Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-03-03 / 50. szám

XIV.. évfolyam 50. axim. Ára 12 fillér 1931 március 3 Kedd. 7» ■ Gosl \J\&xb ?v feb^oS UCÍ'1 2.a'aC sMW 3YEI ÚJSÁG Feieíg« «zerStenztőa HERBOLY FERENC ^4 - ~ö ^adóhivatal: J „ccnenyi-tér 4, Telefon: 128 dzám. _. ..«viadóhivatal: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POLITIKAI[JAPILXP Megjelenik minden hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7-20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen 1 e v e 1 e k r e nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. »y-'WBKQ&aaKzaagaBass sHHBEQBBBKSKífflMitmwi Az Emericana fényes avató ünnepélye Zalaegerszegen. A káptalan kiküldöttei felavatták a zalai convent protektorát, priorját és tagjait. Károlyi György gróf protektor a polgári társadalom feladatairól. A Szent Imre nevét viselő magyar lovagrend, az Emericana vasárnap végleg bevonult Zala megye székvárosába, Zalaeger­szegre. Hosszabb idő óta dolgo­zott egy kis lelkes csapat Zala­egerszegen, hogy a talajt elő­készítse az Emericana eszméinek terjesztőiére, mintegy egy évvel ezelőtt meg is alakult a Conventus Zaladiensis, de a munka első része csak vasárnap fejeződött be, amikor a protektorr, a priort és a dominusokat felavatták. A lélekemelő ünnepségre Zala­egerszegre érkeztek az avató káp­talan tagjai: Bernolák Nándor dr. ny. miniszter, Csath Béla posta­főigazgató, Szentgyörgyi Elemér dr. ügyvéd, az Emericana archiad- vocatusa és Kerntler Kálmán pénz­ügyi államtikár, valamint a zalai convent protektora, Károlyi György gróf. A Conventus Zaladiensis ünnepélyesen fogadta az előkelő vendégeket és a város középüle­teit ebből az alkalomból fel­lobogózták. A szentmise. Az ünnepség délelőtt 9 órakor a plébánia templomban ünnepi misével kezdődött, amelyet Istvánfi József dr., a tanitónőképző igaz­gatója celebrált papi segédlettel. A szentmisén Németh József kar­nagy vezényletével az egyházi ének- és zenekar működött közre és Mozart latin miséjének egyes részeit, valamint magyar egyházi énekeket adott elő. Evangéliumkor Pehm József apát plébános mon­dott szentbeszédet, amelyben az emericanás eszméknek a magyar történelemmel és a magyar lélek­kel való kapcsolatát fejtegette. Az avató káptalan ülése. Délelőtt 11 órakor a vármegye- háza nagytermében folyt le az avató káptalan ülése a szokásos szertartások között, amelyeknek szépsége megnyerte a nagyszámú közönség tetszését. A közönség soraiban ott láttuk Gyömörey György főispánt, Czobor Mátyás polgármestert, Csák Károly dr. országgyűlési képviselőt, valamint az avatandókat. A káptalan ülését Bernolák Nándor dr, praeceptor nyitotta meg az előirt formaságokkal. Felhívá­sára a közönség elénekelte a Boldogasszony anyánkat, majd a praeceptor bejelentette, hogy a káptalan elismeri a Conventus Zaladiensist és megtartja az ava­tást. A káptalan elsőnek Istvánfi József dr. priort avatta a convent priorjává, aki a kitüntetést meg­köszönvén fogadalmat tett az emeri­canás eszmék terjesztésére. A con­vent lelkészévé Györög Pál dr. hittanárt avatták fel, azután követ­kezett a proiekior felavatása. A protektor avatása. Istvánfi József dr. terjesztette elő a convent kérését, hogy a káptalan avassa a convent protck- torává Károlyi György grófot, mire Bernolák Nándor ünnepélye­sen felavatta a protektort, átadva neki a jelvényeket. Lelkes éljenzés fogadta az ava­tást, majd Károlyi György gróf a következő beszédet mondotta: — E mai emericanás szép ünneplés a katholikus és hazafias építés gondolatának egy pontja. De van másfajta ünneplés is, mely a rombolás ünnepe és melyre a mai válságos időkben ugyancsak ráillik a mondás: puska­poros hordón táncolnak. — Sajnos, a most lezajlott farsang alatt is szólt a zene, fogyott a pezsgő, járt a tánc — dáridó. Az emberek, úgy látszik, nem tudnak tanulni és nem akar­nak gondolkozni. — 1918-19-ben a hiába való nélkülözés és óriási emberáldozat okozta elkeseredés csak részben volt a reánk szakadt sötétségnek okozója. Az oroszlánrész a mér­gező, bujtogató politikai és társa­dalmi aknamunkáé volt, mely az erkölcs, a család, a haza, a király és az Isten ellen lázitott. Enélkül nem lett volna Trianon sem a mai formájában sorsunk. — Azóta nem volt fegyveres háborúnk, de a világot elözön­lik a vörös Moszkva ágensei, lopott pénze és bűnös hazugságai. Mindenütt és nálunk is folyik az arra fogékonyak között lázitás, bujtogatás: akár csak 12 éve. A munkanélküliség meg sokkal na­gyobb, mint akkor volt. — Hát kell az elkeseredést még fokozni is, kérdem ? És nem gon­dolják a bálozók, hogy minden hangos vigságuk olaj a tűzre ? Ez a tűz pedig már alattunk lappang és ha még egyszer erőre, kap, nem lesz belőle feltámadás! — A polgári társadalom magaviseleté döntő lehet a küzdelemben. Ha az élete könnyelmű, felesleges provokálás, adott pillanatban meg gyáva meghátrálás vagy apatikus tétlenség, úgy történelmünk leg­feketébb pontja megismétlődik és a magunk ásta sírba fekszünk. Ha ellenben a hazafias és vallá­sos gondolat köt össze bennünket és ki-ki komolyan, tisztességes munkájának él, úgy egy esetleg eljövendő ütközetben fegyelmezett kntholikus hazafiakból álló gát ellenállása megmentheti a nemzetet. — Örülnék, ha az emericanás ifjúság kerülné a hangos vigasságo­kat, még ha azok a maguk nemében a felületesen szemlélő­nek, ártatlannak tetszenek is. Kerülné a saját érdekében, mely a haza érdeke. — Napilapokat olvasva elbor­zad az ember, mert egy megté- velyedett, betegen vonagló társa­dalom képét látja meg belőlük. Közpénzeket sikkasztó tisztviselők, szeretőkért férjeiket mérgező asz- szonyok, gyermekeket agyonkinzó mostohák, néhány pengőért gyil­koló férfiak. — Bizony elvesztettük régi er­kölcseinket, mint ahogy elvesztettük régi határainkat, elvesztettük ki­rályunkat és elvesztettük az utat Istenhez. — Legalább két dolgot őrizzünk meg: hitünket és akaratunkat, hogy mindazt, amit elvesztettünk, vissza tudjuk megint szerezni. — Nem akarom a mai kor­mányzatunkat dicsérni, de min­dent a kormányzattól sem vár­hatunk. A társadalomnak kell átalakulnia. Mutassanak az eme- ricanások e beteg társadalomnak utat a tisztulás felé és járjanak úgy magán, mint r közéletünkben jó példával elől. Éljenek egyszerű és tiszta, csendes és takarékos életet. Dolgozzanak — ki-ki a maga helyén — szorgalmasan és ahol kell, ott segítsenek. — Gondoljanak példa képükre Szt. Imrére és az Árpádházi szent királyokra, kik mind egyszerű és csendesek voltak magánéletükben, zajosak és feltűnőek csak hazájuk és hitükért vívott harcaikban vol­tak. Ha a társadalmat megint egyszer ez a szellem járja át, akkor megbirkózunk majd minden bajjal és egy jobb jövőnek leszünk alapvetői. A mélyhatásu beszéd után a káptalan nagyurakká avatta Bődy Zoltán alispánt, Bruzsa Gyula dr. pénzügyigazgatót, Pehm József apátplébánost és Péterffy Béla reálgimnáziumi igazgatót, domi- j nusokká pedig a következőket: Baján György dr.-t, Békefi József ! dr-t,FitosJenő dr-t,Fatér Endre dr-t, ! GalambosMiklósdr-t,Hollós Ferenc dr.-t, Járos Imrét, Kelemen János dr.-t, Kovács Bélát, Mérő Gézát, Péterffy Istvánt, Riedlmayer Jánost, Riedlmayer Tibor dr-t, Sanits Sán­dort,Still Ernő dr.-t, Szabó Jenőt, Szirmai Géza dr.-t, Vargha Emilt,. Vidóczy Pált és Wölfer Istvánt, akik letették a fogadalmat. A prior buzdította őket az ifjúság szere- tetére, a lelkész pedig kiosztotta a jelvényeket. A prior avatóbeszéde. Istvánfi József dr. prior mon­dotta el ezután avató beszédét.. Bevezetésül hivatkozott arra a nagy erőre, amelyet az Egyház képvisel és amely ezer év előtt a népvándorlás vad népeit is az igazság és a hit szolgálatába tudta állítani. Majd rámutatott,, hogy nemrég megismétlődött a világtörténeltui. Nagy világégés volt, amely lerombolt mindent és az ezeréves magyar haza is romba dőlt. Ezt nemcsak a külső ellenség, sokkal inkább a belső féreg okozta, az átkos nemzetközi szellem, mely a magyarság tiszta vérét meg­mérgezte. Most ennek ellensúlyo­zására megújul az elnémult lova- várak szelleme, uj rend támad, az Emericana és a magyar hazát jobb generációval igyekszik fel­támasztani. Ez az egyetlen ut, mert amig a dekadencia az Isten­től elfordulásból fakad, a boldog­ság csak a vallás talajából ered­het. Ezért akarja az Emericana a mi szent hitünk elveit a társadalmi és állami életben érvényesíteni. Köszönetét mond a káptalannak, hogy lehetővé tette a Conventus Zaladiensis megalakulását. Igye­kezni fognak azt tartalommal megtölteni. Előkelő, tisztes fegy­verekkel, de elszántan kell kez­deni a defenzívát. Mi nem enged­jük magunkat leszorítani — mon­dotta — a közélet fórumáról sem csak azért, mert katolikusok va­gyunk. Meg kell az offenzivát kezdeni minden ellen, ami de­strukció. Nem szabad visszariadni a nehézségektől, attól sem, ha — tévesen — a felekezeti békes­ség megbontásával vádolnának. Nemcsak harcosoknak, de mag­vetőknek is kell lennünk. A fő­iskolás ifjúságot, amelynek kenyere kevés és reménysége még kevesebb, lelkünkre kell ölelnünk. Ez gyen­geségükben erősítést, támogatást jelent. Itt a végeken, a csonka határ mentén ebből az erődből virrasz- tani fogunk a magyarság érdekei

Next

/
Oldalképek
Tartalom