Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-05-01 / 98. szám

XIV. évfolyam 98,

1931 május I Péntek

. szám.

Ára 12 fillóp

MII !»*■■■

• , *aió p'éb&noS U'"ak

GoszAony* Xa^cs^V

ílős szerkesztő: HERBOLY FERENC.

oLü m.

POLITIKAI NAPILAP

| Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban.

Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7’20 pengő.

Pár hét múlva

az ifjúságnak hatalmas raja lép ki az iskolákból, ismeretek és ügyességek elsajátítását igazoló bizonyítványokkal kezében, hogy kenyérkereső munkát kezdjen. Amíg iskolába jár az ifjú, addig más gondoskodik kenyeréről; az iskolák elvégzése után azonban magának kell kenyeret keresnie, mert hiszen azért járt iskolába, hogy megtanulja a kenyérkeresésnek mesterségét. Örül a szülő, hogy megszabadul az iskoláztatással járó sok gondtól; örül az ifjú is, hogy lehullottak róla az iskolának meglehetősen súlyos bilincsei. Ámde ez az öröm rövid, — csak pillanatnyi, mert azonnal hatalmas kérdőjel rajzolódik úgy a szülőnek, mint a végzett ifjúnak szemei elé: mi következik most, hol nyílik kenyérkereseti lehetőség ? Ez a szörnyű kérdőjel önt keserű ürmöt az édes örömbe, ez teremt & kisebb gondok elmúltával nagyobb gondokat.

Úgy állunk tehát, hogy ma nem is várjuk annyira azt az időt, amikor gyermekeink elvégzik az iskolát. Amig ugyanis gyermekeinket taníttatjuk, iskolába járatjuk, addig tudatunkban van az, hogy gondoskodnunk kell róluk. Nem fáj tehát annyira a sok gond, mert tudjuk, hogy gyermekeink eltartása, istápolása legszentebb kötelességünk. De a kenyérkeresetre fölkészült gyermeket foglalkozás, munka nélkül látni magunk mellett; kétségbeejtő állapot. Megadjuk neki szívesen, ami kell; ámde keserűséggel telik meg a szivünk, hogy az ifjúnak munka nélkül kell az időt töltenie. Mert nincs, ahol elhelyezkedést találhatna az ifjú. Egy-kettő, a rajnak alig számba- vehető hányada, becsúszik valahová — inkább protekció, mint érdem folytán, — a nagy tömeg azonban céltalanul bolyong s örül, ha az éhbéren alul is kereshet valamit. Ez érthető is. A köztisztviselői állásoknál bezárult a csapóajtó, az ipar és kereskedelem pang, a napszámos pálya máris zsúfolt diplomás emberekkel: hova menjen tehát az évről-évre végzettek tömege?

A pótlásra, a jelentkező szükségletek fedezésére az iskoláknak egy ötödé is képes volna — minimális létszám mellett, — anyagot termelni. Igen ám, de akkor mi történik az iskolákkal? (Ilyen kérdést föl sem szabad tennünk, de nem kerülhetjük el, hogy ne érintsük).

Félünk attól a felénk meredő nagy kérdőjeltől. Nemcsak a szülőknek és gyermekeknek, hanem az egész társadalomnak, az egész országnak okoz az rémületet, mert a nemzet virága, az ifjúság elé festi a jövő szomorú képét. Valamikor milyen nagy örömöt, valóságos ünnepet jelentett, amikor

a családnak egy-egy tagja szerencsésen befejezte iskolai tanulmányait. Ma ? Bizony csak pillanatnyi az öröm, mit a keserűség vált föl, mert nincs hely az ifjúság számára. Még a kihaltak helyét sem pótolják uj erőkkel. Csökkenteni kell a kiadásokat. Erről hallunk beszédet minduntalan. De arról senki egy árva kukkot sem szólt, hogy mi lesz az iskolából kikerülő ifjúból és hogy egyáltalában mire való az iskoláztatás akkor, amikor nincs hely a végzettek befogadására.

Ilyenkor, az iskolai év vége felé többet kellene a politikusoknak, az államférfiaknak az ifjúság kérdésével foglalkoztok s akkor talán okosabb válaszok hangzanának a sok-sok kérdésre s nem az, amit már az unalomig hallottunk, hogy hát: csökkentsék mindenütt a létszámot. Ami magyarán azt jelenti, hogy alkalmazzak mindenütt, de mindenütt! — kevesebb embert. És akkor azután ki törődik azokkal, akik ennek a szörnyen bölcs tanácsnak ismerete nélkül jönnek a világra? . . .

Móricz Zsigmondi nemzetellenes támadásával foglalkozik Zalamegye törvényhatósági bizottsága is.

Móricz Zsigmond iró ügyével vármegyénk törvényhatósági bizottsága május hó 12-én tartandó közgyűlésén foglalkozik, még pedig Zemplén vármegye törvény- hatósági bizottságának határozata alapján, mely határozatot megkapták az ország összes törvény- hatóságai.

A zempléni határozat igy hangzik :

„Emődy László törvényhatósági bizottsági tag indítványát magunkévá tesszük s ehez képest Móricz Zsigmondnak a magyar nemzeti kultúra és a magyar nemzet ellen intézett hazafiatlan támadását mélyen elitéljük, eljárását a magyarság megtagadásának tekintjük s vele szemben a további következmények levonását a hazafiasán gondolkozó magyar társadalomra bízzuk.“

Több törvényhatóság tárgyalta már ezt a határozatot, — természetesen hasonló szellemben s most végre Móricz Zsigmond is megnyilatkozott. Bocsánatot is kért a nemzettől, de ezt a bocsánatkérést aligha fogadja el a magyar nemzet.

A szomorú eset historikuma az, hogy egy irodalmi vitába, melyet Hegedűs Lóránt és Né- gyessy László folytattak, beleszólt Móricz Zsigmond is, aki Négyessynek álláspontját, mely lándzsatörés volt a nemzeti irodalom mellett, a maradi „honfibú“ és „honfitűz“ frazeológiája körébe

utalta. Hozzáfűzte mindezekhez, hogy

„mennyire mások a viszonyok Szlovenszkóban, a cseh demokrácia jóvoltából (!), amelynek vannak kulturemberei és kultur- eszközei s — Istennek hála — ezek segélyével odaát fel is nőtt, vagy legalább is növekvőben * van egy uj magyar nemzedék, amely azt a nagy előnyt élvezi, hogy egy idegen nyelven keresztül, ennek a nyelvnek a közvetítésével szerzi meg a műveltséget, mindenesetre „nyugatibbat és „európaibb“-at, mint aminőt a mi hazai szisztémánk szerint való nevelés adhatott volna neki, ahol mi csak sötétséget és butaságot tudtunk adni.

így azután ez a törekvőbb, szélesebb látókörű uj nemzedék, — a cseh demokrácia ki- tenyésztettje — az ő magasabb kultúrájával ránehezedik a mi ottfelejtett sötétségben és butaságban fölnevelt fiainkra, a régebb nemzedékre, hogy annál kiáltóbb legyen a kát ország közötti kulturális különbség.“ Ezeket mondja egy közismert magyar iró ... A hazafias törvényhatóságok nem mehetnek el szó nélkül e mellett a szörnyű jelenség mellett még akkor sem, ha Móricz Zsigmond bocsánatkérése elfogadható is volna.

Reméljük, hogy Zala megye méltó elbánásban részesíti Móricz Zsigmondot.

Hosszas viták után befejeződött a városi közgyűlés.

Zalaegerszeg város képviselőtestülete tegnap délután folytatta közgyűlését. Az egyes tárgyak felett tegnap is hosszas vita folyt, úgy hogy a közgyűlés csak este 8 óra után fejezte be munkáját.

A közgyűlés megnyitása után hitelesítették az előző ülés jegyzőkönyvét, majd elfogadták a Horthy-tér melletti városrendezés

tervét és elrendelték annak a városrendezési térképen való ke- resztülvezetését. Határozatot hoztak tegnap a kórházi munkálatok vállalati összegének kifizetése ügyében is. A vállalati összeg kifizetését tudvalévőén az hátráltatja, hogy a népjóléti miniszter még nem fizette meg a városnak a hátralékos gyógydijakat. A képviselőtestület megoldásképen azt határozta, hogy engedményezi a népjóléti miniszterrel szemben fennálló követelését a vállalkozónak, feltéve, hogy ehez a miniszter hozzájárul. Továbbá tudomásul vette, hogy a vállalkozó viszont a várossal szemben fennálló követelését valamely pénzintézetre cedálja.

Igen hosszú vita folyt a tűzrendészed szabályrendelet 97. szakaszáról, amely arról intézkedik, hogy a város belterületén nem engedélyezhetek fatelepek és a már ott levőket 5 év alatt ki kell telepíteni.

Rosenthal Jenő dr. szerint ez a terv beleütközik az iparosok és kereskedők érdekeibe.

Gerencsér Lajos dr. ezzel szemben azt hangoztatta, hogy a kitelepítés legfeljebb néhány tulajdonost érint, viszont a közérdek előbbrevaló egyesek magánérdekénél. Egyébként sem hiszi, hogy ezek a kitelepítéssel jelentősebb hátrányt szenvednének. A tűzbiztonság feltétlen megkívánja a fatelepek kihelyezését.

Ezután többen szólaltak fel a kitelepítés ellen és mellett, mások pedig a türelmi időre vonatkozóan tettek javaslatot. Dombay János 15 évet javasolt. Árvay László dr. méltányosságot kért a képviselőtestülettől és azt kívánta, hogy a kitelepítésig is lássák el a főutcán levő telepeket megfelelő kerítéssel. Briglevics Károly dr. azt hangoztatta, hogy bármennyire is szükséges a közérdek védelme, a mai nehéz viszonyok között a polgárság érdekei különös figyelmet érdemelnek.

Czobor Mátyás polgármester válaszában közölte, hogy miniszteri rendelet tiltja, hogy a város belterületén fatelepek legyenek. A képviselőtestület joga csak odáig terjed, hogy a belső övezetet megállapítsa és megszabja a kitelepítésre a határidőt. Javasolja, hogy a türelmi idő 10 év legyen, de ezt megokolt esetben a polgármester további öt évvel meghosszabbíthassa. Hangsúlyozta, hogy a hatóságok a legszigorúbban igyekeznek eljárni az uj tűzrendészed szabályrendelet alapján, hogy a tűzveszélyes helyeket megszüntessék.

A képviselőtestület a polgár- mester javaslata értelmében határozott a kitelepítésről.

Az értékemelkedési adóról szóló szabályrendelettervezet került ezután a közgyűlés elé, de döntés nem történhetett, mert a képviselők egymásután fejezték ki aggályaikat. Varga Mihály, Zsuppán József és Ján Ferenc kifejtették, hogy a javaslatot alaposan meg kell fontolni, azért szükséges, hogy a tervezet teljes szövegét előzetesen kiosszák tanulmányozásra a képviselőtestületi tagoknak.

A felszólalások alapján a közgyűlés levette napirendről a tér-