Zalamegyei Ujság, 1925. február (8. évfolyam, 46-48. szám)

1925-02-28 / 48. szám

2

Zalamegyei Újság 1925 február 28.

Az utóbbi hét esztendőben százhúsz százalékkal szaporodott az iparosok száma.

Kevés a segéd és a munka. — Sok a kontár. — Egy régi iparos és az újságíró. — Vélemény a kisipari hitelről. — Elismerő szavak a cserkészetről.

Zalaegerszeg, febr. 27. Régi-régi riport akadt a kezünkbe. A benne szereplő iparosok panaszkodnak az újságírónak, hogy kevés a segéd, a munka meg sok.

— Ma sem tudtam elfogadni egy rendelést, — mondja egyik.

— Két napig jártam, futottam segédek után, de hasztalan, — igy a másik.

— Ha jön egy segéd, bár agyon urazzuk, de mégis elmegy, mert vagy városunk szépségeivel nincs megelégedve, vagy az nem tetszik neki, "hogy nincs inas, aki a cipőit pucolná, vagy pedig mert színházba vágyik és ez meg az és satöbbi, — mondja a nagy bajuszára büszke csizmadia.

A riportot ezelőtt úgy 15 esztendővel írták és bizony hihetetlennek tűnnek fel igaz sorai. Felkerestünk ma mi is pár iparost, nem azért, hogy majd 15 év múlva idézzenek sorainkból, — (bár az ellen sem lesz kifogásunk) hanem azért, hogy az iparosok szavaival „világosítsunk meg egyet és mást és ezt meg amazt“, ahogy a 15 év előtti derék csizmadia mondaná.

Lakatos műhelyt láttunk meg először, tehát oda mentünk be. A nagy műhelyben serényen dolgoztak a segédek és illedelmesen feleltek kérdésünkre. Majd jött a tulajdonos. Azzal kezdte, hogy békében négyszer ennyi segéde volt. De a kevésnek is alig tud munkát adni. A télen valósággal úgy koldulta össze a pénzt, hogy a hetibéreket kifizethesse.

— Mi az oka annak, hogy kevés a munka és kevés a segéd ?

— Nem kell nagy tudomány annak

a megállapításához. Kevés segéd azért \ van, mert ma alig hogy felszabadul | valaki — önállósítja magát. Tudja-e f jól a mesterségét, vagy nem, az neki \ mellékes, fő, hogy önálló, A maga era- j bere. Hogy a féltudománnyal azután ‘ mennyire viszi az életben, az is mellé- * * * 1 kés. Azzal nem gondol ma. Talán majd t csak akkor, ha későn lesz. Ez az oka [ annak, hogy az utóbbi hét esztendőben j! több mint száz százalékkal növekedett az iparosok száma. És mivel ilyen nagyon megszaporodtunk, hát a munka is megoszlik. Részben ez az oka, hogy kevesebb a munka, részben az, hogy a gazdák nem tudnak dolgoztatni. A legsúlyosabb ok pedig az, hogy nincs építkezés. És ez olyan tény, amely nemcsak arra a 40 iparágra nehezedik súlyos csapásként, amelynek az építkezések adják a főkeresetet, hanem a többi iparágakat is súlyosan érinti.

Irószerszerszámot vettünk elő, hogy jegyezzünk. Mosolygott. Egy jóízű históriát mondott el a régi világból. Becsületes, de kissé maradi volt a tanítómesterem — mondta —, és egyszer felkereste egy újságíró. Az öreg addig kedvesen beszélt vele, de mikor a gi- riflit meglátta, elakadt a nyelve és nem tudott beszélni. Az újságíró azért meg irta a cikkjét és már másnap meg is | jelent. Az öreg épen a műhelyben volt, mikor a rikkancs hozta a lapot. Elsápadt, megvett egyet és azután elkergette a gyereket. Félt, hogy az a hirtelen elhallgatás is benne van az újságban. Olvasta. Nem volt benn. Ahelyett inkább olyan szavakat adott a

I huncut újságíró a szájába, hogy az nap nagyot nőtt a tekintélye a város iparosai között az én gazdámnak, aki olyan bátran merte szidni az államot, az adókivetőt, a rossz ipartörvényt egy ; újságíró előtt, csak azért, mert tudta, hogy az megírja.

Az öreg irult-pirult, majd pedig kiment az utcára! Páran utána lestünk a kapuból és hallottuk, amint kiabált egy rikkancsra :

— Ereggy be az én műhelyembe is. Ott tizet is eladhatsz.

Mi természetesen megvettük az újságokat és amennyire csak lehetett, gratuláltunk az öregnek.

De most jön a java. Egyik segéd- ' nek az újságíró a bátyja volt. A selma I megmondta neki, hogy azt is írja bele,

| hogy munkásait annyira szereti, hogy j vasárnap rendszerint megvendégeli őket. j Megjegyzendő, hogy ebből egy szó sem volt igaz, mert városszerte hires volt fösvénységéről. És mit tesz az újságíró tolla ? Vasárnap meghívott bennünket ebédre és azután még igen gyakran. Hát én, uram, azóta igen szeretem a ceruzát, ha az újságíró kezében látom. Tehát nem is félek tőle. Bátran meg merem azért mondani a magyar ipar baját. Egyik , legnagyobb bajunk a súlyos adózás. Én békében 100 aranykorona egyenesadót fizettem és ma 200-at. Hogy lehetséges az, mikor békében ötször annyi volt a munkám, mint ma ?

— Az ipari kölcsön? Hiszi, hogy az „ segít az iparosokon ? Naivság. Zala!

egerszeg kap 300 milliót. Hát mi az ? Az csak egy ház ára. Egy ház árából pedig a zalaegerszegi iparosokat nem í lehet kisegíteni. És a feltételek... Majd- | nem olyanok, mintha egy bankból veil szék ki pénzt, csak a százalék keveI

sebb. De még az is súlyos. Nem is igen hinném, hogy igénybevenné valaki. Egy cserkésztiszt jött a műhelybe. ! Két segéd és három tanuló feszes vi- I gyázzba állt és látható örömmel mond- S ták:

— Jó munkát!

Azután dolgoztak tovább.

Mikor a műhelyből kimentünk, elI mondta, hogy neki minden inasa cserkész.

— Bevallom őszintén, hogy csak önzésből iratom be őket cserkészcsapatba, mert az a tapasztalatom, hogy a gyerekek megváltoznak, megkomó- lyodnak és napról-napra műveltebbek. Es ami a fő, úgy dolgoznak, mintha maguknak dolgoznának. A szerszámokat, gépeket kimélik és pontosak, renI

desek, nem csavarognak. Rendkívül hálás vagyok a cserkészet iránt.

— Még valamit mondok mielőtt elválnánk.^ Az ipar súlyos baja, hogy nincs pénz. És noha a magyar iparos jó, mégsem veheti fel a versenyt a ■ külfölddel, ha tőkéhez nem segítik. 1 Azt pedig nem tapasztalom, inkább ! azt látom, hogy az adózásnál rendkívül j sújtják. Sokat vártunk a Nemzeti Bank- íj tói, de csalódtunk, mert inig mammuth k vállalatoknak 12—16 százalékra ad hi- jj telt, mi a 25—35 százalékos kamatok í alatt roskadozunk.

I

Több iparost akartunk még felkeresni, de meggyőzött bennünket, hogy felesleges, mert mindenütt csak ezeket { halljuk. N—bó.

Tűhegyen.

Két ujsá gközlemén$f állítunk

egymás mellé, úgy ahogy egy és ugyanazon lapban megjelent. A tanulságot a végén fogjuk levonni.

Első közlemény:

„A pénzügyminisztérium elfogadta tárgyalási alapul a játékkaszinóra vonatkozó ajánlatot. Pár .nappal ezelőtt kongresszust tartottak a magyar köz- gazdasági élet vezetői az építkezések haladéktalan megindítása érdekében. A kongresszus minden szónoka oda jj konkludált, hogy a nagy szegénység és j tőkehiány okozza az építkezések küz- i delmes megindulását és csak nagy j tőke előteremtése idézhet elő e téren j kedvező változást. Ugyanakkor, amikor \ a kongresszus a nagy tőkehiány követ• keztében pangó építkezések kérdését I tárgyalta, fejezte be a pénzügyminisz- > térium a játékkaszinó létesítése ügyé- : ben benyújtott ajánlat tanulmányozását,

;! amely ajánlat az államnak nyújtandó | horribilis összegeken kívül elsősorban ; egy nagyarányú építkezési akció meg- ; kezdését helyezte kilátásba. Legutóbbi ! számunkban részletesen megírtuk, hogy ! egy nagy tőkecsoport játékkaszinó léte- ( sitésre nyújtott be igen komolynak látszó ajánlatot a kormányhoz. Az l ajánlat számokban és tervekben olyan részleteket és adatokat tartalmaz, í amelyek a garanciák tekintetében is \ feltétlenül figyelemreméltóak. A játék- f kaszinó ügyében most két nagy érde- I kességü nóvumról számolhatunk be. j Az első az, hogy a Balaton fellendi- j tése ügyében pár nappal ezelőtt az < érdekeltek konferenciát tartottak, ame- i lyen a hivatalos személyeken kívül a I balatoni kormánybiztosság és a bala- ) toni fürdők képviselői vettek részt, j A megbeszélésen természetesen szóba- került a játékkaszinó ügye is és a felszólalók részéről csaknem egyhangú állásfoglalás nyilvánult meg a játék- kaszinó engedélyezése mellett. A másik novum az, hogy mint teljesen beavatott helyről értesülünk, a pénzügyminisztérium heteken keresztül tanulmányozta a játékkaszinó létesítése ügyében beadott ajánlatot, megvizsgálta az ajánlat összes számadatait és a felajánlott garanciákat, és ennek eredményeképen a maga részéről úgy döntött, hogy az ajánlat további komoly tárgyalás alapjául elfogadható“. Második közlemény:

„Magyarok leégése Montecarlóban. Az elmúlt napokban nem járt jó világ azokra a magyar nyaralókra, akik a j montecarlói roulet-asztalok kedvező ; fordulataira bazirozták ottani pihenésüket. Bár egy budapesti ismert henI

íesmester megérkezése napján 10.000 frankot nyert, a többi magyarok nemhogy nyertek volna, hanem nyaralási költségeik kisebb-nagyobb részét is elvesztették. Igen sokan nem is várták l be azokat a gyönyörű ünnepségeket, j amelyeket farsang utolsó napjaiban | rendeztek, hanem szivükben éíes-bus ■ emlékkel hazautaztak“.

| Mi a tanulság ezekből ? Az, hogy — l ha a kormány a rebacholni akaró tőke- | csoporttól lépre hagyja magát vitetni — ezután a nyaraló magyarok majd a Balatonná! is leéghetnek. Nem lesz szükségük napfürdőre se. A külföldről hozzánk jövőknek pedig szintén alkalmuk lesz arra, hogy a roulet-asztalok- tól felkelve, édesbus emlékekkel utazzanak vissza. A tőkecsoport építkezési akciójáért az ország erkölcsi tekintélye lesz az ár. És sokan átkozni fogják az ártatlan, kékszemü magyar tengert Megérdemli-e ezt a kitüntetési kultuszt

I hazánk drágagyöngye, a Balaton?

Dongó.

i Az oláhok újabb

panamái.

| Bukarest, febr. 27. A kamara leg- \ utóbbi ülésén Madgearu parasztpárti ■ képviselő két bejelentést tett, melyek általános feltűnést kellettek. Az első ' bejelentésben azokkal a visszaélésekkel 1 foglalkozott, amelyek akkor történtek, t amikor a németekkel a jóvátételi szál- j litások ügyében megegyezés történt. A

1 második visszaélést a háborús kincstári j jegyek kibocsátásakor követték el.

\ Ezek a szabálytalanságok 1403 millió arany lei-el károsították meg az államot.

A vagyoetváSiság búza £3jj ár>a.

Bpest, febr. 27. A mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága fejében fizetendő búza árát a pénzügyminiszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértő- leg márciusra 580.000 koronában állapította meg métermázsánként.

—MUMM-Maarana MM————■—

Zsslaszentgrőf múltja.

Közli: Békefi László.

(Folytatás.)

Szentgrót nagyon fontos stratégiai végpontja volt a kurucoknak, ahonnét a császáriak mindenhogyan igyekeztek őket kimozdítani.

1709 julius 26-ra Esterházy Antal kuruc tábornok Kisfaludy brigadéros hadosztályát és több ezredet a szent- gróti rétekre rendelte egyesülésre, ami meg is történt. Ezen idő alatt ostromolta Rabutin Sümegh várát, s innét akarták hátba támadni Rabutint, de evvel elkéstek, mert Sümegh várát árulás folytán feladták, még mielőtt odaérkeztek volna.

1731-ben halt meg Batthyány Zsig- mond. Utána majd egyik, majd másik utódjáé volt Szentgrót, kik közül Ferenc gróf J 780-ban volt ura Szentgrótnak. Ferenc gróf építtette a régi várfal anyagából, valamint a polgárvárosi zárda maradványaiból a máig is fennálló kastélyt, melynek homlokzatán ez a kronosztikon olvasható:

„Sic ex a rosis surgund nova tectis recissis. Haec si non placeunt face meliora licet“.

Batthyány Ferenc ezen építkezés közben a polgárvárosi zárdatemplomból két érdekes síremléket a kastélyba hozatott. (Vájjon megvannak-e ?) Az egyik Kanizsay Miklós tárnok síremlékének töredéke, ezen hiányos felirattal:

... „ Martü obiit magr nicolos f d’ Kanisa condam magr f chavarnicorum Regalio“.

Évszám, címer nincs.

A másik románkoru, vörös homokkőből készült, mely Beer István és Eger- váry Veronika közös sírköve, mind a két család címerével.

Batthyány Ferenc a közönség kérésére a tornyot megnagyta annál is inkább, mert a belvárosiaknak is itt volt a temetkezőhelyük.

(Römer Flóris, világhírű régészünk is járt itt 1863-ban s ő — állítása szerint — római téglákat is talált,)

1821-ig volt Szentgrót Ferenc grófé, aki utód nélkül halt meg.

Egyébként Ferenc gróf idejében történt a nagy „franciajárás“ Szentgróton.

jj 1809-ben, a franciákkal való junius • 14-i győri ütközet után Meskó tábor- i nők a hagseregtől elvágatván, kénytelen i volt nagyobb számú felkelt nemessel \ visszavonulni s erős menetelés után i junius 17-én Szentgrótra ért. Még hadi- ’ pénztára is a Komárom felé húzódó I hadseregnél maradt. Útközben ha j valót mondanak az akkori értesülések I egy tábornokot, a francia alkirály < orvosát s hadsegédét fogságba ejtette, ! számos ládát és bőröndöt zsákmányolt. ] Pénze nem lévén, Amadé Tádé gróf ■. kapitányt a Zalamegyei Állandó Bjzott- jl sághoz küldötte, s 12.000 forintot kért í kölcsön, amit meg is kapott.

Másnap, vagyis junius 18-án Meskó tovább -ment Kiskomárom felé. Amint Meskó/kitette lábát Szentgrótról, azonnal ott*termettek a franciák. Marcellot és Dávid tábornokok Batthyány gróf kastélyába szállásolták magukat; megnyitották a pincét és magtárt s volt jó dolga embernek, lónak. Elpazaroltak 156 akó bort, levágtak 5 ökröt, megetettek 300 köböl árpát, zabot.

Hasonló módon viselkedtek a derék vendégek Novák akkori szolgabiró házánál is. Maga a férj távol volt, csak felesége tartózkodott otthon. 30 tisztet és 40 közlegényt kellett megvendégelnie. Bort 17 akót ittak meg, borjúit, malacait, búzáját, rozsát, szénáját mind elpusztították.;

Értesülvén azonban, hogy Chasteler osztrák tábornok jelentékeny haderővel Kanizsára érkezett, elvivén Batthyány- nak 8 lovát, kocsiját, Türjén, Sümeg- hen, Rendeken át Kis-Czell felé húzódtak.

Hogy a vendéglátást meghálálják,

Í

Nováktól is el akartak 4 lovat vinni, azonban a háziasszony sírására ott hagyták.

Utóbb az egyik tábornok Batthyányiak is visszaküldött két parádés lovat, (amit tőle vittek el) és egy kocsit. A ! lovakat visszahozóval ezt a levelet } küldte:

j „Redditio tibi equos cum curru, velle- ‘ rém, contigisset, séd ne scio ubique videre, quid milites faciunt contra intencionem Napoleon!“ (Visszaadom a lovat és kocsit, szeretném, ha nem történt volna meg, de nem láthatok mindent, amit a katonák Napoleon szándéka ellen tesznek.)

Megjegyzi még a krónika, hogy e garázda katonák között kevés francia volt, többnyire bajorok és hesseniek voltak.

* *

*

Eddig Zalaszentgrót és Tűrje múltja a XIX. század elejéig. A további fejlődés már ismeretes.

Nagyon kívánatos volna, ha a vezetőszerepet betöltő, vagyis az események középpontjában levő két község röviden felsorakoztatott eseményeit valaki kiegészíteni tudná, vagy esetleges hibákat venne észre és a történeti hűség biztosítása végett közölné.

Hasonló értékkel bírna olyan adat is, mely az ezen közvetlen környék (Zala- koppány, Csáford, Kallosd, hol a régi török-stilu lőporraktár, most templomnak átalakítva máig is épségben áll, Barátsziget — hol a templáriusok kolostorának maradványai még fellelhetők — Kehida stb.) időszeiinti magatartásáról, mikénti szerepléséről tudna valamit.

Hiszem, hogy lesznek lelkes hozzászólók, adatkibövitők, akik az utókornak megörökítik és tovább adják azt, ami esetleg birtokukban van, ha az egy kis utánjárásba és fáradságba kerülne is. (Vége.)