sága nem egyszer külön­ben elkerülhető perek for­rása. Nagy terheket is jelent a ma­gánosokra a telekkönyvek ren­dezetlensége. Példaképen felhoz­zuk, hogy ha valaki 300 pengő kölcsönt vesz fel, ez — mivel a kölcsönt a hitelező be akarja ke- beleztetni — néha 50—60 pengő költséggel is járhat. Megtörténhet ugyanis, hogy a bank — ha nem a telekkönyv székhelyén van — másolatot kíván. Már most, ha például az ingatlan tiz telek­könyvben szerepel, tiz telekkönyvi másolatot kell beszerezni, ami 1 pengő 60 fillért számítva 16 pengőt tesz ki. A jelzálog beke­belezése után jár 3 pengő illeték, de megeshet, hogy az adósnak a bejegyzésnél még további 36 pen­gőt kell fizetnie. Van tudniillik egy igazságügyminiszteri rende­let, amely szerint az egyesíthető telekkönyveket a fél kérésére egyesíteni kell, de ha a fél nem egyesitteti, a bejegyzésnél 4 pen­gős bírságot kell szedni. Mivel pedig a telekkönyvi tisztviselőnek akárhányszor nincs fizikai ideje arra, hogy a felet felvilágosítsa kötelezettségéről, az egyszerű em­ber pedig nem ismeri a rendele­tet, bekövetkezhetik a birság fi­zetése. Felhozott példánk eseté­ben 9 telekjegyzőkönyvbe történő bejegyzés után (egy után nem jár a birság) kell megfizetni a bírsá­got, ami megfelel a 36 pengőnek. Tehát végeredményben 55 pengő az az összeg, amibe a 300 pengős kölcsön csak a kamatokon kívül kerül. A birság szedése ügyében ugyan még nem alakult ki egy­séges joggyakorlat, de kétségte­len, hogy a felet érhetik és érik is néhol ilyen kellemetlen megle­petések. Nyilvánvaló, hogy ez az álla­pot nem maradhat igy, mégis Zalában igen lassan halad a be­tétszerkesztés. Csak alig néhány községben rendelték el eddig a telekkönyvek rendezését, de ez a munka is csak az előkészítésnél tart. A zalai közigazgatási ható­ságoknak kellene sürgetniük a kor­mánynál, hogy a köz és a ma­gánosok érdekében is nagyobb arányokban indítsa meg a megye területén a-betétszerkesztést, ille­tőleg az előkészítő munkálatokat. Titulescu csak átmeneti kormányt alakított. Bukarest, ápr. 18. Titulescu tegnap este megalakította a hi­vatalnokkormányt. Az uj minisz­terek ma teszik le az esküt. Áp­rilis 22-ikére a parlamentet rend­kívüli ülésszakra hívják össze. Az első ülésen Titulescu ismer­teti gazdasági és pénzügyi prog- rammját, majd a Ház elé ter­jeszti a sürgős pénzügyi és vá­lasztójogi javaslatokat. A Curen- tul szerint a kormány csak átme­neti lesz, mert Titulescu közben tárgyalásokat folytat a nemzeti egység kormányának megalakí­tására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom