Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-04-05 / 77. szám
VIII Zalamegyei Újság 1930 április 5. otthonát mentette. Kinek is jutott volna az eszébe akkor, hogy az asszony, meg a legnagyobb gyerek az ő házukban betegen fekszik. A két pici gyámoltalan meg bizonv nem hogy kifutott volna az égő házból, hanem inkább édesanyjukhoz szaladtak, odalapultak az ágyhoz, onnan várták a segítséget. Hiába biztatta őket a mozdulni sem tudó édesanya, hiába remegett életükért, hiába kiabált gyenge tüdejének minden erejével segítségért — a tragédia bekövetkezett. A beomló gerendák maguk alá temették a kis családot. Szegény ember, szegény öreg ember de gyászbaborult, de szomorú is lett azóta az életed! Most már megnyugodott öreg apó, reszkető kezével kicsiny kis madarakat etet. Jut nékik is az összeszedett magokból. Ismerik már. Bátran odaszállnak, még kezéből is elcsenik a szemet. Mikor aztán teleszedték kis begyüket, vig csicsergésbe kezdenek. Az öreg ember hallgatja, hallgatja. Összekulcsolja két kezét. Szép a madárdal. Vigasztalásul adta azt a jó Isten a szomorú emberi szívnek. Ha vidám a szív, még vidámabb lesz daluktól, ha bánatos, valami csodás megnyugvást rejt számára a kis madarak kedves dala. Öreg apó szivében nem is volt már csüggedés, bár sok is volta bánat. Beletörődött már a jó Isten akaratába. Egy szép levélhullató őszi napon, amikor az erdőben minden kis rebbenésre összerezzennek a száraz levelek, beteg lett az ősz öreg ember. Kis madárkái berepültek a kunyhóba; — öreg apó az asztalra szórta mind a meglevő magokat. Érezte, tudta már, hiába, nem tudja többé etet- getni a pici kis dalosokat. Lassan, megbékülten készült a jó öreg a csendes távozásra. Talán senki sem tudta, hogy örökre elpihent. Csak a jó Isten. Ö vezette át a csendes, örök otthonba. Ó adta ajkára az utolsó mosolyt, mert úgy érezte a jó öreg, mintha mellette állna kis családja, mintha szőke, kicsi lánykája halkan énekelne. Pedig csak a madárkák csicseregtek körülötte. Rárepültek kezére, vállára, kopott, fakó ruhájára is, ott csicseregték el a kapott élelemért a háladalt. Élt egyszer egy nagyon, de nagyon öreg ember. Családja nem volt már, mégis árvákat hagyott vissza — az erdő csicsergő kis dalos madárkáit. Cserné Z. Gizella. A kiváncsi Magüus. Irta: Gyenes Julia. Rohamosan közeledett a hus- vét napja. Már csak pár nap volt vissza. Magduska számlálta a napokat. Egyszer igy szólt az anyjához : — Anyukám, már csak hármat kell aludni és akkor jön a nyuszika és hoz a Magdusnak sok piros tojást. — Bizony kislányom, felel az anya, még kettőt alszol, akkor szedel zöld mohát és megcsinálod a fészket. Akkor még egyet alszol és mire felébredsz, tele lesz a fészek. Természetesen csak úgy, ha jó leszel és anyukának szót fogadsz. Magduska megígérte, hogy jó lesz és két nap múlva el is ment mohát szedni. — Hova csináljam a fészket, anyukám ? — kérdezte a mamáját. — Menj le a kertbe és csináld a lusztházba, majd oda fog találni a nyuszi. Magduska le is ment, de csakhamar visszajött azzal, hogy ő a szobájába fog fészket csinálni és meg fogja lesni a nyuszit és megmondja neki, hogy sok mindent tegyen a fészekbe, mert ő jó kis leány volt. — No aztán csak vigyázz, hogy a kíváncsiságoddal meg ne járd, inté a mama, mert ha a nyuszi észreveszi, hogy te leselkedsz, akkor nem hoz ám semmit sem. Magduska ettől megijedt egy kicsit, de azért mégis szobájába készítette el a fészket. Nem fogok neki szólni, de azért meglesem, úgy hogy nem veheti észre, morfondírozott magábanAz álom tündére azonban mély álomba ringatta a kis Magduskát és igy nem tudta meglesni a nyu- szikát Reggel, mikor felébredt, legelső tekintete a fészekre esett és rémülten vette észre, hogy abban egy fehér papírlapon kívül egyéb nincsen. Remegve nyúlt a papir után s sirva szólt a mamának. — Anyukám, nem hozott semmit a nyuszi, csak ezt. A mama megnézte a lapot. — Látod, kislányom, mondtam én, hogy hova csináld a fészket, nem fogadtál szót, nem kaptál semmit. Azt irta a nyuszi, hogy a kiváncsi kisleányoknak nem jár semmi. Magduska kétségbe volt esve, ígérte, hogy többé nem lesz kiváncsi, csak bocsásson meg neki a nyuszi és hozzon valamit. Mit fognak szólni az ő barátnői, ha eljönnek, hogy nem kapott semmit. Hiába volt azonban minden, Magdus összekutatott minden sarkot, hogy talán még is hozott valamit a nyuszi, de nem talált sehol semmit. Leült hát egy székre és keser- servesen sirdogált. Jöttek a kis barátnők. — Hát neked mit hozott a nyuszi, kérdezték tőle. Magdus sirva felelt: — Én kiváncsi voltam, sokat akartam és semmit sem kaptam. A kisleányok csodálkozva néztek össze. Egyszer csak benyit hozzájuk a mama. — Magduska, az előbb, mikor lenn voltam a kertben, mintha a nyuszit láttam volna elszaladni. Nézzétek csak meg, hátha hozott mégis valamit. Lett erre nagy öröm, szaladtak a kertbe, a sok keresés után végre egy rózsabokor tövében meglelték a fészket, tele piros tojással és cukorral. Legfelül egy kis cédula volt, a nyuszi irta. Ez állt rajta: „Máskor ne légy kiváncsi“! Gazdaság. Rovatvezető: Boda Béla, a zalaegerszegi Gazdakör titkára. Húsvéti gazdagondo« latok és remények«, A meghurcolt, megkorbácsolt, tövissel megkoronázott, keresztre feszitett Jézus Krisztust, eme hus- véli hangulatban, lelki szemeim előtt látom . . . Látom és szemem könnyezik, amint élete kálváriája lelki szemeim előtt elvonul . . . Látom, amint ellenségei arcul köpdösik és hallom az ordítozó tömeget! Szinte hallom a felbérelt hamis tanuk vallomását, s a nép ítéletét: „Feszítsd meg!“ Megborzadok . . . Bizonyos kimondhatatlan érzés járja át lel- kemet ... Az ordítozó nép akarata beteljesedett, az Igazságot, a világ Megváltóját keresztre feszítették . . . meghalt . . . eltemették . . . Látom a sírjánál álló fegyveres katonákat. Látom amint a katonák elesnek, a kő, mely a sírra volt hengeritve, megmozdul . . . a sir megnyílik s az Üdvözítő Jézus Krisztus, az „Igazság“ feltámadott . . . Hiába tették sírba, feltámadott 1 Jézus kínszenvedése, halálküzdelme önt erőt, reményt és bizalmat a magyar gazdába ma, e válságos gazdasági megpróbáltatások idején. Ne csüggedj gazda testvér, tekints a megcsufolt, halálra kinzott és feltámadott Jézus Krisztus jóságos, örömtől sugárzó arcára 1 A te feltámadásod sincs messze, hisz ma már a gazdasági életben világszerte olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek arra mutatnak, hogy a válság forduló ponthoz ért! Amerikában a vásárló kedv fellendült, megerősödött 1 Európában a tengeri egyezménnyel a háborús feszültség megszűnt. Németország és Ausztria a vámegyesüléssel már a megegyezés útjára tért. Magyarországnak is be kell lépni a középeurópai vámegyesülésbe, hogy a magyar föld válsága megszűnjék. A feltámadás tavaszi leheletét érzi a válságba jutott gazdasági élet. Mayer János földmivelésügyi miniszter megnyugtató szavai, melyek a földtehermentesitési javaslattal kapcsolatban elhangzottak, olyan biztatás a gazdatársadalomnak, mely a gazdasági élet fellendülését, a válság megszűnését eredményezi. Ismét 270 millió olcsó, rövidlejáratu külföldi hitelben lesz része gazdáinknak. Olyan gazdasági jobbrafordulás, olyan kedvező jobblét küszöbén áll a magyar gazdatársadalom, mely meghozza részére a feltámadást! Mikor az alleluja felhangzik az Isten házában, s milliók lelkét áthatja a feltámadt Krisztus iránti szeretet, tegyünk szent fogadalmat, hogy a rombolás és lemondás erőivel szemben felvesszük a harcot és kitartunk, mert csak igy érkezik el a mi föltámadásunk*. még pedig előbb, mint gondolnánk. Boda Béla. Faber Györgys „Szászországi falvakban.11 Ezen a címen tanulságos könyvecskében számol be Szászországban szerzett tapasztalatairól Faber György, az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara fogalmazója. Kitünően áttekinthető, 28 alcímmel ellátott füzetében színes képekben bontakozik ki előttünk a szász falvak magas kultúrája. Közvetlen megfigyelései alapján elibénk vetíti a szász falvak életét, leírja az ottani kisgazdák életmódját és vagyoni állapotát és rendkívül érdekes adatokat közöl a német kisgazdák műveltségéről,, olvasottságáról és gazdasági szervezeteiről. A „Miben különbözik a szász határ a magyartól" cimü fejezetben érdekes párhuzamot von az ottani és a hazai viszonyok között s egymásután feltárja azokat a különbségeket, amelyek a szász határ elütő jellegét adják. Részletesen szól a pompás szászországi utakról, bevezeti olvasóit a kisgazdák majorudvarába s végig kalauzolja 10 szobás emeletes lakásaiban. A gyakorlati gazda szemszögéből nézve ismerteti gazdasági berendezésüket, gazdálkodási rendszerüket s azt a nagyarányú technikai fejlettséget, amely a német mezőgazdaságot oly magas fokra lendítette. Sok eredeti dolgot tudunk meg a könyvecskéből a gépek kiterjedt használatáról, az elektromos áram szerepéről, miképen végzi el 4 ember a csép- lést a pajtába beépített modern cséplőgéppel, stb. Ugyancsak tanulságosak a Szászországban dívó növénytermelésről és állattenyésztésről, valamint a trágyakezelésről és műtrágyázásról szóló részek is. Nagyban emeli a könyvecske értékét, hogy leírását a szerző számos eredeti fényképfelvétellel illusztrálja s igy az olvasó teljes fogalmat alkot magának a közölt dolgokról. A mindvégig érdekes, sok tanulságot magában foglaló könyvecskét 50 fillér postabélyeg beküldése ellenében díjmentesen megküldi a Kaposvárott székelő Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara. Legszebb a tavasz a pesti korzón ... Az itt lévő Bristol Szálloda uj rendszere a közönség tetszését * megnyerte. Napi 12f— P-ért kaphat — a szoba fekvésétől függőleg — lakást és elsőrendű teljes ellátást. Jöjjön, próbálja meg és mindig csak hozzánk fog szállni. Bristol Szálloda Budapesti Dunakorzó.
