Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-02-13 / 35. szám
1931 február 13 3 és szent hitvallók tiszteletére állítjuk, ami keresztényi kötelességünk. Ezeknek a megdicsőült szenteknek segítségével, akik érdemeket szereztek arra, hogy az egy igaz Isten közvetlen társaságában legyenek, remélhetjük, hogy édes hazánk boldogulásáért mondott imánk mielőbb meghallgatásra talál. Bár a cikkiró is ezt cselekedné. Sokkal erősebb reményünk lehetne célunk elérésére. Nagyon félő, hogy az ilyen, megbotránkoztató cikknek napvilágot látása csak árthat a magyar ügynek, szent igazságunknak. Az utszéli keresztek és szobrok az életben sok elkeseredett vándornak adtak már . .lelki vigaszt s ezeket mi életünk árán is megvédelmezzük. Épen ezért föl sem tehető, hogy a cikkiró kiruccanásait magukévá tegyék mivelünk nem egy hitet valló keresztény testvéreink, A régi betyár világnak egyik alakja, a nyolcvanas évek rablóvilágából ismert Savanyu Jóska bandájának egyik tagja, Pető Mihály 74 éves ősszbecsavarodott fejű ember került tegnap regényes körülmények között a szombat- helyi rendőrség elé. Pető Mihály a betyárvilágban „Liliom Peti“ néven szerepelt és saját dicsekvése szerint Savanyu Jóskával egyetemben rettegett embere volt a Dunánántulnak, ahol több gazdag embert kiraboltak, sőt attól sem riadtak vissza, hogy a kezükbe került áldozatoknak az életét is kioltsák. Több rendbeli rablás, emberölés, váltóhamisítás és csalás terhelte az ő lelkét is, amelyért azonban alaposan megszenvedett, mert életéből, amint mondotta, közel 52 esztendőt töltött el különböző fegyintézetekben, közöttük Sopronban, Vácott és a jászberényi doiogházban. Hogy a félszázados [egyházbüntetés nem törte meg teljesen, ezt csak annak köszönheti, hogy értett a kertészkedéshez és ezzel elérte, hogy mint kertész hosszú éveken keresztül a szabad levegőn volt és ez elviselhetőbbé tette számára a szigorú büntetéseket. A hozzáin! ézett kérdésre megjegyezte, hogy Savanyu Jóska bandájának kívüle ma már csak egy élő tagja van és pedig Fert- sák Gyuri, aki jelenleg Erdélyben tartózkodik. Elmondotta továbbá, hogy becsületes neve Pető Mihály. Alsóságon született. Hat gimnáziumot végzett Pápán, de valami kis história miatt jobbnak látta, ha elakiknek a haza sorsa ép úgy fontos, akárcsak nekünk, ameny- nyiben az egykori vezér nekik is, nekünk is elmondta, hogy számukra a nagy világon kiviil nincsen hely. — Aki azon töri a fejét, miképen teremthetne közöttünk összeférhetetlenséget, az — szerintem — nem akar mást, mint úgyis annyira megtépázott magyar hazánknak további romlását. Pedig mi a haza feltámadásáért szüntelen szívből imádkozunk“. Németh János levelét igy végzi: Nem vagyok én iró, én egy falusi szántóvető vagyok s mint a Zala- megyei Újság régi olvasója, kérem a Tekintetes Szerkesztő Urat, ha érdemesnek látja, soraimnak szíveskedjék helyet adni, már csak azért is, hogy megüzenjem a cikkírónak, hogy, ha 300 évvel ezelőtt elhalt dédatyja feltámadna, az ellenünk szórt rágalmakért bizonyára felelősségre vonná. Az egyszerű, őszinte és erős hi ü katolikus testvérünknek fönti sorai méltó kifejezői annak a felháborodásnak, amit az Őrálló minden hivő kereszténynek lelkében keltett. megy onnan. Akkor kertész lett. Perkálán volt kertész és olt történt a baj. A jégért (akkori erdész), akinek leányába szerelmes volt, j egy éjszaka megölték. A gyanú őrá terelődött. Megszökött és betyár lett a Savanyu Józsi bandájában. Rettegte őket az egész Dunántúl. Az uradalmak nagyrésze is jónak látta velők békét kötni. Volt kastély — mondá, — amelyikben külön szobájok volt, ahol megpihenhettek. Ilyen helyen vigyáztak, hogy valami bajt ne csináljanak. Sőt ha káruk volt holmi futóbetyárok miatt, hát azt is eligazították. Mert kijárt a betyároknak a „kommenció“, de ennek fejében aztán ők maguk csendőrei leitek a „kenyéradónak.“ A pandúrok egy Ízben elfogták Savanyu egész bandáját. Egy zalai korcsmáros volt az áruló, aki or- gazdájok volt. De kiszabadulása után ezt egy kicsit „megpatkolta.“ Elmondta még, melyik börtönökben ült és hangsúlyozta, hogy „böcsületbeli dolgot nem követett el“, vagyis nem lopott. Eképen ismertette röviden élettörténetét a betyárvilág „Liliom Petije“, aki most is büszke arra, amit a betyárvilágban elkövetett, mert a szegényembert egyáltalában nem bántották és csak arra vetették ki a hálójukat, akinek a pénzesládája tele volt sok arany és ezüst csikóval. Ezúttal a nyomor juttatta Pető Mihályt az igazságszolgáltatás kezére. Ugyanis röviddel ezelőtt szabadult ki a jászberényi dologházból, ahonnan bemondása szerint 70 fillér útiköltséggel bo- csájtották el. Első dolga az volt, hogy felkeresi szülőfaluját és a rokonságnál megtalálja meghányt- vetett élete után a pihenőt. Azonban ez nem sikerült. Nemcsak a rokonai részéről találkozott a legridegebb visszautasítással, akik szerinte tudni sem akartak róla, de még a faluban sem igen mert mutatkozni, mert félelmetes neve még most is hatással volt a falubeliekre. így azután eltávozottá községből, hogy idegenben keressen valami megélhetési módot és hogy ismét fedél alá juthasson, így került Vasvárra, ahol egyik szombathelyi főorvos nevével visszaélve 30 pengőt kicsalt az illetőtől. Vallomása szerint ezt sem tette rosszindulatból, de már betevő falatja sem volt és a nyomor vitte rá erre a lépésre. Sajnos rajta vesztett az ügyön. A rendőrség Pető Mihályt kihallgatása után át kisértette az ügyészség fogházába, ahol legújabb bűncselekményéért vonják felelősségre. A képviselőház ülése Budapest, febr. 12. A képviselőház mai ülésén folytatta a karteljavaslat vitáját. Sándor Pál rámutatott arra, hogy a javaslat indokolása kitűnő, de a szöveg ellentétben áll vele. Helytelen, hogy a kormány tiz év alatt semmit sem tett a kartelek ellen. A javaslatban nem bizik, mert a miniszternek adja a felhatalmazást. A végrehajtás attól függ, hogy ki ül a kereskedelmi miniszteri székben. Az első javaslat sokkal jobb volt és valószinüleg ahhoz készült az indokolás, de ez a javaslat nem kerülhetett a Ház elé, mert valami láthatatlan kéz megfogta a kormány kezét. Az uj javaslat tulajdonképen sok hűhó semmiért. Kifogásolta, hogy Magyarországon mindenkit lehet törvény elé idézni, még a királyt is, de a kartelekhez nem lehet hozzányúlni. Mindenkinek joga van panaszt emelni, de a kartelek ellen nem szabad. A kartelek a nyilvánosságtól félnek legjobban, ezért tartják titokban a kartelszerződéseket. Mégis a javaslat kizárja a nyilvánosságot. Magyar és eseti Komárom harca a wis- szolgáltatás teóriái. Esztergom, febr. 72. Komárom és Esztergom megyék közigazgatási bizottságának ülésén szóba került magyar Komárom nehéz gondja, amelyet a vízvezeték válsága idézett elő. A magyar és cseh városrész közös vízmüve az elszakított területen van. Az elszakított rész vezetősége átirt a magyar Komárom polgármesteréhez és közölte, hogy ha nem fizetik ki a 363 ezer cseh korona vizdij hátralékot egy napon belül (az átirat december 30-án érkezett), akkor a vízszolgáltatást január elsejétől 50 százalékkal, február és március hónapokban 75 százalékkal korlátozzák, április elsején pedig végleg megszüntetik. A baj onnét ered, hogy a komarnoi járás főnöke magyar Komárom hozzájárulása nélkül 150 százalékkal felemelte a viz árát. Alapi polgármester megtagadta az önkényesen kivetett dij fizetését és a vármegye hozzájárulásával jelentést tett a minisztériumnak. Kérte a minisztériumot, utasítsa a prágai magyar követet, hogy interveniáljon a cseh kormánynál. A cseh kormánynak el kell rendelni, hogy az elszakított városrész a trianoni békeszerződés 256. cikkében említett likvidálás megejtéséig az eddigi feltételek mellett szolgáltasson vizet magyar Komáromnak. A valóság az, hogy Komárom 1929- ben és 1930-ban 27.490 koronát fizetett vizdij fejében az elszakított városrésznek és a múlt év végéig a hátralék csak 168 cseh korona. &z erdélyi m®s$yarfi>ág és a Népszövetség. Kolozsvár, febr. 12. Az erdélyi magyarság megbizásábólPál Gábor és Balogh Artur szenátorok Géniben jártak, ahol az erdélyi magyarság panaszait terjesztették a Nép- szövetség főtitkársága elé. A két magyar szenátor genfi útjáról visszaérkezett s az erdélyi magyar lapok utján nyilatkoztak ütjük eredményéről. Pál Gábor a Brassói Lapokban a következőt Írja: „A felsősziléziai német kisebbség panasza tárgyában a Népszövetség — eddig nem tapasztalt erőteljes álláspontra helyezkedett, amiből arra kell következtetni, hogy a Népszövetség végre komolyan veszi a kisebbségek panaszait s igy minden remény meg van arra, hogy az erdélyi magyarság részéről beadott panaszok elintézése is megnyugtató lesz.“ A névelemzések mi itt benyújtott panasz ügyében a magyar párt kiküldöttei január 16-án egy pótbeadványt nyújtottak be, amely a népszövetségi főtitkárság felhívása alapján, a panaszra vonatkozó bizonyítékokat tárja elő. A csiki Magánjavak ügyében beadott petíciót állandó érdeklődés kiséri a a népszövetségi tagok részéről. Savanyu Jézsi bandájának utolsó tagja ötvenkét évi fegyház után ismét a hűvösre kerül.
