Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-03-01 / 49. szám

1931 március 1 3 Zaiamegyel Újság Most lenne megszervezhető Zalaegerszegen a nagy dalárda A nagyheti karba lépjen be minél több énekkedve^ő! A Zalaegerszegi Egyházi Ének­és Zeneegyesület vezetősége azzal a kéréssel fordult városunk ének­kedvelő közönségéhez, tegye le­hetővé 60—80 tagú férfikar össze­állítását Ez a kar adná elő Kudela dr.-nak, a budapesti zeneművé­szeti főiskola egyházi énekszaki tanárának három kiváló müvét; Máté passióját, a Miserere-1 és a 136. zsoltárt. Jól esik hinnünk, hogy nemcsak elegendő számban jelentkeznek a karba, hanem sok­nak talán még hely sem jut ott. Hogy Zalaegerszeg város dicse­kedhetik ének- és zenekedvelő közönséggel, az bizonyításra sem szorul. Nagyon sokan tanulnak itt zenét s ha a rossz gazdasági viszonyok ezen a téren is bizo­nyos visszaesést idéztek elő, az nem irható a közönség rovására. Csak valamivel javuljon is a hely­zet, fmajd megnövekedik ismét a koitát, hegedűt vivő gyermekek száma, akik zongora-, hegedű- órára mennek. A városban ezidő- szerint három dalosegyesület mű­ködik, mint kifejezője a közönség dalszeretetének. Nem is hihetjük, hogy csaló­dunk ama föltevésünkben, hogy a 60—£0 tagú férfikart összeállít­hatjuk. De, ha ez sikerül, akkor talán könnyebben megvalósítható lesz az a régi óhaj, hogy legyen Zalaegerszegnek egy hatalmas, nagy teljesítményekre képes dalár­dája, amilyen van például Vesz­prémnek. Emlékezzünk csak, mi­lyen élvezettel hallgattuk a király­dijas veszprémi dalárdának szebb­nél-szebb dalait! Akkoriban is szó volt arról, hogy Zalaegersze­gen is meg kell próbálkozni ilyen nagyobb énekkar szervezésével és, ha előtalálják, hol kell a dolgot megfogni, a siker elmaradhatat­lan. Itt van most ez az alkalom. Ismételten továbbítjuk az Egyházi Ének- és Zeneegyesület vezetősé­gének kérelmét az énekkedvelők­höz: lépjenek be minél többen ebbe a nagyheíi karba és, ha próbákra összegyülekeznek, beszél­jék meg egymás között, milyen módozatok segítségével lenne meg­alakítható Zalaegerszegen is a veszprémihez hasonló dalárda. Azok, akik résztvesznek a nagy­heti karban, csatlakozhatnának például az Egyházi Énekkarhoz úgy, hogy a nagyhét elmúltával is benmaradnának az énekkarban s mindjárt az Egyházi Énekkart fejlesztenék nagyobbarányuvá. Ahol úgy kedvelik a zenét, a dalt, mint Zalaegerszegen, ott kell egy hatalmas, nagy teljesítményekre képes, országos viszonylatban is minden tekintetben elsőrendű ének­karnak létesülnie és működnie. A takarékossági rendszabályok­kal kapcsolatban az utóbbi idő­ben a kormánykörök komolyan foglalkoznak a gazdasági akadé­miák részleges megszüntetésével. Az a terv, hogy a debreceni gazdasági akadémiát beolvasztják az ottani egyetembe mint mező- gazdasági fakultást, a keszthelyi akadémiát végleg megszüntetik és csak a magyaróvári gazdasági akadémiát tartják fenn a gyakor­lati gazdaképzés céljaira. Mivel a gondolat az illetékes körökben is ellentétes véleményeket terem­tett, a terv megvalósítását illető­en jelenleg bizonyos nyugalmi állapot állott be, de a gondolatot nem vetették el. Erre mutat, hogy a keszthelyi akadémiánál a meg­üresedett tanszéket még mindig nem töltötték be. Az egyik tanár már hosszú idő óta beteg, s betegsége valószínűen nyugdíja­zással végződik, de rajta kivül is van még egy-két tanár, akik már majdnem betöltötték szolgálati idejüket. Az illetékes hatóságok úgy gondolkoznak, hogy ilyen formán a személyi kérdések sem okoznak nagy gondot a beszün­tetés megvalósitásánál. Azt terve­zik, hogy az akadémia épületében a megszüntetés után állami kisér- letügyi intézményt helyeznek el és egyes tanárokat ide osztanak be. Hangsúlyozzuk, hogy a keszt­helyi akadémia megszüntetése még nem befejezett tény, mégis szükségesnek tartjuk, hogy a zalai közvélemény, sőt a hatóságok is gése. Később felcsendült a sza­lonban a tapeur játéka, majd a grammofon hangja és a tánclé­pések üteme. Olga lázasan dolgozott. Csak mielőbb el innen. A boldogság­nak erről a szigetéről. Ő is elő­kelő, jó családból származott, de édesapja korai halála kizökken­tette őket az abszolút jólétből, most pedig már hosszú idő óta édesanyja betegsége sújtotta le őket. A szép, okos Olgának már csak a szebb és boldogabb jö­vőbe vetett hite volt meg. Az tartotta benne a lelket és az Orosz Gyurka hűséges kitartása, ennyi esztendőn keresztül. Nem irigyelte a principálisa leányát, aki ime, fényes házibált rendez, ő meg itt gépel, kiselej­tezett bútorok közt, mint elátko­zott királykisasszony. De, édes Istenem, fiatal volt, nem csoda, ha egy kis keserűség fojtogatta a torkát. A főnöke kétszer is benézett hozzá és most a nagyságos asz- szony suhogott be. Kezében kis tálca süteményekkel, szendviccsel és mögötte a szobalány hozta a teát. — Egy kis harapni valót hoz­tam, kisasszony. Pihenjen kicsit. Sok irnivalója van még? — Köszönöm, nagyságos asz- szony, nem vagyok éhes. Fél óra múlva, azt hiszem, végzek mun­kámmal. — Hát csak jteázzon meg, lel­kem. Látta az Ágit? Nem? Majd beküldőm. Olyan az a gyerek, mint egy pompás kép, majd szét­szedik a fiuk. Van itt egy csinos kis mérnök, úgy látom az neki is tetszik. Az Ági ruhája direkt egy álom, igaz az ára is olyan volt. No, de nem tartom fel, pá, kisasszony! A nagyságos asszony remekbe­szabott estélyi ruhájában 20 éves­nek látszott. Milyen szép lehetett Ági? — Menjünk tovább, hol is hagytam abba? Igen. A negyedik pontban részletesen körülirt és a x . . . . i 345. sz. tkvi betét 4722. hrsz. a. AfB. alatt feljegy­zett ingatlan vételára .... mi volt ez? A szomszéd lányszobából halk beszélgetés hallatszott. Milyen is­merős férfihang! — Ági, maga ma olyan szép­én nem is tudom mi van ma ve­lem. — Ugyan, György, hát ezt akarta mondani? Ez az a fontos közlendő? — hallatszott az Ági pajkos hangja. — Van ennél fontosabb? El­mondhattam-e a többiek előtt, hogy maga a legszebb, legéde­sebb kislány a földön? Hogy he­tek óta csak magára gondolok, magával foglalkozom, drága, kicsi Ági! — De György kérem, én . . . Gyurka ne .. . Csend. Gyanús, hosszú csend. A mademoiselle kis sárga kaná­rija egy halk trillát hallatott. Olga remegő kézzel lapozott egyet a füzetébee. Egyszerre a szomszéd szobából kirobbanó kacagás szű­rődött át. Valaki kinyithatta a szalonból az ajtót. — Mi ez? Összeesküvés? Ti itt vagytok? Halló, gyerekek, idegyertek, ezek itt táncolnak! Nagy nevetés, aztán az Orosz Gyurka kissé fátyolozott, remegő hangja: — Ne csináljatok rossz vicce­ket. Ági fáradt volt és . . . Még harsogóbb nevetés. Aztán csend. Nagy-nagy csend. Az Olga szivében is, végzetes, szívverést elállitó csend. Orosz György itt van! Ki tudja, mióta jár ide, Áginak udvarol. A gazdag előkelő ügyvéd leányá­nak. A jégre is miatta jár persze. Azért jön ritkábban hozzájuk, nem várja már olyan hűségesen őt, az egyszerű, kis gépirókis- asszonyt. Aki állást szerzett neki, aki esetleg még a Sárkány mű­vekhez is be tudja kunyorálni. Ah! errermár nem lesz szükség. Károlyi Áginak csak egy szavába megmozduljanak már most a terv megakadályozása érdekében. Ha az összes akadémiák nem is len­nének fentaríhatók, akkor sem volna helyes, hogy épen a keszt­helyi legyen az áldozat. Igaz, hogy a magyaróvári intézet mint akadémia a legrégibb, viszont a keszthelyi gazdasági akadémia, ha elődjének, a Georgikonnak fenn­állási idejét is figyelembe vesz- szűk, olyan múltra tekinthet vissza, hogy már csak a tradíció szempontjából is fenn kell tar­tani. Nem szabad megengedni, hogy az a város, ahonnét Feste­tics gróf a modern gazdaképzést megindította, elveszítse ezt a fontos intézményét. Az akadémia megszüntetéséből Zala megye, de az egész Dunántúl mezőgaz­dasági kultúrájára is nagy kár származnék. A keszthelyi akadé­mia és annak tanári kara annyira belekapcsolódott a zalai és a dunántúli mezőgazdaság fejleszté­sére irányuló munkába, hogy e működés megszűnése nagy ha­nyatlást jelentene és azt a Keszt­helyen felállítandó kisérletügyi intézmény nem tudná pótolni. Értesülésünk szerint azért akarják a magyaróvári akadémiát feritar­bmm kerül és Orosz György vezető mérnök lehet a vállalatnál. Olga remegve gépelt tovább, egész testét rázta az elfojtott zo­kogás. Sietni, sietni és el innen. Minél hamarább ... Be sem jön többet. Ide nem, soha! Éjfélre járt, mire a sok géppel írott oldal elkészült, akkor szé­pen betette a mappába a szer­ződést. Az írógépet betakarta. Gyorsan felkapta kabátját, kalap­ját és a hátsó kijáraton kisurrant. Kint apró szemekben esett az eső és a hűvös szél lehütötte forró homlokát. Mire hazaért már tudta, hogy másnap ismét be fog menni az irodába. Meg is fogja szépen köszönni a külön munkadijat. Hiszen olyan nehéz állást kapni és nekik minden fillérre szüksé­gük van. Ha majd Ági bejön néha tele­fonálni az irodába, vagy pénzt kérni az apjától, ő épen olyan udvariasan fogja köszönteni, mint azelőtt. — És ha majd esetleg az Orosz Györggyel történt el­jegyzését fogja vele tudatni, ak­kor . . . akkor talán mosolyogva fog tudni szerencsét kívánni. Mosolyogva, de összetört szív­vel . . . Rajnáné Lendvay Izabella. Meg akarják szüntetni a keszthelyi gazdasági akadé­miát. Helyette kisérletiigyi intézményt létesítenének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom