Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-03-29 / 72. szám
Zalamegyei Újság 1931 március 29. Furcsa kérdéssel fordult hozzánk egyik olvasónk. Használatosak-e még — kérdi, — a magyar nyelvben az ikes igék, mert hát ő az újságokban gyakran találkozik ilyen kifejezésekkel: igyon, alugyon, esne, törődjön, cselekedne stb.; bár ő úgy tudja, hogy ezek ikes igék s azért igy kellene ezeket ezekben az alakokban használni: igyék, aludjék, esnék, törődjék, cselekednék. A kérdésre nemcsak a kérde- zősködőnek, hanem mindenkinek megadjuk a választ. A magyar nyelvben, igenis, vannak ikes igék s ezek nyelvünknek legszebb sajátosságai közé tartoznak. Aki azt mondja, hogy fölösleges az ikes igéket máskép ragozni, mint az ikteleneket, az nyelvünknek egyik sajátosságát, egyik szépségét akarja kipusztitani. Miért kellene megválnunk az ikes igéktől? Azért, mert akadnak még intelligens, tollforgató emberek is, akik — szégyenszemre — nem ismerik nyelvünknek ezt a szépségét ? Az ikes ige nem mondvacsinált valami. Épen a napokban figyelmeztettem egy úri embert arra, milyen szépen ragoz ikesen egy egyszerű, falusi ember. Beszéd közben ugyanis ezeket mondotta: én bizony nem törődném vele, akármit is mond, még el is aludnám a beszédje alatt. Majd később igy sóhajtozott az atyafi: virágoz- zék is már hamarosan a gyümölcs. Tehát az egyszerű nép beszéde is igazolja, hogy van és használatos is a magyar nyelvben az ikes ige. És azért gyilokkal támad nyelvünk ellen az, aki olyasmit mer mondani, hogy az ikes ige már divatját múlta és aki iktelenül viszonyítja az ikes igét. Az újságoknak pedig illenék ismerniük nyelvünknek ezt a szépségét. Örüljünk, hogy az ikes igék is változatosságot adnak nyelvünkbe, ne akarjuk tehát kiküszöbölni azt, ami szépít, ami változatosságot biztosit. Hiszen nem parancsolja ezt a kiküszöbölést semmiféle körülmény, hacsak a felületesség és tudatlanság, no meg a lelkiismereílenség nem. Jegyezze meg a kérdezősködő és mindenki, hogy nyelvünket a lehetőségig művelni első kötelességünk. És hiába ir valaki nagyszabású tanulmányokat; ha nyelvünknek sajátosságait, szépségeit, melyek közé tartozik az ikes ragozás is, nem tudja, vagy nem anarja tudni: gyilkos merényletet követ el nemzeti nyelvünk ellen. Ha a német nem hibázza el a múlt időknél a „haben“ és „sein“ igéket, ne hibázzuk el mi sem az ikes igeragozást. Nyelvünk szépségeit őrizzük és becsüljük meg ! Óriási mértékben bontakozik ki a Budapesti Nemzetközi Vásár. 70,000 m. területen tSbb mint ezer kiállítóval nyílik meg május 9 én a Budapesti Nemzetközi Vásár.— Az egész magyar gazdasági élet keresztmetszetét adja a május 9-én megnyitó Budapesti Nemzetközi Vásár. — Minden részében újnak és szenzációsnak Ígérkezik a Budapesti Nemzetközi Vásár. (Budapesti tudósítónk jelentése.) Budapest tavaszának legizgalmasabb eseménye évek óta a Budapesti Nemzetközi Vásár. Ez évben különösen lázas munka folyik a vásár előkészítése érdekében. A vásárt május 9—18-ig tartják meg. Színhelye újból Budapest Városligete az Iparcsarnokkal és körülötte épülő számtalan pavillonnal. A vásár területe tehát a régi, tradíciója meg pláne 26 éves már. Tartalma ellenben merőben uj, minden részében érdekes. A vásár vezetősége eltért a régi sablóntól. Ezzel nagyot tett, mert Budapest nagy Nemzetközi Vására ezentúl többé nem a lipcsei, bécsi, vagy talán a prágai vásár puszta kópiája, hanem magyar különlegesség. Uj magyar eseményt látunk itt a földből kinőni, mely többé nemcsak a gazdag s termelésében ma már hatalmas magyar gyáripar áru-reklámja, hanem bemutatója a kisipar exportra, általános érdeklődésre számot tartó cikkeinek, seregszemléje a magyar mezőgazdaság minden kiviteli árujának és népszerűsítője a belföldi idegenforgalom ezer gyöngyének. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a május 9-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár az egész magyar termelésnek, munkának, életerő kifejtésének büszke és tündöklő bemutatója. Csodálatos, hogy az ilyen esemény hire mily gyorsan terjed. A vásár vezetősége szinte még meg sem kezdte propagandáját s mégis ez évben már mindenki tudja a vidéken és a külföldön egyaránt, hogy az idén különösen érdemes lesz felkeresni a magyar árumintavásárt, mert 26 éves fennállása, egy irányzat, egy közismert nemzetközi sablon 25 évig tartó szolgálat s ápolása után, most újat, különlegest, speciálist Vigyázat! Csali 1, i és 10 daraöos eredeti csórna' gohsban ío .adja el a hashajtót minden csomagon Darmol felírással. Csak gyógyszertárakban kapható. Utánzatokat és más csomagolást utasítson vissza! nyújt a május 9-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár. A vásárnak emellett külföldi résztvevői is lesznek. Nemzeti pavillont állít Törökország, Jugoszlávia és Lengyelország. Külön csoportban vesz részt Olaszország, Franciaország, Amerika és az ez évi vásár külföldi szenzációja a Dél-Afrikai Unió is. Hogy mit jelent az ilyen esemény az idegenforgalom fellendítése szempontjából, könnyű azt elképzelni, ha tudjuk, hogy tavaly is már 40.000 vidéki és 20.000 külföldi kereste fel a Nemzetközi Vásárt. Ez évben még ennél is nagyobb érdeklődés várható. Máris tízezrével kérik a vásárigazolványokat, amelyek a magyar 50 százalékos utazási kedvezményeken kívül ezúttal 21 külföldi állam 56 közlekedési vállalatánál is biztosítanak 25—50 százalékig terjedő utazási kedvezményt. Súlyos gazdasági válságban élünk, de vannak jelek, amelyek az optimizmus mellett szólnak. Ezeknek fokmérője, ezeknek hírnöke a Budapesti Nemzetközi Vásár, melynek eseményeit figyelemmel kisérni, előkészületeit regisztrálni ma már nem pusztán propaganda, hanem az önbizalom fokozásának talán leghasznosabb és bizonyára a legjogosabb eszköze. Pillés Jancsika. Szomszédunknak fiacskája volt a kis Pillés Jancsika. Pillés Jancsikának azért hívták, mert nagyon szerette a pilléket. Napsugaras nyári időben órákhosszat elnézegette őket, amint egyik virágról a másikra szálltak és szívták azoknak kelyhéből az édes nedvet. Gyermeki örömmel nézte, hogyan kergetőznek, játszanak a nap fényes sugarában, hogy verdesik a levegőt himes szárnyaikkal. Pici lelke velük szállt, rep- desett, játszott. Dehogy is bántotta volna az ő kis mulattató társait. Ha más pajkos gyermekek elfogtak egy-egy pillét és annak szárnyait kitépték, mélyen elszomorodott, majdhogy megsiratta őket. A pilléken kívül virágokat is nagyon szerette. Naponként átlátogatott hozzám és mig én virágos kertemben a rózsafák és virágok gondozásával foglalatoskodtam, ő lekuporodott egy-egy virágágy mellé és elbeszélgetett a virágokkal. Minden virágot megszemélyesített, személyi neveket adott nekik és úgy társalgóit velük, mint kis pajtásokkal. Különösen az árvácskák tetszettek neki figurás pofácskáikkal. Fel- felkacagott: Mit nézesz olyan erősen rám két nagy szemeddel — szólt az egyikhez; de nagy füleid vannak — teszi meg észrevételét egy másiknak; de pisze az orrod mond a harmadiknak: ne tátsd el annyira a szádat, mert félek, hogy lenyelsz — inti a negyediket. Te meg hatalmas szakáladdal úgy nézesz ki, mint a fütyülős zsidó — szól az ötödikhez. És igy tovább, mindegyikhez volt valami szava. Úgy megszoktam már kis társamat, hogy ha valamely napon nem jött át, szinte éreztem hiányát. Egyszer azonban megszakadt látogatása, Még az első napon csak megvoltam nélküle, de a második napon már aggódtam, hogy miért nem jön az én kis barátom. Talám csak nem esett valami baja ? Átmentem hozzájuk megtudni, hogy mi okozza elmaradását. Nagy szomorúságomra szegény kis pajtásomat ágyban fekve találtam. Egyébkor halovány arca most pirosán égett, szemei bágyadtak voltak, kis keble pihe- gett, láz gyötörte és néha-néha élesen köhécselt. Kis tüdeje volt megtámadva. Mikor meglátott, első kérdése az volt, hogy mit csinálnak az ő kedves virágai és pilléi. A virágok most is forgatják fejecskéiket, téged keresnek Jancsika, nem tudják elgondolni, hogy hol lehet ily sokáig kis pajtásuk. A pillék is úgy röpködnek, mint máskor, de, mert téged nem látnak, a virágoktól kérdezik, hol lehet az ő kis védelmezőjük? Jaj bácsi! de szeretném őket már látni. Most neked pihenni kell Jancsika. Majd ha felgyógyulsz, akkor ismét eljöhetsz hozzájuk, addig is azok fognak majd hozzád eljönni mindennap, hogy itt az ágyban beszélgethess velük. Ezen látogatásom után másnap egy csomó árvácskával léptem be hozzá. Mennyire örült nekik. Felemelte sovány karját, átvette a virágokat, ajakához érintette, megcsókolta őket és megsimogatta. Majd elmosolyodott azokon a furcsa kis pofákon, melyek reá néztek és szivére szorította őket. Ezután mindennap meglátogattam és vittem neki virágokat. Ezek enyhítették gyötrő fájdalmát. Az orvos nem sok reményt nyújtott felgyógyulásához, mert szervezete gyenge volt. A hetedik napon mikor meglátogattam, arra kért, hogy meséljek neki valamit a mennyország virágos kertjéről, az angyalkákról, akik mint a pillangók játszanak a mennyország ékes virágai között. Én meséltem neki, ő pedig figyelmesen hallgatta azt. Majd megszólal: de szeretném látni azt a kertet; van olyan szép, mint a bácsié? Azokkal a kis angyalokkal is szeretnék játszani. Ugye azok jók? Nem tépik le a virágot és a pille szárnyát sem tépik ki? A mennyország kertje még szebb, mint az enyém. Az angyalkák pedig jók, olyan jók, mint te vagy Jancsika; és sem a virágokat, sem a pilléket nem bántják — válaszoltam neki. Jancsika ezután elszunnyadt, de lelke bizonyára az angyalkáknál volt, azokkal játszadozott. A betegség nyolcadik napján épen át akartam menni meglátogatni és tovább mesélni a virágokról, amikor megkondult a lélekharang; lágyan, szelíden szólt mintha kis angyalkát hívogatna. Úgy is volt. Jancsikának szólt az. Kicsi lelke elszállt az égbe, az égiek kertjébe és ott játszik már a többi angyalkákkal, mert ő is angyallá lett. Az utolsó virágcsokrot, mit neki kötöttem, átvittem. Most nem mosolygó arccal várt, nem kérdezősködött kedves virágai után, hanem sápadtan, lezárt szemekkel, néma ajakkal feküdt a ravatalon. Szive fölött összekulcsolt kis kezeibe tettem a virágokat, hadd vigye magával sírjába azokat, kiket úgy szeretett életében. Ott pihen már a temetőben, virágokkal díszített kis halom alatt. Ott virasztanak felette az ő kedves virágai: az árvácskák. A pillék is eljönnek a virágokhoz és szomorúan néznek egymásra. Hiányzik nekik nagyon a kedves kis pajtása és annak örömteli kacagása. Szirmai Miska» Őrizzük és becsüljük nyelvünk szépségeitVálasz egy kérdésre.
