Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-02-15 / 37. szám
1931 február 15. 3 Zalamegyeí Újság március 8-án délelőtt 9 órakor a községházán. 4. A nagykanizsai és letenyei járásban március 22-én, Nagykanizsán délelőtt 9 órakor a városházában, Letenyén délután 2 órakor a községházán. 5. A balatonfüredi járásban Balatonfüreden március 25-én a községházán délelőtt 9 órakor. 6. A novai járásban Nován március 29-én délelőtt 9 órakor a községházánál. 7. Az alsólenavai járásban Lentiben április 12-én délelőtt 9 órakor a községházánál. Felhívom a Nemzetes urak figyelmét, hogy a járási értekezleteken okvetlen jelenjenek meg, mert a helyettes székkapitány a megyebeli vitézeket megismerni akarja. Dolgait mindenki aként intézze, hogy az értekezleten feltétlen megjelenhessen. A járási őrmesterek gondoskodjanak az értekezlet megtartására szolgáló helyiségről. Öltözet lehetőleg sötét ruha, összes kitüntetések. Székkapitány. Krónika. Pervesztes lett hát a város Mindjárt az első fokon, S a rossz kezdet ráncokat von Városatya-arcokon. Az igaz, hogy nincsen vége Még ennek a nagy pernek, De a kezdet ad valami Sejtelmet az embernek. Mi lesz, ha a város vészit? A per fokozza terheit. Pótadót kell emelni, Mert hát kellett perelni! Karnevál ur elérkezett Életének végéhez, Három nap még és azután Visszatérhet őséhez. Lucskos-sáros, rossz időben Érkezett meg ezidén ban, de különösen az állati hangok utánzásában. Rá is ripako- dott Péter gazda nem egyszer, hogy hagyjon fel azokkal a bolondozásokkal. Amikor pedig nem használt a szép szó, leoldotta Péter gazda derekáról a nadrág- szijat és azzal hegedült végig Pistike hátán, hogy leszoktassa az olvasásnak az uj módszerrel való gyakorlásáról. A nadrágszij azonban nem bizonyult elegendő argumentumnak arra, hogy szülői akaratának érvényt szerezzen, mert Pistike tovább is csak aszerint gyakorolta magát az olvasásban, ahogyan azt az iskolában tanulta. Péter gazdát ez nagyon bántotta, azért elhatározta, hogy átmegy a tanító úrhoz és megkéri, hogy hagyjon fel a gyermekek bolonditásával, mert baj lesz abból. Elhatározását követte is. Átment a tanítóhoz és megkérte, hogy a gyermekeket ne úgy tanítsa az olvasásra, hogy azok kézzel-lábbal kapálódzanak és üvöltsenek, hanem úgy, ahogy azt az öreg tanító ur cselekedte, mert nincs nyugtuk sem éjjel, sem nappal azoknak az üvöltésétől. A fiatal tanító meghallgatta De annál szebb idő lesz majd A vigság temetésén. Nem volt hosszú a farsangunk Nem is igen mulatgattunk. Mert a farsang csak úgy szép, Ha van hozzá elég pénz. Arra kére tegnap engem Egy helyes kis diáklány, Magyaráznám meg neki azt, Mi a fordított arány. Könnyű volt rá válaszolni, S mondtam a kis babának: Sütőmester uraimék Példát erre adának. lm: a búza ára lement, A zsemlyéé pedig felment. (Mért történt igy ? — nagy talány) Ez a fordított arány. Köszönöm, már megértettem, Mond a kislány kedvesen, Föl is irom magamnak, hogy Soha el ne felejtsem. De fordított lesz az arány Akkor is majd, ugyebár, Ha a búza ára megy föl És csökken a zsemlyeár? Jaj, picikém, hova gondul, A sors imigy soh’se fordul. Bármily cudar a világ, Nem termel az ily csudát. Ipszilon. A román politikai válság. Bukarest, febr. 14. A párton- kivüli Curentul foglalkozik a belpolitikai helyzettel. A lap szerint a királynál járt államférfiak megállapították, hogy a király teljesen ismeri a belpolitikai helyzetet. A politikusok véleménye alapján a király a következőkép akarja megoldani a válságot: 1. a jelenlegi kormány kicserélése, 2. további kitartás a parlamentarizmus mellett, 3. a válság megoldása a pártok koncentrációjának segítségével. Péter gazda észrevételeit, majd szelíd hangon igyekezett őt meggyőzni arról, hogy ő helyesen tanítja a gyermekeket az olvasásra és nem bolonditja őket. Ez egy uj módszer, amellyel könnyebben és hamarabb tanul meg a gyermek olvasni, mint azon a módon, ahogy annak idején Péter gazdát is tanították. Az már idejét múlta. — Ne mondja ezt nekem a tanító ur, veté oda Péter gazda. Az én időmben az öreg tanító urnái nem hadonásztunk, nem bőgtünk — legfeljebb akkor, ha a nádpálcával végig húzott rajtunk —, mégis megtanultunk olvasni arra az időre, mire az iskolát kijártuk. — Látja Péter gazda, itt van is oka annak, hogy mi fiatal tanítók miért nem tanítjuk a kezdőkkel az olvasást úgy, mint abban az időben, amikor Péter gazda iskolába járt. Épen Péter gazda ad nekem ebben igazat, amikor azt mondja, hogy a maga gyermekkorában csak arra az időre tanultak meg olvasni, amikor az iskolát kijárták. Tehát hat esztendő kellett hozzá és akkor sem tudott minden gyermek jól Farkas Tibor és GoA! sí k£3i*tel- javsaSairóii A képviselőházban tegnap a karteijavaslat vitájában résztvett Farkas Tibor és Gaál Gaszton is. Farkas Tibor rámutatott arra, hogy hét évvel ezelőtt a parlament elfogadta egy javaslatát, amely a kartelek és trösztök káros kihatásainak megakadályozását célozta. Azóta ez a törvényjavaslat az első lépés a kartelek megfékezésére. A kormány nem tesz meg minden lehetőt a káros kinövések lenye- sésére és kénytelen kijelenteni, hogy a kormány nem tette meg kötelességét a gazdaságilag gyengébbek érdekeinek védelmében. Éz a javaslat nem kielégítő, mert nem tartalmaz eléggé hatásos büntető szankciókat. Megállapítja, hogy a nagy védővámok elősegítik, hogy az uralkodó párt az ipari érdekeltségek zsoldjába kerüljön s ez a függő viszony nagy veszélyt jelent. A javaslatot nem fogadta el, mert nem részesít mindenkit egyenlő jogvédelemben. Gaál Gaszton hangoztatta, hogy az állami kedvezmények megvonásával minden kartelt 24 óra alatt térdre lehetne kényszeríteni. A felszólaló ezután sorra vette a kartelekct és bőséges adatokkal mutatta ki azok káros működését. olvasni. Most pedig, ahogyan mi tanítunk, 5—6 hónap elegendő ahhoz, hogy a kis apróságok ne csak megismerjék a betűket, de szépen olvassanak is. És azután már nem rángatódznak és nem üvöltenek, ami ellen most kifogása van. Péter gazda hitetlenül rázta a fejét. Sehogy sem ment a koponyájában, hogy miként lehessen azt megtanulni 5—6 hónap alatt, amihez annak idején neki és kortársainak hat esztendő kellett. Azért kevés gondolkozás után igy válaszol: akármit beszél is nekem a tanító ur, ez igy nincs jól. Ha nem változtat ezen, majd változtat más, a tanfelügyelő. A falunkat csúffá tenni nem engedhetjük — Jól van, Péter gazda, — mondja a tanító —, csak menjenek el a tanfelügyelő úrhoz és ha az rám ir, hogy nem szabad az olvasást úgy tanítani, ahogy én tanítom, akkor félbehagyom, máskülönben nem. Péter gazda ezekután elköszönve hazatért. Betérve a házba, levette a mestergerendáról a tintáskalamárist, a tollat, előkotorászott az ünneplőszoba asztalfiókjából egy iv irópapirt, nekigyűrSíén Hédin ázsiai kutatásai. Stockholm, febr. 14. Sven Hédin, az ismert svéd utazó egyelőre megszakította kínai utazását. Január 25-én indult el Pekingből és a napokban érkezett meg Stockholmba frissen és 66 éves kora ellenére is jó erőben. Sven Hédin tudományos expedíciója két évvel ezelőtt indult el Kínába, s 5 millió négyszögkilométer területen végzett kutatásokat, amelyek főleg földtani, növénytani, régészeti és csillagászati szempontból fontosak. Az expedíció Ázsia belső területének számtalan ismeretlen titkát tárta fel. A kínai kormány maga ajánlotta fel az expediciós szerződésnek két évvel való meghosszabbítását, de Sven Hédin az expedíciót később fejezi be. A nyáron megy vissza. Kínába és most dolgozza ki a további kutatás tervét, amely több évre terjed. Az a terve, hogy Ázsiában repülőgépek segítségével végez kutatásokat. Kilátás van rá, hogy ez a terve megvalósul, mert a kínai kormány felhagyott eddigi kedvezőtlen álláspontjával. Az expediciónak 19 résztvevője van, köztük 4 kínai, és 11 más tudós. Sven Hédin Pekinget választja a kutatás központjául és innét irányítja az egyes, önállóan dolgozó tudósokat. között és nagy paraszti betűkkel megírta keserves panaszát. Nagy megerőltetésébe került, mig az istáncia elkészült, mert hatalmas veríték cseppek barázdáltak végig napbarnított arcán. Másnap kora reggel leakasztotta a szegről szőrtarisznyáját, elhelyezte abban a panaszlevelet, de nem feledkezett meg egy kis szíverősitő borocskáról, kenyérről és szalonnáról sem, mert hát hosszú ám az ut Egerig meg vissza. Megéhezik és megszomjazik az ember, amig hazatér. Már dél felé járt az idő, amikor fáradtan, izzadtan és porosán a városba ért. Letörölte homlokáról az izzadtságot, leverte a port csizmáiról és illedelmesen beköszöntött a tanfelügyelőséghez. Köszönés után előveszi tarisznyájából a panaszlevelet és átnyújtja a tanfelügyelőnek és kérte, hogy olvassa el, mert panasz van benne. — Ki küldi ezt a panaszlevelet? — kérdi a tanfelügyelő. — Nem küldi azt senki nagyságos uram, én magam Írtam. — Maga irta ? Hát akkor miért nem adta postára, miért fáradt vele ilyen hosszú utón és még hozzá gyalog? (Folytatjuk.)
