Zalamegyei Ujság, 1926. április-május (9. évfolyam, 87-120. szám)
1926-05-30 / 120. szám
1927 szeptember 25. Zalamegyei Újság 7 Az egerszegi uj templomról Több, mint két évvel ezelőtt ült össze az egcrszegi II ik templom épitőbizott*ága s a sok templomterv közül a „Szentháromság“ jeligéjű tervet találta méltónak ahhoz, hogy megvalósuljon. Erről a tervről — Dr. Kotsis Iván műegyetemi tanár müvéről — a többek Között a következőket mondta a templomtervek bíráló bizottsága: „Külső felépítés-'ben az épületcsoport rendkivü! kedves, festői és művészi hatású. Úgy egészében, mint épületrészeiben teljesen ös^zhangzatos, szerény eszközökké] ÍS kiképezhető architekturá' nagyon tetszetős, az egész munka művészi szempontból kiválónak minősíthető.“ Immár két éve annak, hogy ezek a sz?/ak elhangzottak s ma mindaz í remény és Ígéret, ami akkor cs - papiroson volt meg, megválóit. A mű kész s ha a kész rr,ü szépségeit összevetjük a tervví_,t önkéntelenül Madách szavaira kell gondolnunk: „Csak hódolat illet meg, nem bírálat.“ Nem is birálni szándékozunk. Laikus nézők vagyunk, akik nem ß szakember tudásával, hanem a szépet átérző és értékelő szemé vei gyönyörködünk a templom és kolostor szépségeiben. Úgy vagyunk velük, hogy látjuk, ki- érezzük szépségeiket, de kellő szakképzettség híján csak benyomásainkról adhatunk számot a nélkül, hogy ezeket a benyomásokat megindokolhatnók. • Bármily útirányból is közeledjünk az uj templomhoz és kolostorhoz, egyaránt meglepődünk. A hajdani ósdi épületek, a terjedelmes lovarda, a gyakorlótér helyén, mint valami finom keretbe foglalt ékszer, emelkedik ki a templom és a kolostor. Az ut színvonala felé emelt térség kezdve á szélső szomszéd lakóház stílusos eltakarásától az igen bájos előkertig, szépséges kis sziget a szegényes, ódon házak tengerében. Az egész csoportozat, a templom a maga szépen kiképzett homlokzatával, nagyszerű tornyával, a kolostor és ezeknek környezete, mind egységes egészet alkotnak, amiket a művész szerencsés keze és alkotó ereje fogott össze egy gondolattá. Ez az egységesség, ami az egész művön keresztül vonul, adja meg igazi művészi értékét. Kezdve magától az egész alkotásnak az elgondolásától — hogy úgy mondjuk — a legutolsó szegig, minden harmonikusan egybeolvad és ez az összhang szép, művészi. Ha az egymástól különálló két épületegységnek az elhelyezését és azok egybekapcsolását szemléljük,! lehetetlen nem csodálkoznunk azon az invención, amellyel egyrészt a telekalakja által okozott nehézségeket legyőzte, másrészt, hogy milyen művészi módon oldotta meg a kolostor és templom egybekapcsolását. — A kolostornak a templom kereszthajójához tört vonallal hegyes szögben való belefuttatása által, a toronyból a templom főhajója mellett elvonuló árkádos ‘folyosó által a tömegek arányos, művészi egybekapcsolódását érte el s egyúttal bizonyos lépcsőzetességet, fokozódást a tömegek felfelé törésében a templom főhajóján, kupoláján át a toronyig. Eltüntette ezzel a templomtest falainak a 1 levegőbe való puszta meredezését a nélkif; azonban, hogy az egésznek hatalmas tömeghaiását csökkentette volna, sőt ezáltal szép sédben, monumentalitásban csak tlyert a mű. A külső elrendezésnek ez az egyik legszerencsésebb és legszebb része s ép ezért az egész alkotásnak műveszi hatása erről az oldalról a legerőteljesebb s ez a legvonzóbb képek egyike. De álljunk csak meg a kolostor kis előkertjében is. Neki támaszkodva a kolostor sarkához, tekintsük a templomot. A logia változatos iveiről és gerendáiról felsiklik tekintetünk a torony rriagasbatőrő alakjára. Ez a templom egyik legsikerültebb része s talán a legszebb barokk Ízlésű templomtorony hazánkban. Teste nem tör fel egyenes vonalban a csúcsig, hanem bámulatosan kiképzett kis emeleteivel mindig karcsúbb és karcsúbb lesz s finom ivelésü toronysisakban fejeződikbe, amelyet a messze csillogó aranyozott kereszt ko- szoruz. De nemcsak a torony, hanem a templom finoman kiképzett homlokzata az igen sikerült Szent Ferenc szoborral (maga az asz- kezisl) művészi elgondolásra vall s a barokk építészetnek nem túlzó, tobzódó, egyik igen sikerült alkotása. Valóban megfelel tehát a kész mű a tervbirálók várakozásának s az egész külső felépítés, a szépen elrendezett környezet, nemcsak a papíron, hanem a valóságban is „rendkivü! kedves, festői és művészi hatású.“ Ezt a külső hatást fokozza a templom belső kiképzése. Nem szólhatunk arról, hogy mint építőművész mennyire oldotta meg a tér kihasználásával, az egyes részek technikai kivitelével járó feladatát. Mi bennünk csak az az érzés kél, hogy akkor, a mikor körül szemléltük a templomot és környékét és kellemes benyomásokkal teliletíen lépünk be a főkapun, a templom egész belseje: nemesen leegyszerűsített barokkvonalai, ivei, boltozatai, varázslatos világitásu kupolája, pillérei, faldiszei, főoltára, világos, kedves, tágas, padnélküli volta rendkívülien kedves és mindez künt nyert benyomásainkat csak fokozza. A hatásnak ezt a titkát magában a művésznek a barokkról alkotott felfogásában s annak alkalmazásában kell keresnünk. Nálunk, Magyarországon, szép múltja van a barokképitészetnek, az ország de különösen a Dunántúl, tele van szép barokkstilü alkotásokkal. Talán ezeknek az építészeti emlékeknek a hatása is késztethette a tervező művészt az egyéniségén kívül, hogy a barokknak egyszerűbb vonalú, inkább a klasszikus felé hajló irányát kövesse s nem keresi a pathetikus, a torzhoz hajszálnyira közelitő formákat és ez a jellemvonás adja meg művének a nemes, klasszikus egyszerűségét a barokk hangzatos diszitésskkel tobzódó formái mellett. A templom belsejének bármely részletét is nézzük — nem szólunk annak építészeti megoldásáról — a bejárati nemesvonalu ivei, a kovácsolt vasrácsot és kaput, a kórus, az oratórium mellvédjét, a szentély igen szép korlátját, vagy nézzük az oldalfalak, a boltívek, a kupola diszeit, a piiiérfŐK rajzát, a szépen megkomponált ablakkereteket; mind a legtisztább barokkvonaluak a nélkül azonban, hogy túloznának, kiabálnának, — nem torzak,egyszerűek, nemesen szépek. És sajátságos. Ha körülnézünk a falakon, nem érezzük a barokk- építmények egyik legfőbb díszének, a festményeknek hiányát. Lehetséges, hogy a hasonlóan sikerűn festmények emelnének a templom belső hatásán, nem vennők észre a nemesebb építőanyag hiányát, díszesebbé tennék : de igy, a maga világos, egyszerű nemességében kedvesebb, bizalmasabb, közvetlenebb és mintha igy közelebb hozna minket minden templom céljához, az Istenhez. És épen ezt a nemes egyszerűséget, vonalainak a szépségét is jobban tudjuk élvezni azért is, mert a főhajó terét nem dara- dolják szét padmezők. Bár a szép pad dísze a templomnak, ez az egységesebb hatas szinte kívánatossá tenné, hogy a jelenlegi állapot megmaradjon. A templom belsejének egyik főékességérői, a főoltárról külön kellene megemlékeznünk, Egy-két sor azonban kevés, hosszan pedig nem szólhatunk róla. Koisis professzornak ez az alkotása külön, hozzáértő toliból eredő tanulmányra tarthat igényt. Mi csak annyit mondhatunk, hogy ez nemcsak a templomnak egyik igen nagy kincse, hanem a tem- p ómmal és kolostorral együtt Zalaegerszegnek egyik legfőbb ékessege. Diszével, szépségével nemcsak gyönyörködhet és bámulatba ejt, hanem térdre is kényszerít s ezzel a lérdhajtással az Isten előtt borulunk le, akit — . tehetségük szerint — egyesek dicsérnek szóval, . mások énekkel, áhitafos imádságokkal s ez az Istenadta tehetség, Kotsis Iván pedig ezzel a rideg anyagból életre keltett műremekkel. Külön egyéniségét öntötte bele a tervező ebbe az oltárba, amely méltó koronája a templom szépségeinek, pompásságával mintegy hangsúlyozza, hogy — ime! — a templom többi szépségekben szintén gazdag, de nem ily ragyogó része a tiétek, azoké, akik ide siettek az Ur irnádására, de ezen a színekben ékes, aranyban duskálódó, ragyogó oltáron ott trónol szentjei szobrai közt a mindenség koronája, a legfőbb, a leghatalmasabb: az Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus. Valóban, ez az egész mű a maga építészeti szépségeivel, háttérben Egerszeg szelíd hajlású, szőiöfürtökkel ékes dombjaival méltó ahhoz, hogy a lelki kincsekben dús, de földiekben annál szegényebb ferencesek, a „barátnők lakóhelye legyen. Ezeknek az épületeknek gazdag szépségeiben s a benne lakók szegénységében rejlő ellentét is azonos célt szolgálnak : Isten dicsőítését. Mert bár a templomon sehol felírva nincsen, annak minden része, szépséges homlokzata égbetörő tornyával, boltozatos kupolája, díszítéseinek minden hajszálnyi vonala is egyaránt hangoztatja azt, amit a kolostor lakéi minden nap szüntelen zsoiozsmáz- nak: Omnia ad majorem Dei glóriám ! Fára József ár. Az alapkőben elhelyezett okmány szövege. A Mindenható és Mindentudó Atya, Fia és Szentlélek egy Isten segedelmével, Jézus legszentsége- sebb Szive tiszteletére és legnagyobb dicsőségére, Istenben boldogult IV. Károly, Nagymagyar- ország számkivetésben meghalt utolsó koronás apostoli királya emlékére emeljük e szent hajlékot az üdvösség ezerkilencszázhuszon- ötödik esztendejében, XI. Pius római pápa Őszentsége pápaságának negyedik esztendejében, II. Ottó örökös királyunk ellenségeink által rákényszeritett számkivetésének negyedik esztendejében, mikor is nagybányai Horthy Miklós kormányzó immár ötödik esztendeje vezeti ezt a megcsonkított szerencsétlen országot. Lévének ugyanakkor az ország bíboros hercegprímása Csernoch János, a szombat- helyi egyházmegye püspöke zabolai gróf Mikes János, a zalaegerszegi kerület esperese Pehm József pornói apát, a letelepülő szent Ferenc-rend fiait mind az egész országban Bendes Valérián kormányozza. Bűnbánó Szent Magdolna védelmébe és pártfogásába ajánlott Zalaegerszeg városa, Zalavárme- gye székesvárosának ez időtájban lakósainak száma tizenháromezer- hatszáz, akik közül római katholi- kus mintegy tizenegyezer; plébánia híveinek száma több, mint tizennégyezer. Volt pedig ebben az időben a vármegye főispánja nyirlaki dr. Tarányi Ferenc, alispánja Body Zoltán, aki egyúttal a hitközség világi elnöke is; a város polgármestere C z o b o r Mátyás, főjegyzője Fülöp József, a plébánia káplánjai nagysarló1 Sarlay Géza és Pápai János’ kántora Kecskés Dezső. Vala pedig a városnak vasúti állomása, postája, távírdája, távbeszélője, itt székel a vármegye és itt vannak a. székhellyel kapcsolatos mindenféle hivatalok és intézmények, iskolák, úgy mint: magyar kir. állami reálgimnázium, magyar kir. állami kereskedelmi iskola, magyar kir. állami polgári fiú- és leányiskola, magyar kir. állami elemi iskolák. A plébánia leányegyházaival: Zalabesenyő, Ebergény, Kaszaháza, Ságod—Bekeháza, Szent- erzsébethegy és Vorhota községekkel együtt a vármegye egyik legrégibb plébániája, melynek az anyakönyvei 1703-ban kezdődnek. Régi plébánia-temploma és ^az egyedüli használatban levő kórházi kápolnája nem lévén elegendő a hívek befogadására, a mellékelt iratban leirt fáradságos munkálatok után Isten segedelmével ez év szent Péter és ..zent Pál apostolok napja előtti héten megkezdetett eme második templom és Ferences atyák zárdájának építése, a városnak Óla nevű külvárosában a Rákóczi-utcában a régi plébánia templomtól pontosan 1000 méter távolságban levő helyen, amelyen a Sörház és Lovarda állottak. — Éppittetik e templom és zárda, hogy amely helyen Isten gyakorta káromolía- ték, ott ezentúl szent neve dicső- ittessék, hogy ahol ezelőtt földi királyok serege a múlandó
