Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-04-12 / 82. szám
2 Zalamegyei Újság 1931 április 12. szerint — a tapolcai járásban később kezdődött meg, azonban gyorsabb lefolyású volt. A tapolcai járásbeli ingatlanokra az utólsó másfél év alatt vették fel a legtöbb kölcsönt, de a múlt évben az ingatlanok túlnyomó része már el is érte a megterhelés felső határát. A legtöbb végrehajtási zálogjogot a tapolcai, lete- tlyei és balatonfüredi járásban jegyzik fel. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a válság a kisbirtokokat támadta meg legerősebben. Zala megyében az egészen kicsi Búcsú. (Levél.) Kezemben megreszket a toll, mikor leirom ezt a szót: búcsúzom. Leirom a halálos Ítéletemet... Úgy érzem, szivem vére csordul ki toliamon, úgy érzem, soha többé nem szól lelkemben zene, bóditó édes muzsika, a kiégett élet hamuja lassan beborít mindent, a ragyogó ünnepnapot vigyorogva öli meg a hétköznap... s mégis, le kell Írnom... Búcsúzom... tudja, mit jelent ez? Mikor irt, homályos szobámba any- nyi szörnyű nagy küzdelem után elszántam magam arra, hogy a tündér álmot széttépjem, hogy a boldogság madárkáját, melyet szivem kantjában őriztem féltékenyen — szabadon bocsássam ... Tudja, mi az, mikorsaját kezemmel ütöm át szivemet, mikor önakaratomból veszem vállamra ke resztemet? Tudja, mi az, mikor fagyos éjben csillag nélkül tétovázik a láb, mikor pihenés nél- nül vonszoljuk, a céltól mindig távolodva, a göröngyös utón si- koltó lelkünket ?! Nem... ne tudja... maga legyen birtokok összes terhe közel 46 millió pengő. F.bben a birtokkategóriában egy kát. holdra a legutoljára készített kimutatás szerint 116.80 pengő teher esik. A nagyobb kisbirtokok holdankénti terhe 49 8, a nagybirtoké 30.8 pengő. Ezeknek az adatoknak összeállítása óta a helyzet még rosszabodott, de az újabb adatok nem ismeretesek. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a segítségre Zalában is szükség van. Sok zalai kis és nagyobb birtokos várja a föidte- her rendezés végrehajtását, remélve, hogy annak révén sikerül gondjait apasztani. boldog. Én már fölvettem keresztemet, én már elindultam Golgotáimra, de maga ne... higyje azt, hogy érdemtelen vagyok szerete- tére, higyje azt, hogy kő a szivem, higyjen bármit, csak ne szenvedjen. Keresse máshol a boldogságot, az öröm rövid életű piros virágját, hiszen maga kedves, maga jó, magának eddig napsugár volt az élete... lesz még aki megnyitja maga előtt az öröm szivárványos kapuját... Én eltűnők a maga életéből, s csak azt kérem utravalónak: adja nekem minden fájdalmát. Tövis koszorúm már akkor sem fog jobban sebezni, — s legalább maga fog még kacagni... . . . Emlékemben élni fog a maga képe, aranysugárral égve s ha nehéz lesz az ut, odamenekülök, előtte kérem istent, adjon nekem erőt s magának boldogságot . . . Pedig szép volt. . . emlékszik... mikor a Iáaranyos körrel fonta át szokv s én áhítatom n simitoitan. . . Vigyázva, . el ne tűnjék, éroc i kezem nyomán..' mert maga olyan magasan áll mindenki felelt, maga olyan drának örvend, ha idegenforgalomra tesz szert, ebből a városra csak haszon háramlik, mert itt lesz a Göcsejbe irányuló idegenforgalomnak, turisztikának kiinduló pontja. A város társadalmi és sportegyesületei kezdjék meg tehát már ezen a nyáron Göcsej szépségeinek megtekintését. Máshova úgysem igen rándulnak ki; rán- duljanak hát ki Göcsejbe. Kedvező időjárás esetén jó útvonalakra megkapható volna a postaautóbusz is. Csak néhány próba kirándulás kellene és mindjárt hire lenne a „szép“ Göcsejnek, melyet a jövő évben már távolabbi vidékekről is fölkeresnének. Turista csapatok bizonyosan. Folyói, patakjai vannak Göcsejnek bőven, tehát fürdőzhetné- nek is a kirándulók. Csak meg kell kezdeni a dolgot s azután minden, úgyszólván, magától megy. Ha már egyszer valamiről beszélnek, az számíthat is érdeklődésre. Kezdjük meg tehát Göcsej szépségeinek felkutatását és föltárását mi, zalaegerszegiek, akik legtöbbet várhatunk Göcsej föllendülésétől s akiknek nemcsak kirándulóhelyünk, de még csak megfelelő sétaterünk sincs. Cáfolja meg Zalaegerszeg azt a sok igazságtalan vádat, amivel Göcsejt saját hibáján kívül illették, vezesse el a közönséget Zalaegerszeg a „szép“ Göcsejbe, járjon elől Zalaegerszeg jó példával Gö- , csej megismertetésében és megszerettetésében. Méltó erre Göcsej és ennyit meg is várhat Zalaegerszegtől. — A Szociális Missió Társulat felhívja mindazokat, akik a plébániai földből kérnek, hogy f. hó 13 tói (hétfőtől) 18 ig (szombat) estig naponta d. e. 10—1 óráig, d. u. 3—6 óráig jelentkezzenek a Kulturházban (Petőfi-u.) ga nekem, hogy a maga feje körül ott kell ragyogni a sugárnak. . . . Szép volt ... s ép azért fáj annyira, mert szép volt, mert tiszta volt . . . repesve siettem magához, s ha sötét szemébe néztem, eltűnt a világ, csak ketten voltunk ... ha szőke fejét karomra hajtotta, zokogni szerettem volna boldogságomban . . . Szerettem akkor mindenkit ... kértem a tündérpálcikát, hogy végig simíthassam vele az emberek homlokát, lelkét, hogy eltűnjenek azok az életgyürődések, hogy kacagjon mindenki, szívből, igazán . . . szerettem mindenkit, magáért, magán át ... s szerettem magát. . . . Olyan kicsi kis szó ez, szerettem . . . s micsoda vihar tombol mögötte . . . pedig gyönge szó ... s én szerettem volna ékesszóló lenni, hogy csak némi- kép is Gmondhassam magának azt, ami szivemben van: . . . szerettem volna lábai elé rakni szivem legpirosabb virágait, legszínesebb álmaimat, legérdesebb dalaimat, magáé volt lelkem szerelmes lágy Schubert muzsikája, magáé szerelmem mindennel dacoló titáni Wagner mennydörgőKrónika. A jelennek s közelmúltnak Eseményit rajzolom, Remélem, a közönséget Pár sorral nem untatom. Arait irok, az nem más, mint Tiszta és szin igazság, Nincsen abban egyetlen szó, Mely ne volna valóság. Közelmúltban mit csináltunk? Tervezgettünk, spekuláltunk, De minden terv füstbe ment, Ez jellemzi a jelent. A pénzügynek szép palotát Terveztünk már jó régen, Sőt telket is vásároltunk Számára már jó pénzen. Terveztünk nagy, uj kórházat, S szintén vettünk telkeket És csináltak jónéhányszor Szebbnél is szebb terveket. Telke van a laktanyának, A polgári iskolának, S megállapítjuk végül: Sehol semmi nem épül. Mig tartott a tervezgetés, Addig minden sikerült, De a sokból kivitelre Egyetlenegy sem kei ült. Elefelejtettünk valamit, Még pedig egy kényeset, Hogy pénz is kell, mit nem pótol Semmiféle ígéret. Itt állunk most a telkekkel, Meg a drága, szép tervekkel. Ám előbbre nem lépünk, Mert hiányzik a pénzünk. No azért még van humor is E szomorú életben, Bikaviadalt rendeznek, De csak amúgy, véletlen. A városnak majorjából t Egy-egy bika kiszökik i És a népség, ki arra jár, Halálra rémüldözik. Nem kelt bank a tolvajoknak, Iskolákra fanyalodnak És mind ennek tetején Tél van ápril közepén. Ipszilon —'~ni riirrnr-itr'-irvT^-'T^i-V" * Flanell takarók 3 pengőtől, kerti abroszok már 4 pengőtől kaphatók. Kocsi és úti takarók, plaidek. SCHÜTZ áruházban. 3921 se . . . magáért szembe szálltam volna az egész világgal, s ha köveztek volna is, odakiáltom: szeretem . . . . . . Szerettem volna nagy, hatalmas lenni, hogy magáért senki lehessek . . . gazdag lenni, hogy szegény legyek, . . . szeretttm volna hírneves lenni, hogy odategyem maga elé babérjaimat, s ha maga mindezeket egy mosolyra méltatta volna, akkor lennék hatalmas, gazdag, hírneves . . . Maga volt a múlt százszor megálmodott álma, a jelen rózsaszínű csodája, a jövő forró reménysége . . . s én mégis búcsúzom . . . . Mert él lelkemben egy kicsi hang ... s ez azt kiáltja, ne tovább ! Szép volt . . . minden volt ... de másé a kötelesség... már a másé minden . . . Megpróbáltam elcsititani . . . s csak jobban kiáltott . . . s én... gyáva lettem . . , a világgal szembeszállók, de ezzel a hanggal nem . . . mert igaza van ... a magáé a szivem, lelkem, életem, álmom — de a kötelességem másé . . . földi kötelékem máshoz fűz . . . Járjon elül Zalaegerszeg jó példával Göcsej megismertetésében és megszerettetésében. Társadalmi és sport egyesületeink rendezzenek kirándulásokat Göcsejbe. Az utolsó öt-hat esztendőben sokkal több szó hangzottéi, sokkal több tinta használódott el Göcsej érdekében, mint azelőtt ötven-hatvan esztendő alatt. Mert a régi időkben innen Zalaegerszegről egyszerűen elnéztek Göcsej fölött Muraközbe, most pedig arra kényszerültek az arra illetékesek, hogy belenézzenek Göcsejbe s annak is a legrejtettebb, legsötétebb zugaiba. És, amint gondolkodtak Göcsej felől Zalaegerszegen, úgy gondolkodtak — sajnos — Budapesten is. Vagyis sehogysem gondolkodtak. Most nincs Muraközünk, tehát foglalkozhatunk — Göcsejjel. Kell is foglalkoznunk és jóvá kell tenni sok évtizedes hibánkat, pótolni kell hosszú idők mulasztásait. Azt el kell ismernünk, hogy a figyelem most fokozott mértékben fordul Göcsej felé. E sorok írója hat év alatt száznál több cikket irt Göcsejről azzal a céllal, hogy Göcsejnek tagadhatatlanul sok szépségére hívja föl a figyelmet és sürgesse azoknak az Intézkedéseknek megtételét, amelyek lehetővé tehetik e szépségek. . . C V nek megismerését és élvezését, továbbá a terményeknek piacra hozatalát. * A közlekedés és népoktatásijgy terén lényeges javulás állott be az utóbbi idők folyamán. Sok útvonalat megjavítottak, több uj utat és hidat építettek, iskolaépületeket emeltek, uj tanítói állásokat szerveztek. De mindez intézkedésekkel is csak a kezdet kezdetéig jutottunk. A hatalmas vidék csak akkor léphet ki az elmaradottság állapotából, ha megkapja azokat a régen beígért közlekedési eszközöket, amelyek úgy a személyforgalom, mint a ter- ményszállitás gyors és kényelmes lebonyolításához föltétlenül szükségesek. Igazi föllendülése azonban a Göcsejvidéknek csak akkor várható, ha a közönség í§ nagyobb számban és gyakran fölkeresi egyes szép pontjait, ha turisztikai tekintetben is ismertté lesz. Ez megy nehezen. És itt magának Zalaegerszegnek kell az uttörés munkáját elvégezni, még pedig nemcsak Göcsej, hanem a saját jól fölfogott érdekében is. Ha ugyanis Cöcsej látogatottság
