Zalamegyei Ujság, 1925. április (8. évfolyam, 88-94. szám)
1925-04-24 / 92. szám
192$ április 24. Zalamegyei Újság 3 j A Balaton a fürdőszezon előtt.! Tátarozzák a szállodákat. — Panaszkodnak az j emberek. — Sinautók a Déli vasút vonalán. — Fá- ] sitják a kopás* balatonmenti területeket. Keszthely ápr. 23. A Balaton- körüli fák már bontják lombjaikat, a kertekben már nyílnak a cseresznye-, meggy és a szilvafák virágai, színes virágkoszoru övezi a magyar tengert és a szállodák terraszaira is kikerül egy-egy asztal, fehér terítékkel. Vasárnaponként már kirándulóktól hangosak a gyenesdiási és a füredi vendéglők és ha még fürdeni nem is lehet, a Balaton csodálatos pompába boruló szépsége kicsalja az embereket a városokból, a falvakból. A fürdővonatok még nern ön- tik a fürdeni és a naptól leégni szándékozókat, de a tulajdonosok már kint vannak, tataroztat- ják, újra festik a szállókat és vendéglőket, hogy május közepe felé már készen és felszerelten várják a nyaralókat. Hévíz meleg vizében már fürdenek is. Hévizén is, mint a legtöbb balatoni fürdőhelyen építkeznek. Uj szanatóriumok, szállodák nőnek ki a földből és a régi bennszülött szállodások elkeseredettsége nem vethet gátat a fejlődésnek. A tavalyi gyenge szezon után a mostaniba vetett reménységet már is lelohasztja az általános pénztelenség. Azonkívül az, hogy minden villatulajdonos villájából penziót csinál, étkezdét, kimérést. Mindez azonban nem dönti fel azokat a gyönyörű terveket, amiket a balatoni érdekeltségek célul tűztek ki. A közlekedés megjavítása a‘ legelső és legfontosabb tényező szárazon és vizen egyaránt. A mány, az elmének mindenféle müve, ha az csak játék is, a nemes mesterségek, kézművesség is a művészi világba való bejutásra teszi méltóvá a tehetségest. De csak a tehetségeset. Mert „rátermettség nélkül — igy folytatja — csak kevés emelkedhe- tik a közönséges világon felül annyira, hogy a művésziben helyet foglalhasson. Sem születésnek, sem rangnak, sem értéknek ott elsőbbsége nincsen. Ott a művészi fenség mellett (midőn művészet forog a kérdésben) minden egyéb emberi jelesség csak alsóbbrendű érdem“. Különböző történeti példákkal igyekszik a művészetről és a művé sziről vallott nézeteit megvilágítani. Felhozza, hogy mennyivel lagyobb a művészet világában 3ssian, a költő, Ossiannál, a ki- álynál; mennyire magasabban Hl Haydn, a Teremtés fenséges )ratóriumának szerzője Frigyes- íél, a fuvolázó porosz királynál, is mily nagy mint művész Talma, i szinész, a hatalmas, világ- lóditó Napóleonnal, a császárral zemben. A művészet nem ismer állást, em ismer rangot, származást, agyont, az csak egyet ismer: ehetséget. A művészet nem is ür el olyan felosztást, amely zokon a szempontokon alapulna; tt csak egy felosztás érvényes: nemzet- és a nyelv szempontDélivasut Lepsénytől Balaton- | szentgyörgyig sinautóbuszokat fog j elhelyezni, melyeket bárhonnan, j igy Budapestről is meg lehet előre rendelni. A hajózást békebeli nívóra emelik. Az összes kikötőket bekapcsolják a forgalomba és körülbelül 25 motorcsónakot helyeznek üzembe. A fásítás is kezdetét vette és a kopár részeket fiatal csemetékkel ültetik be. Védett területnek nyilvánítanak minden parkot és szigorú j rendeletet hoznak a kártevők el- ] len. A víztől körülbelül 500—600 | méter távolságra tilos lesz a par- j cellázás és a szállodák tisztasá- 1 gát is ellenőriztetni fogják a fürdőévad alatt. A kis vitorlások és csónakok vigan siklanak már a Balaton nyugodt vizén. Esténkint a fél- j homályban a csónakázók vig | éneke veri fel az alkonyat csend- { jét. Várja már a Balaton a vendégeit, a barátait! Lassan, együtt a természet arcával megszépülnek, kicsinosodnak a vendéglők, á szállodák is és ha eljő majd a dallal és virággal a langyos május és junius a vig kacajtól, jókedvtől lesznek hangosak a balatoni kertek. Csak pénz le- j gyen . . . sóhajt fei mindenki a 1 Balaton mellett, mert a Bala- | ton partján sok-sokember minden s reményét a nyárba veti. Ha * pénz van, akkor sok a vendég, j a fürdőző és akkor jól megy jj j minden, a szállodák, a penziók, j i éttermek keresnek De bizony erre j kevés a remény. —o—• j •BBSSSSSB&SBSg^SmmEBBm jából való felosztás, ott csak is a nemzeti külön érdekeket szabad tekintetbe venni. „Ennélfogva — irja Kisfaludy — a művészetnek az egész emberi nem felett lebegő világában, melyet az értelmi műveltségnek napja éltet és szelleme izgat, egyedül a nemzetiség viszonyai, mint minden jobb kebelben örökké lángolók, érdemelnek főtekintetet“. Ez a hitvallása a művészetről nemcsak a költőnek, Himfynek, hanem Kisfaludynak, a színházi főkormányzónak is. Ezt a hitvallást a vármegyéhez irt „Nyilatkozásának“ élére teszi és nem célzatosság nélkül. Nyilatakozása későbbi részeiből láthatjuk majd, hogy mennyire szükséges volt tisztázni a vármegye közönsége előtt a művészet fogalmát. Ezt a kor maga is szükségessé tette. Az áramlat, amely ellen Bajza is küzdött és amely a művészetben más szempontokat is tekintett, mint amiket a művészet fogalma eltűrt, Zalában is megvolt, és ennek a hívei voltak azok, akik Fekete Gábor kérelmét diadalra kívánták juttatni a vármegye közgyűlésén, tekinteten kívül hagyva mindazokat a szempontokat, amik ez ellen a társaság ellen szólották és figyelembe nem véve azokat a fontos okokat, amik a Komlóssy társaság- , nak a szerződtetését tették indo- f kolttá. (Folyt, köv.) Pasics nyilatkozni fog a szarajevói merényletről. Belgrád, árp.23. Pasics a legközelebbi szkupstina ülésén nyilatkozni fog a szarajevói merényletről és annak előzményeiről. A nyilatkozatra az adott okot, hogy sok külföldi lapban olyan hírek jelentek meg, hogy a háború előtti szerb kormányt mulasztás, vagy bünrészesség terheli a merénylet kőiül. (Kíváncsian várjuk a balkáni róka nyilatkozatát, noha jól tudjuk, hogy Pasics nagy szakember az igazság elkendőzésében.) Painlevé és Briand Ion« doni útja. Páris, ápr. 23. A Matin jelentése szerint Briand külügyminiszter és Painlevé miniszterelnök a közeljövőben Londonba utaznak, hogy siettessék a biztonság problémájának tárgyalását. Valószínű, hogy ez alkalommal a rajnai kérdésben is döntenek. Az adók késedelmi kamatja. Bpest, ápr. 23. Arra a hirre vonatkozólag, hogy a késedelmes adófizetők ezentúl 1 százalék helyett 3 százalék késedelmi kamatot kötelesek fizetni, Búd pénzügyminiszter kijelentette, hogy a hir tévedésen alapul. A késedelmi kamat továbbra is 1 százalék, s a tévedés onnét, származik, hogy legutóbb a forgalmiadó késedelmi kamatlábát 10 százalékról 3 százalékra szállították le, s ezt tévesztik egyesek Össze az egyéb adók késedelmi kamatjával. Tolvaj banktisztviselő. Budapest, ápr. 23. Hat héttel ezelőtt a Leszámítoló és Pénzváltó Bank feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki a páncélszekrényből 175 darab 300 millió korona értékű Dél- cukor részvényt ellopott. A rendőrség nyomozása közben egy Dorottya-utcai bankbizományosnál találta meg a részvényeket, amelyeket ott egy Magyar Dezső nevű egyén adott el. A detek- tiveknek feltűnj hogy ennek a Magyar Dezsőnek a személy- leírása ráillik a Leszámítoló Bank Kaiser Rezső nevű hivatalnokára, aki az utóbbi időben nagy tőzsde- veszteséget szenvedett. Amikor vallatóra fogták, először tagadott, később azonban megtört és beismerte, hogy a részvényeket ő lopta el más részvényekkel együtt, A pénzt azután elkártyázta. A rendőrség Kaisert előzetes letartóztatásba helyezte. Visszaérkezett a magyar interparlamentáris delegáció. Bpest, ápr. 23. Az interparlamentáris konferenciára utazott magyar delegáció visszaérkezett Rómából. Almássy László úgy nyilatkozott, hogy noha közvetlen Olaszországtól nem várhatunk segítséget a hitelélet terén, a konferencia mégis nagyjelentőségű volt magyar szempontból, mert ez alkalommal az összes külföldi államok delegátusai megismerték a magyar mezőgazdasági hitel ügyét. Gilice kalandja. Szép, takaros nevelt-lánya van az egyik jómódú zalai gazdának. Arca olyan, mint a bazsarózsa Pünkösd vasárnapján, a szeme meg szelíd lenvirág. A faluban csak „Gilicének“ hívják a hangjáért. Da a legesíegszebb a hosz- szuraeresztett haja, amelybe vasárnaponként nemzeti szalagot fon, ha templomba indul. Nem csoda, ha a lányon meg akad! egy soproni gyáriraunkás szeme is, aki ott járt egyszer ,a faluban. Nem tudta többé feledni a lenvirág szemeket és a napokban ismét megjelent a faluban. A lány irult-pirult. A „gilice“ szive megérezte, hogy miért jött a csinos gyárimunkás Sopron városából. A két bazsarózsa még pirosabb lett, mikor a legény előadta tisztességes szándékát a nevelőapának. De halvány lett a két rózsa, harmat szállt a lenvirágokra, mikor a gazda megköszönve a lány nevében a megtiszteltetést, keményen megmondta, hogy még nem eladó a 20 éves leány. — Dehogy nem volna eladó — mondták másnap a faluban, — csak ne gyárimunkás kérné. Eladó lenne, ha 4 ökrös gazda szemrevaló gyereke jönne érte. Ezzel a históriának vége is volna, ha az a gyárimunkás nem lenne olyan csinos. De mivel nagyon is szemrevaló legény és mert a „Gilice“ a>on a héten épen a 112füzetes „Várur leánya, avagy a lantos megható szerelme“ cimü remeket olvasta, kora hajnalban vonatra ült vele. Meg sem álltak, ki sem szálltak egész Szombathelyig. És ott nagy csalódás érte a szökevényeket. Két rendőr várta őket a vonatnál. Nagy lehetett a csalódás, pedig tudhatta volna a „Gilice“, hogy a „várur lányát“ és a „lantost“ is megfogták a várur katonái. Hiába volt mindéi tiltakozás, hiába lett ismét harmatos a lenvirág szem, a szívtelen rendőrök bekísérték őket a kapitányságra. Ott azután megtudták a gyászos valóságot. A kegyetlen nevelőapa sürgönyt küldött a szombathelyi rendőrségnek, hogy tartóztassák le őket és addig tartsák ott mind a kettőt, mig ö megérkezik. A lelketlen rendőröd szót is fogadtak a még lelketlenebb nevelőapának. Az meg ss érkezett. A „Gilicéről“ akkor már senki sem merte volna mondani, hogy az arca nemrég olyan volt, mint a bazsarózsa. De akkor lett a legfehérebb, mikor a nevelőapa megfogta a kezét, hogy hazavigye. Szomorú lett a legény is. Az olvasó biztosan mást várt, pedig az történt, hogy a nevelőapa végre is megsajnálta, sőt meg is ölelte a fiatalokat. így azután a lány könnyebb szívvel ment vissza a kis faluba, a legény pedig Sopronba. * A hir sebes szárnyakon repül. „Gilice“ nevelőapja azért nem adta a leányt, mert a legény gyárimunkás. De nem is azért, hanem „mert aki gyárimunkás az cucilista is“. Hiszen nem haragszik ő a munkásra, csak az elvükre. És az ölelés is csak azután történt, mikor a legény, a gyárimunkás kijelentette, hogy nem tartozik a templomkerülők megtévesztett táborába. — Vannak még magyaros gon- dolkozásu munkások is, — mondta
