Zalamegyei Ujság, 1925. április (8. évfolyam, 88-94. szám)

1925-04-26 / 94. szám

4 Zalamegyei Újság 1925 április 26. Fiatal tb. szolgabiró került az egyik járási közigazgatás kebelébe. Í ó világ, békevilág volt még ak- or s bizony elég gyakran találta az „urakat“ a felkelő nap vig hejehujázva a rozzant csárdában, ahol este óta járták ingujjra vet­kőzve a legényeknek való bo­londját. Magányos költő éneke szomorú időkben. „Maecenas atavis edite regibus . . .“ Maecenas, hol vagy? Téged dicsér a nép . . . — Adj cirkuszt, kenyeret a népnek, S ha tölté gyomrát, másodnapra újra éhesen kel: nevedet felejti. Egy ilyen igen zivataros neki- durálódás után esett meg, hogy a szolgabiró ur elé, mivel hogy csak egyedül képviselte a hivatal tekintélyét a többiek távolléte mián, tyúklopással vádolt cigányt vezetnek s igy neki adatott meg az a nagy hatalom, hogy ítélkez­zék elevenek és holtak felett. A tényállás felolvasása után el­önti a legpirosabb méreg. S mert nem tudott embert elképzelni olyan erkölcstelent, aki nem res­pektálja a tulajdon szentségét, hát elrettentő példaként rövidesen kötél általi halált olvasott rá a cigány reszkető fejére. Sőt azon­nal táviratot menesztett föl Buda­pestre, kérve a főügyészségtől a hóhér leküldését az Ítélet végre­hajtására. A hóhér nem érkezett le, he­lyette megjött a belügyminiszter rendelete, amelynek alapján a szolgabiró urat rövidesen felfüg- j gesztették állása alól s amiként a rossz nyelvektől hallottam, igen j nagy és költséges utánjárásába | került, hogy a nem mindennapi j esetet egy kis dorgálással meg- j ússza. Megkapta azonban azt az j erkölcsi elégtételt, hogy a cigány örök ellensége lett a tyúkoknak sha éppen kedve szottyant, vagy nem engedte megnyugodni bo­londos vére, hát inkább lovat kötött ki a gazda istállójából, de a majorságok álmát nem zavarta meg többet soha. Oybj. Maecenas, hol vagy? királyi ősök utóda, ki lantosoknak ihletője voltál, hogy élj szivekben, szavakban és századok múlva ódákban és zengő énekekben; élj . . . mert kincs a pénzed, arany a biztatásod és bíbor a trónod, ahol pihenőt talál a vándor, a koldus, s a kobold. Maecenas, a szived hol veszett el ? Nagy harcok után. Mert nincs egy csendes zug sem a békés énekesnek, ki békében is harcot énekel és vár, hogy legyen valaki, ki hallja hangját és dicsérje e hangot. Lágy tücsökcirpegést, mint nyáron, ha jön az alkony és a csendben, holdban zeng, zeng halkan a végtelen mezőkön át. Várlak . . . várlak én is . . . elibéd tárom üres tenyerem, kiszáradt tarisznyám és egy szép szóért ajánlom teli lelkemet. Csak érts meg! Nem arany, nem kincs kell, csak egy szó és ne hagyj egyedül elveszni a rosszban és könnyekben, e széptől elfordult világban. Maecenas, hol vagy? Téged dicsér e vers is, Virágos utakon. Irta: Matlák József Milyen kimondhatatlan bol­dogság: menni, menni az egyre magasabbra emelkedő, fárasztó utón, amidőn fejünk felett pacsirta énekel s az ut mentén jobbra is, balra is virágbab örült, ünnepélyes, titokzatos, tavaszimádó fák kö­szöntének . . . Valami csodálatos, ellenállha­tatlan vágy húz a virágzó fák, a virágzó hegyoldalak felé. S én, lelkemben valami megmagyaráz­hatatlan szent mámorral, meg­indulok ki a kövek, a házak kö­zül. Arasznyivá zsendült kövér fű­ben visz az utam. Tarka virágok drága serege álldogál az útfélen. Hosszuszáru mezei árvácska, lilavirágos vadcsalán, fehérfürtü, még becőtlen pásztortáska . . . Sárgafejű gyermekláncfű. . . Itt- ott nagy folt, — sárga közepü, fehér szirmú virágokból ... Az édes százszorszép az, rózsaszín szegélyes fehér virágaival. Előttem napfényben fürdő domboldalak, zöld vetésszala­gokkal, barnáló friss szántások foltjaival. A Jánka élén liliputivá törpült hajlékok, még fakó szőlősorok, komolyan, zordan őrtálló sötét- testű fenyők. A bozsoki oldalon a távol­ság kékes fátyola. Ám a zsenge hajtások sárgászöld árnyolata már át-átüt a messzeség halvány- ibolyaszinü leplén. az ut emelkedni kezd. Apró kis kökénybokrok állnak az ár­kok mentén. Egyébként még tar ágaik telis-tele szürkésfehér vi­rágfüzérrel. Ők is kiálltak a leg­nagyobb ur, a leghatalmasabb éltető: a Tavasz üdvözlésére. Felöltötték legszebb ruhájukat, s úgy köszöntik a bizonyára ne­hezen várt drága kikeletet. Az ut mély bevágásban ka­paszkodik fölfelé. Kétoldalt, a meredek agyagfalon, ezer meg Horatiusnak barátja, te büszke ur — most messze jársz — elvesztetted a szived. Távol vagy lelke mtől is, távol. . . mint kakukos estén tőlem a hideg hold. OROSZ IVÁN NAPI HÍREK. Róm. kát: Misericordia. Prot: Ervin. Görög: Vazul. Izr: Ijar 2. Nap kel: 4 óra 51 perc­kor. Nyugszik: 7 óra 4 perckor. Napirend: Zalaegerszegi „Edison“- mozi: Vulkán fia. Róm. kát: Zita. Prot: Arisztid. Görög: Simon. Izr: Ijar 3. Nap kel: 4 óra 51 perckor. Nyug­szik: 7 óra 6 perckor: . Napirend: A zalaegerszegi Egyházi j Ének- és Zeneegyesület énekkari pró­bája délután 6 órakor a Katolikus Házban. Idő: Eső és később hűvösebb idő várható, zivatarok nincsenek kizárva. — Személyi hir.Tarányi Fe­renc dr. főispán ma Zalaeger­szegről Nyirlakra utazott. — Orvosi hir. Lukács Mihály dr. orvos Budapestről Keszthelyre telepedett. Rendelőjét Röntgen laboratóriummal és kvarcfény ke­zeléssel Kossuth Lajos* u. 14 alatt nyitotta meg. — Telefon 57. — Halálozás. Keresztury György keszthelyi földbirtokos, raegyebizottsági tag 76 éves korá­ban hosszas betegség után ér­elmeszesedésben folyó hó 25 én délután Keszthelyen elhunyt. Te­metése 27-én, héifőn délután 4 órakor lesz. ezer alakban jelentkezik az örök­ifjú, az elpusztíthatatlan Élet. Itt sárga ruháju virágok, ott nyíló téli zöldek kék színfoltjai, amott fchérvirágu apró cseresnyefa ... Élet, virág, szin és illat minde­nütt, mindenütt . . . Az emelkedés megtorpan, meg­enyhül. Virággal borított völgy kúszik alá szelíd lejtőkön, enyhe lankákon. A völgyön túl erdős hegyoldal, világoszöld fákkal és mereven, egyenesen álló fenyő- sudarakkal, amelyek sötét, mo­gorva színét a tavaszi napsugár enyhe zölddé szeliditette. És a völgy ...! Ilyen lehetett az aranykor, az a tündéri világ, amidő« még az emberek lelke kristálytiszta, a szivük arany volt... Virág és virág mindenütt ____ Hó fehér, szürkésfehér virágok. Zöldelni kezdő lombok közt el­szórt virágfüzérek. Halvány ró­zsaszín, rózsás, piros, lila, bíbor virágok, az ágakat szinte huzza Április I 26 Vasára. j — Kinevezés. Tarányi Ferenc dr. főispán Szalay Antal zala- szentiváni községi írnokot he­lyettes anyakönyvvezetővé ne­vezte ki. — Az elhunyt söjtöri plébá­nos temetése folyó hó 27 én, hétfőn délelőtt 10 órakor kez­dődő szentmise után lesz Söjtö- rön. — Jegyzői jubileum. Höhn Béla lentii jegyző, aki az 1895. évben került a körjegyzőség élére, most ünnepli munkássá­gának harmincadik évfordulóját. Barátai és tisztelői a napokban ünnepelték Hőhn Bélát, a hiva­talos ünnepély pedig ma vasár­nap lesz. Reggel 8 órakor evan­gélikus istentisztelet, 10 órakor a katolikus templomban szent­mise, ezt követőleg pedig kép­viselőtestületi díszközgyűlés lesz, végül délben banket. — A volt pacsai jegyző, Gömbös Rezső ügyében Mut- schenbacher Edvin nagykanizsai vizsgálóbíró ki fog szállani Pacsára, s a tanúkihallgatásokat a helyszínen fogja megtartani. — A holttányilvánitott hadi­fogoly megtalálta a feleségét. Megírtuk, hogy Nagy János sótonyi illetőségű hadifogoly holt- tányilvánitása után ez év márciusá­ban hazaérkezett Oroszországból. Hazaérkezve megtudta, hogy fele­sége ismét férjhez ment, s uj férjével áilitólag Zalaegerszegre jött. Nagy János erre szintén Zalaegerszegre jött, ahol napokon keresztül kutatott férjhez ment felesége után. Most azután meg­tudta, hogy felesége Sótonyban él uj férjével. A holttányilvánitott hadifogoly ezért tegnap a zala­egerszegi polgármestertől kért úti­költséget, hazautazhatásra. A pol­gármester a városi szegényalap­ból utalta ki az útiköltséget. a sok-sok virág. Némelyik majd­nem a földig lehajolt. Olyan, mintha bevont angyalszárnyak volnának. Az egyik fa minden ága, min­den gallya, minden kis hajtása — virág. Magából a fából a tör­zsön kívül semmi nem látszik. Mintha óriási labdarózsákkal volna feldíszítve, teleaggatva. Má­sutt már zsendülni kezd a lomb s a fa zöldelő koronája van tele­tűzdelve egy-egy virágcsokorral, bokrétával, füzérrel. Felejthetetlen, megkapó áhí­tatba ringató, tündéri látvány... A távoli dombok hajlása mö­gül virágzó fák csúcsa leskelődik. Amott, előttem, az erdő fái inte­getnek. Megyek feléjük. S a szá­raz, zörgő, őszi avar között me­gint csak a legdrágább teremté­seket, a legédesebb lényeket lelem. Fehér, sárga, lila, halványkék virágokat. És sok-sok ibolyát. Hosszuszáru, halvány, sötétkék­eres, fehérsarkantyus, gyönyörű

Next

/
Oldalképek
Tartalom