Zalamegyei Ujság, 1926. április-május (9. évfolyam, 87-120. szám)
1926-05-30 / 120. szám
1927 szeptember 25. nagy szerencse, hogy bevezethettem ferences testvéreimet az uj kolostorba; s igy mint a Ház első főnöke (igazában első szolgája) — úgy hiszem — hivatott lennék arra is, hogy elbeszéljem és pár vonással megrajzoljam a mi mindennapi ferences életünket a maga egyszerűségében! I. Aki a mi ferences életünkkel tisztába akar jönni, az három dolgot jegyezzen meg magának. Az első mindjárt a Barátok élethivatása. Sem Szent Ferenc atya, sem az ő fiai nem akarnak csak a maguk számára élni, hanem a köz javára is akarnak munkálkodni. Nem is igazán ferences barát az, aki csak a saját lelkét akarja üdvözíteni egyedül, s embertársai boldogságával édeskeveset törődik. A Barátok nem remeték, nem csupán a^szemlélődő életnek az emberei. Ők a jó világi papság segítőtársai a lelkek üdvözitésének munkájában. Mi itt a Templomban (úgy képzelem!) a nagy evangéliumi háló egyik szerény csücskéjét markoljuk, a plébánia templomban pedig a jó apátplébános ur káplánjaival és hitoktatóival együtt a háló másik végét, s szerető megértéssel és összemunkálással kerítjük a halak sokaságát szent Péter hálójába... Mi csak a nyomaiban akarunk lépni Szent Ferenc atyánknak, kiről a zsolozsmás könyvünkben olvassuk : „Franciscus vir catholi- cus et totus apostolicus non sibi soli vivere séd et aliis proficere vult Dei zelo ductus.“ A szerzetes- rendek között ferences őseink voltak a legelsők, kik a néppel való foglalkozást öntudatosan és szeivesen beleépítették regulájukba és élethivatásukba. Nem hiába nyertük a népektől a megtisztelő „Barát“ jelzőt, mert a Barátok már hétszáz éve a nép emberei. Mi ferencesek, hogy Isten dicsőségéért és a lelkek üdvéért eredményesen fáradozhassunk, kettős rendbe sorakozunk. Az első sorban felszentelt papjaink állnak, a másodikban pedig a szolgálat- tevő testvérek következnek. Mindkét rendbeliek igazán ferences szerzetesek, ugyanaz a Regulánk, ugyanaz a ruhánk, ugyanazon asztalhoz telepedünk testvéri szeretettel,“mégis az egyiknek fő munkatere a* templom, a másiké a Zárda. Valósággal Mártha és Mária szerepére vállalkozunk. A kolostorunk belső helyiségeibe u. i. nőszemélyzet be nem teheti a lábát, s igy ott semminemű szolgálatot sem végezhet! Tehát: a konyha ellátása, a szobák és folyosók tisztogatása, a beteg testvérek ápolása, a kerti munka és egyéb foglalkozás a szolgálattévő fráterek szent és érdemszerző kötelessége. A rendtagok ilyes csoportosítása az a második körülmény, mely érthetővé teszi előttünk a Barátok életét. Hátra van aztán még a harmadik, hogy a ferencesek miből élnek meg ? Röviden erre igy lehet felelni: kezük munkájából, s a jó hívek alamizsnájából. Szent Ferenc atyánk Regulánkban arra int minket, hogy dolgozzunk serényen és buzgón, hogy kirekesz- szük a lélek ellenségét a semmittevést; de azt is megparancsolja, hogy bátran és bizalommal tördeljünk „az Ur asztalához“, s ne szégyenkezzünk a miatt, hogy alamizsnából élünk, hisz’ az evanZalamegyei Újság Templomszentelésre. Az őszi nap sugárözönje hullik A földre és az emberek szívébe. Az ég s a föld ma együtt ünnepelnek, Átjárja lelkünk égi, Tiszta béke. lm áll a templom: tisztaszív ü, lelkes Jámbor barátok karcsú temploma, Istennek szentelt ékesszívü hajlék És mindnyájunknak édes otthona. Nem gazdag és hatalmas úr [emelte : így lett mindnyájunk édes biiszke[sége: Falában ott a dús talentuma S szegény Özvegynek apró fillér kéje. Halott király emlékét őrzi híven Az élő hitnek el nem alvó lángja, Halott királyét, aki messze sírban Árvult népének szebb jövőjét várja, így forrad össze benne szent ka[poccsal Hit és haza. ég, föld, és Isten, géliumi szegénységre tettünk mi fogadalmat. A ferencesek — a többi szerzetes-rendtől eltérőleg! — nagy birtokkal nem rendelkezhetnek, s szent alapitójuk szándéka szerint szegényes életre kö- teleztetnek. Ők az isteni Gondviselés gyermekei. Mi ferences barátok nem szégyenkezünk emiatt, nem is kívánjuk más vagyonát és boldogságát, nem vagyunk demokraták vagy vörös kummunisták. Szent Ferenc atyánk barnaruhás evangéliumi kommunizmusa (a Vita Franciscana) a világ számára nem átok, de áldás volt régen és most is az. jól tudjuk, hogy az Isten gondviselése nem feledkezik meg rólunk se, s ki a liliomokat ruházza, s az ég madarainak enni ád, a ferenceseknek is megadja a mindennapi kenyeret, melyért naponkint imádkozunk. Ha rendtársaim közül valaki, úgy akkor én ekis ferences családnak feje, atyja és első szolgája állíthatom ezt bátran, mert üres kezekkel jöttem zárdát foglalni, s amink van már azt mind apránként szereztük rendíthetetlenül bízva az isteni Gondviselésben ; Ő ami igazi kegyurunk, gondviselő atyánk, kinek jóságát napról-napra igazán érezzük. II. De most már részletesen ismertessük Zárdánk életét! Ha óhajtod Kedves Olvasóm megismerni, gyere, bevezetlek! Csöngessünk a portánál! Kulcs csörgés hallatszik, roppan a frissen festett ajtó s szélesretárul, és ime előtted áll a kapus testvér. Durva barna daróc a ruhája, csomós kötél van a derekán, s szerényen megkérdezi mi járatban vagy? s ha teheti azonnal eleget tesz kérésednek. Megmutatja neked — ha kívánod ■— a néma, szentképektől ékes folyosókat, bevezet az ebédlőterembe, hol a falon a nagy feszület, az asztalon ott állnak a tányérok szép sorjában. Megmutatja a tisztaságtól ragyogó konyhát, felvezet az emeletre és bevezet az imaterembe, a házfőnök fogadószobájába, egyik vagy másik kicsi cellába, melyben szegénység, egyszerűség és nagy tisztaság honol. Nem koldustanya a kolostor, hanem rendszerető Sajgó magyarságunk keserves [könnye És szent remény az élő egy [Istenben. ... És száll a tömjén, száll di- [csérő ének, A főpap karja áldást szór a népre; Harangok zúgnak és zengő szaftunkkal A lelkünk hívják felfelé, az égre: „Az élet oly nehéz, bánattal teljes, Békét, vigaszt nem ad más, mint [az Úr; Ki fáradt, menjen hozzá bízó hittel, S törődött szíve gyógyul, csillapul. Örüljetek hát gyötrődött szívüek: Uj forrás nyílt meg hitnek és re- [ménynek: Uj templomunk van — Istennek [dicsőség —, Uj templomunk van — könnyebb [lett az élet! szegény papok tiszta hajléka. Nem hallasz itt hangos beszédet, tré- cselést, a „silentium“ a szent csendhallgatás megüli a Zárdát. Nem hangos fogadó a zárda, hanem Isten szolgáinak háza a kolostor! Fia mindezeket látva még kiváncsi vagy a barátok napirendjére, azt is elmondom neked. Tudod, mi télen-nyáron elég korán kelünk. A hajnali ötórai harangszó már az imaterembe talál minket. Ott végezzük a szent elmélkedést is minden reggel. A csendet csak az elöljáró szavai törik meg kis időre, a család ott ül a padokban, a Templomból az örökmécs fénye piroslik ide a félhomályból, a házfőnök előtt a kitárt könyv, melyből időről-időre felolvas egy pár sort. Az arcokon a figyelem, a gondolkozás és az áhitat látszik. Mit csinálunk most? Fontolgatjuk az örök igazságokat! Az elmélkedő lélek keresi a jó Istent, s ha megtalálta a szive mélyén, akkor elkezdődik az a „Soliloqui- um“, amit csak Isten ért meg egyedül. Az elmélkedés után jön a szent zsolozsma, a hivatalos karimádság, amit a jótevőinkért mondunk el napról-napra. Majd a szentmise-áldozatra kerül a sor. A pap odalép az oltárhoz, az egyik testvér minisztrál, a többi csendben imádkozik . , . s készül az Ur asztalához, hogy szivébe fogadja szerzetesi élete egyetlen örömét és vigasztalását az Ur Jézust! A közös szentmise után a közös reggeli következik az ebédlőben, majd megkezdődik a napi munka. Az egyik testvér seprőt ragad, ajtót ablakot nyitogat, s hozzákezd a tisztogatáshoz. Kettő kimegy a kertbe dolgozni, ott mindig akad munka! Ásnak, földet forgatnak, fát nyesegetnek, gyomlálnak, palántát ültetnek vagy összeszedik az érett termést. Nagy széles- karimáju szalma kalapjukban, barna ruhájukban festői látvány amint a vétemények között csöndben és szorgalommal dolgozgatnak. A szakácstestvér meg a konyhán van elfoglalva, éleszti a tüzet, rakja a fazekakat és bögréket a tűzhelyre, jön-megy csendben dolgozgatva késziti a szegényes ebédet. Délre mire harangoznak már minden elkészül, s boldog, ha látja, hogy üresen jönnek ki a tálak az ebédlőből. Ö mintegy szerető édesanyja a háznak. Sok a gondja, nehéz és feleíőségteljes a hivatala. A sekrestye és Templom ellátása megint egy embert igényel. Az ottani szolgálattevő testvérnek is elég a dolga! Harangoz,templomot söpör, törölget, porol, oltárt díszít, tisztogat, súrol, ostyát süt, bort kezel, rendben tartja az egyházijruhákat, papot öltöztet, minisztrál, csenget, lót-fut . . . van elég dolga, de hagyjuk magára! Mig a Testvérek egy része itthon foglalatoskodik, addig minden évben legalább is háromszor két fráter bejárja a nekik kijelölt területet, hogy a jó hívektől összeszedjék a szent alamizsnát. Ha elmennek a „jó Isten nagy gazdagságába“ előbb az elöljáró előtt térdreesve, áldását' veszik és úgy indulnak fáradságos útjukra. A „kollekció“ nem éppen kellemetes foglalkozás! Megalázás, de érdemszerző! Némely helyen örömmel fogadják, mint az Isten angyalát, a jó háziasszony hálásan emlegeti, hogy mily boldog volt, mikor utoljára volt a Barátoknál gyónni . . . mily szépen végzik azok az isteni szolgálatokat . . . de van olyan hely, hol epés megjegyzésnél és gorombaságnál egyebet nem igen kap. Sebaj! Megéri az örök élet ezt a kis fáradságot és megaláztatást. No, meg rózsafa sincs tüske nélkül, hát hogy legyen valaki Szent Ferenc fia keresztek nélkül? Ne gondoljuk azt, hogy a szolgálattevő testvérek kézimunkája mellett nem akad dolga a Rend felszentelt tagjainak. Pátereinknek is meg van a hivatalos elfoglaltságuk. Itt csak jelenleg hárman vagyunk, de elég a dolgunk. Néha órákon át ott ülünk a gyóntatószékben kérve, intve, oktatva és dorgálva az Istenhez térőkeí. Főleg ádvent heteiben és a nagy böjt napjaiban elég terhes hivatal ez. A tömeg ott szorong előttem, ropogtatja a gyóntatószék falát, mindenki első akar lenni . . . Bizony ide türelem, szeretet, önmegtagadás kívántatik. Ha felkelek a gyóntatószékből, akkor az oltárhoz lépek, hogy bemutassam a szent áldozatot. Sokszor a szentmise végén már ott a küldönc: beteghez kell menni. Aki/ ráért az megy! Talán messzire kell, sárban és rossz időben gyalogolni, de egy halállal vívódó lélek megnyugvása megéri az érte vállalt fáradságot. Ha a sekrestyében vagy a templomban nincs dolog, akad a zárdában. Gondoskodni mindenről és mindenkiről egy nyolctagú családban, hogy simán és szépen menjen minden, az nem kis feladat. Egész embert kíván! Régi közmondás és nagy igazság: „A jó pap holtig tanul.“ Bizony ott kell sokszor görnyedni az aszta! mellett, s írni, olvasni, gondolkozva készit- getni a vasárnapi prédikációt, s sok egyéb hivatalos aktát el kell intézni! Dolgunk mindig akad, s bizony nagy megkönnyebbülés az, mikor órákhosszanti tanulás után a kertben sétálhatunk fölfrissitve magunkat a jó levegőn! Némelykor prédikálni hívnak minket a plébános urak, máskor szent missióba megyünk vidékre hetekre, vagy itthon, tartunk lelkigyakorlatokat. Minden napnak, minden időszaknak és órának meg van a [ember, MÓRA JÁNOS.
