Zalamegyei Ujság, 1927. szeptember (10. évfolyam, 225. szám)
1927-09-27 / 225. szám
II. Zalamegyel Újság 1928 december 25. A zalaegerszegi posta belső élete, amit a közönség nem lát Növekszik a forgalom, de azért nyugalmas hely is van. — A posta „detektivje.“ — Zalaegerszeg, dec. 24 Érdekes ét a megfigyelések szerint általános jelenség, hogy a postás mindenütt népszerű. Amíg a mai ember, ha sohse is volt vele dolga, a rend őrére — ámbár elismerik, hogy a fejlődő életben egyre fontosabb S2erepet játszik bizonyos tartózkodással tekint, a postással mindig közvetlen, mindig barátságos. Pedig a postás nem szállít mindig örömet. Az átadott levelekben vagy táviratokban a mai sanyarú világban talán többször van rossz, mint jó hír, a jóviszony mégsem változik a »postás bácsi* és a ievélváró halandó között. Azonban ez a jóviszony nem zárja ki, hogy a közönség néha ne boszankodjék a postára. Ha elseje körül nem intézhetjük el egy perc alatt a dolgunkat a kezelő ablaknál, ha az újságunk tíz percet késik, ha a központ nem jelentkezik nyomban, már zsörtölődünk és idegeskedünk. Mindjárt arra hivatkozunk, hogy mennyi a dolgunk, mintha bizony a postásnak nem volna ugyan annyi. Tessék csak egyszer sétát tenni például a zalaegerszegi postán. A szakértők szerint a posta a gazdasági élet fejlettségének legjobb fokmérője; aszerint növekszik vagy apad a forgalma, amint egy város fejlődik vagy elsatnyul. Ha igaz ez a megállapítás, akkor Zalaegerszeg nem panaszkodha- tik. A zalaegerszegi posta for galma évek óta állandóan nő, s .ezzel együtt természetesen megtöbbszöröződik a tisztviselők mun Icája is. A zalaegerszegi postán jóformán nincs is munkaszünet. Hajnali három órakor már kezdődik a postások munkája. Szortírozzák a leveleket, csomagokat, hogy kora hajnalban elindulhasson a postakocsi az első vonathoz. így megy azután ez egészen éjfélig, mert csak erre az időre tudják befejezni az utolsó vonatposta rendezését. Karácsony hetében még ez a három órai csend sem volt meg a postán. Az idén ugyanis a karácsonyi levél és csomagfor- galom megközelitette a békebelit A fokozott forgalmat a posta úgy tudta lebonyolítani, hogy karácsony táján általános szabály szerint nincs szabadság. Mivel minden ember a helyén van, az erősebb forgalmú részekre több ember kerülhet. Megerősített a szolgálat a csomag és levél osztályozásnál, több ember dolgozik a mozgópostánál, akik reggeltöl- estig utaznak. * A csomag- és levélforgalom méllett a telefon az, amely Zalaegerszegen igen örvendetes nekilendülést mutat. A megyei telefonhálózat kiterjesztése természetszerűleg növelte a zalaegerszegi telefonközpont munkáját. Az uj vidéki központok legtöbbje Zalaegerszegre fut be és egy telefonoskisasszonynak állandó munkát ad a távolsági beszélgetések lebonyolítása. Szerencse, hogy az utóbbi időben a megyeszékhely összeköttetése BuAki autóbuszon jár misére. dapesttel lényegesen javult, mert így sokkal gyorsabban történhetnek meg a telefonbeszélgetések. Sokat jelent a gyorsaság szempontjából, hogy Zalaegerszeg be- kapcsolódhatik a Győr—budapesti kábelbe is. Növeli a forgalmat, hogy állandóan emelkedik a helyi előfizetők száma. Jelenleg az iparososztály szereltet fel sok telefont. Az utóbbi hetekig még csak asztalos előfizető nem volt, de az elmúlt napokban megtört a jég és most már ez is van. A helyi előfizetők száma jelenleg 230 körül van, de nemsokára eléri a 250 et, s háromszáznál át lehet térni a sokkal kényelmesebb „C“ rendszerű telefon szolgálatra. Egy úgynevezett »gyengébb* forgalmú időszakban megnéztük a központ munkáját, amelyet nem is találtunk olyan csendesnek vagy pláne gyengeforgalmu- nak. A laikus ember az első pillanatban szinte megzavarodva és értetlenül áll meg a kapcsoló szekrény előtt. Szünet nélkül hullnak alá a hívást jelző lapocskák, kattognak a kapcsoló- dugattyuk, állandó a hallózás és szüntelenül felhangzik a kérdő szó: — Beszélnek? A türelmetlen telefonálóknak kellene látni ezt az idegölő-munkát, akkor talán kevesebb volna a méltatlankodás amiatt, hogy a telefonos kisasszony egyszerre nem tud tizfelé is figyelni. Az egyetlen nyugalmasabb hely a postán a táviróhivatal. Ennek forgalma, mint mindenütt, stagnál: szerepét átveszi a telefon. És mégis, itt is van fejlődés. A papírszalagok helyét lassanként átveszi a hallás utáni vétel, amely a megfigyelések szerint ugyanolyan százalékban pontos, mint az előbbi rendszer. A zalaegerszegi postán is egyre több az olyan lávirótiszt, aki már jól vesz hallás után és a hallott morse-jeleket mindjárt rendes írással írja. * Az a bizonyos boszankodó közönség sokszor maga növeli a posta munkáját. Sokszor jönnek olyán levelek, amelyeken hiányos, vagy rossz a címzés és lehetetlen a kézbesítés. Ilyenkor akcióba lép a zalaegerszegi posta „detektivje.* Mert ilyen is van. Az egyik nagy helyismerettel rendelkező tisztviselő foglalkozik azzal, hogy kinyomozza a címzettet. Sokszor fordulnak elő érdekes esetek, amikor valódi sheriockholmesi munka után kerül meg a címzett. Néha az a körülmény teszi lehetővé a levél tulajdonosának kinyomozását, hogy például a rosszul címzett ajánlott levélben pénzküldemény van. Ilyen esetekben legtöbbször jelentkezik a pénz gazdája, aki a meg nem érkezett pénzt keresi. Ha a nyomozás nem vezet eredményre, a levelet a postaigazgatóság bizottsága bontja fel és a levél tartalmából állapítják meg a címzettet. A felesleges kérdezösködések és a telefonnak szám nélkül való hívása azok, amikkel a közönség szintén kényszerű munkát okoz a postának. • Meg kell még emlékeznünk arról a fejlődésről is, amit a rádió és az autóbuszjáratok jelentenek a posta életében. Zalaegerszegen örvendetesen szaporodik a rádió-előfizetők száma, különösen, mióta a stúdió a nagy adóval dolgozik, s igy jobb vételi lehetőséget nyújt. 140 körül van az előfizetők száma, de valószínű, hogy ez a szám még jelentősen emelkedni fog. Panaszok természetesen állandóan vannak a motorok zavaró kiszikrázása miatt, de ezek a forgó áramra való áttéréssel jórészt megszűnnek. A keszthelyi autóbuszjárat amelyet eleinte bizonyos kétkedéssel fogadtak Zalaegerszegen, elég forgalmas lett. A közönség megkedvelte, s az utazók száma egyre növekszik, különösen Pacsa vidé kéről Bakon van egy bácsika, aki minden vasárnap az autóbuszon jár be Zalaegerszegre a templomba. Bárcsak a göcseji autóbusz- járat is megindulna végre, mert bizony ennek még nagyobb lét- jogosultsága volna. Gyermeknevelés és családi élet az eszkimóknál Granz Dávid a „Historie von Grönland“ cimü munkájában igen érdekesen Írja le az eszkimók életét, szokásait, erkölcseit és különösen a gyermeknevelést. A mostoha viszonyok által oly nagyon megnyomorított és az élettel nehezen megbirkózó népeknél csodálkozva látjuk, mily véghetetlen gyengédséggel és szeretettel kapcsolódnak családjukhoz. Mindenütt, ahol az élet nehéz, a szegénység súlyos és sokszor elviselhetetlen, nagyobb egymás iránt a ragaszkodás, mint ott, ahol az élet ezer örömöt nyújt és ezzel hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy egymásban a becsülésre érdemes értékeket nem méltatják. A grönlandi anyáknak rendszerint 3—4 - 6 gyermekük van, az ikrek igen ritkák. A gyermekeket rendszerint az anya nevezi el, még pedig állatokról, háziszerekről, sőt testrészekről is. Szívesen adják az újszülött gyermeknek az elhunyt kedves rokon, vagy még inkább a nagyszülők nevét, kiknek emlékét ezáltal akarják megörökíteni. Ha azonban azok tulkorán hunytak el, vagy szerencsétlenség áldozatai lettek, akkor neveiket mindenkorra elkerülik, nehogy fájdalmas emlékeket idézzenek feL A grönlandiak gyermekeiket nagyon szeretik. Az anyák állandóan magukkal cipelik őket mindenhová, amerre csak járnak- kelnek. Ruhájukban vagy hátukon hordozzák és 3—4 éves korukig szoptatják, sőt néha tovább is, mert nincs módjukban kicsinyeiknek megfelelő táplálékot nyújtani. Ezért igen sok gyermek hal meg zsenge korban, mert gyakran megesik, hogy másik apróságnak kell helyet adnia a gyermeknek, még mielőtt a nehezebb táplálékot elbírná a gyomra. Ha az anya meghal, gyermeke is pusztul, mert az anyatejet nem lehet pótolni. A gyermekek minden fegyelem nélkül nőnek fel, és a szülők sohasem dorgálják vagy verik őket Nincs is szükség a szigorúságra, mert olyan csendben jönnek mennek, mint a bárányok és kevés rosszalkodásra van alkalmuk. Különben is, ha a grönlandinál jó szóval nem lehet valamit elérni, hiába minden szigor, vagy erőszak, mert inkább agyonütteti magát, semhogy azt tegye, amit nem akar. A 2—5 év között aránylag legrakoncátlanabbak a gyermekek. Sírnak, kiabálnak, kaparnak, ütlegelnek maguk körül. Ilyenkor az európai anya türelme fogytán amúgy magyarosan helybenhagyja a csemetéit. Nem úgy a grönlandi. Mert ha a rakoncátlankodó gyermek fiú, azt már születése óta, mint a ház jövendő urát tisztelni kell és ha a grönlandi türelme mégis elfogyna annyira, hogy a rosszalkodót megdorgálná, akkor az apa minden szigorával büntetné — az anyát. Mennél jobban fejlődik a gyermekek esze és mennél inkább foglalkoztatják valamivel, annál nyugodtabbak és megállapodot- tabbak lesznek. Nem észlelhető rajtuk sem a bosszuállás, sem a kétszinüsködés hajlama. Szüleiknek szívesen engedelmeskednek, de viszont elvárják, hogy a szülők is kedvesen és nagy türelemmel bánjanak velük. Ida valamire nincs kedvük, nyíltan kijelentik, hogy „ezt nem akarom megtenni.“ A szülők nem is bántják ezért őket, hanem megvárják, mig a gyermekek maguktól rájönnek arra, hogy csak hasznukat akarták. Nehezen találna az ember példát arra, hogy az eszkimók szüleikkel szemben háládatlanok, vagy az öregek tehetetlenségével szemben gyengédtelenek lettek volna. A legtöbb esetben éppen ellenkezően viselkednek, mint az európaiak, akik kifelé sokkal jobbaknak látszanak, amilyenek tényleg. Amikor a kis fiú kezét és lábát már használni tudja, az anya ijjat ad a kezébe, hogy célba lőhessen a tengerparton, vagy pedig kés segítségével mindennemű primitiv játékot faragtat vele. A tizedik esztendő elteltével kis kajakot kap ajándékba, hogy társai társaságában a halászatban, csónakázásban, esetleg a mentésben is gyakorlatra tegyen szert. Tizenötéves korában már fókavadászatra megy és ha neki is sikerül fókát fogni, akkor nagy a dáridó és öröm, a lakomára még a szomszédokat is meghívják és igy ünnepük a kis vadászt. Evés közben a kis fiúnak el kell mesélnie, hogyan fogta el az állatot. A vendégsereg nem győzi eléggé dicsérni az ízletes húst és a fiúcska ügyességét, az asszonynépség pedig már menyasszonyt igyekszik keresni számára. Aki ugyanis nem ért a fókavadászathoz, azt nagyon lenézik és annak be kell érnie az asszonyoknak való táplálékkal, héringgel, kagylóval stb. Húszéves korában a hajót egyedül készíti el, felszereli és teljesen utrakészen állítja elő. Néhány év múlva megnősül, azonban szüleinél marad addig, amig azok élnek és a háztartást mindvégig az anya vezeti tovább. A leányok 14 éves korukig semmit sem csinálnak, csak gagyognak, fecsegnek, táncolnak,
