Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-06-20 / 138. szám
1931 junius 21. 11 Zalamegyei ilemi iskolák ingyenesitése és az eddigi közoktatási irányzat megváltoztatása. E kérdésnél nagyon sokat kellene Írnom s itt is csak a főirányelvekre mutatok reá. A fő cél, hogy minden ember, aki csak születésétől nem gyenge tehetség, a műveltségnek egy emberhez méltó minimális fokához ingyen juthasson. Ezen minimális fok pedig az elemi iskolai nevelés, melynek címében minden benne foglaltatik. Itt megjegyzem, hogy a polgáriiskola egy teljesen felesleges nagy költségű intézmény, ehelyett elemi iskolának megfelelő átszervezése célirányos és kívánatos. Az általános közművelődési politikára nézve nálunk súlyt kell helyezni a gazdasági iskolákra, azután az ipari és kereskedelmi iskolákra s ezen iskoláknál a gyakorlati életnek megfelelő tanítási módszer hozassák be. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a jelenlegi közoktatási politika a mostani gazdasági viszonyainkra való tekintettel, meg nem engedhető fényűzést engedett meg magának, amelyet további ilyen irányban vezetni lelkiismeretbelí kérdése a kormányzásnak. A szellemi és kézimunkások munkaidejének 8 órában való megállapítása, (vasárnapi általános munkászünet, szombat délután 1 órától hétfő reggelig.) Az ezen ponthoz való kommentár szükségtelen, világosan és igazságosan magában foglalja a cim azt a jegos követelményt, amit a szellemi és kézimunkásoknak meg kell adni. A nagyüzemek, gyárak stb. százalékos hozzájárulása a munkások javadalmazásához. Ez a legnagyobb szociális kérdések egyike, melynek megoldása haladékot nem tűrhet és egyenesen kimondhatom, hogy erkölcsi, becsületbeli, emberi és hazafiui kötelessége a kormányoknak, hogy e kérdést a címében rejlő kötelezettséggel törvény utján sürgősen szabályozzák. A Társadalmi Munkásbiztositónak teljesen uj pénzügyi és gazdasági alapokra való fektetése, bevonásával az összes •polgári nyugdíj igényeknek, biztosítás alakjában való rendezésében. E kérdés részletezése nagy tömeg feldolgozását igényli, s itt csak egy gondolatot vetek fel, hogy ezan kérdést biztosítékot nyújtó biztosítási intézetekkel lehet olcsón és jó megoldani. Uj földbirtok politika. Ez egy nolimetangere kérdés, melyhez csakis a gyakorlat alapján és az ezen kérdéssel foglalkozó tudósok bevonásával kell segíteni egy teljesen uj törvénnyel, mely törvénynek alapja nemcsak a földnek, de a föld növelésének is kontároktól való megszabadítása. Az állami javaknak 50 évre való bérbeadása. E pont takarékosság szempontjából kívánatos, hogy az állam jövedelemhez jusson, s ezen kérdésnél ennek méltányos megoldásánál kell, hogy szem előtt tartsa az állam, miszerint földjeinek bérbeadását, vagy akár ipartelepeinek is, elsősorban a régi alkalmazottaknak való bérbeadás felajánlásával valósítsa meg. Az egyesülési és gyülekezési jog szabályozása. Mindenekelőtt az állam érdekeinek, biztonságának szem előtt tartásával oldandó meg a polgároknak eme szabad megnyilatkozási és szabad, hogy úgy mondjam mozgolódási joguk, amelynek mértékét a közbiztonsági és erkölcsi törvények egyaránt kell, hogy szabályozzák, de mielőtt e törvények életbe lépnének, elengedhetetlen követelmény, hogy az ország intellektuális ereje legalább is 50 százalékkal emelkedjék, tehát ennek megelőző megteremtéséhez egy sokkal nagyobb műveltségű és erkölcsi erejű emberi anyagra van szükség, mint a jelenlegi. A különböző vallásfelekezetek közül a törvényes elismerés szempontjából való revízió. E kérdésnél az eddig törvényesen elismert vallásokon kívül a többi életjelet adó külömböző szekták, szigorú felülvizsgálata kívánatos, mert hogy az ilyenek elterjedjenek, inkább a tudatlan népeknek vallás-erkölcsi félrevezetésére üzleti szempontból irányul, tehát, mint gazdasági és erkölcsi hátrányt okozó jelenségek felülvizsgálandók és csak a törvényben ezentúl felsorolt vallásfelekezeteknek adandó meg a szabad ténykedési mozgás. A trianoni békeszerződés revíziója. Ez minden magyar embernek egyetlen vágya s ennek keresztülvitelét nyugodt lélekkel bizhatjuk úgy a jelenlegi kormányra, mint hazánk összes becsületes honpolgárainak a támogató közreműködésére. Igazságügyi reformok. E kérdéssel most már sokkal bővebben kell foglalkoznom, s ■ amit netalán elhallgatok, vagy el kellene hallgatnom, e tekintetben módot és alkalmat fogok keresni, hogy érdekelt és illetékes körökkel az elhallgatott nézeteimet és aggályaimat közöljem. Most csak azokról a kérdésekről fogok írni, amelyek nyilvánvalók és bizony sürgősek. III. Nézzük tehát az igazságügyi kormányzatot. Az igazságügyi kormányzat reformjának kérdésénél nem fogok különféle elcsépelt és közismert szólamokra hivatkozni, igy pl.: hogy az „igazság az országok alapja“, hanem inkább tövéről-hegyére megÚjság vitatom a helyzetet és azzal a virgiliusi mondással: „a szakadatlan munka mindent legyőz“ Labor omnia vincit improbus, meglehetős részletességgel akarok e kérdésben eljárni. Az is azon szomorú világesemények közé tartozik, — amint azt az újságokból olvashatjuk, — vagy egyes magánértesitésekből is tudomást szerezhetünk róla, hogy sajnos, — az egész világra értem — „ma csak Ítéletek vannak, de igazság nincsen !“ Ezt irta nekem hónapokkal ezelőtt egy régi jó ismerős barátom is, egy nagy politikus, és volt berlini egyetemi tanár. Minden körülmények között azonban meg kell erősíteni, kivételek használata nélkül azt a fontos alaptételt: hogy a törvény előtti egyenlőséget mindenkivel szemben, minden körülmények között meg kell tartani, meg kell védeni. Nem a világháború szülte erkölcsi kilengések befolyásairól akarok én itten szólani, mert ha ezek bizonyos mértékben az emberi gyarlóság alapján befolyásolhatták is a bíróságokat, azonban ezek további hatásának már réges-régen meg kellett légyen szűnni. Egy biró rendkívüli fontos életfeladatának csak akkor felelhet meg becsületesen, ha ezen élet és vagyon feletti uralkodásának ténykedéseiben úgy szellemileg, mint fizikailag egy arra kiválasztott, kipróbált egyén. Hogy nekünk embereknek a legfontosabb életérdekeink vannak az ítélkező bírók kezében letéve, azt részleteznem felesleges. Tudom azt, hogy a biró is ember, tehát gyarló, tévedhet, tévedni szokott, azonban tévedés és tévedés!! között nagy különbség van. Hiszen az emberi gyarlóságból eredő jóhiszemű tévedések úgy szinte hibás ítéletek pótlásáról van törvényes intézkedés is, olyannyira, hogyha ez nyilvánvalóvá válik, a kincstár köteles erkölcsi és anyagi elégtételt adni az ártatlanul szenvedőnek, sőt ez kiterjed még arra az esetre is, hogyha bírói tévedés alapján valaki halállal büntetett légyen, — a hátra maradt családnak! Csodálatos, hogy az egyes országokban épen ezen, és ezekhez hasonló okok miatt nem helyezték már régóta a bírói pályára készülő egyéneket szigorú vizsgálat és ellenőrzés alá! Csodálatos valóban, hogy a mindenre annyi gondosságot pazarló kormányok nem gondoltak arra az ideára, hogy a bírói státust egy teljesen külön testületté emelik, és pedig azáltal és úgy, hogy az előismeretek megszerzésére szükséges tudományt egy egész más módszerre fektették volna. Éppen azért e* kérdésben, — hogy azután elgondolásomnak az egész tervezete tiszta képet mutasson, — azzal kell kezdenem fejtegetéseimet. hogy megállapítsam, miszerint az igazságszolgáltatási kormányzati politika keresztülvitelének forráspontja a bírói kar, illetve e hivatásra törekvőknek különös, előképesitésében, tanításában, majd egy egész különös, az előző tanulmányok alapján, ezzel szerves összefüggésben lévő gyakorlati kiképzésen leli a megoldási pontját. Tehát előbb ezt fogom kifejteni, s azután az ezzel szoros összefüggésben lévő és egy bírói hivatásra döntő szerepű anyagi függetlenség megalapozásáról akarok írni. A jogi fakultáson mindenekelőtt legszigorúbban keresztül kell vinni, hogy a joghallgatók a 4 évi tanulási idő alatt csak tanulmányaikkal foglalkozzanak. Az egész jogi oktatást két osztályra kell osztani, az egyik osztály legyen az, amely csak a bírói állásra képesít, a másik osztály pedig tisztán közigazgatási állásokra. A szükséges tantárgyak felsorolását nem részletezhetem, mert azok külön megvitatás tárgyát képezik, azonban feltétlenül szükségesnek tartom, hogy azok a kallgatók, akik bírói pályára készülnek, a bölcsészeti karnak, és az orvosi karnak egyes tudományszakait éppoly szigorú részletességgel legyenek kötelesek tanulni, hallgatni, mint a többi tisztán jogi tantárgyakat, szigorúan rá kell szorítani az ezen osztályban tanuló hallgatóságot, hogy minden félévben a szó legszorosabb értelmében colloqiumot tartoznak leadni, melynek a jellege egészen rendes vizsgaszerü legyen. Ez azért kívánatos és elengedhetetlen, mert az ilyen módszernek szigorú betartásával lesz csak módjában a szaktanárnak megállapítani a négyév lepergése után illetve alatt, hogy az illető képes lesz-e a fontos bírói pálya és hivatás tudományos és lelkiismeretes teljesítésére. Sőt már az évfolyamok folytán, még kellő időben, a bírói pályára nem való tehetségeket le kell szorítani, hogy még idejében más pályát választhassanak. Egy nagyon fontos körülmény, hogy ezen, a bírói pályára magukat szánt fiatalok már a 4 évi ciklus alatt gyakorlati tanfolyamokat is végezzenek, annyira, hogyha mint teljesen levizsgázott és a bíróságokhoz kinevezett kezdő hivatalnokok ezen állásban működni kezdenek, hogy- Ottani feladatuknak már is könnyű szerrel eleget tudjanak tenni, mert ezt nagyon is hangsúlyozom, különösen ezen a pályán „egy egész embert“ kell megkívánni a szellemi képesség, és a megfelelő fizikum erejében. Az én elgondolásom szerint 3 bírói fórumot tartanék fenn: a törvényszéket, a táblát és a curiát. A törvényszéknek volna egy osztálya, amely a mostani járásbirósági ügykört végezné, de mint törvényszék, ahonnét a fellebbezés a táblához, illetve a curiához menne. Úgy vélem, hogy az előzők alapján a bírói pályára magukat szánt fiatalok mindjárt, mint törvényszéki jegyzők lépnének be és a további előléptetés a rendeletileg megállapítandó, vagy törvényben szabálzozott módon évek után történnek. Mindjárt itten ezzel kapcsolatosan az anyagi függetlenségről akarok szólni, amely a szellemi képzettségeken kívül a bírói tekintélynek, a bírói egyéniségnek megdönthetetlen erőssége. E tekintetben az elgondolásom a következő: a törvényszéki jegyző a mai járásbirósági illetményeket kapná. A törvényszéki biró a mai kir. táblai biró, illetményeinek háromszorosát. A kir. táblai bírák a mai curiai bíróknak ötszörösét. A curiai bírák pedig mai illetményeiknek hatszorosát, miglen a törvényszéki elnök, alelnök, táblai elnök és alelftök, curiai elnök és alelnök, jelen illetményeiknek hétszeresét kapnák. Ezen elgondolásom sorrendjéből logikusan következik, hogy a törvénynek egy szigorú intézkedését
