Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-04-15 / 84. szám
XIV. évfolyam 84. tiám 1981 április 15 Szopdfli Ära 12 fillér *7XT 1 Főtiszt. Gosztonyi i László plébános útnak Zalacsány ’.GYEI ÚJSÁG szerkesztő: HERBOLY FERENC. Uz.ci*eszToseg és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. laESRiantnBMii Egy hazaáruló tót, aki Skultéty János névre hallgat, Turóczsztntmártonban nyomtatott füzettel árasztotta el az országot. Ezt a füzetet, mint említettük már, a nagykanizsai kir. ügyész- elkoboztatta. Végtelenül csodálkozunk azonban, hogy hatóságaink előbb nem vették észre, milyen hitvány hazudozásokat, történelmi elferdítéseket tartalmaz ez a füzet és igy elterjedhetett az egész országban. Hogy a csehek által lepénzelt tót „tudós“ milyen hamisításokat ir a „volt“ Felsőmagyarországról, a magyar uralomról, a magyarosító törekvésekről, arról nem is szükséges megemlékeznünk, 1919- től elégszer halottuk azokat. Csak épen arra a megjegyzésre kívánunk kitérni, amely, — mint olvassuk — Skultétynek első füzetében már megjelent s mely a következőkép hangzik : „10-12 év múlva Magyarországon az életben Trianonról szó sem lesz. A legifjabb nemzedéket már ma sem érdekli az Apponyiék dolga, azaz az utazás és deklamálás a trianoni ügyben.“ Megjegyezzük, hogy Skultéty első füzete már megkapta a méltó választ Irányi Béla tanártól, — akire ezt a füzetet is címezte Skultéty — a következőkben: „amig csonka országunk területén csak egy magyar is él, egy pillanatra sem szűnik meg a Trianon elleni minden erőnkkel való harc és küzdelem“. A hazaáruló tót hitvány állításával a saját fejére olvasta a közmondást : ki mint él, úgy Ítél. Azt meri ugyanis föltételezni a ma szenvedő és ma iskolai nevelésben részesülő generáció felöl, hogy elfelejti a Trianont, mint ahogy Skultéty uram elfelejtette azt, hogy valamikor esküt tett a magyar alkotmányra. Erre a „csehszlovákoknál“ divatos meg- gyanusitásra talán kár is tintát pazarolnunk; de nem hallgathatunk, mert, ha mindent el is tűrtünk és el is türünk, azt már nem tűrhetjük, hogy hitványsággal vádoljanak bennünket. Képzelhető volna-e nagyobb hitványság annál, hogy elfelejtsék a mi déd- vagy ükunokáink is az ezeréves szép Nagymagyarországot, a hármas halomnak és négy folyamnak Istentől megáldott vidékét ? ! A magyar reviziót követel, de olyant, amely visszaállítja régi határokat. Mi jól tudjuk, hogy minden igaz magyarnak szivében ég a régi határok viszaszerzése iránt a vágy, de akkor nem szabad ádáz ellenségeinknek tápot adni arra, hogy bennünket úgy meggyanúsíthassanak, mint rossz testvérünk, Skultéty. Már pedig az olyan eljárással, amilyent a tegnap esti szinielőadással szemben tanúsított Zalaegerszeg hazafias közönsége, csak tápot adunk a gyanúsításoknak. Tudta mindenki, hogy a revízió gondolatának szolgálatában áll az előadás és alig akadt két tucatnyi ember, aki reszkírozott volna néhány fülért a revíziós eszméért. Hát Zalaegerszegen az a sok jól öltözködő férfi és nő annyira koldus, hogy nincs egy alkalommal — mondjuk -- egy pengője, ha nem is színházra, de a revízió eszméjének ébrentartására és terjesztésére? Hölgyek! urak! igazolni akarják Önök annak a hazaárulónak állításait ? Ő 10-12 évre jósolja azt, amit Önök már most megcsináltak. Amikor revízióról, az ősök vérével megszentelt földnek, vagy esetleg csak egy talpalatnyi elrabolt területnek visszaszerezhetésé- ről van szó, akkor mindnyájunknak ott kell lenni, akkor minden becsületes magyarnak kell néhány fillérjének lenni, amit a haza oltárán feláldozzon, mint tőkét befektethessen, hogy annak kamatjaként régi határainkat, vagy a megszentelt földből csak egy rögöt is visszakaphassunk. Ne tűrjük a meggyanusitásokat, de ne is cselekedjünk olyasmit, ami gyanúsításra okul szolgálhatna ! „Borzasztóan szégyenlem magamat magyar ember létemre“. Revíziós előadás a színházban üres széksorok előtt Az Országos Müvészszinház tiz napon keresztül játszott Zalaegerszegen. A társulat tagjai a legkiválóbb színészek, akik ambiciózus játékukkal tiz napon keresztül százszázalékos művészetet nyújtottak. Épen ezért igen szomorú, hogy a zalaegerszegi közönség, amely sokszor a legsilányabb operettért is megtölti a színházat, most érthetetlen módon távolmaradásával tüntetett. Tiz napon keresztül üres maradt a színház, tiz napon keresztül 20—30 embernek és 30 40 pengő bevételért játszottak a színészek csak azért, mert a zalaegerszegi közönségből kiveszett az értékes teljesítmények iránti szeretet. Ilyen előzmények után történt, hogy az Országos Müvészszinház az Országos Szinészegyesület fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából jubileumi díszelőadást hirdetett a Magyar Revíziós Liga javára. Ez a társulat, amely tiz napon keresztül még kiadásait sem kereste meg, tiz napi küzködés után sem a maga érdekeire gondolt, hanem arra, hogy a színészet is rengeteget veszített Trianonnal és revíziós célra rendezte előadását. Ebből az alkalomból joggal gondolhatott arra, hogy a zalaegerszegi közönség, ha nem is épen a társulat iránti ragaszkodásból (sajnos, ennek nem adta tanujelét), de az általános színművészet iránti tiszteletből és hazafias öntudatból egy estére megtölti a színházat. Nem igy történt. Este fél kilenckor, mikor az előadás megkezdődött, jelen volt két védnök: Czobor Mátyás polgármester és Ferenczi Zoltán felsőkereskedelmi iskolai igazgató, s legfeljebb 15 fizető néző, vagyis még kevesebben, mint addig bármelyik napon. Ez a kevés ember szégyenkezve húzódott össze, mikor a színpadon a Zalaegerszegi Daloskor ajkáról felhangzott a Magyar Hiszekegy, szégyenkezett* mikor Szentiványi Béla igazgató elszavalt egy irredenta verset, s leginkább szégyenkezett városa miatt, mikor Szentiványi Béla ismét kiállott a függöny elé és a jelzett ünnepi beszéd helyett ezeket mondotta: — Az Országos Müvészszinház az idén ünnepli hatvan éves fennállását. Az a színészet ünnepel, amely talán legtöbbet vesztette Trianon által: elvesztette Kolozsvárt, Kassát, Pozsonyt, Temesvárt és a többi nagy városokat. Az Országos Művész Színház a jubileum alkalmából díszelőadást rendezett Zalaegerszegen a Magyar Revíziós Liga javára. Engedjék meg, hogy az ünnepi beszéd helyett csak annyit mondjak: — Borzasztóan szégyenlem magamat magyar ember létemre. A színigazgató szavai teljesen jogosultak voltak és igen lesujtók Zalaegerszeg közönségére nézve. Valóban szomorú, hogy ebben a városban, ahol annyi kulturális és egyben hazafias célú egyesület van, ahol sokat szavalnak a revízióról, abban a városban, amelyet csak 30—40 kilométer választ el a vármegye megcsonkított határától, nem akad 300 ember, amely legalább akkor megtöltené a színházat — ha másért nem, kötelességből —, mikor az előadást a revízió jegyében rendezik. Voltak jelen jóhiszemű nézők, akik azt magyarázták a társulatnak, hogy csak a sajnálatos véletlenek találkozása lehet ez a szomorú eredmény és arra kérték az igazgatót, maradjanak még egy napig. Az igazgató hozzájárult ehhez. Ma, kedden este fél kilenckor ismét előadják a tegnapi darabot, a „Bernádyné éjszakáját“, amely egyike a legértékesebbnek. Egy-egy jegy csak 1 pengőbe kerül. A jegyek megválthatok este a színháznál. Politika a vidéken. Élénkül a vidéki politika frontja. A vármegyéken serényen másolják a választói névjegyzékeket. Nem ok nélkül folyik a másolás... A honatyák — régiek, leendők és lenni szándékozók — maguk élénkítik a kerületeket. A fantázia már kezdi pedzeni a jelölteket. Ma ezt, holnap azt gyanúsítják a jelöltséggel. Ez is jelent már valamit. Az Országház újra a halódás képét mutatja. Nemcsak az élet, de egyes honatyák is — hálni járnak már csak bele. És áz Ór- szágház is igen jó és tapasztalt szeizmográf. * * * Zala is élénkül. Nem a tavasztól, hanem a politikától. Az ember azt hinné, hogy nehezeh indul a politika, mint a tavasz; pedig a politika élénk. Mozog már mind a 11 kerületben. Az megállapítható, hogy a Kér. Gazdasági Párt erőteljesebben fekszik bele Zalában az idei választásokba; évtizedes mezeje a vármegye a katolikus irányú néppolitikának. Hogy az agrárpárt mozog, természetes. Mandátumai háromnegyed részben Zalára estek. Igaz, hogy egyik képviselője ép most lépett ki a pártból ; Forster Elek kora # miatt aligha lép fel Tapolcán. Általában Zala népe aggódva nézi az agrárpárt alföldi szárnyát, Szijj Bálintékat. A Dunántúl még nem csinált soha közös politikát az Alfölddel, mert más a lélekalkata. * * * Dr. Ernszt Sándor, aki Zichy János és Aladár mellett a Kér. Gazdasági Párt vezérembere, becsülettel állja a munka frontját a politika és kormányzás mezején. Ép most tárgyalták a népjóléti tárca költségvetését. A legkülönbözőbb pártállásu emberek a legnagyobb elismeréssel szólnak a Házban egyéniségéről, működéséről. Ivády Béla és Nagy Emil ápr. 10-i felszólalása eléggé mutatják ezt. Különösen Nagy Emil nyilatkozata érdekes: Ernszt működésétől sokat vár, bizalommal van irányában. Ez a Nagy Emil — köztudomású — inkább a vezérek gégéje után érdeklődik, mintsem tömjénezne. Sok miniszter skalpját lesi. Hol itt, hol ott csap le; minden izében hiba-leső. Hogy Ernszt kivétel, nem annyira Nagy Emil, mint Ernszt Sándor érdeme. Ezért mehet nyugodtan a vidékre Ernszt Sándor. Aromán kormányválság. Bukarest, ápr. 14. A kormány- válság holnap valószínűleg megoldást nyer és Titulescunak sikerül megalakítani a koncentrációs kormányt, amelyben az összes pártok résztvesznek. A parlamentet haladéktalanul feloszlatják és uj választásokat Írnak ki.
