Zalamegyei Ujság, 1930. október-december (13. évfolyam, 241-294. szám)
1930-12-25 / 294. szám
1930 december 25 Zalamegyei Újság Mióta nő tövis a rózsafán? Irta és meséli: Oszkár bácsi. Valahol volt egy ország. Az országnak pedig egy királya. A királynak három leánya. Fia egy sem volt. A király halála után a legidősebb leánya lett az utóda. A királykisasszony jó lélek volt. Szerette a népét, a népe is szerette őt. A királykisasszonynak gyönyörüszép kertje volt, amely telve a világ minden virágával, csak egyedül rózsa nem nőtt benne. A királykisasszony egyszer azt olvasta egy könyvében, hogy .milyen szép, milyen illatos virág a rózsa; ezért elhatározta rögtön, hogy addig nem nyugszik, amig kertjének legalább fele rózsafával nem lesz tele. A királykisasszony országában azonban a rózsát nem ismerték. A királykisasszony megparancsolta a katonáinak, hogy járják be az egész világot, s hirdessék ki, hogy aki kertjének felerészét beülteti rózsafával, annak bármi legyen is a kívánsága, azt teljesiti. Százával jöttek a világ minden részéből az emberek, hogy a királykisasszony kertjében a rózsafákat elültessék, de egynek sem sikerült, mert a rózsafák nem hajtottak bimbókat és igy a fákon nem termett rózsa. Egyszer csak egy ici-pici törpe ember jött a királykisasszonyhoz. .Elmondotta, hogy hozott rózsafákat, azokat, ha ő embereivel, akik szintén velejöttek, elülteti, úgy rövid idő múlva a király- . kisasszony kertje gyönyörű, színes rózsákkal lesz tele. — Ha ezt meg tudjátok csinálni, — mondotta a királykisasszony —, úgy egy kívánságotokat teljesítem. A kis törpék még aznap este meg is kezdették a munkát. Elültették a rózsafákat. Csodák csodája; de akár hiszitek nekem, kedves kis olvasóim, akár nem, de hajnalhasadáskor már tele volt a kert gyönyörű szép, illatos rózsákkal. A királykisasszony örömét és boldogságát el sem tudjátok képzelni. Reggeltől estig ott sétált a rózsakertjében. Szedegette a fákról a piros, fehér és a sárga illatos rózsákat. A királykisasszony még aznap magához hivatta'az öreg törpét, aki a törpék vezére volt, és igy szólt hozzá: — Hát öregem, most már mondjad el, hogy mi a kívánságod? — Szépséges királykisasszony, nekünk törpéknek egy kívánságunk van és pedig az, hogy menj férjhez az én fiamhoz. A királykisasszony, amikor ezt meghallotta, elkezdett szívből kacagni, majd igy szólt az öreg törpéhez: — Öregem, ez teljesen lehetetlen, amit te tőlem kívánsz, mert az én férjem nem lehet törpe. Hanem, tudod mit, kérj tőlem drága kincseket, aranyakat. Kaphatsz mindent, csak ezt a kívánságodat, bármennyire is sajnálom, nem teljesíthetem. A kis törpe, bár szótlanul, de láthatóan haragosan hagyta el társaival együtt a cifra királyi palotát. Másnap reggel, amikor a királykisasszony a rózsakertjében sétált, egyszer csak le akart az egyik rózsafáról szakítani egy piros rózsát, hát, véresre szúrta a hófehér ujját. Megnézte a rózsafát és rögtön észrevette, hogy tele van szúrós tövisekkel. A királykisasszony többé sohasem nyúlt a rózsákhoz. * A nép pedig azóta országszerte azt beszéli, hogy a kis törpék, mert a királykisasszony nem tartotta meg az ígéretét, hát éjjel, mielőtt eltávoztak volna, kicserélték a rózsafákat olyan rózsafákkal, amelyeken nemcsak rózsa, de tövis is terem. A népmonda szerint ezekről a rózsafákról terjedt el az egész világban a tövises rózsa. Porcukor kisasszony Meséli: ha néni. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis tündérlányka. A haja olyan, mint a szinarany, az arcocskája, mint a nyíló rózsa, a két szeme kék, mint a mennyboltozat, a kis szája, mint a piros cseresnye. Szóval olyan szép volt, amilyen csak egy kis tündér lehet. Szerették is Tündérországban, nemcsak azért, mert a király lánya volt, hanem mert szép is volt, jó is volt. Azaz, hogy nem volt mindég jó, pedig a szivecs- kéje a helyén volt, de hát az ilyen kis tündérlányka is csak olyan, mint a mi kis gyerekeink. Néha-néha ő is csak rossz fát tesz a tűzre, ahogy mondani szokták. Nem mintha közelébe mert volna menni a lobogó, sistergő tűznek. Isten ments! Tudta ő, hogy abból olyan baj származik, hogy nincs az a doktor bácsi, aki őt akkor meggyógyítaná. Már pedig ő beteg sem szeretett lenni. Hogyisne! mikor olyankor orvosságot kell bevenni. — Pedig a gyógyszerész bácsi mindég tett valami édeset a gyógyszerbe, dehát azért csak jobb a dobostorta, minden patikaszernél és ugrálni is jobb a szabadban, mint kuksolni a szobában. Ugye, igaza volt? A mi kis tündérkénk futkosott is, labdázott is eleget. Volt egy szép, nagy rét a tündérkirály palotája mögött, ott játszadozott a kicsi lány naphosszat. A tündérkirály, ha csak ráért a rengeteg dolgától, ki-kinézett a gyé- mántos ablakon, a királyné százszor is megnézte napjában, nem ment-e messzire, nem csipte-e meg a csalán, nem ijedt-e meg a szarvasbogártól ? Tündérke ott játszott a kis harangvirágok közt, koszorút font a százszorszépből, tanította a bábuit járni, vagy elment a tavacskához, ahol beült az ici-pici kis csónakba. Mert hát tudni kell, hogy olyan picike volt az egész kislány, mint a kisujjam. Ugy- bizony! Ha megijedt valamitől, csak elbújt egy virág mögé és onnan leste, elmult-e a veszedelem? Egyszer egy reggel kitekint az ablakon, hát uramfia, mit lát ? Olyan a rét, mintha csupa-csupa porcukor volna. — No, de ezt már megkóstolom ! — gondolta a tündérke és hip-hop kiszaladt a rétre. Úgy szaladt, hogy nem is tudták utolérni. Egy kicsit hidegnek találta ezt a szép porcukorszőnyeget, de azért csak belemarkolt és gyömöszölte a szájába. — Jaj-jaj, megfagy a nyelvem! — kiáltotta. Mert bizony nem porcukor volt az, hanem szép, fehér havacska. Látta a királyné az ő csacsi lányát és úgy kacagott, hogy a könnye is kicsordult. A tavacskánál újabb meglepetés érte a kislányt. Olyan volt az a kis tó, mint egy ragyogó tükör. Föléhajol Tündérke, de nem látja magát benne, hát ahogy hajolgat nagybuzgón, belevágja az orrocskáját a szép, sima tükörlapba. — Szép kis tükör, mondhatom ! kemény is hideg is és nem is látom magam benne, mondta sirva-riva. Erre már ott volt az egész háznép és vitték be a jó meleg palotába a kis hercegnőt. -— Elmondták a tündérkirálynak a sok kalandot, erre ő is úgy elkezdett nevetni, hogy még a csillogó korona is félrecsuszott a fején és elnevezte azon nyomban Porcukor kisasszonynak a kislányát Rajta is maradt a név örökre. — Nem lehet ezen ugyan csodálkozni, — mondta a királyné, — mert hiszen nálunk, Tündérországban minden negyedik évben csak egyszer esik a hó, nem csoda, hogy a kislány porcukornak nézte. Másnap aztán felöltöztették fehér, meleg bundácskába, piros kis csizmát húztak a lábára, beültették egy ici-pici kis szánkóba és hajrá, neki a havas rétnek. Ez volt aztán az igazi mulatság ! Hát még mikor megtanították korcsolyázni a kis tavon. Olyan boldog volt Porcukor kisasszony, hogy estig is kint maradt volna. De akkor az angyalkák fent az égben elkezdték rázogatni a selymes párnácskákat, hogy csak úgy hullott a sok pihe lefelé, bizony Tündérországban is hó lesz a sok-sok fehér pihe, mire leesik a földre. Haza kellett menni Porcukor kisasszonynak, de megvigasztalták, hogy másnap majd hólabdacsatát rendezhet és megdobhatja a Hüvelyk Matyi pisze orrát is. Erre aztán beült szépen a kis szánkóba és hazaindultak. Nézzetek csak ki az ablakon, nem-e erre vezet az útja a csilingelő kis szánkónak, Porcukor kisasszonynyal ? Príma Telefon 102« bükkhasáb tűzifa ölenkint a NEMZETI HITELINTÉZETNÉL 3260 54 P-ért házhoz szállítva kapható Telefon 102« Telep a Varga Mihály-féle vendéglőnél (Berzsenyi utca) Ugyanitt megrendelés _________________________________ * is feladható. Sl diUHU
