Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-02-06 / 29. szám
XIV, évfolyam 29. szám. Ara 12 fillér 1931 február 6 Péntek. FeSeíő«» ozerkesxtftB SfEíHiSöLY FERERSC Szerkesztőség és kiadóhivatal: walaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128 szám. Fiókkiadéhivata!: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek : Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POüTIKÁJ[JAPILAF megjelenik minden hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7-20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen levelekre nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. —■mmMi.MMMi.um.im— Ismerjék meg egymást a vármegye keleti és nyugati vidékei. Fői kell tárni a nyugati résxek szépségeit. A vidéki városokat naggyá kel! tenni. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter adta ki ezt a jelszót. Nem arra keil tehát törekednie az országnak, hogy mindent a fővárosra adjon, mindent a fővárosnak dugjon, hanem, hogy a javak, szellemiek és anyagiak egyaránt elosztódjanak s igy jusson mindenből elég bőven a vidéknek is. Mert a mai helyzetnek képe az, hogy van mindenben bőveikedő milliós fővárosunk és vannak majdnem mindenben szűkölködő vidéki városaink. A hozzánk érkező idegen nem is kiváncsi másra, mint a fővárosra és, ha ezt megszemléli, nem fogy ki a dicséretekből ; ha azonban véletlenül a vidékre kerül, azonnal kiábrándul. Városaink erejűket meghaladó áldozatok árán iparkodnak ugyan érdemesekké válni az érdeklődésre, ami azonban csak nehezen sikerül nekik. A kultuszminiszter a Vidéki Lapok Országos Egyesületének múlt havi közgyűlésén ezt is mondotta: „Budapest kultuilámpá- sának akciórádiusa nem elég ahoz, hogy az egész Magyarország területét bevilágítsa. Életképes vidéki városokra van szükség . .. Ennek a városfejlesztési munkának a vidéki újságírók a főmunkatársai.“ A vidéki újságot tehát a miniszter súlyos tényezőnek látja és a nemzet összessége érdekében álló föladattal bízta meg. Ezt a föladatot a vidéki lapok igyekeznek is pontosan teljesíteni. És, ahol fejlett sajtóviszonyok vannak, ott a városok nagyobb fejlődést is mutatnak. Elég ennek a bizonyítására az a körülmény, hogy Zalaegerszeg azóta vett erősebb lendületet a fejlődés terén, amióta lapjai a legbehatóbban foglalkoznak mindenféle ügyeivel- bajaival. De emlékeztetjük itt olvasóinkat arra is, amit nemrégiben megirtunk, hogy egyik városatya az újságírókat tette felelőssé azért, mert mindenbe belevitték a várost és igy állottak elő a nagy kiadások. Nálunk tehát tapasztalhatók a sajtó munkájának eredményei. Az ilyen eredményeket fölismerte már a kultuszminiszter is, azért hárítja a városfejlesztés nagy föladatait a vidéki sajtóra. Számíthatunk tehát arra, hogy lent a vidéken is észreveszik majd a sajtót és olyanok is elismerik munkájának fontosságát, akik ezt tenni eddig vonakodtak s akik azt hitték, hogy a vidéki sajtó csak azért van, hogy parancsoljanak: ezt ird meg; vagy nem tetsző közleményre ezt válaszolják: miért Írsz így ?•• • Az ország egyetlen vármegyéjének sem voltak egymásra nézve annyira idegen részei, mint épen Zalának. Itt ugyanis a keleti és nyugati rész mint két külön világ állott és áll még ma is szemben egymással. Kelet volt mindig az édes gyermek és Nyűgöt a mos toha. Keletzala a maga természeti szépségeivel és drága kincseivel ismert és irigyelt vidéke volt Nagymagyarországnak is: Nyugat- zala még a csonka országnak is ismeretlen, azaz elhagyatottságá- ról ismert része. Amig a keleti rész mindent megkapott, addig a nyugati semmiben, de semmiben sem részesült. Tudjuk, hogy vannak a nyugati vidéknek óriási számban olyan községei, amelyek esős időben még ma sem juthatnak el a szomszédba. A keleti édes gyermeket cifrába öltöztette a vármegye; a nyugatit, a mostohát elhanyagolta, ‘ Hamupipőke szerepei juttatott neki. Pedig a nyugati rész nem érdemelte meg ezt a mostoha bánásmódot. Meri ez is szép, mint a keleti, csakhogy szépségei nem tárulhatnak elénk. Hiszen utak hiányában nem juthatunk a nyugati résznek minden zugába és igy nem ismerhetjük meg azt. Már pedig, amit az ember nem ismer, azt nem is szeretheti. Tessék csak lehetővé tenni a nyugati résznek kényelmes beutazását, majd föltárulnak annak szépségei és soha senki rosszat nem fog mondani — Göcsejről. Csak egy turistacsapat tegye be oda a lábát, majd elszáll a vidékről az a köd, mely évszázadok óta ül rajta! Hogyan gondolhatott tehát néhány füredvidéki ember olyasmit, hogy a megye elhanyagolja ■ füredi járást, még pedig annyira, hogy ezért az elhanyagolásért, figyelmetlenségért nem fizethet mással Füred, mint — elcsato- lással. A fürediekből az elkényeztetett gyermeknek hangja tört ki. Ök még többet, ők mindentakarnak ! De megkapták a választ a me§yegyülésen, amikor Kelet-, Közép- és Nyugatzala az édesanya iránti szeretetre figyelmeztette őket. Remélhető, hogy most már le- csendesült a mozgalom, mely — mint Farkas Tibor mondotta,— nem mai keletű és valamikor felsőbb köröktől nyert tápot. Hej, de jó sorunk lehetett akkor, amikor a felsőbb köröknek csak amiatt fájt a fejők, hogy néhány községnek messzebb volt Eger- szeg, mint Veszprém. De megmondta Mázy Engelbert dr. tihanyi apát még azt, hogy amilyen jogon csatolódnék Füred vidéke Veszprémhez, olyan jogon csatlakozhatnék Veszprém megyének a Bakony északi lejtőjén fekvő része Győrhöz. Amihez mi még hozzátesszük azt, hogy Siófok sem kívánkozott el Veszprémtől, holott az is csak igen körülményesen érheti el Veszprémet és egyenes vasúti összeköttetése van Kaposvárral. Ezt a mozgalmat valóban csak apró-cseprő érdekek válthatták ki. Legfölebb az a panasz lehet jogosult, hogy sem a kisgyüíésben, sem a közigazgatási bizottságban nem ül füredvidéki ember. No, de ezen nem nehéz segíteni. De térjünk vissza a vármegye két ellentétes részére. Itt meg kell állapítanunk azt, hogy a vármegye nyugati részére sohasem volt alkalmazható az a közmondás, hogy az melegszik, aki a tűz mellett van. A székhely a nyugati vidéken fekszik és épen ez a rész a legelhanyagoltabb — hogy ugy- mondjuk — a székhellyel együtt. A füredieknek inkább azt a tervet kellene dűlőre juttatniok, hogy létesüljön a vármegyében a két részt egyenesen összekötő vasúti fővonal, amely lényegesen megjavítaná a ma már egyébként is eléggé jó összeköttetést a székhellyel s összehozná a két vidéket, amelyek eddig bizony alig vannak ismeretségben egymással, de a megyegyülésen már kezet nyújtottak egymásnak. hogyan végeznak a keSlerciatEera ®ynbea,,BBel m szerbek. A szerb határőrség agyonlőtte Pavlovics Obrádot, aki a jelentés szerint a folyón át akart menekülni és a felszólításra nem állt meg. — A Gritz szerint Pavlovics a belgrádi titkos rendőrség szolgálatában álló 34 éves szerb ember, aki igen sok olyan titkot tudott, amelyek súlyosan kompromittálták volna a politikát rendőrséget. így aztán elhatározták, hogy szabadulnak tőle. Utasítást kapott, hogy menjen Olaszországba és kémkedjék az ottani horvát emigránsok után. Amikor kikisérték a határra, hogy átjuttassák, a határőrök agyonlőtték, mert azt a titkos parancsot kapták, hogy ezt a veszedelmes kommunistát feltűnés nélkül el kell tenni láb alól. fk S^lEasziétárs&ai&t sEissjaáiis fsmfoipma. A Szociális Missziótársulat háromnapos tanfolyama tegnap kezdődött meg a Kulturház kistermében, amelyet egészen megtöltött a közönség. A tanfolyamot az alispán ne-, vében Szalay Gyula dr. vármegyei főügyész nyitotta meg. Rámutatott arra, hogy az elmúlt két évtized a szociális problémák tömegéi vetette fel és e problémák összefogásra hívják fel a társadalomnak azt a részét, amely szükségét érzi annak, hogy a maga bajai mellett mások ügyeivel is foglalkozzék. Különösen fontos a társadalom összefogása ma, amikor az államhatalom eszközei elégtelenek a bajok leküzdésére. A társadalom megmozdulása azonban nem hozna eredményt, ha nem volna a szeretet jegyében dolgozó központi szerv. Ilyen a 22 éve működő Szociális Missziótársulat, amelynek áldásos működését jellemzi, hogy csak a múlt évben 7C0 ezer pengő értékben támogatta a szegényeket és 50 ezer gyermek gondozására terjedt ki figyelme. A társadalomnak meg kell értenie e társulat eszméit és erre kiválóan alkalmas a most kezdődő szociális tanfolyam. A tetszéssel fogadott megnyitó után Gombos Elek Amália misz- sziós nővér tartott gyakorlati irányú előadást a laikus apos- tolkodásról, amelyet egynek jelölt meg az actio catholicaval. A, Szentatya és Prohászka Ottokár szavait idézve fejtegette a laikus apostolkodás fontosságát és ismertette annak tág területét. A káromkodás elleni küzdelem ép úgy ide tartozik, mint a rossz könyvek elleni harc, kapcsolatban a katolikus könyvek és lapok propagálásával. Ha a katolikus nő félreteszi a kényelmet, az önzést, a charitas gyakorlásában megtalálhatja nemes hivatását. A katolikus nő hivatása, hogy felkarolja a gyermeket s ha házasságon kívül születtek, családhoz juttassa őket. — Fontos munkaterület az iskola- és templomkerülő, moziba járó, lopásra is hajlamos utcai gyerek jó útra térítése, a házasság védelme és az erkölcstelenség elleni küzdelem. Külön foglalkozott az előadó ai egyházközségekben való apostolkodással, hivatkozva arra, hogy a világiak segítségére lehetnek. a lelkészeknek olyan kérdések megoldásában, ahol a lelkész egymagában nem érhet el eredményt. Végül a női társadalomban tapasztalható visszásságok leküzdésére
