Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-06-28 / 148. szám

1931 junius 28 ZRámegyeí Újság 3 este jókor, télen 7-kor nyáron 8-kor ágyba; ha egész nap ját­szott és futkosott, jól fog aludni s reggel pihenten ébred. Legyen gyermek és ne ugráljon még este 10 órakor is a korzón, kiránduló helyeken stb. a felnőttek közt, ahol aztán mindenféle, nem neki való dolgot lát és hall. Adjunk neki valamiféle foglal­kozást, akár egy cserép virágot, egy kis kanárimadár gondozását, vagy pl. az asztalláb letörlésével bízzuk meg. Ilyesmi roppant büsz­kévé teszi, mert minden gyermek szeret fontoskodni és nagyon örül annak, ha „komoly“ munkával bízzák meg. De aztán követeljük meg, hogy ezt a rábízott „fontos munkát“ lelkiismeretesen el is végezze mindennap. így az iskolában is kötelesség- tudó és pontos lesz. Ne szidjuk előtte az iskolát soha. Ha a gyerek panaszkodik, menjen el a szülő az iskolába és érdeklődjék a gyermek előmene­tele iránt. Szívlelje meg, amit a tanárok, tanítók mondanak, fog­lalkozzék egy kicsit a gyermek­kel, követelje meg tőle, hogy is­kolai feladatát végezze el minden­nap. Ha ezt megszokja elemista korában, nem veszii el a fejét majd később sem. Végül tanítsuk meg arra a gyermeket, ne féljen bevallani, ha valami rosszat :esz, hanem szok- ja meg, hogy minden kihágás, minden kötelességmulasztás maga után vonja a büntetést. Csak gyáva ember fut meg cselekede­teinek következményei elől. Ezeket voltam bátor felemlíteni és a szülők jóakarata figvelmébe ajánlani s maradok Keszthely, 1931. június 25. szives üdvözlettel Egy anya. Zavargások előzik meg a spanyol választásokat. Madrid, junius 27. Sevillai je­lentés szerint ott heves utcai har­cokra került sor, mikor a kom­munista munkások a „polgári köz­társaság“ ellen akartak tüntetni. A csendőröknek kardlappal kellett a tüntetőket szétverni. A kormány kijelentette, hogy a hasonló tün­tetéseknek véget vet. A sevillai munkások sztrájkkal fenyegetőz­nek. Páris, junius 27. Madridi je­lentés szerint a szélsőséges ele­mek a vasárnapi választásokra egész Spanyolországban zavargá­sokat terveznek, amelyekbe a mun­kásokat akarják belevonni. A za­vargások megakadályozására a csendőrparancsnokok korlátlan fel­hatalmazást kaptak. Hir szerint a közbiztonsági rendőrség parancs­noka ellen sikertelen merényletet kíséreltek meg. Tf Lf P-E/ Kt/ZÜ LÉKÉRT DfTTKTORO/ KÉ/ZÜLÉKÉRT TÉMÁT* vJf üt Ljf • Bf • RÉG! Tf LE PEJ Ki ÍZ 0 LÉ KÉT- MODf.öíTPH ILIP/ •HÁLÓZAT! • kfJZÖLÉKRc 6-12 -HAVI • KÖZIÉTf IZüTff M£ LLÖÄ&i) U HON • RÁDIÓ* Bármely rádiókészüléket lakásán díjmentesen bemutat POLGÁR ENDRE villamossági vállalat ZALAEGERSZEG. Megyeházzal szemben. O 4502 Rádiók és villamossági cikkek 6, 12 és 18 havi részletre. | *0* ? i w ÉVCS 6ÄRANCIAT NYÚJT ! mezőkövesdi templomból léptem volna ki, a vasárnapi nagymise után. A leányom üdvözlő beszéd kí­séretében lakodalmas fehérrózsa csokrot nyújtott át a bárónak. Az ezredes könnyekig meghatva ölelte magához Micit s motyogta egymásra. — Áber die Ungáren —! Váltig azt hangoztatta soha sem felejti el a magyaros vendégsze­retetet. Vidám mulatozással hajnalig tartott a születésnapi muri. Az öreg német jó magyarosan be­rúgott. A hölgyekkel annyira in­cselkedett, hogy végül a jegeket szedte ki a pezsgőhütő tartóból s azt akarta a fejükre rakni, mint mondta : szükséges őket kissé le­hűteni . . . De hát derűre jön a ború! A báró születésnapját követ­kező napon, ugyhiszem már dél­felé járhatott az idő, mert bizony már napkeltekor térhettünk nyu­govóra, mély félálomban szende- regtem, amikor a feleségem meg­rémült arccal jelent meg az ágyam mellett. — Pista nem tudom mi tör­ténhetett odaát Sáriéknál . . . Idáig hallani, ahogyan a báró kiabál . . . — Talán még nem heverte ki a tegnapi mámort — ásítottam nyújtózkodva. — Ez nem a tegnapi kedélyes hangja. Hallod ? Most is meg­nézhetnéd, talán valami történt... De mielőtt még teljesíthettem volna feleségem kívánságát Sári sógornőm rohant be. — Képzeljétek micsoda kelle­metlenség. A báró fogsora . . . — Ejha, hát még annak is történhetett baja? Talán odaszállt neki a pezsgőmámor? . . . — Pista, kérlek ne tréfálj. Ez igen komoly dolog.' A bárónak tudvalevőleg hamis fogsora van. Ma reggel kissé fájt a feje s fel­kelt, hogy sétálni menjen. A fog­sorát mint emlité ott felejtette az asztalon. A Balaton parton el­aludt, most jött haza. A fogsor­nak az alatt az idő alatt teljesen nyoma veszett. Most rajtunk ke­resi. — De hát ki járt az alatt a szobában? — Érdeklődött a fe­leségem. — Senki. Csak julcsa takarí­tott. — Hát Julcsa mint mond? Neki csak nem kell a fogsor ?... — Éppen itt a baj. Julcsa nincs itthon. Elment az ángyá­hoz. Csak éjjel a tizenegyes vo­nattal jön meg. Borzasztó. Mivel bírjuk addig ezt a feldühödött embert lecsillapítani ? Nekem, megvallom, szörnyen tetszett a dolog. Nagy fürdővendég praxi­somban még ez eset nem fordult elő. Kíváncsian vártam a dolgok fejlődését. Mintha gyászfátyol borult volna a „Sári villára“, egyszerre némult el a kacaj! A szőke baronesszek ijedten suttogtak a nevelőnővel. Sári gömbölyű idomairól pár de­kát leadott az izgalmas sirógör- csök következtében ... A báró pedig beesett szájjal, szobaáris- tomra kárhoztatva várta a tizen­egyes vonat berobogását. Egy döntő ütközetnél nem vár­hatják nagyobb izgalommal a ki­merült seregek a segélycsapatok érkezését, mint ahogy Julcsa visz- szatértére vártak. Végre leszállt az éjszaka. Vonatfütty. Utasok bontakoznak ki. Majd feltűnik Julcsa. Először is Sári rohanta meg] a gyanútlan teremtést. — Julcsa, hová tette a báró ur fogsorát ? Szegény Julcsa, mintha csak most pottyant volna ide egy más csillagzatról, annyira értelmetlenül bámult úrnőjére. — A báró ur fogsora? — Igen, igen. Amióta maga reg­gel ott takarított, nincs sehol. Magyarázatok, eszmecserék után kisült végre az igazság. Julcsa egy csomó dinnyehéj társaságában szerényen meghúzódó fogsort a szemetes gödörbe dobta. De erre már Sárin volt a sor az ájulási rokamra. Tudvalévőén a délután folyamán érkezett egész kocsi­rakomány érett marhatrágya lett a szemétgödörbe elhelyezve. így a szóbanforgó fogsor azzal telje­sen eltemettetett. A bárót a gutaütési rohamtól féltettük, amikor tolmácskodás után megtudta a tényállást. Kije- lentette: a fogsort onnét minden körülmények között ki kell venni. Nem a költséget sajnálná, amibe kerülne egy uj fogsor csináltatás, de ki tudja, sikerül-e ilyen reme­kül, mint ez? Erre már Gyula is beszélt, ki eddig semleges állást vállalt. A trágyarakományt nem engedi kiszedni. Az a sok piszok s vele­járó kellemetlenség stb. A fogsor nyugodjék békében. A sok szó­harc után a báró lett a győztes. Természetesen ezekután a bárói család megröviditette a nyaralást. Elutazáskor megállapítottam, hogy a báró fogsora teljes épségben villogott, a szájában. Sári ezekután eladta a villát s következő nyarat a tenger mellett töltötte. Az élet utjai azonban kiszámít­hatatlanok . . . Itt véletlenül összetalálkozott a báróval, mindent kimagyaráztak s egy napon arról értesített ben­nünket, hogy feleségül meg a báróhoz. Valami azonban biztos. Ha Sári bécsi asszony is lesz, azért hazáját nem kellene elfelejtenie. Mert ha férje ajkára tekint, min­dig a kitűnő magyar szarvas­marhatenyésztés juthat az eszébe...

Next

/
Oldalképek
Tartalom