Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-04-12 / 82. szám

2 Zalamegyei Újság 1931 április 12. szerint — a tapolcai járásban később kezdődött meg, azonban gyorsabb lefolyású volt. A tapolcai járásbeli ingatlanokra az utólsó másfél év alatt vették fel a leg­több kölcsönt, de a múlt évben az ingatlanok túlnyomó része már el is érte a megterhelés felső határát. A legtöbb végrehajtási zá­logjogot a tapolcai, lete- tlyei és balatonfüredi já­rásban jegyzik fel. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a válság a kisbirtokokat támadta meg legerősebben. Zala megyében az egészen kicsi Búcsú. (Levél.) Kezemben megreszket a toll, mikor leirom ezt a szót: búcsú­zom. Leirom a halálos Ítéletemet... Úgy érzem, szivem vére csordul ki toliamon, úgy érzem, soha többé nem szól lelkemben zene, bóditó édes muzsika, a kiégett élet hamuja lassan beborít min­dent, a ragyogó ünnepnapot vi­gyorogva öli meg a hétköznap... s mégis, le kell Írnom... Búcsú­zom... tudja, mit jelent ez? Mi­kor irt, homályos szobámba any- nyi szörnyű nagy küzdelem után elszántam magam arra, hogy a tündér álmot széttépjem, hogy a boldogság madárkáját, melyet szi­vem kantjában őriztem féltéke­nyen — szabadon bocsássam ... Tudja, mi az, mikorsaját kezem­mel ütöm át szivemet, mikor ön­akaratomból veszem vállamra ke resztemet? Tudja, mi az, mikor fagyos éjben csillag nélkül této­vázik a láb, mikor pihenés nél- nül vonszoljuk, a céltól mindig távolodva, a göröngyös utón si- koltó lelkünket ?! Nem... ne tudja... maga legyen birtokok összes terhe közel 46 millió pengő. F.bben a birtokka­tegóriában egy kát. holdra a leg­utoljára készített kimutatás sze­rint 116.80 pengő teher esik. A nagyobb kisbirtokok holdankénti terhe 49 8, a nagybirtoké 30.8 pengő. Ezeknek az adatoknak összeállítása óta a helyzet még rosszabodott, de az újabb adatok nem ismeretesek. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a segítségre Zalában is szükség van. Sok zalai kis és nagyobb birtokos várja a föidte- her rendezés végrehajtását, remélve, hogy annak révén sikerül gond­jait apasztani. boldog. Én már fölvettem keresz­temet, én már elindultam Golgo­táimra, de maga ne... higyje azt, hogy érdemtelen vagyok szerete- tére, higyje azt, hogy kő a szi­vem, higyjen bármit, csak ne szenvedjen. Keresse máshol a boldogságot, az öröm rövid életű piros virágját, hiszen maga ked­ves, maga jó, magának eddig napsugár volt az élete... lesz még aki megnyitja maga előtt az öröm szivárványos kapuját... Én eltű­nők a maga életéből, s csak azt kérem utravalónak: adja nekem minden fájdalmát. Tövis koszo­rúm már akkor sem fog jobban sebezni, — s legalább maga fog még kacagni... . . . Emlékemben élni fog a maga képe, aranysugárral égve s ha nehéz lesz az ut, odamene­külök, előtte kérem istent, adjon nekem erőt s magának boldogsá­got . . . Pedig szép volt. . . emlékszik... mikor a Iáaranyos körrel fonta át szokv s én áhíta­tom n simitoitan. . . Vigyáz­va, . el ne tűn­jék, éroc i kezem nyomán..' mert maga olyan magasan áll mindenki felelt, maga olyan drá­nak örvend, ha idegenforgalomra tesz szert, ebből a városra csak haszon háramlik, mert itt lesz a Göcsejbe irányuló idegenforga­lomnak, turisztikának kiinduló pontja. A város társa­dalmi és sportegye­sületei kezdjék meg tehát már ezen a nyá­ron Göcsej szépségei­nek megtekintését. Máshova úgysem igen rándulnak ki; rán- duljanak hát ki Gö­csejbe. Kedvező időjárás esetén jó út­vonalakra megkapható volna a postaautóbusz is. Csak néhány próba kirándulás kellene és mind­járt hire lenne a „szép“ Göcsej­nek, melyet a jövő évben már távolabbi vidékekről is fölkeres­nének. Turista csapatok bizonyo­san. Folyói, patakjai vannak Gö­csejnek bőven, tehát fürdőzhetné- nek is a kirándulók. Csak meg kell kezdeni a dolgot s azután minden, úgyszólván, magától megy. Ha már egyszer valamiről beszélnek, az számíthat is érdek­lődésre. Kezdjük meg tehát Göcsej szép­ségeinek felkutatását és föltárását mi, zalaegerszegiek, akik legtöb­bet várhatunk Göcsej föllendülé­sétől s akiknek nemcsak kirán­dulóhelyünk, de még csak meg­felelő sétaterünk sincs. Cáfolja meg Zalaegerszeg azt a sok igaz­ságtalan vádat, amivel Göcsejt saját hibáján kívül illették, ve­zesse el a közönséget Zalaeger­szeg a „szép“ Göcsejbe, járjon elől Zalaegerszeg jó példával Gö- , csej megismertetésében és meg­szerettetésében. Méltó erre Gö­csej és ennyit meg is várhat Za­laegerszegtől. — A Szociális Missió Tár­sulat felhívja mindazokat, akik a plébániai földből kérnek, hogy f. hó 13 tói (hétfőtől) 18 ig (szom­bat) estig naponta d. e. 10—1 óráig, d. u. 3—6 óráig jelentkez­zenek a Kulturházban (Petőfi-u.) ga nekem, hogy a maga feje kö­rül ott kell ragyogni a sugárnak. . . . Szép volt ... s ép azért fáj annyira, mert szép volt, mert tiszta volt . . . repesve siettem magához, s ha sötét szemébe néztem, eltűnt a világ, csak ket­ten voltunk ... ha szőke fejét karomra hajtotta, zokogni szeret­tem volna boldogságomban . . . Szerettem akkor mindenkit ... kértem a tündérpálcikát, hogy vé­gig simíthassam vele az emberek homlokát, lelkét, hogy eltűnjenek azok az életgyürődések, hogy ka­cagjon mindenki, szívből, iga­zán . . . szerettem mindenkit, magáért, magán át ... s szeret­tem magát. . . . Olyan kicsi kis szó ez, szerettem . . . s micsoda vihar tombol mögötte . . . pedig gyön­ge szó ... s én szerettem volna ékesszóló lenni, hogy csak némi- kép is Gmondhassam magának azt, ami szivemben van: . . . szerettem volna lábai elé rakni szivem legpirosabb virágait, leg­színesebb álmaimat, legérdesebb dalaimat, magáé volt lelkem sze­relmes lágy Schubert muzsikája, magáé szerelmem mindennel da­coló titáni Wagner mennydörgő­Krónika. A jelennek s közelmúltnak Eseményit rajzolom, Remélem, a közönséget Pár sorral nem untatom. Arait irok, az nem más, mint Tiszta és szin igazság, Nincsen abban egyetlen szó, Mely ne volna valóság. Közelmúltban mit csináltunk? Tervezgettünk, spekuláltunk, De minden terv füstbe ment, Ez jellemzi a jelent. A pénzügynek szép palotát Terveztünk már jó régen, Sőt telket is vásároltunk Számára már jó pénzen. Terveztünk nagy, uj kórházat, S szintén vettünk telkeket És csináltak jónéhányszor Szebbnél is szebb terveket. Telke van a laktanyának, A polgári iskolának, S megállapítjuk végül: Sehol semmi nem épül. Mig tartott a tervezgetés, Addig minden sikerült, De a sokból kivitelre Egyetlenegy sem kei ült. Elefelejtettünk valamit, Még pedig egy kényeset, Hogy pénz is kell, mit nem pótol Semmiféle ígéret. Itt állunk most a telkekkel, Meg a drága, szép tervekkel. Ám előbbre nem lépünk, Mert hiányzik a pénzünk. No azért még van humor is E szomorú életben, Bikaviadalt rendeznek, De csak amúgy, véletlen. A városnak majorjából t Egy-egy bika kiszökik i És a népség, ki arra jár, Halálra rémüldözik. Nem kelt bank a tolvajoknak, Iskolákra fanyalodnak És mind ennek tetején Tél van ápril közepén. Ipszilon —'~ni riirrnr-itr'-irvT^-'T^i-V" * Flanell takarók 3 pengő­től, kerti abroszok már 4 pen­gőtől kaphatók. Kocsi és úti takarók, plaidek. SCHÜTZ áru­házban. 3921 se . . . magáért szembe szálltam volna az egész világgal, s ha köveztek volna is, odakiáltom: szeretem . . . . . . Szerettem volna nagy, ha­talmas lenni, hogy magáért senki lehessek . . . gazdag lenni, hogy szegény legyek, . . . szeretttm volna hírneves lenni, hogy oda­tegyem maga elé babérjaimat, s ha maga mindezeket egy mo­solyra méltatta volna, akkor len­nék hatalmas, gazdag, hír­neves . . . Maga volt a múlt százszor megálmodott álma, a jelen rózsa­színű csodája, a jövő forró re­ménysége . . . s én mégis bú­csúzom . . . . Mert él lelkemben egy ki­csi hang ... s ez azt kiáltja, ne tovább ! Szép volt . . . minden volt ... de másé a kötelesség... már a másé minden . . . Megpróbáltam elcsititani . . . s csak jobban kiáltott . . . s én... gyáva lettem . . , a világgal szembeszállók, de ezzel a hang­gal nem . . . mert igaza van ... a magáé a szivem, lelkem, éle­tem, álmom — de a kötelessé­gem másé . . . földi kötelékem máshoz fűz . . . Járjon elül Zalaegerszeg jó példával Göcsej megismerteté­sében és megszerettetésében. Társadalmi és sport egyesületeink rendezzenek kirándulásokat Göcsejbe. Az utolsó öt-hat esztendőben sokkal több szó hangzottéi, sok­kal több tinta használódott el Göcsej érdekében, mint azelőtt ötven-hatvan esztendő alatt. Mert a régi időkben innen Zalaeger­szegről egyszerűen elnéztek Gö­csej fölött Muraközbe, most pe­dig arra kényszerültek az arra illetékesek, hogy belenézzenek Göcsejbe s annak is a legrejtet­tebb, legsötétebb zugaiba. És, amint gondolkodtak Göcsej felől Zalaegerszegen, úgy gondolkod­tak — sajnos — Budapesten is. Vagyis sehogysem gondolkodtak. Most nincs Muraközünk, tehát foglalkozhatunk — Göcsejjel. Kell is foglalkoznunk és jóvá kell tenni sok évtizedes hibánkat, pótolni kell hosszú idők mulasztásait. Azt el kell ismernünk, hogy a figyelem most fokozott mérték­ben fordul Göcsej felé. E sorok írója hat év alatt száznál több cikket irt Göcsejről azzal a cél­lal, hogy Göcsejnek tagadhatat­lanul sok szépségére hívja föl a figyelmet és sürgesse azoknak az Intézkedéseknek megtételét, ame­lyek lehetővé tehetik e szépségek­. . . C V nek megismerését és élvezését, továbbá a terményeknek piacra hozatalát. * A közlekedés és népoktatásijgy terén lényeges javulás állott be az utóbbi idők folyamán. Sok út­vonalat megjavítottak, több uj utat és hidat építettek, iskolaépü­leteket emeltek, uj tanítói álláso­kat szerveztek. De mindez intéz­kedésekkel is csak a kezdet kez­detéig jutottunk. A hatalmas vi­dék csak akkor léphet ki az el­maradottság állapotából, ha meg­kapja azokat a régen beígért köz­lekedési eszközöket, amelyek úgy a személyforgalom, mint a ter- ményszállitás gyors és kényelmes lebonyolításához föltétlenül szük­ségesek. Igazi föllendülése azon­ban a Göcsejvidéknek csak ak­kor várható, ha a közönség í§ nagyobb számban és gyakran fölkeresi egyes szép pontjait, ha turisztikai tekintetben is ismertté lesz. Ez megy nehezen. És itt ma­gának Zalaegerszegnek kell az uttörés munkáját elvégezni, még pedig nemcsak Göcsej, hanem a saját jól fölfogott érdekében is. Ha ugyanis Cöcsej látogatottság­

Next

/
Oldalképek
Tartalom