Zalamegyei Ujság, 1926. április-május (9. évfolyam, 87-120. szám)
1926-05-30 / 120. szám
Ara 2000 korona IX. évfolyam 120. szám. Vasárnap, 1926 május 30. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kalaegerszeg, Széchenyi-tér 6. Telefon: 67. szám. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümegi-u. 7. sz. Sümeg, Kisfaludy-u. 17. sz. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétfő és az Ünnepet követő nap kivételével minden nap. Előfizetési árak: Egy hónapra 30.000 korona negyedévre 90.000 korona. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen levelekre nem válaszolunk. Kéziratokat nem adunk vissza. A mai nap a hőseinké. Elrabolhatják a kalászos rónaságainkat, zugó erdein- ket, kincseket rejtő hegyeinket, belehasithatnak a nemzetünk eleven testébe, leszakíthatnak a magyarság testéről darabokat és szánalmas, bus csonkaságnak, töredéknek hagyhatnak meg benünn- ket, mégis élünk, ha bennünk van az erkölcsi eiő. Az erkölcsi erő egyik összetevője a nemzeti hőseink iránt való odaadó tisztelet. Ma a hősök emlékének gyújtunk lángot, világítson át ez a láng a trianoni határokon és jelezze ellenségnek, jóbarátnak egyaránt azt, hogy Magyar- ország fel fog támadni, a magyar újra boldog lesz, mivel hőseit nemzeti ideáloknak tekinti. Emelkedjék fel ez a láng az égig, kapcsoljon össze bennünket titokzatos összeforradással a hősökkel, hogy mint a legenda szerint a catalaunumi síkon elesett katonák feltámadt szellemei, a mi hőseink is segítsenek széttörni nekünk kegyetlen rabbilincsünket. Apponyif üdvözölték, Vázsonyit elparentálták a nemzetgyűlés mai ülésén. Budapest, május 29 A nemzetgyűlés mai ülésén az appropriá- ciós törvényjavaslat tárgyalásába kezdtek. Az ülés elején az elnök Apponyi Albert gróf 80-ik születésnapja alkalmából meleghangon emlékezett meg a vasmegyei birtokán családja körében ünneplő Apponyiról, akit a nemzetgyűlés táviratban üdvözölt. Passay Károly felszólalása után Zsitvay Tibor alelnök parentálta el a Bádenben elhunyt Vázsonyi Vilmos nemzetgyűlési képviselőt. Emlékét a Ház jegyzőkönyvben örökítette meg, koszorút küldenek koporsójára, testületileg kisérik utolsó útjára és a családnak részvéttáviratot küldtek. Holttest a gázóra szekrényében. Bpest, máj. 29. A Rottenbiller- utca 5. számú házának kapualjában lévő gázóra szekrényében egy idősebb férfi holttestére bukkantak. A vizsgálat folyik. Vázsonyi Vilmos tegnap reggel Badenban meghalt. Zalaegerszeg, máj. 29. Vázsonyi meghalt... De moríuis nihil, nisi bonum (A halottról ne beszéljünk, ha csak nem jót). Vázsonyi- ról, aki a földi arénát fölcserélie a másvilágival, nem beszélünk. Csak arról mondunk bírálatot, ami emléket hátrahagyott elsuhanó árnyéka. Vázsonyi fényes, ragyogó tulajdonait még ,az ellensége se tudja letagadni. Éles esze volt, nagy tudása, az ügyvédi fogásoknak elsőrendű művésze, mint politikai szónok is elsőrangú, de azért egészben véve nem volt értékes elme, mert a szalma, törek, polyva, ocsu összekeveredett nála a búzával. Politikájának etikai értékét teljesen lerontotta az, hogy politikája folyton egy pont körül tekergőzött — önmaga körül. Alkotásra, magas szempontokra, bátor kezdeményezésekre kicsinek bizonyult, azért politikai munkássága a nemzet érdeké ben nyom nélkül maradt. Mint izraelita tanító fia, önerejéből páratlanul szerencsés taktikával felküzdötte magát az ország sorsát intéző tényezők közé egészen az ország pecsétőri méltóságáig, de halála után mégis itthagyta azt a súlyos podgyászt, hogy a frankügyben tanúsított szerencsétlen magatartásával ártott nemzetünk jóhirnevének. Vázsonyi haláláról kapott jelentéseink a következők: / udapest, május 29. Vázsonyi Vjlmos nemzetgyűlési képviselő, volt igazságügyminiszter ma reggel Bádenben meghalt. A kora reggeli órákban még sétálgatott szobájában, de 7 óra felé, mikor felmentek hozzá, az ágyon fekve hoitan találták meg. Az előhívott orvosok szivszélhüdést konstatáltak. A halálesetről a családot telefonon azonnal értesítették, a család a halottat Budapestre szállíttatja és itt is temetik el. Budapest, május 29. Vázsonyi Vilmost a főváros saját halottjának tekinti és temetéséről is gondoskodik. A halottat hazahozatala után az Ügyvédi Kamara palotájának nagytermében ravatalozzák fel és valószínűleg kedden délután temetik el. Budapest, május 29. Vázsonyi Vilmos 1868-ban született Sümegen. Először 1901-ben kapott mandátumot Budapesten. Mostani mandátumát Szterényi József báró örökli. A magyar nemzet patriarchája. Irta: Pesthy Pál dr. Most a vasmegyei Gyöngyösapáti felé fordul a magyar nemzet figyelme, ahol csendes visz- szavonuitságban ünnepli születésének 80. évfordulóját a magyar nemzet patriarchája. Előttem van Glatter Gyula művészi portréja Apponyi Albert grófról. Hosszú ősz szakállábán az életkor tiszteletreméltósága, ar- cán, szemében, összehajtott kéztartásában nyugalom, fenség, az értelmi és erkölcsi erők gigan- tizmusa. Mintha Michel Angelo hires „Mózesáét látnám a római San Pietro in Vincoli templomban, de annak viharos szenvedélyessége nélkül. Vagy a „Jeremiásáét a Sixtus-kápolnában, vagy egyéb faragott alakjait, amelyeken az erőről és a nagyságról való képzetét örökítette meg. Apponyiban a nemzet patriarchája áll előttem, aki istenáldotta hosszú életének minden fáradságát, nagy lelkének minden igyekezetét a magyarság nemzeti öncélu- ságának kivívására szentelte.Nagy nemzeti küzdelmeink idejében az ő fényes elméje volt a nemzeti követeléseknek legtökéletesebb pro- grammja, most pedig a szörnyű vizomlás után úgy él az ő alakja a magyarság szivében, mint küzdelmeinek, elbukásának, de Európa lelkiismeretéhez fellebbező igazainak megtestesítője. Apponyi egyenes folytatása azoknak a magyar államférfiaknak, akik az utolsó négyszáz esztendő alatt irányították a magyarság sorsát s akiknek élete rokkáján a végzet együvé fonta a nemzeti és egyéni tragikumok szálait. Zápolyaitól, Martinuzzitól, Bocskaytól, Rákóczi Ferenctől Kossuth Lajosig és Széchenyi Istvánig az egyéni jellemek és tehetségek sokféleségében, az eseményeket irányitó magyar államférfiak működésében szinte kétségbeejtő egyformasággal volt valami végzetszerü: kifejeződött az ő életükben az egyetemes nemzeti élet szivedob- banása, de egyúttal az a sajátos tragikum, amely nemzetünknek, úgy látszik, szomorú és kiirtha- tatlan öröksége a történeti élet széles országutján A magyar államférfiu, ha hü akart maradni jobb énjéhez, a magyar föld terheltségével lépett a politikai arénára s aztán a szembenálló történeti hatalommal való összetűzése következtében vagy a nyílt színen bukott el, vagy belülről csendesen elvérzett a viszonyok fensőbbségének összemorzsoló súlya alatt. A magyar próféta szerint: „megőrült a látványtól, mit szemei láttak“ és történetünk „kétségbeesett egyformasággal ismétlé meg önmagát.“ Apponyi ez utóbbi tipusu magyar államférfiak csoportjába tartozik, akik Byron szerint „nem földi szemmel nézik a világot.“ Az ilyeneknek az a sorsuk, hogy a cselekvés démoni láza hijján befelé fordult lelki szemekkel nézik az események folyását, de azok kerekeibe a forradalmi erély elszántságával belenyúlni nem tudnak. S mégsem terméketlen az ilyenek élete. Apponyi látnoki lelkének fényes víziói, amelyekben megmutatta a magyarságnak egy öncélú nemzeti élet minden ragyogó szépségét, a legtermé- kenyitőbb idealizmus aranyesőjével értek fel. A végzet nem adta meg neki, hogy mint az események első irányitója valóra váltsa politikai hitvallását, ámde újkori államférfiaink közül egy sem nevelt bele több eszményiséget a magyar politikai gondolkozásba, mint Apponyi. Az ő szakadatlan ellenzékiségre kárhoztatott politikai pályája korántsem volt oly meddő, mint ellenfelei állítják. Nem mindig azok fejezik ki a közhangulatot, akik a közélet előterében hangosan szerepelnek, hanem gyakran azok, akik fel- * tünés nélkül, de annál biztosabban nevelik nagy lelkűkből lel- kezett eszmékkel a nemzet gondolkozását. Mert eszmék kormányozzák a népek sorsát, nem pedig személytelen, vak erők. Ahhoz a hivatásához, hogy hidat verjen a régi rendiség maradványaival telt Magyarország s egy uj, modern Magyarország közt, politikai pályájának minden elhajlásai mellett is mindvégig hü maradt. A 67- es alapról a 48-asra való áttérése, az uj, demokratikus eszmék felkarolása a magyarság erőinek kifejtése érdekeben : mindez azt célozta, hogy átmenetet teremtsen a régi és az uj Magyarország között. Életének legszebb diadalát a párisi békekonferencián aratta, amikor a középkori istenítéleteken divó szokás szerint meztelenül, egy szál karddal szállt szembe az eltiport magyarság igazainak védelmére az egész világ rosszakaratával és elfogultságával. Az ő érvelése bele tudta vinni és lehelni a nemzeti elbukás szentelt fájdalmába a férfias méltóságnak megbecsülésre és tiszteletre késztető erejét. Jellemzésünk megközelítőleg sem adna Apponyiról hü képet, ha meg nem emlitenök rendületlen királyhüségét, amely az ezredéves magyar hagyományokon, a törvények, a tekintély és az alkotmányos jogfolytonosság tiszteletén épül fel és mélységes keresztény hitét, amelyből merítette inspirációját egész politikai pá——tMwasflgw minM-Y*
