Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-01-28 / 22. szám
XIV. évfolyam 22. »sám 1939 január 28 Szerda Ára 12 fillér BmMaaanHaaaHMaHBSktan^Ma! KSSSffH —.1 í .. lelefon: 128 szám. 54 . iNagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Aeszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósitók minden nagyobb zalai községben. POLITIKUM! HPBLMF Megjelenek minden hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2 40 pengő negyedévre 7’20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen levelekre nem válaszo 1 unk Kéziratokat nem adunk vissza. Sanda szemmel nézik a szomszédok mindig a magyar miniszterek külföldi utazásait. Különösen akkor, ha a miniszterelnök indul külföldi útra. És készek is mindjárt lármát ütni, mert hát a magyar miniszterelnök utazása — szerintük — mindig csak Európa-békéjének megbontását célozza. Ha nem volna egy kis rendbehozni való dolog a külföldön, az bizonyos, hogy nem tenne kirándulást egyik miniszter sem, legkevésbé pedig maga a miniszter- elnök. De hát van miért utazgatni. Gonosz ellenségeink úgy körülzártak, — miután mindenünktől megfosztottak bennünket, — hogy nem maradt más hátra, mint meghalni: Erre számitottak és minden törekvésük csak ezt célozta. Magától értetődő tehát, hogy, ha élni akarunk, a megélhetés lehetőségeit meg kell találnunk és ki is kell használni azokat. Szerencse, hogy a derék olasz nemzet megtörte a körülöttünk már-már összecsapódó harapófogót és azután Ausztria is lehetővé tette a menekülést a megfojtással fenyegető vasgyürüből. És igy érthető az is, miért ütnek a szomszédok lármát, miért látnak rögtön veszedelmet abban, ha a miniszterelnök látogatást tesz a külföldön. Az egészen bizonyos, hogy sorsunk jobbrafordulásán munkálkodik a miniszterelnök a külföldön is. A mi sorsunk ugyanis már csak jobbra fordulhat. És kell is jobbra fordulnia. Ez nemcsak a mi érdekünk, hanem az egész Európáé. Azt a rettenetes helyzetet, amelyben mi sínylődünk, érzi az egész Európa és ha annak okait vizsgálja bárki is, nem állapíthat meg mást, mint azt, hogy ezeket az áldatlan állapotokat a gyilkos békeszerződések idézték elő. Ha tehát valaki a helyzeten változtatni akar (és ki ne akarna ?) nem követelhet mást, mint a revíziót. Hogy ezek között mi vagyunk az elsők, 4zt is mindenki megértheti. Bethlen István gróf miniszter- elnök most Bécsben időzik és megérkezésekor sietett kijelenteni, hogy a revízió már érik. Minden bizonnyal szó esik arról bécsi tárgyalásain, mert hiszen Ausztria nem idegen előttünk. Ha valahol, úgy akkor mindenesetre ott mondhatja el a miniszterelnök azt, ami nekünk annyira fáj. Mig közösségben éltünk Ausztriával, össze- összezördültünk; de mióta elváltunk egymástól, érezzük egymás hiányát. A békeszerződések ott is a leglehetetlenebb állapotokat teremtették : «gészen természetes tehát, hogy a tárgyalások során arról beszélnek legtöbbet, ami leginkább fáj mindkét országnak. Viszont az is természetes, hogy az álnok szomszédok megint rágalmazásra nyitják szájokat, különösképen azért, mert Bécsben s olyan kitüntető szivelyességgel fogadták a magydr miniszterelnököt. Ez a barátkozás nagyon fáj a rabló szomszédoknak, mert az ő napjokat homályositja el egy kissé, amelyről eddig azt hitték, hogy az örökösen csak mosolyog, a mi napunk pedig soha föl nem kel. Megértette egymást a két régi házastárs. Fölismerték, hogy élet- szükséglet mindkettőjükre nézve a barátság és, hogy ennek a barátságnak örökketartónak kell lennie. Ausztria és Magyarország barátkozása még inkább lágitja a mi összeroppantásunkra készített harapófogót, amelynek karjai közül végre is kimenekültünk és igy mégis hamarosan elkövetkezik az, amit Bécsbe érkezésekor mondott : nemsokára leülünk tárgyalni a békeszerződések megváltoztatásáról. A halálos lövés bekövetkezésekor a társaság egy bokros, meglehetősen sürü erdőrészietben járt, amely egy magas plátón terű el. Szabó Gyula az erdőrészletet átszelő gyaloguton volt kocsisával. Csatlós János 17 éves fiatalemberrel együtt és mindkettőjüknél vadászfegyver volt A vadász- társaság viszont bent tartózkodott az erdőben, mikor Szabót és társát megpillantották. Ferenczi a bokrok közül két lövést adott le, amelyek közül az egyik, a jelek szerint, riasztó lövés volt. A sőrétek legnagyobb részét a bokrok fogták fel és tulajdonképen tragikus véletlen, hogy három sörét Szabót találta és pedig halálosan. Eltemették Di*. Batthyány—Straftmann László herceget, a hires szemorvost. Dr. Batthyány—Strattmann László herceg holttestét tegnap délután szentelte be a körmendi várkastélyban Mikes Jáuos gróf, szombathelyi uiégyéspiispök. '*• A gyászszertartáson mintegy tizezer főnyi gyászoló közönség vett részt, melynek soraiban voltak a kiterjedt rokonságon kívül a magyar arisztokráciának, a közéletnek, a katolikus egyháznak kitűnőségei, több vármegyének és a hercegi uradalmaknak képviselői, valamint a vidéknek óriási tömegei. A királyi családot Cziráky János gróf a kormányt Tarányi Ferenc dr. főispán képviselte, Zala megye képviseletében Gyömörey György főispán, Body Zoltán alispán, Szalay Gyula dr. tiszti főügyész és Kölcsey Kende Péter árvaszéki ülnök jelentek meg. Népes küldöttéig képviselte Nagykanizsa városát. A ravatalra 84 koszorút helyeztek. A gyászeló családhoz 500 nál több részvéttávirat érkezett, köztük Horthy Miklós kormányzóé és Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásé. A halottat ma reggel 7 órakor szállították Németujvárra, ahol fél 11 kor a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. A gyász- szertartást ott is Mikes János gróf püspök végezte. Az eset igen gyorsan folyt le és mivel a társaság elől a kilátást a bokrok elfogták, a szemtanuk meglehetősen ellentétesen adják elő a lövés történetét., Ferenczi Lajos szerint ő először riasztó lövést adott le, a másik lövésnél pedig Szabóra és társára célzott, mivel úgy látta, hogy azok fegyvert fognak rá. Az áldozatot és társát egyébként vadorzóknak nézte. Csatlós János, az áldozat kocsisa viszont azt állítja, hogy kiáltást hallottak, mire Szabó igy szólt hozzá: — Nohát, most fussunk! Homály fedi még az irsai halálos hajtóvadászat Befolyását. Szabó Gyulái hátulról épfe a halálos lövés a boncolás adatai szerint. Az irsai erdei halálos hajtóvadászat ügye szinte az egész zalai közvéleményt foglalkoztatja, tekintettel az ügy közismert szereplőire. Ferenczi Lajos héviz- szentandrási vendéglős, aki a halálos lövést leadta, a megye nagy részében ismert ember és a Balaton-part egyik legnépszerűbb vendéglőse. Viszont Szabó Gyula, az áldozat, Zalalövő környékén volt általánosan ismert ember. A közvélemény érdeklődését nagyban fokozza, hogy az újabb nyomozás és boncolás adatai megváltoztatták az első feltevést, s egyelőre meglehetős zavarossá tették az ügyet. Az első feltevés tudvalevőleg az volt, hogy két orvvadászról van szó, akik fegyverrel akartak támadni a vadászokra, mire Ferenczi Lajos megelőzve őket, lőtt és az egyiket agyonlőtte. Ez a feltevés főleg Ferenczi ilyértelmü vallomásán i és azon alapult, hogy először j csak az áldozat bal szeme mellett, valamint az arc közepén talállak sebet és azt hitték, hogy itt hatoltak be a lövések. Hétfőn délután kiszállott a hely színére Desseő Árpád dr. vizsgálóbíró és Still Ernő dr. kir. ügyész a törvényszéki orvosokkal, akik felboncolták a holttestet. A boncolás szerint a halálos lövés hátulról érte Szabó Gyulát és a serétek a hátba, valamint a fej hátsó részébe hatoltak. Összesen három szem serét került a testbe, közülük kettő a fejbe, egy pedig a tüdőbe és kettő volt halálos. A nyomozás eddigi adatai sze^ rint a tragikus esetnél a következő volt a helyzet: A vasárnap délelőtti hajtóvadászaton hét vadász és kilenc hajtó vett részt. Futásnak is eredtek. Csatlós szaladt elől, mig Szabó utána haladt. Szabó futása nem volt gyors, mivel lába nemrégiben megsérült és egyik lába borjubőr papucsba volt burkolva, mig másik lábán csizma volt. Ekkor dördültél: el a lövések, egyik eltalálta Szabót, aki összeesett és rövidesen meghalt. Csatlós azt állítja, hogy nem vadorzási szándékkal jártak az erdőben, hanem Szabó egyik aklához igyekeztek. Szabó Gyula ugyanis a Salom- vár községhez tartozó egyik puszta bérlője volt és juhászattal foglalkozott, s két helyen is volt akla. Jelentkeztek emberek, akik azt állítják, hogy Szabó vasárnaponként kocsisával egyik juhászaiéból a másikba szokott átmenni az erdőn keresztül, s a jelek szerint most is ilyen járatban voit. Viszont érthetetlen, hogy miért volt náluk fegyver, holott — hir szerint — fegyver- tartási engedélyük sem volt. Megnehezíti az ügy tisztázását az is, hogy egy szemtanú szerint Szabó és kocsisa, mikor megpillantották őket, az utón lassan ballagva ettek. Ezt valószínűsíti az, hogy
