Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-06-23 / 140. szám

2 Zaíamegyeí Újság 1931 junius 23. Nagyszerűen sikerült a vasárnapi dalosünnep. Az egerszegi dalosegyesületek hangversenye. Nöfendék-hangYerseDyek. Vasárnap délután két zenetanár­od tartotta meg a növendékekkel a szokásos évvégei zongoravizsga- hangversenyt. Grész Elza növendékei az állami polgári leányiskola tornatermében mutat­ták be a zongorázásban elért elő- menetelöket nagyszámú előkelő közönség jelenlétében. A legegy­szerűbb gyakorlatoktól a magas művészi alkotásokig kerültek be­mutatásra a kedvesnél-kedvesebb darabok két kézre, négy és hat kézre olyan precizitással, amely elárulta, hogy a kitűnő zene­tanárnő elsőrendű zenepedagógus is. Nem volt egyetlen hiba sem. A növendékek kottaolvasása, tak­tusérzéke, játszási készségűk egy­aránt szakszerű és gondos veze­tésre mutatnak. A műsor számai között Ujlaky László, kőszegi gim­nazista két igen szép költemény­nek elszavalásával szórakoztatta a hallgatóságot. A jól sikerült vizsga végeztével a jelenlevők lelkes ün­neplésben részesítették a fáradha­tatlan buzgalmu tanárnőt. Hat­kezeseket játszottak: Kóczián Gi­zella, Grünwald Margit és Lillik Erzsébet, továbbá: Zalay Ilonka, Nagy Margit és Jáross Ilonka; négykezeseket: Molnár Mária tanárnőjével, Ujlaky Maca és Skublics Zsuzsi; kétkezeseket: Riszt Vera, Till Karcsi, Grünhut Magda, Havas Ernő, Földes Sári, Till Erzsi, Mérő Mica, Grubits Lili, Páslek Piroska, Illés Ilonka, Dolgos Elli, Ujlaky Maca. Keresztúryné zongoravizsgáját nagyszámú és előkelő közönség hallgatta végig a Move Z S E nagytermében. Hogy Keresztúryné kiváló zene- pedagógus, azt már évekén keresz­tül bebizonyította, de most egé­szen lebilincselte a közönséget. Élvezet volt hallgatni nem csak a kiforrott technikával játszó Pintér Mancit és Wittman Bözsit, hanem a zongorát alig felérő Indra Bö­zsit, Kummer Pubit, Hoffmann Ferit is. Nagyon kedves volt Liftl: Mazurka hatkezese, melyet Sulzbeck Frédi, Vámossy Manci és Grünfeld Klári adott elő precíz tudással, finom színezéssel. Min­den egyes szám külön-külön meg­érdemli a dicséretet, amit a hálás közönség kitörő éljenzéssel és rengeteg tapssal juttatott kifeje­zésre. Nem lehet kiválasztani, me­lyik volt jobb, a Wittmann testvé­rek négykezese Bruck: Éjjeli ze­néje, vagy Moskovszki: Spanyol tánc négykezese a Dömötör testvé­rek által előadva. Zalai Elli, Oláh Ilona, Púpos Manci, Hegedűs Irénke, szépen játszottak. Méltó befejezése volt a vizsgának a Cinka Panna c. melodráma, melyet Dö mötör Éva szavalt nagy átérzéssel mig a kisérő zenét Pintér Manci és Horváth Elemér végezte brilli* áns technikával. A vizsga végén a közönség lelkesen ünnepelte a tanárnőt.______________________ Indián motor­lrnnnlvn«M oldalkocsi­KePekpaPval, (keve­sen használt). — Cim: Dr. Bartos István orvos, Keszthely. 4509 — Jön a nyári forróság, amikor legkellemesebb öltözék a bourette vászonból készült ruha. Gyönyörű választékot és olcsó árakat talál Schütznél. Ünnepet ült vasárnap Zalaeger­szegen a magyar dal. A Zalaeger­szegi Iparoskor és Iparos Dalárda Czobor Mátyás polgármester véd­nökségével tánccal egybekötött da­losünnepélyt rendezett, melyen az Iparos Dalárdán kívül közremű­ködött a város másik két dalos­együttese: az Egyházi Ének- és Zeneegyesület (zene és vegyeska­rával) és az Épitőmunkás Dalárda is. Az ünnepélyt a kedvezőtlen idő miatt nem az ipartestületi szék­ház kerthelyiségében, hanem ter­mében tartották meg 'szépszámú közönség részvételével, melynek soraiban helyet foglalt Batthyány Pál gróf és Kray István báró is. Az ünnepélyt az Egyházi Ének­és Zeneegyesület zenekara nyi­totta meg Haydn „Andantéjával. Talán mondanunk is felesleges, hogy a zenekar Németh József karnagy vezénylete mellett remek­munkát szolgáltatott a közönség­nek, mely szűnni nem akaró taps­viharral fejezte ki elismerését. Utána Czobor Mátyás polgár- mester csinos beszédben fejtegette a dal jelentőségét, a dalszeretetet és különösen a magyar dalnak fenségességét. A magyar dal a lé­leknek mélységeiből tör elő és ki­fejezi a magyar embernek minden érzelmét, örömét, fájdalmát; nincs ennél hatásosabb muzsika. A ma­gyar kultúra ma a mi egyetlen fegyverünk s ezt a fegyvert kell forgatnunk, hogy ismét ragyogjon s hirt, dicsőséget szerezzen a ma­gyarnak. A magyar név muzsiká­jának át kell hallatszania a tria­noni határokon túl is, hogy lel­kesítse, erőre hangolja, kitartásra képesítse: elszakított testvéreinket. És, ha ezt a fegyvert jól forgat­juk, a magyar nóta ott lesz ismét a régi határokon. Ennek mielőbbi elkövetkezéseért imádkozunk dal­ban is a magyarok Istenéhez. Az Épitőmunkás Dalárda, mely ez alkalommal szerepelt uj kar­nagyának, Laub Jánosnak veze­tése mellett, igen jó betanulásban és kellő fegyelmezettséggel éne­kelte el Jeligéjét és a „Régi nótát“. Egy keszthelyi előfizetőtől kap­tuk az alábbi levelet : Rakovszky Iván bizonyára maga is csudálkozik, ha elolvassa a „Keszthelyi Hirek“-et, a máról- holnapra ruhát cserélő kis újsá­got. A kis lapocska eddig Reischl Richárdért harcolt. Mindenkinek az volt a meggyőződése, mind­végig ki is tart Reischl Richárd mellett. Azért volt nagy azonban a csudálkozás, amikor a Keszt­helyi Hírek megverte a nagydo­bot Rakovszky Ivánért, ott hagyva Reischl Richárdot, aki pedig min­dig szivén hordta a lap érdekeit. Nézzen csak körül a Keszthelyi Hírek Keszthely városában. Leol­vashatja az arcokról a megdöb­benést, amit keltett pálfordulása Keszthelyen. Általános vélemény: a Keszthelyi híreknek semmi esetre sem lett volna szabad Reischl Richárdhoz hűtlennek lennie, an­nál kevésbé, mert szerkesztője nem A törekvő és kitűnő hanganyag­gal rendelkező dalárda szintén a közönség teljes elismerését vál­totta ki. Ugyancsak Jeligéjével s régi magyar dalokkal kedveske­dett az Egyházi Vegyeskar ezután, majd az Iparos Dalárda énekelte el Jeligéjét és „Ablakodból miért nevetsz rám“ nótát Bálint Béla karnagy vezetése mellett. Mind­két dalárda csak sikereinek szá­mát gyarapította. Az Egyházi ze­nekar került most ismét sorra és fenséges élvezetet nyújtott Nabu- kodonozor és Erdei kovácsok pom­pás előadásával. Az ujráztatás ter­mészetesen nem maradhatott el, mert a közönség újra, meg újra hallani akarta azt a kitűnő zene­kart, melynek hire szétment már a város és a vármegye határán is. Az utolsó három számot a há­rom dalárda felváltva adta elp. Az Épitőmunkás Dalárda „Én babámmal“ és „Munkásdal“-lal, az Egyházi énekkar magyar nép­dalokkal, az Iparos Dalárda pe­dig a Szerenáddal és bordallal elégítette ki a közönség várako­zását. A három énekkarnak és az Egyházi zenekarnak ez a szerep­lése is arról tett bizonyságot, hogy Zalaegerszeg város közön­sége szereti a dalt, hogy alkal­mas vezető egyének mellett itt olyan dalos élet fejlődhetett, ame­lyet megirigyelhet minden város. Reméljük, hogy a közönségnek dalszeretete nem csökken és a város dalkulturája a virágzásnak legmagasabb fokára emelkedik. Ha az ünnepélyt a kerthelyi­ségben lehetett volna megtartani, még nagyobb számú közönség élvezte volna végig a pompásan előadott szebbnél-szebb ének- és zeneszámokat. Az eredmény, ame­lyet igy is sikerült elérni: bemu­tatta, hogy három életképes da­lárda működik Zalaegerszegen s ezeket a dalárdákat egy közös érzelem, a magyar dal szeretete I irányítja. A műsort reggelig tartó tánc • követte. szegény ember. Ez a lap most azt a tanácsot adja Meizler Károly dr-nak, hogy lépjen vissza, futamodjék meg, mert Rakovszky verhetetlen. El­hisszük, hogy mind a Keszthelyi Hirek, mind Rakovszky Iván na­gyon örülnének, ha Meizler Ki- roly dr. visszalépne. Ezt a szí­vességet azonban nem teheti meg senkinek sem. Nem teheti meg ezt a szíves­séget, mert a nagy választókerü­let kisgazdái, kisiparosai, kiske­reskedői és nyugdíjasai megdönt­hetetlen hüsséggel állanak Meizler Károly dr. mellett. Nézzen csak körül a Keszthelyi Hirek kissé jobban a kerületben ! Nézzen csak, majd meglátja. És mi azt hisszük, körül is néztek. Körülnéztek és látták, hogy a keszthelyi válasz­tókerület polgárságának többsége érett megfontolás alapján szikla­ként áll Meizler Károly dr. mellett. Ezért jelent meg a cikk, amely őszintén szólva — igen naiv. Annyira naiv, hogy mindenki mo­solyog rajta; mert átlát a szitán. Ha az „egységes“ ügye olyan biztos, akkor miért a nagy kortes­sereg, akkor miért fenyegettek meg pár tanítót „államsegélyük­nek elvesztésével,“ akkor miért zörgették fel az erdőőrök az alvó polgárokat „nem kaptok fát“ ijeszt­getéssel, akkor miért láttunk olyan levelet, melyben nagy ösz- szeget Ígérnek becsületes pol­gárnak ? Miért ? Miért ? Erre feleljen a Keszthelyi Hirek f Feleljen, ha tud. Rakovszky Nemesbükön hidat, Alsópáhokon istállót és Balatongyörökön kikö­tőt ígért. A balatongyöröki kikötőt már régen felvették az építendő hajóállomások közé. Az a kikötő­állomás Rakovszky nélkül is meg­lesz, ha lesz rá pénz. A Balaton- kultura hívei és rajongói harcol­tak már a kikötőkért, igy a bala- tongyörökiért is. Ne ígérgessenek ma olyan könnyen. Ma, midőn az útépíté­sek is jórészt szünetelnek. Hangsú­lyozzuk, a balatongyöröki kikötő nem Rakovszkytól függ, hanem más­tól. Mert a balatongyöröki kikötőt megépíteni kötelesség, mihelyt arra pénz lesz. Rakovszky Iván akkor Írná be nevét Balatongyörök történetébe, ha saját pénzéből ajándékozná meg a pompás fürdőt kikötővel. * Nem fogadjuk meg a Keszthelyi Hirek tanácsát. Nem lépünk vissza. Mi is felszólithatnók erre Rakov- szkyt, de mi tudunk várni junius 28 ig. Mi nem vagyunk idegesek. Mi nem vagyunk fáradtak, min­ket felüditett a kisemberek lelke­sedése és hűsége. {Aláírás,) Iskolai találkozók. A zalaegerszegi gimnáziumnak tiz év előtt érettségizett öregdiák­jai vasárnap tartották találkozóju­kat, amelyre mintegy tizenöten jöttek össze. Az öregdiákok reggel 9 órakor a gimnázium épületé­ben gyülekeztek és ott megkoszo­rúzták az intézet hősi halottainak emléktábláját, amely alkalommal a tiz év előtt érettségizettek egyike, Vass János attalai (Somogy m.) káplán mondott emlékbeszédet. Majd az egybegyűltek istentisz­teletre vonultak, mindenki a saját templomába. Á ferences temp­lomban Vass János mondott szent­misét, akinek Győré József dr. zalaegerszegi kórházi alorvos és Pintér György enyingi segéd­jegyző minisztráltak. Szentmise után az egykori diákok a teme­tőbe mentek, ahol csokrokat tet­tek le elhunyt tanáraik és társaik sirjaira, rövid beszéd kíséretében. Visszatérve a gimnáziumba, tisz­telegtek Péterffy Béla igazgatónál és volt tanáraiknál. Délben tár­sas ebéd volt, amelyen az öreg­diákokon kívül megjelent Péter­ffy Béla reálgimnáziumi igazgató, valamint Suszter Oszkár, az öregdiákok egykori osztályfőnöke és régi tanáruk, Csiky György. Ebéd közben Borbély András emlékezett vissza a diákévekre és üdvözölte az igazgatót és tanárai­kat. A felköszöntőre Péterffy Béla igazgató és Suszter Oszkár vála­szoltak közvetlen szavakkal. Az egy­kori diákok sokáig maradtak együtt jó hangulatban, s elhatá­Válasza „Keszthelyi Hirek“-nek arra a cikkére, amelyben el akarja tanácsolni Ifleizlert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom