Zalamegyei Ujság, 1925. április (8. évfolyam, 88-94. szám)
1925-04-26 / 94. szám
4 Zalamegyei Újság 1925 április 26. Fiatal tb. szolgabiró került az egyik járási közigazgatás kebelébe. Í ó világ, békevilág volt még ak- or s bizony elég gyakran találta az „urakat“ a felkelő nap vig hejehujázva a rozzant csárdában, ahol este óta járták ingujjra vetkőzve a legényeknek való bolondját. Magányos költő éneke szomorú időkben. „Maecenas atavis edite regibus . . .“ Maecenas, hol vagy? Téged dicsér a nép . . . — Adj cirkuszt, kenyeret a népnek, S ha tölté gyomrát, másodnapra újra éhesen kel: nevedet felejti. Egy ilyen igen zivataros neki- durálódás után esett meg, hogy a szolgabiró ur elé, mivel hogy csak egyedül képviselte a hivatal tekintélyét a többiek távolléte mián, tyúklopással vádolt cigányt vezetnek s igy neki adatott meg az a nagy hatalom, hogy ítélkezzék elevenek és holtak felett. A tényállás felolvasása után elönti a legpirosabb méreg. S mert nem tudott embert elképzelni olyan erkölcstelent, aki nem respektálja a tulajdon szentségét, hát elrettentő példaként rövidesen kötél általi halált olvasott rá a cigány reszkető fejére. Sőt azonnal táviratot menesztett föl Budapestre, kérve a főügyészségtől a hóhér leküldését az Ítélet végrehajtására. A hóhér nem érkezett le, helyette megjött a belügyminiszter rendelete, amelynek alapján a szolgabiró urat rövidesen felfüg- j gesztették állása alól s amiként a rossz nyelvektől hallottam, igen j nagy és költséges utánjárásába | került, hogy a nem mindennapi j esetet egy kis dorgálással meg- j ússza. Megkapta azonban azt az j erkölcsi elégtételt, hogy a cigány örök ellensége lett a tyúkoknak sha éppen kedve szottyant, vagy nem engedte megnyugodni bolondos vére, hát inkább lovat kötött ki a gazda istállójából, de a majorságok álmát nem zavarta meg többet soha. Oybj. Maecenas, hol vagy? királyi ősök utóda, ki lantosoknak ihletője voltál, hogy élj szivekben, szavakban és századok múlva ódákban és zengő énekekben; élj . . . mert kincs a pénzed, arany a biztatásod és bíbor a trónod, ahol pihenőt talál a vándor, a koldus, s a kobold. Maecenas, a szived hol veszett el ? Nagy harcok után. Mert nincs egy csendes zug sem a békés énekesnek, ki békében is harcot énekel és vár, hogy legyen valaki, ki hallja hangját és dicsérje e hangot. Lágy tücsökcirpegést, mint nyáron, ha jön az alkony és a csendben, holdban zeng, zeng halkan a végtelen mezőkön át. Várlak . . . várlak én is . . . elibéd tárom üres tenyerem, kiszáradt tarisznyám és egy szép szóért ajánlom teli lelkemet. Csak érts meg! Nem arany, nem kincs kell, csak egy szó és ne hagyj egyedül elveszni a rosszban és könnyekben, e széptől elfordult világban. Maecenas, hol vagy? Téged dicsér e vers is, Virágos utakon. Irta: Matlák József Milyen kimondhatatlan boldogság: menni, menni az egyre magasabbra emelkedő, fárasztó utón, amidőn fejünk felett pacsirta énekel s az ut mentén jobbra is, balra is virágbab örült, ünnepélyes, titokzatos, tavaszimádó fák köszöntének . . . Valami csodálatos, ellenállhatatlan vágy húz a virágzó fák, a virágzó hegyoldalak felé. S én, lelkemben valami megmagyarázhatatlan szent mámorral, megindulok ki a kövek, a házak közül. Arasznyivá zsendült kövér fűben visz az utam. Tarka virágok drága serege álldogál az útfélen. Hosszuszáru mezei árvácska, lilavirágos vadcsalán, fehérfürtü, még becőtlen pásztortáska . . . Sárgafejű gyermekláncfű. . . Itt- ott nagy folt, — sárga közepü, fehér szirmú virágokból ... Az édes százszorszép az, rózsaszín szegélyes fehér virágaival. Előttem napfényben fürdő domboldalak, zöld vetésszalagokkal, barnáló friss szántások foltjaival. A Jánka élén liliputivá törpült hajlékok, még fakó szőlősorok, komolyan, zordan őrtálló sötét- testű fenyők. A bozsoki oldalon a távolság kékes fátyola. Ám a zsenge hajtások sárgászöld árnyolata már át-átüt a messzeség halvány- ibolyaszinü leplén. az ut emelkedni kezd. Apró kis kökénybokrok állnak az árkok mentén. Egyébként még tar ágaik telis-tele szürkésfehér virágfüzérrel. Ők is kiálltak a legnagyobb ur, a leghatalmasabb éltető: a Tavasz üdvözlésére. Felöltötték legszebb ruhájukat, s úgy köszöntik a bizonyára nehezen várt drága kikeletet. Az ut mély bevágásban kapaszkodik fölfelé. Kétoldalt, a meredek agyagfalon, ezer meg Horatiusnak barátja, te büszke ur — most messze jársz — elvesztetted a szived. Távol vagy lelke mtől is, távol. . . mint kakukos estén tőlem a hideg hold. OROSZ IVÁN NAPI HÍREK. Róm. kát: Misericordia. Prot: Ervin. Görög: Vazul. Izr: Ijar 2. Nap kel: 4 óra 51 perckor. Nyugszik: 7 óra 4 perckor. Napirend: Zalaegerszegi „Edison“- mozi: Vulkán fia. Róm. kát: Zita. Prot: Arisztid. Görög: Simon. Izr: Ijar 3. Nap kel: 4 óra 51 perckor. Nyugszik: 7 óra 6 perckor: . Napirend: A zalaegerszegi Egyházi j Ének- és Zeneegyesület énekkari próbája délután 6 órakor a Katolikus Házban. Idő: Eső és később hűvösebb idő várható, zivatarok nincsenek kizárva. — Személyi hir.Tarányi Ferenc dr. főispán ma Zalaegerszegről Nyirlakra utazott. — Orvosi hir. Lukács Mihály dr. orvos Budapestről Keszthelyre telepedett. Rendelőjét Röntgen laboratóriummal és kvarcfény kezeléssel Kossuth Lajos* u. 14 alatt nyitotta meg. — Telefon 57. — Halálozás. Keresztury György keszthelyi földbirtokos, raegyebizottsági tag 76 éves korában hosszas betegség után érelmeszesedésben folyó hó 25 én délután Keszthelyen elhunyt. Temetése 27-én, héifőn délután 4 órakor lesz. ezer alakban jelentkezik az örökifjú, az elpusztíthatatlan Élet. Itt sárga ruháju virágok, ott nyíló téli zöldek kék színfoltjai, amott fchérvirágu apró cseresnyefa ... Élet, virág, szin és illat mindenütt, mindenütt . . . Az emelkedés megtorpan, megenyhül. Virággal borított völgy kúszik alá szelíd lejtőkön, enyhe lankákon. A völgyön túl erdős hegyoldal, világoszöld fákkal és mereven, egyenesen álló fenyő- sudarakkal, amelyek sötét, mogorva színét a tavaszi napsugár enyhe zölddé szeliditette. És a völgy ...! Ilyen lehetett az aranykor, az a tündéri világ, amidő« még az emberek lelke kristálytiszta, a szivük arany volt... Virág és virág mindenütt ____ Hó fehér, szürkésfehér virágok. Zöldelni kezdő lombok közt elszórt virágfüzérek. Halvány rózsaszín, rózsás, piros, lila, bíbor virágok, az ágakat szinte huzza Április I 26 Vasára. j — Kinevezés. Tarányi Ferenc dr. főispán Szalay Antal zala- szentiváni községi írnokot helyettes anyakönyvvezetővé nevezte ki. — Az elhunyt söjtöri plébános temetése folyó hó 27 én, hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődő szentmise után lesz Söjtö- rön. — Jegyzői jubileum. Höhn Béla lentii jegyző, aki az 1895. évben került a körjegyzőség élére, most ünnepli munkásságának harmincadik évfordulóját. Barátai és tisztelői a napokban ünnepelték Hőhn Bélát, a hivatalos ünnepély pedig ma vasárnap lesz. Reggel 8 órakor evangélikus istentisztelet, 10 órakor a katolikus templomban szentmise, ezt követőleg pedig képviselőtestületi díszközgyűlés lesz, végül délben banket. — A volt pacsai jegyző, Gömbös Rezső ügyében Mut- schenbacher Edvin nagykanizsai vizsgálóbíró ki fog szállani Pacsára, s a tanúkihallgatásokat a helyszínen fogja megtartani. — A holttányilvánitott hadifogoly megtalálta a feleségét. Megírtuk, hogy Nagy János sótonyi illetőségű hadifogoly holt- tányilvánitása után ez év márciusában hazaérkezett Oroszországból. Hazaérkezve megtudta, hogy felesége ismét férjhez ment, s uj férjével áilitólag Zalaegerszegre jött. Nagy János erre szintén Zalaegerszegre jött, ahol napokon keresztül kutatott férjhez ment felesége után. Most azután megtudta, hogy felesége Sótonyban él uj férjével. A holttányilvánitott hadifogoly ezért tegnap a zalaegerszegi polgármestertől kért útiköltséget, hazautazhatásra. A polgármester a városi szegényalapból utalta ki az útiköltséget. a sok-sok virág. Némelyik majdnem a földig lehajolt. Olyan, mintha bevont angyalszárnyak volnának. Az egyik fa minden ága, minden gallya, minden kis hajtása — virág. Magából a fából a törzsön kívül semmi nem látszik. Mintha óriási labdarózsákkal volna feldíszítve, teleaggatva. Másutt már zsendülni kezd a lomb s a fa zöldelő koronája van teletűzdelve egy-egy virágcsokorral, bokrétával, füzérrel. Felejthetetlen, megkapó áhítatba ringató, tündéri látvány... A távoli dombok hajlása mögül virágzó fák csúcsa leskelődik. Amott, előttem, az erdő fái integetnek. Megyek feléjük. S a száraz, zörgő, őszi avar között megint csak a legdrágább teremtéseket, a legédesebb lényeket lelem. Fehér, sárga, lila, halványkék virágokat. És sok-sok ibolyát. Hosszuszáru, halvány, sötétkékeres, fehérsarkantyus, gyönyörű
